Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-23 / 69. szám
Jegyzetek a giccsrői Hiért rút a tiywssi-misszi ? Lila akác-vita — Giccsemberek — Csehov I rtam a Lila akác című * filmről. Megírtam, hogy giccs. A film közönségsiker, megállapításom viharos ellenérzést váltott ki számos olvasónkból: telefonáltak, elmondták. — Azért giccs, mert mindenkinek érthető? — Jobb, ha ilyesmiről nem. is beszélnek, mindenkinek más a giccs. Nekünk a Petőfi-íilm, magának a Lila ákác! — Ami szép, az már rögtön giccs? — érveltek „támadóim”. Viszontérveim alább következnek, hadd tudassam azokkal is. akikkel személyesen nem beszélhettem. A giccs újkeletű jelenség, egy-kétszáz éves. A kapitalizmus születésekor keletkezett, amikor a kizsákmányolt osztályok kultúrájának, a népművészetnek létalapja gyakorlatilag megszűnt. Az igazi művészeti alkotások nem voltak mindenkinek elérhetőek. Ür keletkezett, és ezt az űrt töltötte be a giccs. Az uralkodó osztályok érdekeit kitűnően szolgálta, hiszen nem ébresztett gondolatokat, köny- nyen kielégíthető vágvakat keltett, illúziókon nyugvó elképzelést táplált az ember helyéről, szerepéről a társadalomban. Tagadhatatlan, hogy a giccs él és tenyészik most, nálunk is. Okát részint a kapitalizmus hagyatékának, részint a szocializmus építése idején felmerült nehézségeknek tulajdoníthatjuk. Ezek azonban nem a társadalmi szerkezetből erednek, és következtethetően el is fognak tűnni. Hogy mikor? Nem vagyunk pesszimisták, ha úgy véljük, még emberöltők telnek el, úgyhogy giccsemberek nevelődnek, giccsek tenyésznek a kultúra hivatásos harcosainak ■— pedagógusoknak, népművelőknek, művészeknek, újságíróknak — minden akciója ellenében. Apropó, giccsember. Nagyon csúnya szó, kellemetlen jelző. Kire mondjuk, és mitől „giccsember” egy ember? Minden embernek szüksége van arra, hogy kialakítsa a saját világképét, a világképet, amely az egyén ismereteiből épül fel. Ismereteink végesek, éppen ezért állandó feszültségben élünk, hogy mind többet és mélyebben tudjunk meg az életről, környezetünkről. A giccsember nem ismeri ezt az izgalmat: ő hangoztatja, hogy minek játszanak komoly filmeket, úgyis elég bajunk van, legalább a moziban kapcsolódjunk tó, Ö mondja, hogy nem ér rá olvasni, és ő üti el az időt untalan falatozással és viecmeséléssel. Ö az, akinek elégedettsége és elégedetlensége kizárólag forintba mérhető, és aki „köp” a világra, ha kiépítette a maga komfortját. (Lehetőleg kerti törpével, szarvasbőgéssel, nippekkel és műgyümölccsel.) A giccsember megelégedik annyi ismerettel, amennyihez minden nehézség nélkül hozzájut, világképét gondolati, művészeti sablonokkal foltozza ki. Az irodalmi vagy filmbeli giccs idillikus, álproblémákkal megtűzdelt (lehet-e génírólány a vezérigazgató felesége, élet-e az élet, ha elhagyott a kedvesem) szórakoztató, sivár érzel- mességű jelenség. A zenei giccs jellemzője a szirupos dallam. A képzőművészetire a bárgyú humorosság, sekélyes díszesség, építészetben az „álcázás” jellemző. íme a képen egy sípoló iminyúl: — Bájos, 2. — Mondd, te teljesen hülye vagy? Be yagy rúgva? — Nekem jött. Késsel. Hagy. jam magam agyonszúrni? — És anyád? Csak nézte és ringatta közben az