Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

Biológiai pokolgép Oriana Fallaei. az olasz ri­porternő, az amerikai űrhajó­sokról írt kitűnő kötetében (Ha meghal a Nap) az egyik helyen így vall: „...az ember valami olyasmit alkotott, ami kicsúszik kezéből és nélküle önálló életre kel.” Ez a magá­ban is hátborzongató idézet G. R. Taylor: Biológiai pokol­gép című könyvének minden lapjára mottóként kívánkozik. A Medicina Könyvkiadó az év első hónapjában második ki­adásban jelentette meg, ami bizonyára helyes cselekedet volt. Miről van szó tulajdon­képpen ebben a könyvben, melyet ha valaki hozzákez­dett nem lehet letenni és amelyhez viszonyítva izgal- masság dolgában a XX. század egész krimitermése legfeljebb egy liliomos leánykaregény okozta idegfeszültséggel ér fel. Arról, hogy az ember olyan lehetőségeket teremtett magá­nak, melyeket jószerivel fel­ismerni sem képes, nemhogy élni azokkal. És olyan nehéz­ségeket, melyek legyőzése leg­alábbis kétséges. A biológia forradalmáról van szó, ami részben már lezajlott, részben előttünk áll. Színhelye a la­boratóriumok világa, ahol az elért eredményekről olyan szaknyelven vitatkoznak a tu­dósok, ami a hétköznapi em­ber, de még a legképzettebb politikus számára is érthetet­len. Gordon Rattray Taylor a londoni BBC tudományos ro­vatának szerkesztője, több könyv szerzője a megértetés­re vállalkozik. Bertrand Rüssel szavaira hivatkozva nem éppen indokolatlanul, hiszen „Az em­berek jobban félnek a gondo­lattól, mint bármi mástól a világon — jobban, mint a rom­bolástól, vagy akár a halál­tól.” Márpedig nehéz szokványos gondolkodásmódunk révén megérteni azt,- ameddig el­jutottunk és a jövőt, ahová el­jutunk. Az „egyszerűbb” pél­dákból: „A hímivarsejtek táro­lási technikájának fejlődése folytán már most is az a hely­zet, hogy a gyermek foganta­tása megtörténhet jóval az ap­ja halála után is. Egyszer ta­lán a nők saját dédapjuktól is szülhetnek majd gyereket.” A neurológusok előrehaladott kísérleteket végeznek az intel­ligenciaszint növelésére, a memória javítására, a hangu­lat és érzelmek befolyásolásá­ra. „A genetikusok annyira bíznak az öröklődés irányítá­sának lehetőségében, hogy már figyelmeztetnek is: jobb lesz ha óvakodunk tőlük”. A szervátültetések sikere máris felvet etikai problémákat. Mi lesz azonban, ha megoldható­vá válik a génsebészet, az életkornak a fiatalos életerővel kombinált kitolása, vagy fél­intelligens ember-állatok ki- tenvésztése? Mindez tűnhetne egy sci-fi író eszmefuttatásának is, csak­hogy a szerző a legnevesebb tudósok véleményét név, hely és tudományos intézet meaíe- lölésével tömegével idézi. Kö­zös véleményük szerint 1975-ig ihegvalósul a végtagok és szer. vek kiterjedt átültetése, embe­ri oeteseit megtermékenyítés^ kémcsőben, a megtermékenyí­tett petesejt beültetése a méh- be, petesejtek és hímivarsej­tek korlátlan tárolása, utódok nemének megválasztása, hatá­sos eljárások a klinikai halál LOVÁSZ PÁL VERSEI: EQOCOSMOS A Mindenség határa benn tárul koponyámba, agyam csöpp, zug helye tejutak fényiére JÓ REQQELT „Jó reggelt!" mondjuk, s élni indulunk; nem tudjuk: délig merre visz utunk. Minden perc: forduló, rejtett kanyar, nem látjuk: jöttünk estig mit takar CSEND A szó, beszéd burjánzik, a hallgatás virágzik A Csend a zene hangon-inneni kezdete PÁKOL1TZ ISTVÁN: ANTOLÓQIA Sárkánylesen strázsál a griffmadártojásból kelt dárdás-pajzsos Szentgyörgy A szigorúan pontos Toronyör