Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Zöldarany Pákoliíz István új verseskötete A szél a víz a rózsáéi7 öröktől mondja önmagát — idétlen vak hivalkodás és bölcs nyilatkozat helyett dolgát teszi mást nem tehet így mondja hűen önmagát Ha mondod még ha mondanád így mondhatod tovább. Ezek az ars poetica-szerű szép sorok bevezetői az „aranyőszi ég” raCTyogású új Pákolitz-verseskötetnek. Az 1971-ben megjelent Jel cimű válogatott verseskötete után a Zöldarany a tizedik verseskötete s ez a számadat mérlegelés is. Ismeretes, hogy Pá- kolitz költői pályája későn kezdődött. Első versei 1950- ben, Három költő című gyűjteménye pedig 1954-ben jelent meg. De a késő kezdet nem vált hátrányára, termése gazdagon beérett. Verseiről több értékelő tanulmány jelent meg. (Bata Imre. Bertha Bulcsu, Bécsy Tamás, Pomogáts Béla, Szederkényi Ervin, Tüskés Tibor) és ezekben pontosan kirajzolódik Pákolitz István helye és szerepe mai líránkban. Uj kötetéről (a kötet szerkesztője) Csanádi Imre ezeket írja: „Nem népi és nem urbánus, nem konzervatív és nem modern, nem ösztönös és nem elvontan spekulatív — ezeken a kategóriákon Pákolitz túljutott, föléiük emelkedett. Városlakó, mai ember, de nem tagadta meg plebejusi gyökereit, nyelve, közlési média demokratizmusát. Témában, hangban, formában, érdeklődésben-'t vek szik lépest tartani korával, de magától értetődő természetességgel nyúl vissza akár tárnáért, akár versformáért a távolabbi és közelebbi múltba. Ösztönösség és tudatosság ugyancsak szerves egységbe fonódik költészetében.” most is egészséges és biztos kapaszkodó: Virágok virága Virág a férfi — nyárba virágom virágom Termő gyümölcsös ágom Egyszer volt — ifjúságom Segíts át a halálon. De ne csupán ezekben az „őszikék”-ben lássuk a Zöldarany újdonságát, hanem azokban az izzó emberi felelősségtől átfűtött verseiben is, amelyek a címadó ciklus, a Mélyvíz, Jeremiás, Agykoponyák hegye ciklusainak verseiben tovább mondja „hűen önmagát”. Ez a költészet a társadalmi visszásságok, emberi gyarlóságok ellen az „emberi tisztesség” megvalósításáért emelnek szót. A Füredi tavaszban (a világ négy sarkából összegyűlt költők találkozóján 1970-ben) így fogalmazódik meg a virágos galy- lyak, a fecskék érvelése után a „költők érvelése”: Királyok legvégső érve helyett munkál bennünk a fölbujtó remény jobb sorsra érdemes az ember a világ S a Zöldarany-bsen ugyanez a költői tanítás: „Megnyugtatóan nyugtalanít a zöldarany béke: hálaisten, elég sok a féltenivaló”. Nem belenyugvó, nyugtalanító, sistergő szavak ezek: nincs rendben a világ: A jót, mint mindig, most is Ki kell találni újra. A kötet „nagy” versei a Za- rathusztra és az Ikrek. Az előbbiben a „mindenki mindent félreért” és a mellébeszélés: a Máskéntelnevezés forradalmának szatíráját fogalmazza meg. Legyen hát minden mindennek a fordítottja a szeretet: gyűlölet a jóság: gonoszság. S az Ikrek: Petőfi—Arany, Ady—Móricz, Bartók—Kodály, József Attila—Illyés párhuzamában pedig a magyar történelem példáin mutatja meg: A halhatatlannak se könnyű elviselni a halhatatlanságot; mennyivel nehezebb az élőnek! Verseiben szívesen olvassuk az „emberségre méretezett” igéket, de a költészet mégis a szép szavak művészetével válik szívünk vérévé. Pákolitz István új kötetében is garmadával találunk ilyen „szép versek”-et (Ujhold, Philémon és Baukisz, Tétova gally slb.) Képlátása színes, érzékletes: „márványkék menny”, „bölcs mosolyú alkonyat”, „holdvilág kocsma”, „korán kelő madár”, „zendülő jégcsap-cimbalom”. Szeretem (a gyermekkori táj és közös származás csendülését idéző „páskom” szavát, az „árnyas bakhátak”-at, ahol „pirrogva hangolnak a tücskök”. A kötet záróversében, a Diófa-bán a faültetésről beszél, aki még „remélheti” a gyümölcsét: de még szebb ha ki már biztos benne hogy nem ülhet árnyékába -----------és mégis ültet diófát A költő se más, mint ilyen faültető, reménytelenül és bizakodó, hogy a szépség, amit elültet, mások szívében kihajt maid és megtermi gyümölcsét: a lélek örömét. Pákolitz István Zöldarany-a ilyen ajándékozó, szép örömszerzés ma is, mindenkor, fogadjuk a szívünkbe. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Gondolkodók Egy fontos könyvsorozat és tanulságai Régi panasz: filozófiai irodalmunk hiányos, a jelentős gondolkodók alig hozzáférhetők magyarul, s ezen az Akadémia régi, önmagában mindenképp sikeres sorozata, a Filozófiai írók Tára sem tudott segíteni. A filozófia csak az elmúlt évtizedekben vált közüggyé, s most már elmondhatjuk, hogy nemcsak iskolai, szemináriumi tananyag, hanem részt kér mindennapi életünkből is. A régi hiányokat azonban pótolni kell, s erre vállalkozott a Gondolat Kiadó, amikor Platon államával elindította Gondolkodók című könyv- sorozatát. Azóta kilenc kötet jelent meg, s nem egy közülük olyan, ami korábban teljesen hozzáférhetetlen volt. A sorozat nem akart kronológiai sorrendet betartani, s látszólag ötlet- szerűségét az magyarázza, hogy újra vagy újonnan fordított műveket rakott egymás mellé. S elsősorban nem is a régiek újrakiadása volt a cél, hisz Platon és Arisztotelész után csupa XX. századi, vagy a századhoz közelálló filozófus szólalt meg magyarul: Rüssel, Bergson, Kierkegaard, Husserl, Nicolai Hartmann, aztán egy- egy kötet az olasz marxista filozófusok és a bécsi kör írásaiból, majd legújabban egy töb- bé-kevésbé jól válogatott Nietzsche. A sorozat előre jelzett kötetei között két sokat emlegetett XX. századi szerző szerepei, Teilhard de Chardin és Sartre, s közben egy nagyon régóta nélkülözött Kant-válogatás. A felsorolt szerzők legtöbbje a személyi kultusz évei alatt a szó teljes értelmében tiltott olvasmány volt, s ha nevük szóba került, esak mint az elítélendő idealizmus példája. A kategorikus elutasítás mindenképp értelmetlen, s ha valaki Husserlt olvassa, nem kell föltétlenül fölesküdnie a fenomenológiára. Viszont ismernie is kell annak, aki véleményt akar róla mondani. Még több homályt van hivatva eloszlatni a Kierkegaard-kötet, mely tulajdonképpen minden fontos munkáját tartalmazza. Kierkegaard mai divatja, az egzisztencializmus hébe-hóba nálunk is jelentkező elmélete mindenképp szükségessé teszi, hogy nézzünk szembe a „szorongás” a „semmibe hullás” prófétájával, aki éppúgy mint Marx, Hegelből indult ki. s Hegeltől fordult el, de épp az ellenkező irányba mint Marx. A nálunk jószerivel teljesen ismeretlen Nicolai Hartmann a XX. század polgári gondolkodásának egyik legjelentősebb alakja, s jelentőségét növeli, hogy a megismerés objektivitásából indul ki, s éppen ez állítja szembe a kortárs polgári filozófusokkal. A bécsi kört bemutató kötet ismét új világot tár föl, s benne a logikai pozitivista kör legjobbjai szólalnak meg, Schlick, Camap, Hahn, Reichenbach és Neurath. Ugyanígy az olasz marxista filozófusokat bemutató kötetben, Gramscitól kezdve az olasz marxista filozófia második nemzedékének olyan jelentős alakjaiig, mint Banfi, Galvano della Volpe, Lupori- ni, Gruppi. Az eddig megtett út rendkívül jelentős, s gondoljuk, a Teilhard de Chardin kötet kiadása éppúgy eloszlatja majd a tiltott gyümölcs édességének kényszerképzetét, ahogy ez Kierkegaard gyűjteményével kapcsolatban is történt, ß ez tulajdonképpen a Gondolkodók igazi feladata, ez igazolja kiadását,, ám ezt igazolja az egyes kötetek sikere is. S ezzel járul hozzá ahhoz az örvendetes tényhez, hogy az utóbbi években érezhetően nőtt a filozófia iránti érdeklődés. Nem ismerjük a sorozat további terveit, nem tudjuk, meddig él, s mit várhatunk még tőle. Remélhetőleg sokat. Heidegger, Jaspers legalább egy közős kötetet megérdemelne, s talán valahol meg lehetne szólaltatni Gottfried Benn-t is. CSANYI LÁSZLÓ Levél Pincehelyről a Rákóczi-szabadságharc korában Szinte az irodalomtörténet lapjaira kívánkozó megállapítások. S örvendetes, hogv költészete állandó pezsgésben, fejlődésben van: a téma és meeformálás további kiterjedésének vagyunk tanúi. Pákolitz lírájának sokféle a forrásvidéke: az ironikus. de mindig morális tartású közéle- tiség (Gyertyagyújtás közben, Hivatkozások), a származás, a „szegénység költészete” (Kré- tarajz anyámról, Nyolcas, Vásárfia), az Arany Jánosian tiszta szerelem (Almafa), az emberi tisztaság (sokszor biblikus témákban jelentkező) variációi, az „ajándék-idő” őszi zümmögés ebben a kötetben (nem először, de költészetében hangsúlyozottabban jelentkezik külön témakörként. Emlékezünk korábbi kötetében megjelent A sárga fal (minden bizonnyal legnagyobb hatású verse) döbbent víziójára, melyben a kor betegsége mellett a benne bújkáló „hetvenhétféle nyavalyákról” beszél. S ebben a kötetben az In- farctus cordis, a Kelj föl és járj, Ajándék című versei már ennek a sejtésnek fájdalmas valósága, de kemény, férfias szembenézéssel: Két szívroham között uzsora-haladék a rettegő szünet. — Kibírtad: bírd ki még! S nem nyughatok bele, hogy nincs menedék. Az se nyugtatna meg, ha belenyugodnék. De a „kései-biztató verőfény” újabb munkára serkenti s versek légiója születik „fölös, szép erői”-ből. A szerelem /"mely már korábbi verseiben . „ellenállás lesz, reszkető ájdalrnasan szép tiltakozás”) 1705. február 10-én írják a pincehelyiek az alábbi levelet Hajnolt Jánosnak, az Eszter- házy-uradalom simontomyai tiszttartójának, ki elég rossz jellemű: kapzsi és kötekedő ember lévén, hol a császáriaknak, hol a ' kurucoknak fogad hűséget, az uradalom jobbágyait gyakran zaklatja, sokkal nagyobb terhet követelve tőlük, mint amennyit elbírnak s mint amennyi járna tőlük. Eszterházy Pál nádor 1703-ban már egyszer elcsapta őt, maga panaszkodik erről, később pedig arra figyelmezteti ura, hogy „Tolna vármegye Tisztei (Simontornyáról) igenis írtak panaszt, ilyen nagy embereknél sokkal szebb a szép higgadtság, mindennek adja meg a módgyát.” Ehhez a tiszttartóhoz írnak most a pincehelyiek, panaszkodva a Tamási felől közeledő rác katonákra, kik előre küldött követeik révén azt üzenik, hogy nem elégszenek meg a fejenként való egy icce borral, hanem annyit kémek, amennyit naponként meg tudnak inni. S a pincehelyiek ártatlan önzéssel arra kérik a tiszttartót, hogy másfelé invitálják a rácokat, ne Pincehelyre. Pincehelynek egyébként körülbelül 500 főnyi lakossága volt ez időben: NemZetes és Vitézlő Ifjabbik Haunolt János Urunknak — Kegyelmes Urunk eö Herczeg- séghe Balaionyon alul lévő Jószághinak Praefectusának Nekünk jó akaró Urunknak eö Kegyelminek böcsülettel adassák. — Mint Kedves Praefectus Urunknak ajánljuk böcsülettel való Szolgálatunkat! Isten Szerencsés Sok jókkal álgya megh. Szekeres Gyurka több társaival Szintin most estve későn érkezett haza, beszállt hogy másfél Száz gyalogú Rácz érkezett ma Thamá- siban, az másik éjjel Kónyi- ban háltak, ma csak Thamásiig gyüttek, az kik megh nem elégesznek egyegy idcze borral hanem többet kívánnak, az Szegénységet Zaklattyák. Pacskod Mihállal három lovas Rácz jütt, az kik az éjjel itt hálnak, azok is azt mondgyák, hogy ő nekik nincs rá rendik, hanem valamennyit meg ihatnak mind annyi bort kérnek. Koppányi János Deák is a minapiban itt litiben is azt mondotta a bíráknak, hogy ő neki 6 portioja jár. és most is itt vagyon egy baráttal, nem hogy az Szegénységhnek párt fogója volna, de mégh inkáb a Ráczokkal eszik iszik itten és a bort mintha ingyen adnák úgy hordattya, noha nem úgy kőllene cselekedni néki ha igaz Tiszti volna Méltósá- ghos Herczegfinek, így átallyá- ban nincs annyi Ülők bennünk, hogy elviselhessük ezt a nagy igát, ha mégh tovább is így lesz. Kérjük Annak okáért Kegyelmedet mint Kedves Praefectus Urunkat, hogy legyen Kegyelmed érte mi módon azok a Gyalogh Ráczok bé mehessenek Simontomyára hogy itt ne hálnának S töbrül töb borunkat ne vesztegetnék. Kegyelme már egy nehány ízben megh háttá hogy egy rész- rül egy idcze bornál többet ne adgyunk nékik, de mi haszna ha megh nem áll rajta, — megh éhen a magyar is, nem hogy a Rácz. Koppányi János Deák Ur, el hitette magával hogy les . üdő hozzá hogy mégh a Má..ö>sá- ghos Herczegh előtt is tudva lesz a hat portioja; mostan el követhetni az Szegénységen, — nem kívánnya eö Herczegsé- ghe hogy jobban el pusztullyon a Jószág, hanem inkáb akarja hogy gyarapodnék. Az Kegyelmed Currensibül (híradásából) értjük, hogy holnap 4 Szekér fa Simontomyára Administrál- tassék (szolgáltassák), de evvel Praefectus urunk ha holnap- rul el múlik is az Sok forspon- tozás (fuvarozás, előfogatolás) miatt, holnap után okvetettlen bé viszik, úgy a Dombóvári búza alá is akit lehet el küldünk, de jól tudgya kegyelmed mag a is hogy igen megh kevesedtek a marhás Emberek, Sok felé hajtogattyák őket, mind azon által tehetségünk Szerint fáradozunk utánna. Az ott benn való Rácz Katona- ságh ha ki eresztetik, mint hogy Gyalogok mennek be bé hellettek, Kérjük Szépen Kegyelmedet hogy erre ne invi- tállyák őket, mert annál több Költsigünlc lészen — továbbis kérjük kegyelmedet mint Kedves Praefectus Urunkat, hogy amint föllyebb iránk a Gyalogh ráczok végett, legyen kegyelmed érte, hogy itt ne le-> gyen hálásuk, mely Kegyelmed jó akaratiját mi is megh igyekezünk Kegyelmednek Szolgálni, s el is várjuk a Kegyelmed jó akarattyát. Ezek után Isten iltesse kegyelmedet Szép jó Epésségben, Datum Pinczehel die 10 február estve későn. Kegyelmednek jó akaró Szolgái Pinczeheliek HEGEDŰS LÁSZLÓ SÍK MIHÁLY: ANYÁM EM' ÉKE A napok lassan lerakódnak. A fájdalom már elcsitult. Dereng a szenvedések éje. Emlékké csöndesült a múlt. Már nem csillog a könny szemember Ha eszembejut az anyám, Hervadt dísz 6 már életemben, Mint a virágok, asztalán. Egy fényképet tartok kezemben. A képen csöppnyi kis legény Kacag a fényre. A világba Királyi gőggel nézek én. Édesanyám hajol fölébem. Karjai lágyan tartanak. Szerertetet sugárzik arca. Mint drága fényt a nyári Nap így látom arcát. így néz ö rám. El sem vesztettem őt talán. Maradj mellettem. Simogassál, Melengessél, Édesanyám.
