Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
A pusztahencsei jelöltek egyike: Szabó István párttitkár JEGYZET Együtt élni a dolgozókkal Az egykori, útmenti kocsma — ma tsz-iroda — egyik termében, mintha már folyna a jelölő gyűlés. Pedig a „hivatalos” megnyitás még hátra van, mégis, a „témánál vagyunk”. Tsz-tagok beszélgetnek, — Akkor lesz majd a jóvilág, ha hatkor csörög a vekker. Nem úgy, mint máma is, meg mindennap, fél háromkor ... — Ha megérjük, hogy a fiainknak, unokáinknak hatkor csörögjön... — Azért dolgozunk mi, hogy nekik már jobb legyen. — Én már megelégednék a fél öttel is. De így, este nem tudok elmenni a barátomhoz egy órát beszélgetni, elmenni a presszóba meginni egy üveg sört. — De a tévét azért nézed ... — Amíg el nem alszom. A lányaim meg Veszekednek, mert amikor az egyik a tévét nézi, a másik olvas és zavarja a tévé... * — Gizikém, húsom, mi négyen vagyunk — szól közbe az egyik tsz-tag, nyilván a családfő — amikor Horváth Gizella jegyzőkönyvvezető megállapítja a jelölő gyűlés létszámát. Mert itt ez a tizennyolc—húsz parasztember tulajdonképpen egy-egy családot képvisel. És ezzel meg is kezdődik hivatalosan a jelölő gyűlés. Azt csak egy félmondatban említi az előadó — Gazdag István, a nagyközségi közös tanács elnöke, — hogy ötvenhét óta van villany Hencsén és csaknem minden házban tévé. Tavaly készült el — hatszázezer forintos költséggel — az ÁFÉSZ presszóia-falatozója... . A vitában is sok szó esik erről. Horváth Ferenc gépcsoportvezető: Jó, hogy elkészült, de ne soroljanak harmadik osztályba olyan kocsmát, ahol talponálló kiszolgálás van. Pedig jólesne egy üveg sört meginni egy kávét elfogyasztani — noha én otthon is rendszeresen iszom kávét — egy sakkpartit eljátszani kulturált környezetben. Gazdag István válasza: Ez az ügy a tanács-vb szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozik, felülvizsgáljuk és vagy teljesítik a követelményeket, vagy alacsonyabb osztályba kerül. A dorogi Napsugárétteremnél is egy hónap határidőt kötöttünk ki, hogy 3 zenét biztosítsák. Csak így maradhat II. osztályú... A beszámoló nagyon szép eredményekről, fejlődésről szól. A Vasipari Vállalat új üzeme negyvenhat főt foglalkoztat. Ma már háromféle munkahely közt válogathatnak a hencseiek: a tsz, a Paksi Állami Gazdaság és az ioari üzem. Az óvodát 30 fősről hatvanötösre bővítették, ma minden jelentkezőt fel tudnak venni. Egyébként a nagyközség és társközségei óvodás korú gyermekeinek 81 százaléka jár óvodába (a megyei átlag 71, az országos 59 százalék). Szép összeg az a 902 000 forint, ami a község lakói által két év alatt végzett társadalmi munka értéke. Szóba került a törpevizmű is. Pár éve még sokan ellenezték, most már csaknem mindenki mellette van. — Demizsonnal járok a tsz méívfuratú kútjára vízért — mondja egy fiatalember. — A gyereknek viszem. NeK;k árt leginkább a rossz, fertőzött víz. — A vízmű meglesz, hamarosan elkészülnek a tervek, a kivitelező pedig a tanács költségvetési üzeme lesz. Nem jut több hozzájárulás hatezer forintnál egy-egv családra. Villanyhálózat-bővítés — ami már részben megtörtént, buszforduló Földesen, amit a Népújság tett szóvá és ma már kész, nem kell 700 métert gyaTegnap délelőtti ülésén tárgyalta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága azokat a taoasztalatokat, melyek az 1972. évben végzett költségvetési