lódítás nélkül meséli viharos tengeri kalandjait Szeretet-lakomára invitál a csordultszívű Világvőfély Az ágrólszakadt Táltosfiú szamárfüles krajcáros irkába kótázza' Mindenség-szimfóniáit Égő csipkebokorban táncol a csillagrúgó-hancúros Tűzcsikó Az Ismeretlen Istent szimatoló Garabonciás csillagközi dűlőutakon kóborog Orfeusz berekedt kölykeit kötésig földbe dalolja a mezétlábas glottgatyás Jokulátor Zengő szavait gyémántüllőn kalapál,in a gyermekszemtisztatekintetu Varé z AJÁNLÁS: Istenszagot érzek késleltetésére, elmebefolyásoló szerek, a nemi vágy szabályo­zása, memóriakitörlés, tökélet­len mesterséges méhlepény, mesterséges vírusok. Ha itt égy pillanatra megállunk, meg- borsödzhatunk a gpndolattól. hogy milyen lehetőséget kí­nálnak az elmebefolyásoló sze­rek, vagy a memóriakitörlés — illetéktelen kézben. Szerve­zetünk számtalan betegséggel szemben ellenállóvá vált, de még csak nem is sejtjük, ho­gyan reagálna, ha egy ismeret­len hatású vírűs elszabadul — és mivel ehhez megvan a ké­pessége — 30—40 év múlva, utódainkban kezd el hatni. Ebben a pillanatban ott tar­tunk, hogy az unokáink élet- körülményeit alapozzuk, rész­ben nagyszülőink gondolkodás- módjával. Nem csigázzuk az olvasót a kétezredik évig és a harmadik évezred küszöbén túl joggal várható lehetőségek­kel. Inkább befejezésül egy­két mondatot idézünk: „A ha­gyomány szónak ma már rossz íze van." — írja Taylor. — „Ha azt mondjuk, hogy hagyo­mányos, azonnal arra gondo­lunk, hogy elavult. A hagyo­mányok azonban olyan dol­gok_ amelyek leegyszerűsítik a döntéseket. Nélkülük az élet hihetetlenül nehéz volna. A család szerkezete — amely annyira eltérő lehet a külön­féle kultúrákban — a hagyo­mányokon alapszik, törvénye­ink pedig rangra emelik és tá­mogatják ezt a hagyományt. A ,robbanás’ utáni (biológiai robbanás. A szerk.) világban, az újfajta döntések korában új hagyományokra és a hagyomá­nyok iránti megújhodott tisz­teletre lesz szükségünk.” Ezzel egyet lehet érteni. A szerző sok — elsősorban ideo1r'giai vonatkozású — megállapításá­val már kevésbé, de nem ezek, hanem a tudományos tények képezik könyve gerincét. Vi­tathatatlanul humanista, fé’tőn humanista beállítottságát tük­rözi a kötet befejező részéből vett idézet is: „Míg azonban a primitív társadalmak, amelyek még nem tanulták meg, hogy szem- beszálljanak saját hagyomá­nyaikkal, békésen és kiegyen­súlyozottan élnek, korántsem bizonyos, hogy ugyanez sike­rülhet-e egyáltalán a modern, korlátlan utazási lehetőségeket és magas színvonalú képzést biztosító társadalmakban. A mát értelemben vett modern élet alighanem egyre több, a társadalomtól elidegenedett egyént jelent. De senki nem vonhatja kétségbe annak a ja­vaslatnak a létjogosultságát, hogy sürgősen ki kell de­rítenünk, hogy ez így van-e. S ha igen, akkor meg kell ta­lálnunk. a szétzüllés minimum­ra csökkentésének a lehetősé­gét és módszeréit.” ORDAS IVÁN Juhos László rajza Uj könyvek Múltunk gazdag forrásai­nak föltárása mindig kínál meglepetéseket. Ilyen érzéssel forgatjuk Mácza János tanul­mányainak „Legendák és té­nyek” címmel megjelent köte­tét, azt a munkát, amely sok tekintetben új nézőpontból vi­lágítja meg a XX. század mű­vészettörténetének néhány kér­dését. Mácza, akiről idehaza hosszú ideig alig vettek tudo­mást, rendkívüli felkészültség­gel, sallangmentesen elemzi — egyebek mellett — a színház- és a képzőművészet egyes kor­szakait, alkotóit, így Uitz Bé­la