Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-10 / 34. szám
\ Pírosbetűs kezdeményezés: Tagfelvétel vetítés után Fejlődik a gyermekorvosi hálósat iskolaorvos: Szekszárdon, Dombóváron — Fogszabályozás: a megyeszékhelyen ’ ;,Elidegenedtem a munkától” — jegyezte meg nagy- komolyan egy fiatalember a vonaton. Délutáni műszakból jöttek négyen-öten, a többiek álmosan rábólintottak a megjegyzésre. Ha nem az alvásra készülődtek volna a vonatban üldögélve is, biztosan nevettek volna a kifejezésen, köznyelvünk új nyakatekert kegyeltjén; az „elidegened- tem”-en. A szociológiából került át mindennapi szóhasználatunkba. És fontos dolgot takar. o Idős szabómester ismerősöm panaszkodott. Mesélte hogy milyen büszke volt két éve, hogy fiatalabb leányunokája az ő szakmáját folytatja, szabónak tanul. Most tudta meg, hogy a leányzó a pápai ruhagyárban csak egy műveletet gyakorol, nap mint nap nadrágokat szab egy beprogramozott géppel. Erre kapja majd ,a segédlevelet? Hová lesz a szakma becsülete? — füstölgőit az öreg. A bácsinak igaza van, nem egyenértékű az unoka szaktudása a nagyapáéval. A lány csak egy műveletet ismer igazán, egymaga nem tudna elkészíteni egy egész öltönyt. De a nagyapa sem lenne képes a konfekcióruhák készítésében egyetlen munkafolyamat elvégzésére sem. Szebbnek, emberibbnek tarthatjuk a teljesebbet, a jövő mégis a másiké: a nagyüzemi módszeré. A gyárban, szalag mellett dolgozók már nem sírják vissza az alkotás örömét. Eszükbe sem jut, hogy miért nem tudnak ők előállítani egy traktort, és hogy milyen szép volt, amikor a kovács maga hevítette a vasat, kalaoálta a szerszámot. Valószínűleg így lesz ez a ruhagyártásban is nemsokára. A baj inkább az. hogy a gyártók tudatából kihullik ez érzés: az elkészült termékhez közöm van. Hogy a munkája lényeges, hogy ugyan „csak apró kerék a termelés hatalmas gépezetében”, mégis fontos. Pedig ez a tudat, ez az egészséges öntudat az egyetlen orvosság az „elidegenedésre”. A fiatalember, akitől a vonaton hallottam, hogy „elidegenedett a munkától” nem ismerte a kifejezés valódi értei, mét, csak azért emlegette, hátha megnevetteti a társakat. Betanított munkás, szekszárdi munkahelyén negyedik hónapja dolgozik, járt már az üzem más műhelyeiben, de nem nézelődött. — Szereti a munkáját? — Mit lehet azon szeretni? — válaszol kérdéssel. 0 Réti Anna, bonyhádi lány. második hete dolgozik. A zo- máncozónái elhordó. Viszonylagos pontossággal elsorolja az edénygyártás folyamatát majdnem sértődötten védelmezi a maga feladatát: arra is szükség van! A cinikus azt mondaná Réti Annának „manipulálták” a tudatát. Holott Anna magabiztossága egy okos és emberséges kezdeményezés következménye. • A bonyhádi zománcgyár rendészetének vezetője nyughatatlan ember. Tavaly áprilisban például filmszakkört alapított a gyár művelődési házában. Akkor tizenketten szegődtek melléje, most tizennégyen vannak — így is sokan az egyetlen felszereléshez. Érdekelte őket a filmezés csínja. bínja, az izgalmas játék. Nem művészkedni akartak — mondja Czéh András, az alapító — okos, hasznos dolgot művelni. Berreg a vetítő, számos kíváncsiskodó ácsorog a plédekkel elsötétített szobában. Érkezik az áru, a dunaújvárosi lemez. Lepakolják, raktárba szállítják a targoncákon. A gépolló darabol, aztán a préselést látjuk, a simítást, méretre nyomást, nyírást. Most a peremet formázzák. Készítik az alkatrészeket, zsírtalanítják, savazzák. íme a szárítószalag, a hang a balesetveszélyről beszél. Már a zománcozást látjuk, a