revízió során kerültek a tanácsi ellenőrző szervek birtokába. A vb elé Ribling Ferenc, a megyei tanács nénzügvi osztályának vezetője hozta a fontos beszámolót. E napirend megtárgyalásában részt vett a Pénzügyminisztérium revizori Főosz'álva képv's^'^ében. m;"t. tanácskozási joggal meghívott, dr. Fülöo Gvörgy és Fo- garasi János is, míg a PM. Tolna megyei revizori kirendeltséget Vereczkey Ferenc főrevizor képviselte. A tanácsi ellenőrző szerveknek az 1972-es évben 192 önállóan gazdálkodó egvség költségvetési revíziójának elvégzése alkotta feladatát. Az ellenőrző szervek 169 egvség revízióiét végezték el. Ez a gazdálkodási tevékenység átfogó éri.ékelé«At célzó revíziós feladatok 88 százalékos teljesítését jelenti. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezt megelőzően közel eev éve, 1972. májusában foglalkozott utoljára a költség- vetési revíziós munka helyzetével, hatékonyságával. Akkor azt állapíthatta meg a vb, hogy az ellenőrző szervek 1971- ben végzett revíziós vizsgálatai nem feleltek meg sem a számszerűségükben, sem minőségükben a követelményeknek. A megvei tanács vb elé most terjesztett beszámoló viszont ezúttal azt állapíthatta meg, hogy az elmúlt évben — 1972- ben — elsősorban az elvégzett revíziók számszerű teljesítésében történt előrelépés, s egyidejűleg javult a revíziós munka minősége és hatékonysága is. Ugyanakkor — s ez már a napirend felett nyitott vitában nyert megfogalmazást —, visszatérő és új problémák helyenkénti jelenléte kötelezőért mutat rá a revíziós munka további javításának szükségére, és alapvétőként változatlanul arra a feladatunkra, hogv tovább koll növelni az e területen dolgozó szakemberek fölkészftltségét. Ezt követőm Fábián Imre, i megvei tanács ÉKV-osztályá- rtuk vezetője és Ribling Ferenc oénzüffyi osztályvezető együttes jelentéséi, tárgyalta meg a végrehajtó bizottság. kiegészítve a tanácsok költségvetési logolni a földesi iskolás gyerekeknek ... Friss húst a községnek. Ezt kérte az egyik tsz-tag. A válasz megnyugtató, a megoldás hónapok múlva meglesz. És amikor a tanácselnök bejelenti a népfrontbizottság javaslatát: Legyen a 29-es körzet jelöltje Szabó István párttitkár. a mögötte ülő Németh György nyugdíjas tsz-tag megcirógatja a jelölt haját: A mi emberünk vagy Pistikám... Ez nem kerül jegyzőkönyvbe, csak a „száraz” tény: egyhangúlag jelölték tanácstagnak. Szabó Istvánról elmondja a tanácselnök azt is, amit különben minden jelenlévő tud: Eddig is jól képviselte a hen- oseieket a tanácsban, sok erőfeszítést tett a község fejlődéséért, de mint vb-tag is megállta a helyét az egész nagyközségért folyó munkában. üzemeinek tevékenységét értékelő beszámolót a megyei NEB korábban végzett vizsgálatának megalapításait tartalmazó föl jegyzéssel. Mint emlékezetes, a megyei tanács vb 1969. január 28-án megtartott ülésén 11 költségvetési üzem alapításához járult hozzá. A költségvetési üzemek száma medvénkben azóta sem változott. Mindössze annví történt, hogy a megszűnt duna- szentgyörgyi helyett létrejött 1971- ben a nagydorogi költségvetési üzem. A város- és községoolitikai feladatok megvalósításában igen ie’entős szerenet betöltő költségvetési üzemek működésüknek első három évében jól vizsgáztak, összteljesítményük 1972- ben elérte a 107 mm,ó forintot, s ez. az induló 1969- es év termelési eredményéhez viszonyítva több mint kétszeres növekedést jelent. A napirend vitájában szót kért Juhász József, a megvei tanács tervgazdasági pénzügyi albizottságának elnöke is. ösz- szegezve azokat a tnoasztalato- kat. melyeket az albizottság a jelentésbe foglaltakkal egvbe- hangzóan gyűjtött össze a költségvetési üzemek tevékenyséVannak emberi tulajdonságok, vannak képességek, melyeket nem lehet bebiflázni, könyvekből kijegyzetelni, másoktól ellesni. Vagy rendelkezik velük az ember, vagy nem. Számos vita hangzik el mostanában arról, hogy mennyire él és gondolkodik együtt a vezető a munkásokkal, a beosztottakkal. S ha már ez vitatéma, akkor gyanús; mindig akkor vitatkozunk, ha valami nem tetszik, ha valami nem egészen úgy van, mint ahogy kéne. Vezetők és vezetettek között egyaránt vannak rosszindulatúnk és jóakaratú- ak. olyanok, akik velük született természetességgel foglalkoznak mások ügyeivel és olyanok, akiket a saját maguk dolgain kívül nem érdekel az égvilágon senki és semmi. Mondom még egyszer: a magét, fejlesztésük lehetőségeit vizsgálva. Alapvető feladatunk —mondotta a napirend felett. nyitott élénk vita zárszavában Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke —, hogy a meglévő költségvetési üzemek megerősödjenek, műszaki színvonaluk tovább javuljon, lévén, hogy mind nagyobb feladatoknak kei! megfelelniük a kommunális ellátás helyi igényeinek kielégítésében. Fontosnak tartotta egvéb- ként a vb leszögezni ismételten. hogy a tanácsi költségvetési üzemek fő feladata változatlanul az. ami életre hívásukat indokolta 1969-ben. Az tehát, hogy eleget tegyenek a fenntartók város- és községpolitikai feladataiban meghatározottaknak. Kívánatos tehát, hogy „külső” építési munkálatokat csak akkor végezzenek, ha a fenntartók nem kötik le telies építőkapacitásukat. A megyei tanács végrehajtó bizottsága végül a március 29- én sorra kerülő cikluszáró megyei tanácsülés előkészítésével íog’ciknzott, maid pedig a bejelentések megtárgyalásával rekesztette be szerdai tanácskozását. sokkal való törődést tanítani nem lehet. Erre gondoltam, amikor egy egészen más jellegű téma kapcsán Bolvári József né, a tolnai selyemgyár igazgatója úgy mellékesen megjegyezte, hogy a gyár egyik volt dolgozóját meglátogatta a tenge- lici szociális otthonban. „Még szép, hogy elment” — mondanánk akkor, ha ez olyan megszokott mindennapos gyakorlat lenne. Sajnos nem az. Nem az részben azért, mert a vezetők, munkaideje valóban nagyon zsúfolt, részben pedig azért, mert sokuknak eszébe sem jut a dolgozókat meglátogatni, ha betegek, ha gyermek- gondozási segélyen vannak, ha nyugdíjba vonultak, ha — mint ebben az esetben is — szociális otthonban laknak. A beteg meggyógyul, a gyermek- gondozási segély letelik, a nyugdíjas pénzt kap, a szociális otthonban pedig jó az ellátás — és ezzel megnyugtatják a lelkiismeretüket. Biztos fagyok benne, hogy a gyárigazgató nem a látványosság, a jó híre „öregbítése”, az elismerés. pozíciójának erősítése miatt látogatta meg az idős embert, hanem azért, mert munkásfejjel arra gondolt, hogy hasonló esetben mit jelentene neki is. ha felkeresné az egyik volt munkatársa. És ez itt a lényeg. Munkásfejjel gondolkodni, nemcsak közéleti, hanem emberi minőségben is foglalkozni az egyes ember gondjaival, osztozni örömeiben, ami tán a kívülállónak pitiánernek, kis ügynek tűnhet, de az egyes ember számára a világon a legnagyobb Öröm és a legbonyoluUabb gond. Egyetemeken, különböző szintű tanfolyamokon, tanácskozásokon, megbeszéléseken és értekezleteken tanítják már, hogy hogyan kell a döntéseket megalapozni, dönteni, átcsoportosítani, az üzemet, a munkát jól megszervezni, szó esik a nemzetközi helyzetről, a kis- polgáriságról, az alkotó közösségekről és még ki tudná felsorolni. mi mindenről. így is van ez rendjén, a fontos, sarkalatos kérdésekről beszólni is kell. De nagyon-naqyon ritkán hallani az emberekkel való bánásmódról, s ha olykor valahol mégis becsúszik néhány mondat erről is, az előadó élet- ismeretének, jóindulatának, vagy épven a hallgatóság fé- kezhetetlen kíváncsiságának köszönhető. Együtt élni, együtt gondolkodni a dolgozókkal, utazni azon a járművön, amin ők is utaznak, énekelni ugyanazokat a dalokat, enni ugyanazokat az ételeket és segíteni rajtuk ott, ahol csak lehet. És aki így él, annak nem kimerítő, ha naponta húsz ember problémáját hallgatja is meg, nem fárasztó, nem megerőltető, ha kilómétereket kell utazni és gyalogolni, hanem jóleső fáradtság és a jól végzett munka adta kielégültség. Bolvári Józsefnét a lelkiismerete vitte a tengelici szociális otthonba. A lelkiismeret, az igaz kommunisták hajthatatlan meggyőződése adta a kezébe a colstokot Éliás Istvánnak, a Vízügyi Igazgatóság párttitkárának, mikor felmérte az egyik nagycsaládos dolgozó lakását. És az emberség nevében kér, ha úgy tetszik követel a munkatársának normális körülményeket. Helyette és vele együtt, a párttagok, a vállalat dolgozóinak segítségével és beleegyezésével. Kötelező? Nem, egyáltalán nem. Az ehhez hasonló dolgokra a belső kényszer visz bennünket. Mindössze egyetlen egy dolog szükséges hozzá: együtt élni az emberekkel. V. M, „Ismerjük meg egymást" Szekszárdi üzemi párttitkárok kezdeményezése A megfelelő tartalommal megtöltött tapasztalatcserék hasznosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A politikaitársadalmi munka sokrétűsége is megkívánja, hogy a résztvevők időnként megismertessék egymást tapasztalataikkal, s közben megismerkedjenek egymás problémáival. Három szekszárdi pártszervezet párttitkára elhatározta, hogy munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében a jövőben szorosabbra vonják alapszervezeteik kapcsolatát, látogatásokkal és egymás állandó tájékoztatásával törekednek a jó munkamódszerek átvételére. A Bőrdíszmű, a Volán és a Vasipari Vállalat pártszervezete tervezi egyelőre az együttműködés kialakítását. Az első találkozóra április második felében kerül sor a Bőrdíszműnél, amelyet az ABC-sorrendnek megfelelően követnek a többi tapasztalatszervező rendezvények. Tervezik megtárgyalni, hogyan valósítják meg a pártalapszervezetek a különböző párthatározatokat, közös vezetőség i ülésekre is sor kerül, a gyár látogatások során lehetővé válik az üzemek alaposabb megismerése. Ha a titkári és vezetőségi találkozók hasznosnak bizonyulnak, kiszélesítik a társadalmi és tömegszervezeti vezetőségek és tagság találkozóira is. A városi pártbizottság is hasznosnak találja a három alapszervezeti titkár kezdeményezését és segít hasonló tapasztalatszerző rendezvények megszervezésében. (J) Ülést tartott a megyei tanács vb Napirenden j 1972 költségvetési revíziói — a tanácsok költségvetési üzemeinek tevékenysége — fölkészülés a megyei tanács cikluszáró ülésére
