Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
t Műszerész a presszógépnél Ünnepi házasságkötés A KÖRNYEZET legalábbis elfogadható, de ha valakinek az ízlése úgy diktálja, szépnek is mondhatja. Rejtett világítás, valamiféle redőnyszerű lécszerkezet a mennyezeten. Pult. A vitrinben hidegtálak. Csillog a presszógép. Ki-ki úgy vélekedjen az ipari formatervezőkről, ahogyan akar, de a gép szép. Formás, hengeres test. Különböző, sötét gombokban végződő karok, melyek lágy női kezek érintésére lehajolnak, aztán öntevékenyen visszatérnek eredeti helyzetükbe. Sistergés, időnként kisebb gőzfelhő. A végeredmény a csészékbe csöppe- nő-csurranó kávé, a modern társadalom sok kábító- és serkentőszereinek egyike. A presszóslány csinos, 6Őt amennyire ezt a sosem elfogulatlan^ férfiszemek meg tudják állapítani, nagyon csinos. Kedves, mosolygós. Nagy, kék sze. me olyasféle tekintettel néz a világba, mintha a lengőajtó mögött Krudy-Szindbád felbukkanását várná. Aligha Szindbádra vár, nem egészen ilyen gondolatok foglalkoztatják. — Jó kereset? — kérdem. — Micsoda? — Hát a magáé! — Mit gondol, csinálnám, ha nem az lenne? Nem gondolom. Nem vallom be, de meglehetősen ostoba ■társadalmi közhelyekre gondolok. Arra, amivel évekkel ezelőtt már a Tükör hasábjain megpróbáltam küzdeni, misze. rint minden ápolónő laza erkölcsű, valamennyi benzinkutas illegálisan meggazdagszik, a maszek szinte „Wi'Vcítalból” kifosztja a hozzáfordulót, a íizetőpincér (főúr) részére készült ceruzákba már a Fa- ber-cég eleve a legvastagabban fogó grafitot tette és így tovább. Vannak ilyen, bizonyára sűrűn előforduló esetekből táplált, vélemények a kemény blokkal, vagyis forint alátéttel erősített kávék főzőivei kapcsolatban is. Mellékesen: — főhivatású kávéfőző férfit még nem láttam. A predesztináció jóvoltából nőknek szánt szakma ez? És miért megy valaki presszós. nőnek? Általánosítható példát kerestem, egyedi esetet találtam, —■ Elmesélem, ha nagyon akarja, de ígérje meg, hogy nem árulja el a nevemet. Mondja azt, hogy Szekszárdon dolgozom, vagy akárhol, csak az itteniek ne ismerjenek rám. Kellemetlen lenne és én nem szeretem a kellemetlenségeket. Úgy kezdődött, hogy a suliban minden második lány kozmetikus akart lenni, amin én csak nevettem. Persze mindenkinek igaza van, aki azt nézi, hol lehet nagyobb pénzt leszakítani és nem szenveleg azon, mihez van kedve, vagy éppen tehetsége! A „TEHETSÉG” SZÓT leplezetlen megvetéssel mondja. Szerinte valamihez érteni nem azért kell, mert a hozzáértés szép és önmagában is örömet okoz, hanem csak azért érdemes, mert a hozzáértés révén az illető szakterületén pénzhez li'het jutni. A Szindbád-váró szemek már egyáltalán nem csillognak krudyasan, amikor megállapítja: — Ne mondja, hogy maga nem szereti a pénzt! Minden- k: szereti, de ezt illik tagadni. Én nem tagadom. Szóval nem mentem kozmetikusnak, pedig talán jobban mutattam volna fehé” köpenyben, mint egyikmásik osztálytársam, akik úgy festettek, mint megannyi felöltöztetett anyakoca. Érettségi után jelentkeztem műszerésztanulónak. Kiderült, hogy ügyes kezem van, mint szakmunkás már nagyon jó órabért kaptam és rövidesen egy egész csomó helyre elhívtak, ahol nem bíztak abban, hogy a tévéjüket megcsinálni időben kijön a Gelka. Annyit kerestem, amennyit nem szégyenlettem. Aztán egyszer csak jött a KISZ-titkár és mondta, hogy lehet jelentkezni az NDK-ba. Nem vagyok liba, szeretem tudni, hogy mit miért érdemes. Akkor már az egyik fiatal mérnök hetek óta hívogatott erre-arra. Ritka málészájú srác volt, aki talán még akkor sem tud mit kezdeni egy lánnyal, ha az a hóna alá bújik, de most kétszer- háromszor elmentem vele erre-arra. Tudtam, hogy járt az NDK-ban és kifaggattam. Kiderült, hogy egy kis szerencsével majdnem ugyanazt az összeget megkereshetem, mint idehaza, de márkában. Mondtam magamnak. Jucikám indíts a németekhez! Kijutottam. Csoda rendes helyünk volt. Én fele magyar, fele sváb falubeli vagyok, így a nyelvükkel is hamar boldogultam. De dolgozni azt úgy kellett, ahogyan itthon senkinek nem kívánom. Ott nem beszéltek sokat a munka termelékenységéről, meg miegymásról, de amíg a munkaidő tartott, nem lehetett még egy fél cigarettányira se megállni. Minden perc számított. MEGÉRTE? Persze, hogy megérte! Két évig voltam kinn, a fél ruhatáramat ott szereztem és még hoztam haza is pénzt szépen. Hogy itthon miért nem folytattam? Nagyon egyszerű. Az újságba nyugodtan írhatja, hogy mert ott komolyabb gépek voltak, fejlettebb a technológia és nem KER£KES IMRE: 11. Ahogy legközelebb Perecz Vince meglátta Elzát a gyárudvaron, ha akart volna, se tud ellenállni az ugatásnak. Szerintem olyan ez, mint az ének, ha ezzel nem szélesítem a tudatlanságom. Természetesen ezzel azt akarom mondani, hogy van eset, amikor az éneknek sem lehet ellenállni. Ha nem hazudnak a szesztestvérek. Elég az hozzá, hogv minden ember tud ugatni, ha akar. Jócskán akarnak, mert most már hiába is próbálnék mellébeszélni, ezt a cirkuszt a gyárban megállítani nem lehet. Nem létezik. Ha kutyás Elza megjelenik a műhelyajtóban és körülötte nem tiszta a levegő, a gyárudvaron úgy szólal meg a kutyakórus. mint a holdvilógos faluvégen. Vakuljak meg, ha nem így van. Napról napra mindezt ezzel a két saját fülemmel hallom. Még azt is hozzáfűzöm, pusztán a tárgyilagosság kedvéért, hogy engem is szinte elkap ez a láz, ahogy Elzát látom egyik műhelyből a másik, ba átslisszolni az udvaron. Mint megfigyelő állítom, már amennyire az éjjeliőr az esti órákban láthatja a terepet, az első vakkantásra végig a gyársoron kivágódnak az ablakok, megtelnek a műhelyajtók, megáll á targoncás az udvaron és a levegő remeg az ugatástól. Pillanatnyilag a kutyás Elza a legnagyobb szám a tudtam visszaszokni a rosz- szabbhoz. Ez így szépen hangzik, meg valami kevés igazság talán van benne, de azért nem ez az igazság. Az igazság az, hogy megnyílt ez a presszó és... — És itt maga többet keres! — Többet hát, és könnyebb munkával Pultos is vagyok, szóval én töltöm ki a konyakot, vagy amit kérnek. Ide csupa jobb ember jár, még senkinek nem jutott eszébe, hogy visszakérjen néhány forintnyi aprópénzt. EGY SZAKMUNKÁS-TANULÓ KIKÉPZÉSE a Magyar Népköztársaságnak hatvanezer forintjába kerül. Ezt a pénzt hasonló esetben még soha senkinek nem jutott eszébe viaz- szakérni. Nincs rá megfelelő rendelkezés. Sajnos. ORDAS IVÁN Tizedszer rendezik meg az idén Székesfehérvár hagyományos tavaszi ünnepségsorozatát, az Alba Regia napokat. A május 5.—június 2-ig tartó rendezvénysorozat keretében politikai-társadalmi, műszakitudományos tanácskozásokra, művészeti és szórakoztató rendezvényekre, kiállításokra és sportversenyekre kerül sor. Az ünnepségsorozat május 5-én a város lobogójának ünnepélyes felvonásával és a tanács ünnepi ülésével kezdődik. gyárban. Egy üzemnek is megvan a magánélete. De menjünk tovább, ha már a szórakozásnál tartunk. Már amin az éjjeliőr szórakozik. minthogy ki van rekesztve az éjszakai murikból. Ez hétszentség. Ha nem így lerme, nem létezne a világon éjjeliőr. De szabadság még annak is jár, amint céloztam rá. Tudja ezt még a szakszervezet bizalmija is, mert idejön hozzám, mi a véleményem, van Szombaton került sor a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda premierjére, az első rendezvényre: Krasznavölgyi Júlia és Gutái István házasságkötésére. A házasságkötés jelentős esemény, fordulópont két ember életében. Kísebb-nagyobb mértékben tudatosan vagy fel nem ismerten minden emberben él az igény, hogy életének jelentős forlulóit, nagy eseményeit a társadalom részvételével igazolja, hogy bizonyítva érezhesse: eleget tesz a közösség által létrehozott, elfogadott erkölcsi normáknak. Az egyház már régen felismerte a lehetőséget, hogy ideológiai- emocionális-pszichikai hatást gyakoroljon az egyénre, annak legszemélyesebb torsfordulói alkalmával. Az évszázadok alatt kifinomult, ösztönösen és tudatosan is a leghatásosabbra kidolgozott egyházi szertartások pompája jelenti ma is a legnagyobb — gyakran egyetlen — vonzerőt azok számára, akik az egyházi ünnepek melMájus 14—15-én az éremgyűjtők országos találkozójának színhelye lesz Székesfehérvár, május 21—26-án pedig az ősi város falai között rendezik meg a nemzetközi tudományos számítástechnikai konferenciát. A történésztanácskozás Budapest történetével foglalkozik majd. Kiemelkedő művészeti eseménynek ígérkezik á hat megye fiataljainak részvételével megrendezendő pol- és főik- beat fesztivál is. egy út a külföldi tengerhez. — Maga Gáspár ugyanis erre rászolgált. Rászolgált erre már az apám meg az anyám is;, aki világra hozott. Miért ne hozott volna? Éjjeliőrre mindig szükség van, amíg lesz éjszaka. Ez pedig úgy tudom, nem fogyóeszköz. Nahát Ma este várom a Nel- lit. Szóval azt mondtam neki, mármint a bizalminak, anyus- kám utazz magad. Engem ne tervetek boldoggá azzal, hogy aztán dörgöljétek az orrom alá. Különben Is, jártam már külföldön. Egyszer. Ühüm. A hegyek ugye... a nagy zöld hegyek. Fehér meg színes dobozok ragasztva az o’dalukhoz. Na persze. Szép látvány. És akiéit döntenek. A társadalmi rendezvények esetében a tartalom és a forma gyakorta nincs még egyensúlyban. A szekszárdi iroda a leg- fiatalabb az országban, hathét éves múltú elődök tapasztalatai segítik működési rendjének kialakulását. A szolgáltatások máris elég szép szá- múak, és ha az új házasságkötő terem elkészül, már igazán méltó környezetben kerül-, nek sorra a rendezvények. A szombati premiert izgatottan várták az iroda munkatársai, a fiatal népművelő jegyespár házasságkötésével kellett „bizonyítaniuk”. Bensőséges esemény volt, orgona- zenével, Tóth Árpád-verssel és sok-sok virággal. A fiatalok három héttel a házasságkötés előtt keresték fel az irodát a városi tanács épületében, akkor beszélték meg, mire tartanak igényt az ünnepségen. Az elhangzó zenét természetesen maguk választották, a következő hónapban már „étlapból” lehet választani, a legkülönböző műfajú zene számok közül. (Máris vannak igények operettre és tánczenére is — ami azért komikusnak tűnik: milyen hangulatú az a kézfogó, ahol kísérőzenének mondjuk a „Boldogságtól ordítani tudnék” című örökbecsű műdalt rendelik meg?) A társadalmi szertartás nem olcsó: ha valaki minden szolgáltatást kér, tizenkétféléti négyszáz forint körül fizet. Ebben az esetben azonban még a taxirendelést is az iroda intézi. Az iroda munkatársai örömmel veszik az egyre gyakoribb érdeklődést: volt ügyfelük, aki már most szólt, hogy júniusban fog házasodni, szép ünnepélyt szeretne. — vi. — kor csak fogtam magam és mentem és mentem. Míg csak fel nem szálltam egy vonatra és addig néztem a tájat, míg egyszer csak azt látom, hogy itthon vagyok. Ahogy mondom, ez aztán jól sikerült. .. Ezért ne menjen külföldre az, aki semmit nem ért. Csak magyarán. A tengerre pedig csak az menjen, aki úszni tud. Jöhet hozzám a bizalmi, de az hétszentség, hogy én a tengerhez nem megyek. Majd ha tudok úszni. Ez van. így bizony, és a többi... I Az ésatöbbiről pedig úgy akarom folytatni, mielőtt még teljesen ellövöm a puskaporom, a kutyás Elzával, senki rie higgye, hogy rám nem ugatnak. Ugatnak bizony. Rám például ugat a rendész, hogy az éjjeliőr minek áll kora este a portásfülkénél, annak nem ott a helye. Tudom én azt nagyon is jól. Mert ha én nem is utazom a tengerre, de ilyenkor az esti órákban utazik a szajré. Ilyenkor a gépkocsiknak még szabad kijárásuk van az esti műszak miatt és ilyenkor töri a nyavalya a rendészt, hogy miért ál!»k a portásfülkénél és rágom ott a körmöm és szivarozok és figyelem, hogy idegesek-e a mucusok. Mert ha a mucusok idegesek, az mond valamit. Mondjuk, jön a front, az átvonulás. A mucusok már idegesek a front előtt. Ez így van. A front meg ideges lesz tőlük. Ez így halad. Világos, hogy tudnom kell, idegesek-e a mucusok, mert nálam ettől függ, hogyan sikerül az éjszaka. Hogy félre ne beszéljünk. ! (Folytatjuk) ,J .......... ................................ ■■ 1 1 »-fii Á lba Regia napok Székesfehérvárott