mártásos és a fújós módszert, aztán az égetést, a „gránitozást” és a matricá- zást. Végül a meózás, csomagolás következik — és az edények elindulnak útjukra, a háztartásokba. Q Érdekes film, és még menynyire érdekes azoknak, akik hetente — péntekenként — látják a zománcgyárban! A film ugyanis elsősorban az új belépőknek készült. Azoknak, akik a zománcgyárban szándékoznak dolgozni. Szeminárium ez a javából. Sebestyén Józseféknél Kis- dorogon győzködjük egymást erősen. Percek alatt heves vita kerekedik arról, hogy miért hirdet vizet, aki bort iszik, szabad-e az egyszerű tsz-tag- nak megmondani a véleményét, hogyan egyeztethető ösz- sze az egyéni és a társadalmi érdek. Szót váltunk megbecsülésről, elismerésről. Na nem egészen így, hanem jóval egyszerűbb, közérthetőbb szavakkal. Hát ezeket is megbeszéljük szépen, sorjában. Már nem először gondolok arra, hogy miért ömlik ilyen gátlástalanul a keresetlen szó egyik-másik emberből, ha teljesen idegen és pártatlan emberekkel találkoznak, s miért nem ott mondják el mondani, valójukat, ahol kellene. Megfelelnek erre is: maga elmegy, én meg itt maradok, szólj igazat. betörik a fejed. De maradjunk Sebestyén Józseféknél. Kirukkolunk a kérdéssel, mindjárt az elején: mivel foglalkoznak munkaidő után? Persze ha ez ilyen egyszerű lenne, de jó is lenne. Sorolják is mindjárt, hogy miért. Sebestyén József a termelőszövetkezetben tehenész, a munkát január elsején kezdi és december 31-én fejezi be. Év közben minden hetedik vasárnapja szabad — ez évente hét vasárnap — ezenkívül csütörtökre esik a heti pihenőnapja. A csütörtöki napokat júniusig már most előre betáblázta. Takarmánybeszerzésre, részes művelésre. Neki is, mint a szövetkezet többi tagjának megvan a maga porciója: háromszáz öl harmados takarmányrépa, nyolcszáz öl harmados kukorica, egy hold tizedes kukorica, kétezernégyszáz öl napraforgó és egy hold háztáji. Két tehén, négy növendék bika, sertések, baromfi kér enni mindennap. így hát a csütörtöki pihenő szénagyűj. téssel, kapálással, szalmahordással, mindennapos szecská- zással, a teddide-teddoda otthoni munkákkal telik. A legidősebb gyerek 15 esztendős, a bonyhádi zománcgyárba jár dolgozni, és fizetéskor 1600 forintot visz haza. A két kisebb, 12 és 10 éves, még iskolába jár. A részes művelése az asszonyra marad, nagyobbrészt csak úgy, mint az állatok gondozása. Az ember hajnali háromkor indul, délelőtt öt órát tölt otthon, azMegnézik a filmet, megismerik a gyárat, a munkát, ami itt folyik. Igaz, a döntésen legtöbbször már túl vannak, mire a vetítőbe beülnek, de a film így is fontos: kiderül belőle. miféle helye van az apró részfeladatoknak az egészben, mennyire fontos minden dolgozó lelkiismeretes munkája. A film érdekessége, hogy kétféle kísérőszöveggel vetítik. Az eredeti célhoz készült szöveg mellett egy másik is készülőben van: a balesetvédelmi felelős fedezte fel, hogy a film kiválóan alkalmas előadásainak illusztrálására is. Nagy ötletekről hallva az ember hajlamos azt gondolni, hogy „milyen egyszerű, ez akár nekem is az eszembe juthatott volna.” A bonyhádiak ötletével is így vagyunk, alig hiszi az ember, hogy ez más üzemi filmköröknek nem jutott az eszébe. Utánozni kell: okos, humá- , nus ügy. Jó lenne, ha nemcsak a vállalatok „nyughatatlan emberei”, de a vezetők is éreznék, mennyire fontos. VIRÁG F. ÉVA tán este fél nyolc, mire újra hazakerül. A házi. a háztáji munkán kívül az asszony hetente két alkalommal takarítani jár. — Mire dolgoznak? — Kérem, mi a három