Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-10 / 34. szám
/ Külföldön, Simontornya mellett Ingyenes tizenkettő hónapos műrezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek — kőműves, vagy — ács-állványozó szakmunkások, legalább negyeves szakmunkás-bizonyítvánnyal. Tízhónapos szakmunkásképző tanfolyamra 20—45 éves — kőműves, vagy — ács-állványozó betanított munkások jelentkezhetnek hivatalosan igazolható, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal. Hathónapos gépkezelők épző tanfolyamra 18—15 éves férfi segédmunkások jelentkezhetnek. Az általános iskolai végzettség mindén tanfolyamhoz szükséges. A tanfolyam helye: KISKUNHALAS, kezdete: március 15 ék március 29. A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. A sikeresen vizsgázók országos érvényű oklevelet, bi_ zonyítványt, ilL jogosítványt kapnak az Építési és Város- fejlesztési Minisztériumtól, ilL a Munkaügyi Minisztérium szakmunkásképző intézetétől. A tanfolyam ideje alatt folyamatos munkát (télen korszerűen téliesített, meleg munkaterületet) munkásszállást és ebédet biztosítunk. Különélési pótlékot fizetünk. Minden héten szabad szombat. (Minden pénteken hazautazási lehetőség.) Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót és jelentkezési lapot. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi akadémiája 6001 Kecskemét. Postafiók 86. Klapka utca 34. (166) Simontomyára indultunk, a vasútállomásra, hogy megkérdezzük, hol találjuk őket. De vagy három kilométerrel a község házai előtt Karcsi bátyám, a pilótánk beletapos a fékbe. — Nem őket keresik? A mellékúton, a vasúti átjáró mellett két gépkocsi. Egy terepjáró, meg egy' teherautó alvázára épített busz. Mindegyiken csehszlovák rendszám. — Jónapot. — Já nápot. Na, te jó ég, nézünk össze a fotóriporterrel, hogyan fogunk velük beszélni. Szlovákul egyikünk sem tud, az ő kiejtésükön megérződik, hogy magyar szókincsük nem halad meg néhány szót. Ám, mintha kitalálnák gondolatunkat, kiáltanak. — Karéi, Karéi! Közben nyugtatnak minket. — Dobre, dobre. A terepjárótól egy tagbaszakadt középkorú ember jön felénk. Rövid sötétkék felöltőjén a szárnyaskerékhez hasonló jelvény. De csak hasonló, ö is szlovák. De szavain csak kevéssé érződik, hogy idegen nyelvként beszéli a magyart. Pár mondat, kölcsönös bemutatkozások. Valóban ők azok, akiket keresünk. Az AZSD Praha, a vasúti villamos hálózatokat szerelő csehszlovák vállalat dolgozói. A száztíz éve,épített pest—• zágrábi vasútvonal Budapest— Dombóvár közötti szakaszán fektetik földbe a telefonkábeleket és az erősáramú villamos vezetékeket. Karéi Sramek, a művezetőjük elmondja, hogy már három éve dolgoznak Magyarországon. A Karcag—Debrecen —Nyíregyháza közötti, majd a budapest—szobi vonal után a Pestről Dombóvárra vezető sínek mellett is kábeleznek. Az unatkozó utas! szegényebb lesz egy látványossággal. Nem számolhatja majd az ablak előtt elsuhanó telefonoszlopokat. De a légben futó drótok biztos nem fognak hiányozni. És emellett nő a postáénál (nemcsak a szekszárdinál, hanem az országosénál) amúgy is sokkal korszerűbb telefonhálózat üzem- biztonsága. Mert nem dönti ki a vihar a telefónoszlopo- kat, távírópóznákat, nem tépi le a zúzmara súlya a vezetéket. És ennek az építésével egyidőben földbe süllyesztik a villamos kábeleket. Mellettünk, a hosszan húzódó vastag vezetékek közül az egyiket helyezik a mély árokba. Földet szórnak rá. — Az a villamos kábel, öt- vencentis földréteget teszünk fölé és úgy helyezzük még mindig elég mélyen a telefon- kábeleket. Távolodva tőlünk egy pirosra festett, furcsa alakú lánctalpas gép dübörög. Az árokásó. Míg megyünk az árok mellett, a művezetőt a külhonban végzett munka sajátosságairól faggatom. ■— Nem olyan furcsa. Á sínek mellett ritkán találkozunk emberekkel, így észre sem vesszük, hogy nem otthon vagyunk, valamelyik távoli munkahelyen. Meg aztán, más- fél-lcéthetenként hazamegyünk pár napra. Itt Sárbogárdon lakunk, és autóval jövünk naponta