Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Miféle feszültség t Mámor, zajok, fények A Tömegkommunikációs Kutató Központ felmérése szerint a tizenévesek 97 százaléka szereti a beatzenét. Ahogy a húsz év előtti suhancok elölről- hátulról fújták a legjobb focicsapatok összeállítását, úgy is- mrr'k a maiak az együttesek névsorát, az összes bece- és gúnynévvel egyetemben. Az Omega együttes legutóbbi nagylemezét 110 ezer példányban vásárolták meg, Koncz Zsuzsa albumaiból 250 ezer kelt el. És lemezjátszója fele annyi fiatalnak van, negyed annyi sem vágyódik rá, mint magnóra. Ki tudja, hány millió k'.lömíternyi összegyűjtött pop - -e tesz tekintélyessé a „tini-társadalomban” valakit, és mi az a felső határ, amit odaadna kedvenc lemezéért a rajongó. Tapasztalt tizenhat évesek csak legyintenek ámuKomáromi Zoltán fotomontázsa a falon kívül másoké a hely í ó jöjj / ha a nehéz napok egyre sodornak / ó jöjj / nem vigyázol, magadra hagynak / ó jöjj / ha be sem vallód, van mit elfelejts / ó jöjj / ha mégis hallod, de mégsem felelsz / ó jöjj ! ha nem bírod a gőzös dolgokat / ó jöjj / élve mégse’ falazd el magad / ó jöjj / ha néhány bilincs erősebb mint te, / 6 jöjj / az órád siet, nem késtél még le! / Ú jöjj, ó jöjj.. * — Van az a szám. az „Ó jöjj”. Gőzös szöveg. Vagy szerintetek menekülni kell, menekülni a beat-koncertre, a beatzenébe? — A lényeg az, hogy mi mindenkit szívesen látunk és színvonalas zenét játszunk. Ezt a számot már nem játsz- szuk, azon a lemezen, amin ez volt, más gőzös szövegű dalok is voltak, ezekkel ma már nem vállalunk közösséget, nem játsz. szuk egyiket sem. A lényeg most is igaz: Omeeaautó című nótánkban is erről van szó: mindenkinek zenélünk. * Imhol, imhol a sztár! Kedvéért Nyugat-Németország csücskében tanultak meg magyarul — nemcsak lányok, fiúk is — naponta százszámra kapja a leveleket. Okos fiú. (Papírja is van róla, diplomás mérnök.) Szép szőke. Szőke angyal. Nem érdekes, hogy éppen fiú és nem lány, eszköztárában ott hivalkodnak a lányszexbombák fegyverei is. Nadrágja feszes, tapadó, fényes. Farmerdzsekije kigombolva, alatta semmi, Pördülés, fordulás közben ügyel, hogy túlságosan ne táruljon szét a fehér dzseki két szárnya ... Rengeteg haját időnként megrázza, mikrofonostól meg- vonaglik, a fény bukfencet vet „mementóként” elővillantott széles jegygyűrűjén. Ha megrázza a csörgődobot, zörögnek csuklóján a bilincsek. Ha mosolyog, a lányok elragadtatva sikítanak. • „Az ember összeszed itt-ott is egy csomó terhet, feszültséget. Nekem jó a magnó is, nyolcas hangerőnél kellemesen -■sibbadni kezdek, aztán egyre könnyebb leszek. Végül megrázom magam, és kész vagyok. Jöhet az élet újra. Azt mondod, ez narkotikum? Lehet, de mások is élnek narkotikummal. Kávé, koffein, sőt kábítószer. A visongás is; a mécseseken az apócák üvöltöznek, senki nem furcsállja, pedig ők ugye felelősségteljes felnőttek. \ sok disznó szövegről a focipályákon nem beszélve.” * 1940-es évek eleje: „Holvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? / Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán ...” 1970-es évek eleje (pontosab. bán 1973. február 2.): „Az egész azért hülyeség, mert még nem is ültem soha az első sorban. Valahogy sohasem kaptam oda jegyet, vagy pénzem nem volt rá, vagy a fiúm nem akart olyan elöl ülni. Szóval úgy van, hogy néha elképzelem, hogy ott ülök az első sorban, egyszer csak rám néz, tudom, hogy észrevett, és attól kezdve rám gondol, amikor énekel. Nem, nemcsak akkor gondolom, amikor őt látom, minden zenekarban van egy kedvencem. Az Illésben a Bródy, a Loko- motivban a Bartha Tamás, a Bergendyben a kis Demjén. Mindig a sorosba vagyok szerelmes egy-két napig.” • Apukája biztosan elégedett! takarosán nyírt, jól fésült a fiú. Ruhája is rendes, lám, még nyakkendője is van! Először csak az ujjai táncolnak, aztán a feje fölé lendül a keze, hullámzik a válla, egész teste rázkódik a ritmusra. A koncert után lerázza magáról az iménti gyönyörűség — homályosan bűnösnek vélt — emlékét; azt mondja nem tapsolt, nem örült, nem érdekli. * Azt mondják magukról, hogy nem ismerik a fogalmat: szerelem. Egész más a lényeg, jegyzi meg az egyik leányzó, — nagy, egyetértő hahota. Legnagyobb sikere annak a számnak van, ami arról szól, hogy a lány elhagyta a fiút, aki végtelenül bánatos — az énekes haneja el-elcsuklik a „fájdalomtól”, majd fortissi- móba csap a szenvedély. A leányzó könnyezik. * Kihunynak a fények. A zene tovább dübörög, ritmusa mint a pokolira felerősített szívdobogásé. Hirtelen megindul a villogás. Káprázatos fehér fény, kiszámíthatatlan ütemben lobban fel és huny ki, a zene is valahogy megváltozik, a sztár kering körbe-kör- be, de lehet, hogy száll, ba kellene csukni a szemünket, nem lehet, a vér a villanások rendszertelen ritmusában lö- kődik a dobhártyáig, előttem a jól fésült fiú a szívére szorítja a kezét, tényleg nem hét kibírni, már nem sikít senki, remeg a levegő, de minek ez a feszültség, kell ez? Vége! * Vége a zenének. Percek alatt kiürül a terem. A közönség a ruhatári pult előtt nyüzsög, vihog, lökdösődik. Aztán hazamegy, a szőke sztárral, fényekkel, zajokkal álmodni. De ilyenkor miről is álmodik? VIRÁG F. ÉVA latomon, hogy valaki egy „Ni- ce”-albumért hétszázat, fizetne. „Ajjaj, K. Dzsoni kétezret adott egy...” — szól a legenda, mert ezt már nem hiszem el. Szekszárdon ritkán rendeznek beat-hangversenyt, mindig telt ház előtt. A legutóbbin még a lépcsőn is ücsörgött egy-két öcsi. Ronda idő volt, csatakos hó esett, néhányan mégis ott ácsorogtak a művelődési ház körül. Csodára vártak. Hogy talán mégis bejutnak. ♦ Leány. Ráborul a karjára: hangot persze nem hallani, nem tudom sír, vagy nevet. Nekem egyikhez sincs kedvem, bántja a fülem az „ezerszerhallott” zene és a „hűdeokos” szöveg. Vége: silcítás és taps, a leányzóról kiderül, hogy ha- hotázott. Megrázza borzasdivatos hajzatát és odasikít a szomrzédnak: isteni, mi?! Arcán boldogság. * „— Nincs ez a zene válságban, hogy is lenne, amikor alig követhetőek a változásai. Ami- ko- megjelent, bombaként hatott. Mindenki kénytelen volt felfigyelni az úgymond soha nem tapasztalt jelenségre. A viharok elültek, a zene megmaradt, kialakultak stílusai, változatai. A közönségnek is kialakult az igényesebb része, a zenei választék növekedése is a minőség emelésére kényszerít. Fontos szövegeket kell írnunk, amire nem hiába figyelnek oda, mert odafigyelnek, és ez nagy felelősség.” * „Ó, jöjj / ha szíved fárad' zakatolva ver / ó jöjj / ha k: r 1, Iák ad akadozna el ó jöjj / ha összes, pénzed '•őrre sem elég I ó jöjj / ha kőiben érzed, kell, hogy boldog léay / ó jöjj / ha üveg mögött nézheted, mi jó ó jöjj / ha titkolják, mert nem neked való / ó jöjj ! ka v 'liszt n-m 1-a-a-z, mégis kérdezel / ó jöjj / ha Bizonyára ön is, aki most e sorokat olvassa, megfigyelte, hogy szidjuk egymást. A kereskedő szidja az építőt, az építő viszont a kereskedőt. Az egyik azért szidja a másikat, mert az rosszul csinálta meg ezt, vagy azt az épületben, az építő viszont azért szidja a kereskedőt, mert flegma volt, mert nem szolgálta ki rendesen. A buszkalauznak kifogása van az utas ellen, az utasnak viszont a buszkalauz ellen. A buszkalauz szerint az utas rendetlenül viselkedik, az utas szerint a buszkalauz kibírhatatlan alak. A cipőgyári munkás kifogásolja. hogy a postás nem hordja ki rendesen az újságot, a postás viszont a cipőjére mutat, amelynek levált a talpa. A gyalogos szidja a gépkocsivezetőt, mert nem vigyáz rá, a gépkocsivezető viszont akár órákig is sorolni tudja azokat a történeteket, amikor a gyalogos miatt majdnem ő hagyta ott a fogát. Tehát ő vigyáz, ő állandóan vigyáz, a gyalogos az, aki nem tartja be a szabályokat, a gyalogos az, aki előbb-utóbb őt a börtönbe juttatja. Szubjektív sorok Szidáfelánc Kialakult egy szidáslánc, amelynek csak néhány szemét kapcsoltam össze, csupán a példa kedvéért. A lánc összekapcsolását bárki, bármikor tovább folytathatja. Mindenki tud hozzá bármennyi láncszemet kapcsolni, hisz mindenkinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata. A szidáslánc odáig szépen kovácsolódik, amíg mondjuk közbe nem iktatódik egy ilyen szem — kereskedő szidja a kereskedőt. Mert ilyen is előfordul. Mert a ruházati bolt eladóját sem szolgálják ki mindig rendesen mondjuk az élelmiszerboltban és fordítva. Az is előfordul, hogy az építőmunkás szidja az építőmunkás kezét. A gyalogos is szidja a gyalogost, az autós is az autóst, a pincér is háborog, ha civilben ő mulat és egy másik pincér lassan hozza neki a megrendelt ételt, vagy italt. Előfordul olyan is, hogy a cipőgyári munkás vesz az üzletben olyan cipőt, amely enyhén szólva nem tartós. Ebben az esetben még az is megtörténhet, hogy az a kéz, amit a cipőgyári munkás szid, az ő keze. Furcsa helyzetek ezek. Ezekben a helyzetekben a szakmabeli meglátja a szakma hibáit, önmaga hibáit is. Hiszem, hogy ilyenkor a pincér, aki civilben ül az asztalnál és várja a kiszolgálást, elgondolkodik egy kicsit azon: vajon én is így végzem a feladatomat, vajon engem is úgy szidnak, mint ahogy én szidom a kollégát? A cipőgyári munkás is, miközben forgatja kezében a levált talpú cipőt, bizonyára arra is gondol: ő is hányszor adott tovább olyan lábbelit, amit nem lett volna szabad, amit csak az a remény tett cipővé: hátha a minőségi ellenőr nem veszi észre. Legalább olyan groteszkek ezek a találkozások, mint amikor az ember odaáll a Vir'ám Park görbe tükrei elé és ott olyannak látja önmagát, amilyennek soha azelőtt. Ezek a találkozások alkalmasak arra, hogy mások munkájában meglássuk önmagunk munkáját, mások hibájában önmagunk hibáit. Ezek a találkozások is szaggatják a szidásláncot. De szaggatják mások is. Nemrég a Bonyhádi Cipőgyárban jártam. Nézelődtem, figyeltem a gépek és emberek munkáját. Hirtelen megakadt a szemem egy feliraton „Brigádellenőrző-hely” Az egyik szocialista brigád úgy döntött: minden cipőt, amit kiadnak a kezükből a gyári meót megelőzve, először ők ellenőriznek. Ami nem megfelelő azt visszaadják annak, aki elkövette a hibát. Megkérdeztem a kísérőt: a gyári meós felfedez-e még hibát ezeknek az embereknek a munkájában? „Nagyon ritkán és nagyon kis hibát” — volt a válasz. , — Több ilyen ellenőrzőhely van? — Igen. De még nem általános az ilyen önellenőrzés. Még sokan vannak, akik továbbadják a hibás munkát is. Ezek az ellenőrzőhelyek is a szidásláncot szaggatják. Mert azok a cipők, amelyek ezeken az ellenőrzőhelyeken mennek keresztül, nem adnak okot a panaszra, ezekkel a cipőkkel a vásárlók elégedettek lehetnek. Sok ilyen ellenőrzőhelyre lenne szükség minden üzemben, minden hivatalban, minden kereskedelmi egységben... mindenütt, mert ezek is csökkentenék a szidásokokat. De csökkenteni lehet a szidásokokat más módon is. Ha jobban önmagunkba néznénk, ha elsősorban a magunk szemében lelnénk rá nemcsak a gerendára, de a szálkára is, ha önmagunk portáját tartanánk rendben és a tiszta portáról szólnánk rá a rendetlenekre. Ha a gyalogos úgy viselkedne, ahogy gyalogoshoz illik, ha gépjárművezető a gyalogosban, a másik gépjárművezetőben önmagát tisztelné, ha a kőműves úgy építené a lakásokat, mintha saját családja lakna benne, ha az élelmiszer- boltban úgy szolgálnának ki mindenkit, ahogy az éleim vzer- bolti eladó azt elvárja a ruházati boltban... Ha jobban tisztelnénk egymást. Ha a másik embert is embernek néznénk. Valamikor mindenütt olvasni lehetett a következő feliratot: „Csak annyi megbecsülést dolgozóinknak, amennyit magadnak is megkívánsz”. Manapság nincsenek ilyen feliratok. De feliratok nélkül is jó lenne, ha mindannyian ehhez tartanánk magunkat. Ha olyan munkát adnánk ki a kezünkből, amilyent másoktól joggal elvárunk, ha olyan udvariasak lennénk, amilyen udvariasságot másoktól is elvárunk... Kezdjük el a kísérletet. Próbáljunk meg úgy élni, úgy dolgozni, ahogy elvárjuk másoktól. Csak az ilyen élet, csak az ilyen munka, csak az ilyen magatartás szaggathatja végleg szét a ma még sajnos szilárdan kapcsolódó szidáslánc szemeit. SZALAI JÁNOS