munkásságát, az architek­túra korszakváltását, a szovjet képzőművészet irányzatait. A Corvina Kiadó gondozta köny­vet bőséges — s nagyon érde­kes, hazánkban jórészt most először megjelenő — képanyag egészíti ki. Két további Corvina-kiad­vány , is említést érdemel az újdonságok között. Hahn Ist­ván és Máté György „Kartha­go” című munkája elsősorban azért tarthat számot az érdek­lődésre, mert e nagynevű tele­pülés teljes történetét fogja át. Punok, rómaiak, vandálok, bizánciak fészke, erődje, ma­gasba emelkedő és lehulló csil­laga volt a város, amelynek ré­gebbi történetét Hahn István, arab kori krónikáját pedig — immár Tuniszként — Máté György írta meg. A másik, jellegében ehhez hasonló kötet szerzője Remé- nyi-Gyenes István, címe pedig „Granadától Segoviáig.” A spanyol művészet a főszereplő­je^ könyvnek, s ízléssel, mér­tékkel keveredik lapjain az útibeszámoló és a művészet- történeti ismeretközlés. Az író szellemes, kedves kalauz. a rengeteg fénykép pedig va­rázslatosan szép látnivalókat tár elénk. (M. O.) Nem lehet mindent egyszerre ! Stirpák Sándor, a Rex-gyár balsorsú igazgatója nagyot trombitált kék kockás zsebken­dőjébe. — Átkozott nátha! No, hol is hagytam abba? Megvan! Tisz­telt termelési értekezlet! Amint mondottam, gyártmányaink minő­ségére az utóbbi években igen sok a panasz. S ami különösen bosszantó: napilapok, hetilapoka nagy nyilvánosság előtt kritizál­ják áruinkat, termékeinket. Kü­lönösen sok a panasz a luxus­csomagolású, fényezett „Rex"- timsóra. Számtalan panaszos le­vél jelent meg róla a különböző 1 sajtótermékekben. íme, néhány megjegyzés a sok közül: „A .Rex'-timsó kétnapos hasz­nálat után szilvalekvárszerű pép­pé vált. Miért csinálják ezt ve­lünk? Tisztelettel: Temeslaki Ru­dolf, apátion, anyátlan árva". „Borotválkozás közben elvág­tam az arcomat. Azonnal hasz­nálatba vettem a két napja vá­sárolt ,Rex’-timsót. Azóta mind­két orcám úgy néz ki, mint egy hegy-vízrajzi térkép. E timsó fő tulajdonsága, hogy elősegíti kül- sérelmi nyomok létrejöttét. Azon­nali intézkedést kérünk! L. Z.” „Rövid leszek. .Rex’-timsót használtam. Címem: Lajos kór­ház, 117-es kórterem." Stirpák dühösen csapta az asz­talra a levélköteget: — S mit írt minderre Debegé- nyi kartárs, akit azzal bíztam meg, hogy válaszoljon a pana­szos levelekre? Tessék: „Pana­szának jogosságát elismerjük. Utasítottuk kereskedelmi osztá­lyunkat, hogy máskor ne vegye­nek ót selejtes árut”. Más: „Kö­szönjük, hogy felhívta figyelmün­ket a ,Rex'-timsó hiányosságaira. U ásítottuk dolgozóinkat, hogy a jövőben..." stb. stb. Kérdem a tisztelt termelési értekezletet, meddig mehet ez így? A teremben néma csend ho­nolt. Szórakozott, kifejezéstelen tekintetek bámulták a gyár ké­ményéből gomolygó szürke füs­töt. — Mi hát a teendője gyárunk kereskedelmi osztályának? A pa­naszos levelekre eddig ír' vála­szaink sablonosak, semmitmon­dóak. Nem győzik meg a v '•-ár­iát arról, hogy nekünk van iga­zunk. -Azonnal szerződtetnünk kell néhány aranytollú írét, eny pár szellemes írásm Vészt, vá!a- mint tudósokat, akik népszerű ismeretterjesztő stílusban vála­szolnak a kötekedő vásárlónak. Be kell bizonyítanunk, hogy a Per-gyár feladata magaslatán áll. Világos tehát, hogy mi a teen­dőnk. Továbbfejlesztjük, javítjuk, csiszoljuk gyártmányaink védel­mében írt válaszlevelein! minő­ségét. Magáról a tirhsóról majd legközelebb beszélünk. Galambos Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents