Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

(Folytatás a 2. oldalról) törvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala jelentő­sen elmarad a jelenleg meg­állapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a kü­lönböző időpontban nyugalom­ba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az elmúlt két évben emel­kedett a pénzbeli és a termé­szetbeni társadalmi juttatások összege is. E juttatások a dol­gozók évi jövedelmének mint­egy 24 százalékát jelentik. Költségvetésünk jelentős há­nyadát fordítjuk évente az egészségügyi, oktatási, kultu­rális szolgáltatások biztosításá­ra, az üdültetésre. Népgazdasági tervünk fontos célkitűzése a lakosság áruellá­tásának biztosítása. A negye­dik ötéves tervidőszakot meg­előzően a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében vol­tak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagy­mértékben javult a helyzet. A belkereskedelem a lakosság és a közületek keresletét na­gyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fogyasztási cik­kekből bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Az árrendszer szerepe Gazdasági életünk fejleszté­sében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos sza­bályozója mind a termelésnek, mind a fogyasztás alakításá­nak. Ez a kérdés a közvéle­mény érdeklődésének homlok­terében áll, ezért politikai ha­tása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrendsze. rünk széles körű megértése fo­lyamatos feladat. „ A termelői árrendszerünk je. lenlegi fogyatékossága főkép­pen az, hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a ' termelés gazdaságosságában lé­vő különbségeket. A hatéko­nyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével arányos jövede­lemtöbblethez. Ugyanakkor a kevésbé gazdaságosan dolgozó üzemekben is lehet látszólag nyereséggel gazdálkodni. Ezért termelői árrendszerünket to- .vább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelleté­nél kevesebb szó esik az ön­költség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, a gazdaságos termelésnek, az árak csökkent, hetőségének ez változatlanul egyik fontos eleme. A gazda­sági vezetőknek sokkal na­gyobb figyelmet kell fordíta- .niok erre. Az árstabilitás biz­tosítására és a szigorúbb ár­ellenőrzésre a kormány széles ■körű intézkedési tervet dolgo­zott ki. Ennek egy része az in­dokolatlan áremelések megelő­zését hivatott biztosítani. így például bevezettük a megren­delőket és a szállítókat egy­aránt kötelező szerződéses ter­melői árak alkalmazását, ki­terjesztettük az árváltozások bejelentési kötelezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szi­gorítása minden gazdálkodó szerv feladata. A kormányzat, az Országos Anyag, és Árhivatal köteles a minisztériumi és tanácsi ár­hatóságok munkáját jobban összehangolni, a visszaélések, az indokolatlan áremelések megakadályozására tett intéz­kedéseket ellenőrizni. Szüksé­ges azokban az üzemekben is korszerű kalkulációs módszere­ket kialakítani, ahol ezt ed­dig elhanyagolták, vagy nem követelték meg. A termelői árak ellenőrzése, az indokolat­lan áremelés elhárítása és meggátlása enélkül lehetetlen. A termelői árakkal kapcsolat­ban igen fontos feladat, me­lyet rövid időn belül ei kell végezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meg­határozva, értelmezését egy­értelművé tegyük. A fogyasztói árszínvonal 1968—72 között, négy év alatt 7.6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3.6 százalékkal, tehát nagyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját munkánk hiányosságai mellett — alapvetően a világ­piaci árak közismerten gyors emelkedése következtében nö­vekszenek gyorsabban, mint az előző években. Áraink a külső piacok áremelkedését az im­port révén — központi intézke­dések hatására csak késlelte­tetten és erősen korlátozottan — de bizonyos mértékig kö­vették. Ez a következőkben sem lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy a tőkés im­portból származó, nem alap­vető fogyasztási cikkek ár­emelkedése a belföldi fogyasz­tói árakban is kifejezésre jut­hat és ez a szocialista kül­kereskedelmi árak esetenkénti emelkedésénél néha szintén elkerülhetetlen. Arra kell törekednünk, hogy a tervezett fogyasztói árszín­vonalat mindenképpen meg­tartsuk, az emelkedés azt sem­miképpen ne haladja meg. Az ehhez szükséges ártámogatás céljára a költségvetésben tar­talékot képeztünk. A tartalé­kot csak rendkívüli gondos­sággal és körültekintéssel le­het felhasználni. 1967 óta sokszor elmondot­tuk, de újra megismétlem: véső soron a2 a célunk, hogy értékarányos fogyasztói ár­rendszert alakítsunk ki. A továbbiakban a lakosság életkörülményeit befolyásoló tényezők közül az egyik leg­fontosabbal, a lakáshelyzet alakulásával kívánok foglal­kozni. Ismeretes, hogy a párt és a kormány 1960-ban 15 éves lakásfejlesztési tervet dolgozott ki, amely 1975-ig egymillió la­kás felépítését tűzte ki célul. Lakásépítési terveinket tel­jesítettük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint eredetileg számítottuk, viszont az állami telepszerű lakások építése némi késéssel fut fel a tervezett színvonalra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 000 lakást építettünk, eb­ből az utóbbi két évben mint­egy 165 000-et. A még hiány­zó 226 000 lakás feléoítése a hátralévő három év alatt meg­valósítható. Ezután foglalkozott Fock Je­nő a közegészségügyi helyzet­tel, népesedésünk időszerű kérdéseivel, majd így folytat­ta beszédét: Tisztelt Országgyűlés! Az államélet fejlesztését szolgálja a két éve hatályba lépett tanácstörvény. A tör­vény végrehajtásának tapasz­talatait a Minisztertanács nemrégiben megtárgyalva meg­állapította, hogy a törvény be­vált. Erősödött a tanácsok népképviseleti jellege, tevékenységük aktívabb lett. Nőtt a tanácstestületek el­határozó és ellenőrző szerepe. Jól képviselik a lakosság ér­dekeit, hatékonyabbá vált együttműködésük a nem ta­nácsi szervekkel. Ez különösen a lakás és a gyermekintézmé­nyek, a kommunális létesítmé­nyek fejlesztésénél volt ered­ményes. Növekedett a tanács­tagok felelősségérzete is. A törvény egyik célkitűzé­se az államigazgatás tökélete­sítése és a szocialista jellegé­nek erősítése. Ezt fejezte ki a munkamegosztás átalakítása az államigazgatási szerveze­ten belül. Lényegében befeje­ződött a tanácsi feladat- és hatáskörök felülvizsgálata. Ed­digi tapasztalataink kedvező­ek. A most működő, 1971 ta­vaszán megválasztott taná­csok megbízatása néhány hét múlva leiár. A Nér>köztársaság Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok általá­nos választását. A választás mindig jelentős belpolitikai esemény, amely valójában orT szágos méretekben folytatott beszélgetés a lakossággal. Jó alkalom ez politikánk, a köz­vetlen és a távolabbi célkitű­zéseink, lehetőségeink ismer­tetésére, ugyanakkor az ország népe véleményének, javasla­tainak megismerésére is. A választást előkészítő politikai munkában van miről beszél­nünk. Ismertessük magabizto­san az elmúlt két év során elért eredményeinket, ame­lyekre valamennyien büszkék lehetünk. Közeledik a nagyüzemek ál­lamosításának negyedszázados évfordulója, amely jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk a munkásosztály vezetésével el­ért gazdasági társadalmi ered­ményeinket. Méltassuk a párt X. kongresszusának határoza­tai, a Közoonti Bizottság no­vemberi állásfoglalása, a ne­gyedik ötéves terv, az 1973-as évre szóló népgazdasági és ta­nácsi tervek végrehajtását, to­vábbá a tanácstörvény meg­valósítását. Ezek mellett a figyelmet el­sősorban a helyi tennivalóikra célszerű irányítani. Hosszú idő után első ízben válik el az országgyűlési kén- viselők és a tanácstagok vá­lasztása. A választások időbe­ni elkülönítésétől — többek között — azt várjuk, hogy nö­veli a helyi tanácsválasztások