családra. Alapot akarunk adni nekik, hogy tisztességesen kezdhessék az életet. — De meddig lehet ezt bírni? — Amíg föl nem bukik az ember. De megmondom én magának mi van. Bemegyek az üzletbe, nézem 450 forint egy pulóver. És mindenki 450 forintos pulóvert hord. Hát most azt mondja meg, hogy pont én nem érdemiem meg? — Gyűjtik a pénzt? — Rakosgatjuk, mert valahogy ki akarunk lábolni innen. Se fürdőszobánk nincs, se vizünk, a falak agyagból, se alap, se semmi. Pedig állandóan mást se csinálunk, mint tapasztgatjuk, festjük a három szobát, meg a konyhát. Csináljuk, csináljuk, de hiába, nem nagyon érdemes erre már költeni. Bár világos, de mégse jó. Ott akarok lenni, ahol a többiek. Hát igen. Sebestyénéknek is, meg másoknak is megvan a maga példája. A PÉLDA, ami jó. hogy van, mert valóban megérdemli aki rendesen, becsülettel dolgozik, hogy ne tömött falak között éljen, hanem szellős, kulturált, köny- nyen tisztán tartható házban és csapból folyjék a poharába a víz. Az ára viszont igen nagy; életük „derekán” megroppant gerincű, szabálytalanul verő szívű, beteg veséjű emberek, akik még így is addig hajtanak, amíg valóban fel nem buknak. Gyors iramban akarnak behozni, bepótolni mindent, az évtizedes, az évszázados „hátrányos” helyzetet. Ez viszont szedi az áldozatait. Munkája árán a kitűzött célját többé-kevésbé mindenki elérheti. Az viszont már nem mindegy, hogy hogyan. Nemrégiben egy tiszta kis falusi házban „Polcki Fiat”-ról beszélt egy asszony. Cselédsorból küszködték össze magukat. házat, birtokot, bútort vettek, most meg a Polski Fiat van soron. Vajon a mostani 40—50 évesek, akik ezt végigcsinálják, nem készíilnek-e ki idő előtt, nemcsak egészségileg, hanem idegileg is? Nem tartja-e őket állandó sokkban Az Egészségügyi Minisztérium irányelvei alapján Tolna megyében 1967-től kezdték kialakítani a gyermekorvosi körzeteket. Jelenleg 19 ilyen körzet van megyénkben, és ez még akkor is szép eredmény, ha öt gyermekorvosi állás pillanatnyilag betöltetlen. Korábban a tanulók egészségügyi ellátása az iskolaorvosi hálózat feladata volt — bár hozzá kell tennünk, hogy túlzás hálózatnak nevezni azt a két iskolaorvosi körzetet, mellyel a megye rendelkezett. A megyei főorvos tájékoztatása szerint ezekre — egy, esetleg két ki" vételtől eltekintve — nem is lesz szükség, mivel a 14 évesnél fiatalabbak ellátása a gyermekorvosokra, a középiskolások ellátása pedig a körzeti orvosokra tartozik. A már említett két kivétel Szekszárd, illetve Dombóvár, ahol jelentősebb számban tanulnak középiskolások. A megye városaiban éppen ezért nem mondtak le az iskolaorvosi körzetek létesítéséről. Ezeken a helyeken gyermekgyógyászt szeretnének alkalmazni. A lakosságnak mintegy 20 százalékát kitevő 14 éven aluli korosztály ellátását végző gyermekorvosok munkájuk egy részét az iskolákban fejtik ki: a járási, városi főorvos által jóváhagyott ütemterv szerint látogatják az oktatási intézményeket, diákotthonokat. Bár más megyékben még működik az iskolaorvosi hálózat — elsősorban a nagyvárosokban — a Tolna megyei tapasztalatok szerint helyes volt az iskolaorvosi körzetek helyett a gyermekorvosi körzetek kialakítása. A gyermekfogászati ellátást: a körzeti fogorvosok végzik. Az iskolai szűrések alapján a gyermekek számára külön időpontban — tehát nem a felnőttekkel egyidőben — tartják a rendelést. Sok gondot, kényelmetlenséget okozott, hogy a Tolna megyeiek fogszabályozását eddig csak Pécsett és Budapesten lehetett elvégezni. Előreláthatólag még ebben az évben megoldódik ez a probléma is: Szekszárdon, a megyei kórház rendelőintézetében végeznek majd fogszabályozást. ér rá az ember. Leülök én is, mint egy jó kotló és már alszom is. — Könyvre költenek-e? — Nem. — Újságra? — A Népújság jár, meg a Nők Lapja, azt olvasgatjuk inkább. És persze hallgatjuk a rádiót, meg a tévét. A leány inkább a tánczenét szereti, mi meg a jó filmeket végignézzük, amin nem lehet elaludni. — Miről beszélgetnek a barátaikkal? —- Mikor ki, hogy veszett Ö6sze a férjével. Na most, mivel vesznek össze, és mivel bé- külnek ki? Hát ezt beszélgetjük. A szerelmet, a gyerekeket, a jószágot. — S zenéről? — Olyanféle nehézzenéről nemigen. Inkább a magyar nótákat, meg a jó cigány- muzsikát szeretjük. — Képzőművészetről? — Nem. ). — Építészeti alkotásokról? — Nem. — Nevezetes külföldi látnivalókról? — Nem. — Politikáról? — Nem. — Mégis, miről? — Mostanában inkább a házat, meg a kutat beszéljük. A házzal úgy volt, hogy 18 ezerért vettük, teljesen lakhatatlan volt, a konyhában disznókat tartottak. Ide jöttünk mi, ebbe az üres lakásba. Költöttünk rá tíz év alatt nem is egyszer, de kétszer 18 ezret, hogy úgy-ahogy rendben legyen, ne szakadjon a fejünkre. Aztán ott voltak a gyerekek, se kútra, se új házra nem tellett. Pedig most is, naponta 30 veder vizet áthozok a szomszédból. Ha nincs mosás. Most aztán úgy van, hogy ezt a házat vagy eldózeroltatjuk, vagy építünk melléje egy másikat. De előbb kút kell. Egy jó, rendes kút. re most támogatást ad azoknak, akik tüzelőanyagkutakat akarnak építeni. A támogatás mértéke 40—70 százalék. A kutaknak legalább kéttartá- lyosnak kell lenniük. A támogatás nyomán bizonyos, hogy jövőre elképzelhetetlen a mostani télihez hasonló helyset. Téli délután a példa, a törekvés, a törtetés, a minél-gyorsabban-hozzájut- ni-mindenhez? Sok kedvezőtlen jel erre utal. S vajon mit hoz ez tovább örökítve. Közömbösséget, vagy még nagyobb ilyen természetű akarást? Egyelőre nem tudjuk. Talán ötven, vagv száz esztendő múlva kideríti valaki. Számolni is nehéz, hogy mennyien vagyunk a szobakonyhában. Felnőttek, gyerekek, lehetünk vagy tizenöten. Itt vannak a barátok is. Domokos Lázár és Simon István a feleségével. Reggel levágták az egyik disznót, széthasították, betették az első szobába, az asszonyok megpucolték a belet, holnap a délelőtti pihenőn ölik a másik hízót. A barátok az ajtófélfához szorultak, hogy átengedjék nekünk, beszélgetőknek a teret, hogy lássuk jobban, meg halljuk egymást, ha már úgyis azért jöttünk. — Mit csinálnak, ha nem dolgoznak? — Mozi a faluban nincs. A vendéglő harmadosztályú, ha beülök az urammal, oda egy ötvenes és nem csináltam semmit. Néha a barátokkal névnapokon, születésnapokon, szilveszterkor, meg hébe-hóba ha kedvük tartja összejövünk, elbeszélgetünk. Pletykálkodni nemigen szoktunk, bár mondják ezt is, de biztos irigységből, hogy milyen jól megvagyunk mi hárman, ez a három család. Az az igazság, hogy örülünk, ha egy kicsit kikapcsolódhatunk és nem törődünk senkivel. — Utoljára mikor mulattak? — Zárszámadáskor. Az emberek még be is csíptek egy kicsit. Jó az ilyen kikapcsolódás, az az igazság, hogy esténként, hétköznapokon nemigen D. VARGA MÄRTA Tüzelőanyag!* utak Az őszi gázolaj hiánynak — mint közismert nem kis részben az volt. az oka, hogy kevés a nagy tüzelőanyagtartály. Ha minden faluban rendelkezésre állna egy tároló a hozzá tartozó kúttal, ma már ismeretlen lenne a „Fűtő. olaj nincs” felirat. A Belkereskedelmi Minisztérium a gond megszüntetésé-
