Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

Saijapin több volt nagy énekesnél Kiegyenesíthető-e a ferde torony ? (Születésének tOO. évfordulójára) Irta: Igor Belza zeneszer­ző, zenetörténész, a Szovjet Tudományos Akadémia Mű­vészettörténeti Intézetének munkatársa, több mint 300 zenetörténeti mű szerzője. (Rövidítve.) A Milánói Scala történetének szerzője szerint Fjodor Saija­pin több volt nagy énekesnél: az opera művészetének egye­dülálló jelenségei közé tarto­zott. Beszéljünk először is a hangjáról. Saijapin, mint köz­tudomású, nem csupán basszus­szerepeket, de bariton-, sőt lí­rai baritonszerepeket is éne­kelt. Hangjának tehát rendkí­vül nagy ámbitusa volt: de aki csak egyszer hallotta — akár csak hanglemezről is, — tud­hatja. hogy nem a hangterje­delme volt a legrendkívülibb, hanem sokféle hangszíne, ár­nyalatainak hasonlíthatatlan gazdagsága. Saljapinnál az érzelmi kife­jezés gazdagsága nem csupán az énektechnikán, hanem a ki­ejtés tökéletességig fejlesztett kultúráján alapult. Ennek eredetét egyaránt kereshetjük az orosz népdalban és az orosz klasszikus zenében, kezdve Glinkán és végezve Saijapin kortársán és jó barátján, Rah- manyinovon. Az orosz opera­irodalom nagy figuráin keresz­tül — Puskin költészete ugyan­csak fontos szerepet töltött be Saijapin művészetének kiala­kításában, aki elsősorban az orosz népdaloknak és a Pus- kin-szövegeknek köszönhette megdöbbentő erejű dikcióját. Gesztusainak széles skálája operaszerepeinek hosszú során át, alakult ki, Iván Szuszanyin- tól és Ruszlántól kezdve a bölcs krónikáson. Pimenen ke­resztül Borisz Godunovig, Ret­tenetes Ivánig, Mefisztóig és Don Quijoteig. A szó ellenállhatatlan ere­jének megértése tükröződött azokban a szerepekben, ame­lyeket olaszul és francia nyel­ven énekelt, de még ezek kö­zül is kiemelkedett Don Quijo­te szerepének sajátszerű tol­mácsolása; amelyet Massanet egyenesen az ő számára írt. Saijapin tragikusan nemes és líraian emelkedett interpretá­lásának volt köszönhető, hogy Massanet érzelmes muzsikája mind az operában, mind a be­lőle készült filmen remekművé vált. Fjodor Saijapin neve a kül­földi színpadokon elért nagy sikerek ellenére, elválasztha­tatlanul az orosz és a szovjet kultúrához kapcsolódik. Széthúzható ház Mí okoz kisebb gondot egy szabványos ház leendő gazdá­jának — hogy megfelelő alkat­részeket szerezzen hozzá és a helyszínen összeszerelje a há­zat, vagy pedig a már össze­állított, ormótlan alkotmányt elszállítani? Mindkét dolog meglehetősen nehéz, némely esetben pedig valósággal le­hetetlen. A Scenska Metallverken svéd cég oly módon oldotta meg ezt a problémát, hogy alumínium szerelvénybe fog­lalt. rugalmas lemezekből álló házat szerkesztett, amely vi­szonylag kevés helyet foglal el és közönséges teherautón szállítható. Az összeszerelésnél elegendő, ha kihúzzák egymás­ból a ház három összetolható elemét és máris készen áll egy-, két- vagy háromszobás la­kás. A legutóbbi vizsgálatok sze­rint a híres pisai ferde torony csak 1980-ig tarthatja magát, ha a szakemberek nem talál­nak valami módot megóvására. A torony első építésze, Bo- nanno, már tudta, hogy a ta­laj nem eléggé szilárd, ezért tömör kőréteggel erősítette meg a torony alapzatát. Ez azonban nem volt elegendő. Amikor elkészült két és fél szintsor (1184), a torony máris dőlni kezdett. Ekkor abbahagyták a mun­kát. 1275-ben azonban Giovan- nidi Simone építész (aki „min­denhatónak” nevezte önmagát) elhatározta, hogy befejezi a művet, jóllehet a torony ten­gelye addigra már 25 centi­méterrel tért el a függőleges­től. Simone három további szin­tet épített, és az új emeletek A legutóbbi hannoveri (NSZK) repülőkiállításon egy Pilatus nevű svájci tervező bemutatta gőzgyorsítóval fel­szerelt, gázturbinás repülőgé­pét. A repülőgép főhajtóműve egy 550 lóerő teljesítményű gázturbina, amely a légcsavart mozgatja, a felszállásnál hasz­nált gyorsító pedig a rakéta elve alapján működik. Ez 115 kg súlyú és két tartályból áll: az egyikben 55 kg víz van. a másikban pedig 5 kg benzin. A benzin gyors elégése a vi­Az úttest fölé magasodó 442 méter magas chicagói „Sears Tower” jelenleg a világ leg­magasabb felhőkarcolója. Nem­rég helyezték el az utolsó, a 109. emelet előregyártott ele­meit. Az építési munkálatokat azonban teljességgel csak 1974 végére fejezik be. A versenytárs nélküli chi­cagói torony hasznos felülete 409 000 négyzetméter. Az iro­dahelyiségekben 16 500 hivatal­nok kap helyet. Elsősorban a a tengelyhez bizonyos szögben készültek, hogy a torony némi­képp kiegyenesedjék. Az építkezést 1350-ben fejez­ték be. Tommaso Pisano a kiegyenesítésnek Simone által javasolt elvét követte, és en­nek eredményeként a torony kissé tért el a függőlegestől. Évek múltán azonban a torony mind jobban elferdült, és ez az eltérés jelenleg 17 láb (vagyis körülbelül 5 méter.) Már több ízben megkísérel­ték a torony alátámasztását. 1934-ben például betonnal in­jekciózták az alapját — 900 tonna betont építettek belé. Ez valószínűleg segített, 1944- ben azonban lövedék talált a toronyba, és attól kezdve a szakértők már csak figyelték a fejleményeket. A szakemberek naponta két­szer ellenőrzik a torony álla­zet 230 C fokra hevíti, és pil­lanatok alatt gőzzé változtatja, amelynek nyomása 55 kg/crrr. A vízrakéta 2,5 t/mp teljesít­ményű impulzushatása a 2,5 t súlyú repülőgépnek néhány másodperc alatt 100 km/óra sebességet ad, és megrövidíti a felszálláshoz szükséges kifutást. A 11,2 t/mp teljesítményű víz­rakétát kipróbálták egy svájci gyártmányú „Mirage—3” re­pülőgépen. és az eredmények kielégítőek voltak. „Sears Roebuck és Társa” cég hétezer alkalmazottjáról van szó. Az előzetes becslések sze­rint mintegy 1500 alkalmazott­ra lesz szükség ahhoz, hogy biztosítsák ennek a függőleges városnak a tökéletes üzemelé­sét. potát, szeles időben még ennél is gyakrabban. A legutóbbi időben több mint 4000 javaslat érkezett a híres építészeti remekmű meg­mentésére, de egyiket sem fo­gadták el. Az egyik terv óriási szobor építését javasolta, amely kitárt karjával támogat­ná a tornyot. Benyújtottak egy olyan javaslatot is, hogy a tornyot szedjék szét tégláira, és építsék fel másutt. Olyan tanácsok is érkeztek, hogy villamosvonalat kellene építe­ni a közelben, s a talaj köny- nyű rezgése visszatérítené a tornyot a függőleges helyzetbe. Egy magát meg nem nevező argentin iskolásfiú azt java­solta, hogy a torony alapzata tövében, a dőléssel átellenes oldalon, ássák ki a földet, hogy a torony ott lesüllyedjen, és az egész így kiegyenesedjék. A szakemberek ezt a javas­latot hibátlannak találják. Ami azonban gyakorlati meg­valósítását illeti előbb-utóbb kiderül, mennyire reális és végrehajtható az argentin is­kolásfiú terve. A pisai ferde torony vetélytársai Pisa olasz város ferde tor­nyáról híres. Európában azon­ban vannak más városok is, amelyek ilyen tornyokkal büszkélkedhetnek. Koperni­kusz szülővárosában, a len­gyelországi Torunban van pél­dául egy XIV. században épült torony, amely földcsuszamlás miatt alaposan megdőlt. A sziléziai Zabkowicében áll a második lengyel „ferde torony”, amelynek hajlásszöge még na­gyobb. Ez már 600 esztendős; magassága 34 méter, kerülete 40 méter, falainak vastagsága 2,5 méter. A torony még 1598-ban dőlt meg. Ez az épí­tészeti műemlék szintén álla­mi védelem alatt áll, és külö­nösen népszerű a turisták kö­rében. Hol kopnak leggyorsabban a szőnyegek ? Gőzgyorsítóval ellátott repülőgép A világ legmagasabb toronyházában Magyar szoborkiállítás Moszkvában 1 A moszkvai Puskin Múzeumban megnyílt a Mai magyar - ;i 19ai —197° e kiállítás. Számos amerikai hotelban tapasztalják, hogy a páros számú szobákban sokkal ha­marabb kopnak a szőnyegek és a bútorok, mint a páratlan számúakban. Megállapították, hogy a vendégek özöne a pá­ros számozást kedveli. Fele­annyi vendég fordul meg a három, hét, tizenhárom, tizen­kilenc, harminchárom, száz­három, száztizenhárom, két­százhárom és kétszáztizenhár- mas szobákban, mint a kettő, négy, hat, tizennégy, tizen­nyolc, húsz harmincnyolc, száz, kettőszáz, vagy kettöszáz- húszas számú szobákban. Ki­derült az is, hogy nemcsak a vendégekre, hanem a szállo­dai alkalmazottakra is pszi­chológiai hatást gyakorolnak a szobaszámok. Aki például New Yorkban, vagy az Egye­sült Államok egy másik nagy­városában elszánja magát, hogy a tizenhármas, vagy a száztizenhármas szobában lak­jék, számíthat rá, hogy vado­natúj berendezési tárgyak kö­zé kerül. Nem vész ki a vitorlás hajók romantikája Erről tanúskodik Wilhelm Pröhlas hamburgi mérnök ter­ve, aki elhatározta, hogy so­rozatban készíti a „Dinaschip” típusú utas- és teherszállító vitorlás hajókat. Ez a vitorlás, amelynek konstrukciós meg­oldásában felhasználták a XX. század hetvenes éveinek leg­újabb technikai vívmányát, négyárbocos, 141 méter hosz- szú, 20 méter széles és 10 000 tonna vízkiszorítású jármű lesz. A vitorlás kezelése telje­sen gépesített, g legelőnyösebb hajózási rendet pedig a fer n- , itt etéí'lrodi­I k i s/.ániállapítja meg. Az ilyen típusú utasszállító hajó 280 utast szállíthat, ezen­kívül 140 főnyi legénységet, amelynek többsége az utaso­kat szolgálja majd ki, A vi­torlás legnagyobb sebessége: 20 csomó. Szélcsend idején két gázturbina lép működésbe. A vitorlás teherváltozata 17 000 torma vízkiszorítású lesz, és a mérnök számítása szerint, az áruk szállításának költsége jóval kisebb, mint a jelenleg működő, hasonló osztályú mo­toros hajókon. Az első „Dina­schip” vitorlást 1973-ban bo­csátják vízre.

Next

/
Thumbnails
Contents