jelentőségét, a képviselőválasz­tások során pedig fokozottabb hangsúlyt kapnak majd az or­szágos kérdések. A nemzetközi életben az elmúlt hónapokban tovább erősödtek az enyhülés irányá­ba mutató tendenciák. Soka­soknak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok szálai a szocialista és a kapitalista országok között tovább széle­sedett kétoldalú együttműkö­désük. A kedvező nemzetközi fej­lődésben alapvető szerepük van a szocialista országok­nak. A fél évszázaddal ez­előtt megalakult Szovjet­unió eredményesen való­sítja meg azt a békeprog­ramot, amelyet kommu­nista. nártia hirdetett meg XXIV. kongresszusán. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erőteljes fel­lépése, nagy aktivitása a nem­zetközi küzdőtéren egyre in­kább érezteti hatását Európá­ban és földünk más térségei­ben. A kapitalista világ befolyá­sos hatalmainak vezetői egy­re inkább kénytelenek felis­merni, hogy a régi módsze­rekkel, hidegháborúval, erő­politikával semmire sem me­hetnek. El kell ismerniük, hogy a szocialista országokkal csak az egyenjogúság alapján tárgyalhatnak, s le kell tenni- ök arról, hogy fenyegetéssel vagy erőszakkal kísérletezze­nek. A szocialista világ, a hala­dó emberiség sikerei még na­gyobbak lehetnének, ha a szo­cialista országok egységesen lépnének fel, ha minden szo­cialista ország vezetői azt ke­resnék, ami összeköt bennün­ket az imperializmus elleni harcban. Sajnáljuk, hogy a kí­nai vezetők mindmáig nem szívlelték meg az utóbbi évti­zed e nagyon fontos tanulsá­gát. A Magyar Népköztársaság kormánya lehetőségeihez képest továbbra is tevéke­nyen részt vesz a nemzet­közi problémák megoldá­sáért. a termonukleáris vi­lágháború elhárításáért fo­lyó harcban. A Tanárahostársaaág hihiáttáaánák évfordulóján Ifjúsági vezetőket, pedagógusokat tüntettek ki Tegnap délelőtt bensőséges ünnepségre került sor a me­gyei pártbizottságon. A KISZ KB és a művelődésügyi mi­niszter kitüntetéseit adták át azoknak, akik különösen jó munkát végeztek az ifjúsági mozgalomban, illetve az okta­tásügy, az ismeretterjesztés te­rületén. Az ünnepségen — melyen jelen volt Szűcs György, a megyei pártbizottság osztály- vezetője — Kaczián János, a KISZ MB titkára köszöntötte a megjelenteket. A KISZ KB intéző bizott­sága kitüntetéseit Varjas Já­nos. a megyei KISZ-bizottság első titkára adta át. Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben ré­szesült László Péter, a bonyhá­di járási pártbizottság cso­portvezetője é* Simon Károly, az MSZMP Dombóvár városi Bizottságánák csoportvezetője. KISZ Érdemérmet Bordás Ist­ván, a paksi járási hivatal el­nöke kaoott. Aranykoszorús KISZ-jel vényt nyújtottak át Vida Erzsébetnek, Huszár Lászlónénak Péter Józsefnek, Schulteisz Margitnak, Savanya Istvánnak, Jendrolovics Pál­nak, Nagy Krisztinának. So­Az országgyűlés decemberi ülésszaka óta a legjelentősebb nemzetközi esemény a vietna­mi fegyverszüneti megállapo­dás aláírása volt. A magyar néo kezdettől fog­va testvéri szolidaritást vál­lalt a vietnami néo önfeláldo­zó harcával. Odaadóan támo­gatta ezt a küzdelmet, mert abból indult ki. hogy Vietnam földjén az egyetemes emberi haladás ügyéért, így a magyar nép ügyéért is folyt a küzde­lem. Ezt tesszük a jövőben is. A Magyar Népköztársaság eleget téve a felkérésnek, tag­ságot vállalt a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság­ban: mély meggyőződése, hogy ezzel a vietnami népnek, a békének tesz szolgálatot. A vietnami fegyverszünet létrejöttével napirendre került a másik két indokínai ország, Laosz és Kambodzsa helyzeté­nek rendezése. Megnyugvással vettük tudo­másul, hogy létrejött a fegv- verszünet Laoszban. Reméljük, hogy hamarosan sor kerül a kambodzsai probléma megol­dására is. Az enyhülés folya­mata Európában tovább foly­tatódik. Az európai biztonsá­gi értekezlet 1972. november 22-én megkezdődött előkészítő tanácskozásának munkájában a Magyar Népköztársaság