öcsédet? — Jobb, hogy nem avatkozott bele. Különben is, később jött. — Az ájtatos szentség. Ennek is ő az oka. Az egésznek. — Te csak hagyd az anyámat, elég a maga baja. Na szia! Apja a zsebében keresgélt, gyűrött papírpénzt kotorászott elő. — Nesze. De engem hagyjál ki a buliból. Előléptetnek, odabenn piál a góré. Engem hagyjál ki mindenből. Hallod? Meg se csókolt. Na, nem a smár hiányzik. De akiknek van apjuk rendesen, azok úgy mennek a kétnapos kirándulásra, hogy telerakják a táskájukat kajával, a szüleik — egyik a másik tudta nélkül — tömik dohánnyal, vigyázz ma. gadra kisfiam, aztán írjál, meg kell dögleni. És egész úton za- .bálnak kétpofára, pusziszkod, nak a világgal, becsaj óznak, amikor akarnak, kisfiam add ide, amit kerestél, ne félj nem veszünk el belőle egy fillért se, tudod, ruhát veszünk. Aztán kabátot veszünk és új fuszek- lit a büdös lábacskádra kisfiam és anyád kínját veszünk, lila lesz piros mintákkal, csupa divatszín, a vége begöndörödve, olyan csak neked lesz kisfiam, na, mit szóltak a műhelyben az új izédhez? Tartsd egyenesen magad, hisz ember vagy te már, úgy, szépen, na látod kisfiam, most úgy beszélek veled, mint férfi a férfival, ezt más, mint az apád nem fogja elmondani neked, hát csak vigyázz,, nehogy trippert kapjál, a ihi időnkben hipermangánt használtunk, nagy kék lavórban állt a hippermangán, filmre lehetett volna venni abban a kék lavórban egy egész tengeri csatát, és vigyázz a haverokra kisfiam, nehogy elpiálják a pénzedet, úgy, most megmosom a hátadat, jaj, mi— jaj de aranyos, — jópofa. Mások szerint: — Rút, — ízléstelen, — giccses. Maradjunk az utóbbinál. Miért rút, ízléstelen, giccses a nyuszi? Kackiás kalapot visel fülei között, mancsaival virágot tart, stilizált tojáshéjból emelkedik ki — hogy a húsvét, nyúl és tojás szimbóluma is együtt legyen. Szemöldöke van és egy szál kapafoga. Vidor bárgyúsággal néz a világba, vele szoktatják meg a gyerekeket arra, hogy mi a „jaj de aranyos”. Ugyanez a nyuszi porcelánból nipp, otthon díszítési kellék. Miért tartanak az emberek ilyesmit (fogfájós ku- tyust, h:dasmatyit, kispiroskát) a szemük előtt, lakásukban? Mert „bájos, jajdesranyos, jópofa, felnevet az ember, ha ránéz”. A giccs így vidít: bárgyú humorossággal, magamagáért való fintorral. A művészet: a forma előtt a tartalommal. Valami újat, szép kor kicsi voltál, mennyit mostam én. hol hit, ott szeretet, hol szeretet ott béke, fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos lelkemet, pirossal hímezve szekrénycsíknak is jó. — Meg akarok dögleni emberek! Nem csókolt meg az apám! — kiabált, tömködte a zsebkendőjét a szájába. ' — Fiatalember, mit ordítozik maga itt összevissza? Álljon csak meg! Igazolja magát! A gyerekképű rendőr tizedes hiába akart tekintélyt ébreszteni maga iránt, kivált így, hogy miután jobban megnézte páciensét, s látta, hogy nem részeg, szavaiban a szánakozás nyert hangsúlyt. Együtt mentek a legközelebbi lámpáig. Ott a tizedes megszólalt : — Legyünk csendesebben. Nem a mienk az utca. Mi lenne, ha mindenki ordítozna, összevissza? — Lapozgatni kezdte a farzseb háj tatához idomult viharvert személyi igazolványt. — Mi a maga foglalkozása tulajdonképpen? — Szobafestő.. Még csak ipari tanuló. Mi tudjuk a legtöbb rendőrviccet. — Na jó, azért nem kell ugrálni. — Épp olyan kedvemben vagyok. Ha megmondanám, mért ordítottam, bekísérne. — Vannak odabenn elegen. Mért kellene bekísérnem magát? — Mert agyonvertem az apámat. Na, mit néz, azt hiszi becsavarodtam? Kísérjen csak be. Legalább lesz, ahol szunyátok. —Ne tréfáljon itt velem az istenit magának! Van énnékem más dolgom is. Közeljártak a házukhoz, útjuk a tér mellett vezetett el. A szomszéd fiú, Bonzó egyedül ült az egyik pádon, mintha rá várt volna. Amikor meglátta kettőjüket, fölállt, feléjük indult. — Nincs semmi hézag Ka- pelláró — mondta, mintha nem is neki szólna. — A mentőorvos azt mondta, súlyos, nem „taríc lom jegyzéke" lényeget mond az életről, környezetünkről; a világról. Nemcsak a nippekre jellemző, hogy sztereotipiái vannak — az említett esetben a bárgyú humorosság. Mivel mondanivalója nincs, így állandóan panelekből építkezik. Csehov összegyűjtötte a giccs-iro- dalom sztereotipiáit. Néhány részlet a felsorolásból: „Csúf, de rokonszenves, vonzó arcok. Erős lelkű hős, aki megmenti a hősnőt a megbokrosodott lovaktól és minden adandó alkalommal képes megmutatni öklének erejét. Magas égbolt, végeláthatatlan, felmérhetetlen mesz- szeség ... egyszóval: természet !!! Világosszőke jóemberek és vörös hajú gazemberek, Kutyaj amelyik mindent tud, csak éppen beszélni nem, papagáj és pacsirta. életveszélyes. A tárgyaláson ott leszünk. Nesze, cigi. Szólj, ha valami kell. Üzenj. Középen elválasztott hosszú, jól ápolt lányhajával, görbült hátával úgy festett ott a sötétben, mint valami elfuserált Krisztus. Megmondta, amit akart, azzal visszatűnt a sötétbe, éjszakává lett maga is. Szóval nem nyiffant ki — gondolta Kapelláró — Kár. — De erre a gondolatra zavart szégyenkezés fogta el. Most már megfogta a tizedes a karját, nem szorította, de erősen markolta azért. Nyugodtabb éjszakát nem is álmodhatott volna, amíg ezzel az üggyel odabent elbajlódnak, letelik a szolgálat. A hivatalból kirendelt védő — idősebb, tésztaarcú férfi, nagy, elálló fülekkel — a tárgyaláson így beszélt: — Kérem a tisztelt bíróságot, vegye tekintetbe azokat a körülményeket mindenekelőtt, amelyben vádlott nevelkedett. Ugyebár a rendőrségen tett vallomás jegyzőkönyvéből is kiderül, hogy sértett neveltfiával szemben, annak kicsi gyermekkorától kezdve rendszeresen élt a testi fenyítés eszközével, ezt egyébként a házbeliek hitelt érdemlő tanú- vallomásai is megerősítik. Felmerül a kérdés, vajon vádlott a nehezen kezelhető gyerek kategóriájába tartozott-e? A periratokból egyértelműen világos, hogy a nehezen kezelhetőség ténye nem forog fenn. Éppen ellenkezőleg. Védencem szófogadó, engedelmes, bár magában lázadó típus, akiben megvan az alkalmazkodás képessége. Tekintetbe veendő ugyanakkor, hogy életében mély nyomot hagyott a szülők válása, s az a felelőtlenség, amelyet édesapja mutatott elsőszülött fia iránt, ezzel minden nevelési és egyéb kötelezettséget felrúgva, a családi közösség felbomlása után. Az első időkben többé-kevésbé rendszeres látogatásai utóbb elmaradtak, s több esetben került spr a törvényesen megszabott tartásdíjnak a fizetéséből történő letiltására, mivel ezen kötelességét az apa vétkes módon elhanyagolta. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy az édesanya, illetőleg annak előző házasságából származó gyermeke közötti viszony alapvetően megváltozott, a vádlott kárára és sérelmére, akiben a folytonos mellőzöttség érzése alakult lei az után, Véletlenül kihallgatott beszélgetésekből eredő nagy felfedezések. Számtalan sok indulat szó és a műszavak helyén való használatára irányuló igyekezet. Finom célzások a. meglehetősen durva körülményekre. Hét főbenjáró bűn az elején és mennyegző a végén." Hozzátehetjük még a szegény árvák, gonosz mostohák, szelídlelkű nénikék, érzékenylelkű bankárok jelenlétét, vagy éppen a gáncsnélküli lovagét, aki az ököl és az elme bajnoka, tündöklőén férfias, ámde szíve bevehetetlen. Kerti törpe, játszadozó cica- micák, cigánylány bendzsóval, kerti lovagvár mű halastóval, nemzeti múzeumként tetszelgő bérház, jajpiros szivacsrózsa, őrházat imitáló kutyaól, „egy kis halál nem tesz semmit, f őseinknek szintúgy volt” költemény. fogfájós porcalán kutya, falvédőmosoly, operettfilozófia, bőgő szarvasok, retusált, színezett esküvői kettős portré, pázsiton elhintett gipsz mérgesgombák. Együtt élünk velük, látjuk őket, gyakran már észre sem vesszük, vagy éppen összetévesztjük őket. Szép és valódi dolgokkal — magunk kárára. VIRÁG F. ÉVA hogy anyja második házasságából gyermek született. Súlyosbította a helyzetet a sértett kezdettől fogva ingerült, ahogy mondani szokás, a kákán is csomót kereső viselkedése a vádlottal szemben. A közöttük eredendően létező konfliktust megítélésem szerint sértett fokozatosan elhatalmasodó alkoholizmusa súlyosbította, ennek következtében, minthogy állandóan tapasztalnia kellett vádlott bizonyos erkölcsi fölényét, szülői tekintélye megóvásának egyetlen eszközeként a testi fenyítést alkalmazta. Viszonyuk megromlásában az utóbbi két év alatt nagy szerepe volt egy állandóan jelenlévő motívumnak, amely a tanulás, illetve az újszülöttel való foglalkozás számonkérésében jelentkezett. Amikor sértett hazatért és mostohafiát tanulni látta, a testi fenyítés előzményeként azt vetette szemére, miért nem játszik a kicsivel? Ha pedig játék közben találta, úgy az esetben a tanú. lást kérte számon. Megkérdezem a tisztelt bíróságot, milyen hatással lehetett ez az állandó zaklatás vádlott egyéniségére, idegállapotára, a sértettel szemben kialakított véleményére? Fel kell vetnem ugyanakkor az édesanya felelősségét is, akinek módjában lett volna anyai tekintélyét latba vetve a családi egyensúly kialakításán fáradozni, akár azon az áron is, hogy elsőszülött fiát állami nevelőotthonban helyezi el. Ezt azonban nem tette, talán lelkiismerete megnyugtatása miatt, viszont elmulasztotta azokat a köteles, ségeit, amelyek elsőszülött fiával szemben fennállnak, míg az otthon él. Úgy is mondhatnám, szeretetben kizárólagosan a kisebbik gyerekét részesítette, talán, hogy második férjét ezzel még- inkább magához láncolja. Közben elfelejtkezett arról a sze- retetigényről, amely minden ember alkati szükséglete, ami nélkül semmiféle eredményes nevelés nem képzelhető eh (Folytatjuk) Népújság 4 1973. március 2$ Imre László: Két év nyele hónap