dolgozni. — Ezek szerint minden olyan, mint otthon? — Hát nem egészen, — neveti el magát — a sör itt drágább. Pedig, ha most nem is kell, nyáron megisznak az emberek fejenként 10—15 üveggel. Közben elérjük a hangoskodó gépet. A köszönés után csodálkozva kérdem vezetőjét; magyar? — Nem, csak tudok magyarul. A komárnói járásban lakom, a feleségem meg kiskőrösi születésű. Gyakorlattal rendelkező vízvezetékszerelő szakmunkást AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Cím: Vegyesipari Szövetkezet I regszemcse. Tel.: 36, (191) Vonat robog át a síneken. Szele összefogva a tavaszt hozó szellővel, felborzolja a hajunkat. — Otthon, Komárom mellett milyen az idő? — Majd pénteken megtudom. Akkor megyek haza. Gumber Ferenc rövidebb- hosszabb megszakításokkal szintén három éve dolgozik Magyarországon. A feleség, meg a már 12 éves leánya megszokták. Tíz éve van az otthontól távoli munkahelye. A gép, ahogy ó nevezi, fré- zer, lassan halad tovább. Karmai, kanalai jó méter mély árkot húznak. így mennek napi 400—600 méteres sebességgel Dombóvár felé. Mire emlékszik legjobban a három évből? — Még aranyat nem ástam ki, meg szerencsére gránátot sem. Csak Debrecenben egy 24 ezer voltos kábelt. Volt nagy tűzijáték. Májusban visszamennek Csehszlovákiába. A mögöttük haladó csoport szeptemberig megszereli a kötéseket. Aztán jönnek a magyarok, akik a földbe bújtatott vezetékhez hozzáépítik a fénysorompókat, villamos baktereket. — szepesi — Fotó: Komáromi A szezon előtt: növényvédelmi gépek bemutatója A Tolna megyei Növényvédő Állomás és az AGRÖKER a növényvédelmi gépek „bevetése” előtt, gépbemutatót tart Fácánkerten. Elsősorban a gépek karbantartását, a szezon előtti üzembehelyezési módszereket ismertetik meg a Tolna megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szakembereivel. A karbantartás elvégzését a helyszínen tanulmányozhatják majd a szakemberek a jövő' hét keddjén rendezendő kiállításon, tapasztalatcserén. Ugyanis a karbantartási tanácsadáson túl, az AGROKER bemutatja a legkorszerűbb növényvédő gépeket is, amelyeket a növényvédő állomás szakemberei működés közben ismertetnek meg az érdeklődőkkel. Mezőgazdasági modelliiiiizetmt Tolnán Tolnán egy nyugdíjas otthonában az utóbbi két-három évben kezdenek kibontakozni egy érdekes és értékes mező- gazdasági modellmúzeum körvonalai. A hatvannyolc éves Potyondi Ádám a faluban régóta ismert ügyes kezéről. Festeget is, s a régi mezőgazdasági szerszámok és eszközök reprodukálásával rendkívül hasznos munkát végzett és végez. Az ököriga mellett ott sorakoznak a fogas, fahenger, eke, ekekapa, a különböző ge- reblyék, lapátok, villák méretarányos modelljei. Van azonban szőlőprés is, kád, rokka, tiloló, faragószék és sok egyéb. — Emlékezetből készítem mindezt, — válaszol a kérdésre. — Majdnem negyven évig gazdálkodtam. Ezeknek a szerszámoknak legnagyobb része felett már eljárt az idő, azt hiszem végérvényesen. Szeretném megőrizni valamennyit az emlékezetnek... — Valamennyit? — Tudom, hogy ez nagyon nagy szó, de csakugyan valamennyit. Gyűjteményemből még legalább egy-kétszáz darab hiányzik, a parasztszekértől, a sajtáron, fejőszéken át egészen az ösztökéig. Majd ezekre is sort kerítek. Pptyondi Ádám modelljei szerepeltek a tavalyi szekszárdi mezőgazdasági kiállításon. Mindenhogyan többet érdemelnek annál, hogy csak egy magánház verandáján tekinthesse meg azokat a véletlenül odavetődő látogató. Nagyon alkalmas anyagát képezhetnék egy művelődési házak között vándoroltatható kiállításnak, de egyaránt megérdemlik a TIT, vagy akár a múzeum néprajzosainak figyelmet is. O. I. foto: G. K. PAKS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot HIRDET a nagyáruház műszaki osztályának OSZTÁLYVEZETŐI ÉS OSZTÁLYVEZETŐHELYETTESI ÁLLÁSÁNAK BETÖLTÉSÉRE. Mindkét állás betöltéséhez tiszta erkölcsi bizonyítvány, szakképzettség és hosszabb szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezés az ÁFÉSZ központi irodájában, Paks, Béke tér 6. (162)