kor­mányának képviselői aktívan közreműködnek. Sajnos nem számolhatunk be előrehaladásról a közel-ke- letj feszültséget illetően. Az erőfeszítések ellenére sem si­került még kiküszöbölni az iz­raeli agresszió következménye­it, sőt az izraeli szoldateszka újabb és újabb agresszív tet­tekkel hívja fel magára a fi­gyelmet. Az agresszió tűzfész­két már régen ki lehetett vol­na oltani, ha az Egyesült Ál­lamok megvonta volna támo> gátasát Izraeltől. A Magyar Népköztársaság népének rokonszenve mindig is a megtámadott arab népek oldalán állt. Kormányunk, a X. kongresz- szus határozatainak megfelelő­en folytatja erőfeszítéseit ha­zánk és más országok kétolda­lú kapcsolatainak fejlesztésé­re. Külpolitikai tevékenysé­günkben a legnagyobb figyel­met hazánk és a szocialista országok közötti sokrétű kap­csolatok bővítésére fordítot­tuk. Különösen drága nekünk a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonya, s mindent megteszünk annak mogyvári Máriának, Keller Antalnak, Klinglhéber Valé­riának, Bérdi Ágnesnek és Me­ző Erzsébetnek. A Kiváló Ifjúsági Vezető ki­tüntetést Horváth Tibor, Va- szari István, Horváth Mária, Kiss Józsefné, Fátrai László és Péti Imre kapta meg. Az Uttörővezető Érdemérmet Jáhn Elemérnek és Bajári Miklósnénak adták át. Kiváló Uttörővezető kitüntetésben Sza­bó Vilmosné, Nemes Lászlóné, Gyurcsák Istvánné, Béres Sándorné, Kovács Józsefné, Máthé Aladárné és Scherer Sándor részesült. Lovas Henrik, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést Jurisits József bonyhádi szak- felügyelőnek és Németh Teréz paksi óvónőnek adta át. Mi­niszteri dicséretben részesült Dékány Istvánné tanár, dr. Endrédi Lajosné tanár, Kop­lik Antalné könyvtáros, Oláh Annamária tanár, és Vámosi Mária tanár. Haraszti Mihály, a megj-ei művelődési központ gépkocsivezetője kiváló dolgo­zó lett. még bensőségesebbé tételére. Kormányunk továbbra is nagy figyelmet fordít hazánk és a fejlődő országok együtt­működésére, különösen orszá­gunk és a haladás útján járó fejlődő országok kapcsolataira. A Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés le­nini elve alapján változatlanul törekszik viszonyának fejlesz­tésére a tőkés országokkal. Az utóbbi időben tett erőfeszíté­seink közül megemlítem Vályi Péter miniszterelnök-helyettes­nek az Egyesült Államokban és Kanadában tett látogatását — mondotta a többi közt a miniszterelnök a nemzetközi helyzetről és a külföldi kap­csolatainkról szólva. Fock Jenő beszéde után vita következett. Felszólalt többek között Bíró József külkereske­delmi miniszter is. A miniszter a többi közt rá­mutatott: Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bo­nyolítjuk le, a többi országra pedig forgalmunk egvharma- da jut. Az utóbbin belül, a fejlődő országokkal forgalmunk 18 százalékot képvisel. Nemzetközi kapcsolatainkra jellemző, hogy államközi szer­ződéseink 89 országra terjed­nek ki, 30 országgal van hosz- szúlejáratú megállapodásunk. A magyar vállalatok 142 or­szág váííalataival tartanak fenn export-import kapcsolato­kat. Külkereskedelmi forgalmunk dinamikusan fejlődik, és az export aránya a nemzeti jö­vedelemben megközelíti a 40 százalékot. A külkereskedelmi forgalom gyors növekedését bi­zonyítja, hogy 1961—1970 kö­zött átlagban az I százalékos nemzeti jövedelem emelkedé­sére csaknem 2 százalékos kül­kereskedelmi forgalom-növe­kedés jutott. Bíró József ezután így foly­tatta: A Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának szel­lemében a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosí­tásán kívül szem előtt kell tartanunk a belföldi piac egyensúlyát, valamint a lakos­ság életszínvonal-növekedésé­nek követelményét. Termékeink műszaki szín­vonalának emelésével kell növelnünk exportunkat, hogy megteremtsük az importbőví­tés alapját. Az országgyűlés tavaszi ülés-; szaka ma folytatja munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents