Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
S SCHNEIDER JUTKA LINÓMETSZETE LOVÁSZ PÁL VERSEI: VIETNAM Csecsemő: „tej, álom, anya?!’’ Visszhang:------------------------(a nincsnek nincs szava) ÚJSZÜLÖTT Üvegen át láthattam csak Öklömnyi jej: cézári akarat, a kapun nyílást tört, világot tárt Zsugorított istenarc: percek, napok simítják, ékesítik, s rálengetik a báj varázslatát Az ujjak máris célt szorítanak, lágy végükön homályos gyöngysor, tíz apró köröm, évmilliók harcának édesded szégyene A szem bentról nyitott, ívelt körén örök sugár szivárog, S egyetlen csöppben csillan az eljövendők tengere TANÁCS ÖREGEKNEK Ne higgyünk a tükörnek, szánalomnak! Másról beszéljünk! Ne figyeljünk oda! Tápláljon a munka, mozdulat mindennapi falata! S ha helyet adnak: azt fogadjuk el — ifjú — öreg egymást cseréli fel Kis közösségek — nagy lehetőségekkel Az urbanizációval, mint fénnyel az árnyék, együtt jár az elmagányosodás veszélye. A lakóhely (falu, kisváros), természetes közösségéből kiszakadó embernek a nagyvárosban valamiképpen újra gyökeret kell vernie. Ez korántsem problémátlan helyzet, s amint azt az eltévelyedések (alkoholizmus, öngyilkosság stb.) statisztikái mutatják nem is mindig, minden esetben sikerül fölébe kerekedni. A társadalom, mint élő organizmus, szerencsére kitermeli magában a bajok ellenszereit. Részben önkéntelenül és öntudatlanul, szinte belső késztetésnek engedve, részben pedig irányítóinak figyelme folytán. Tény, hogy a magánytól menekülő kis közösségbe igyekszik. Ezek a kis csoportok szinte kivétel nélkül a művelődés eszközei is, előadások, műsorok indítják a beszélgetéseket, vitákat. Létezésük ezért fontos a művelődés- politika számára, működésük ezért érdemel támogatást. Lassúként a nénművelés úi színtereivé válnak; s bár kezdeteikben városi eredetűek, ma már a vidékre is szétáradnak, hiszen ott is kísért az elzárkózás, begubózás, s ezzel a magány veszedelme. Különös ellenmozgások tanúi vagyunk a változó életben, s néha magunk is meglepve méregeti ük az időt, hon_ nan is számítjuk a változásokat? Talán nem tévedünk túlzottan, ha tv megjelenésére gondolunk. Felbukkant egy gép, és bevitte az otthonokba a kor „populáris művészetét”, a filmet, a mozgó képet. Következésképp — a gép terjedésének arányában — fogyatkoztak a látogatók a filmszínházakban, a művelődési házakban, üresedtek a hodály-nagy termek: a passzív befogadás kényelmesebb otthon, karós- székben, papucsban, pongyolában. Dehát az ember nemcsak passzív befogadásra áhítozik. Ellenkezőleg: inkább önkifejeÚjra itthon A múlt hét egyik estéjén úgy nyolc óra körül szólt a telefon a lakásomon. Felemeltem a kagylót, de még a fülemhez sem értein vele, már hallom az én fiatal barátomnak, Andrisnak hangját: — Laci bácsi, most az egyszer, jaj nekem...! — Mi történt? Beszélj értelmesen! — vágtam közbe erélyesen, mert megijedtem kétségbeesetten jajgató szavaitól. A következő öt percben megtudtam Andristól, aki újságíró-gyakornok egyik napilapunknál, hogy a rovatvezetője „kitolásból” rábízta, hogy interjút készítsen John Cunfy-jál, a világhírű beat-akrobatával, aki este tíz óra tíz perckor érkezik a Ferihegyre. — Húsz sort kell írnom — zokogta Andris — és legkésőbb tizenegykor be kell olvasnom telefonon. Hát ez még akkor sem megy, ha pontosan érkezik a gép. Vagy talán te meg tudnád csinálni, vagy akárki? — Nyugi, Andriskám, nyugi! — csitítgattam a gyereket, s mivel gyűlölöm a közhelyeket, így folytattam: — A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket. A feladat nem is olyan nehéz, mint gondolod. A cikket lényegében megírhatod előre, csak néhány olyan ténynek hagyj helyet, amelyeket a röptéren észlelsz. Javasolom például, hogy add ezt címnek: Újra itthon. No. no! Az túlzás, hogy remek, de hatásos. Aztán kezdhetnéd — mondjuk — ezzel a képpel... Helyes, ha akarod diktálom. Tehát... khm... „A végtelen magasságban száll az óriási gépmadár. Köröskörül a nagy sötétség, de hiszen, ha világos lenne, az utasok akkor sem látnának semmit, de semmit. Egy valaki azonban ebben a nagy semmiben is látja, azaz érzi, hogy ... hogy... Idézőjel! Lenn az Alföld tórgersik vidékén ott vagyok honn, ott az én világom...” Néhány perc alatt lediktáltam a cikket, amely nerr\ szentimentálisán, de halk lírával elmondta, hogy mit érez a Kunságról elszármazott hazánkfia, amikor „újra itthon” van. Andris boldogan hálálkodott, mert most már valóban csak azt kellett „kitöltenie” a megfelelő helyen, hogy mi volt a vendég első szava, hogy sapka, vagy kalap volt-e a fején és egy tőmondatot, amit a lap olvasóinak üzen. Bevallom, büszke voltam és jó érzéssel tértem nyugovóra. Már épp alvásra csukódtak le szempilláim, amikor csörgött a telefon. — Baj van, Laci bácsi, nagy baj! — jaj- veszékelt a kagylóba Andris. — Ez az átok Kunfáj nem magyar. — Azt tudom, hogy nem magyar, de magyar volt, és ha ő nem, az apja. — Még a nagyapja sem! — De talán ... ■— A dédapja perui, a déd mamája eszkimó, aztán van az ősei között japán, örmény, szin- galéz, meg minden, de magyar... magyar az nincs egy szál sem. — A felesége? — Nincs felesége, csak egy átkozott kutyája. ügy belemart a bokámba, hogy mehetek oltatni magam. — Milyen kutya? — Milyen? Hát olyan bozontos vad, meg fekete és kutya. — Puli? — Az, puli, hogy a fene ... — Ne szidd, ne szidd, hanem áldd azt a kutyát. Meg vagyunk mentve! Marad a cím, és marad a cikk szó szerint, ahogy megírtuk csak a végére biggyeszd oda, hogy társaságában örömmel fedeztük fel a világhírű beat- akrobatát, John Cunfy-t”. ____ SÚLYOM LÁSZLÓ z ésre, megnyilvánulásra, gondolatok cseréjére, aramara. így indult meg a kis csapatok csöndes áramlása oda, ahol csoportosulni lenet, könyvtárakba, Hazafias Népfront-klubokba, egyesületekbe. Hasznosan, sikeresen működnek ezek, csupán Példaképpen hadd említsünk néhányat. s a hagyományokat is, melyekből a spontán szükség- létén kívül erejüket szívjak. A csepeli Olvasó Munkás Klub a művelődési házban elhelyezet szép és gazdag állomanyu szakszervezeti könyvtárban te. vékenykedik. A hagyomány, melyet idősebb tagjai a fiatalokra örökítenek, a szakszer- vezetékben iskolázódó művelt munkás életformája és össze- jöveteli szokása; a vendegek (és vitapartnerek) ismert es kedvelt írók, a résztvevők különböző korú (és előképzettségű) munkások — egyetlen közös jegyük, hogy szeretik az irodalmat és társadalmi felelősségérzet hevíti őket. Megjelent már néhány kiadványuk, az írókkal folytatott beszélgetések mellett a soraikban nevelkedő fiatal munkásköltők. novellisták alkotásaival. Á hatvani járási könyvtár olvasóklubjának összejöveteleire eleinte meghívók toborozták az embereket. De olyan sokan jöttek (s annyian sértődtek meg, ha nem kaptak meghívót), hogy most már belépőjeggyel dolgoznak — a könyvtári tagoknak nem kell váltaniuk — és rétegenként csoportosítják az érdeklődőket. A pedagógusok estéire a művelődési autó hozza be a felvakban élőket; az ismerkedés. barátkozás kitűnő alkalmai ezek, ahol tágabb horizont formálódik és nagyvonalúbb gondolkodás egyébként elszigetelten élő emberek fejében. A paksi könyvtárban asszonyok klubja működik, a régi fosztóka, a fonó hagyományát .köti össze a művelődéssel. Az asszonyok, lányok kézimunkáznak (különleges, szép nép- művészeti minták cserélnek itt gazdát), miközben előadásokat, szavaiéit versmondását figyelik. Az ő körük annyira ösz- szekovácsolódott öt év alatt, hogy kirándulásokra is együtt járnak és mivel ilyenkor kicsinek bizonyul az autóbusz, az autótulajdonos klubtagok viszik a „túljelentkezőket a karavánban. (Budapestet, ^ a halasi csiokeházat, a emlékekről nevezetes alföldi helységeket járták már be így együtt.) Ebben a körben minden társadalmi réteg megtalálható: orvosnők, pedagógusok tsz-tagok és háziasszonyok hímeznek és művelődnek együtt. Hasonlóan osztály, és rétegfalakat bontó tömörülés a helyismereti kör, mely a Hazafias Népfront-bizottságok ke. rétében sokfelé működik és miközben hihetetlenül nagy tárgyi és eszmei értékeket ment meg a pusztulástól, a tagok szabad idejét is kellemessé teszi. Tárgyakat és emlékezéseket gyűjtenek ezek az amatőr helytőrtére'-<>ók. «-><á- tos ízekkel és színekkel töltve meg krónikáikat. Ugyancsak a Hazafias Népfront keretein belül gyülekeznek egy-egy nagy hírű és nagy múltú iskola öregdiákjai, akik közül sok cseppet sem öreg, csak így nevezi magát, miközben felüdülést lel a futó napokban hajdani társai között és gyermekeinek továbbadja e körben régi iskolája haladó hagyományait. A fiatalo'- is főként olvasó-, versmondó-, színjátszókörökben csoportosulnak. A KISZ is ott tud jól működni, ahol az ilyen kis csoportokat élteti, s az egyéni szenvedélyek útján tölti meg tartalommal az ösz- sze jöveteleket. Vannak helyek, ahol külön klubokba tömörülnek a nyugdíjasok — bár hasznosabbnak látszik, ha a tömörítés alapját nem az életkor, hanem az érdeklődés adja meg, hiszen azo. nos érdeklődésű emberek között nem akadály a kor, hanem az ismeretek cseréjének serkentője: az idősebbek többet olvastak, tapasztaltak, a fiatalok dinamikusabbak, kiegészítik egymást, — másutt a magányosok is klubot hoznak létre, s néhol, az ilyen nagyon is heterogén tömörülések is jó együttest alkotnak. Ismerünk műpártoló-, művészetbarátklubokat, zenerajongókat, bélyeggyűjtőket, állatvédőket — és még sokféle csoportot, egy-egy ember gyakran többnek is tagja, és sokszor a családi-baráti kapcsolatok színképébe is belejátszik a klubban szerzett ismeretség. Az ember közösségi lény, nem élhet kollektíva nélkül. De a kor körülményei hol így, hol úgy csoportosítják az egyéneket. E mozgásformákra elsősorban a művelődés munkásainak kell figyelniük, mert kollektíva nélkül nincs kultúra és gondolat nélkül nincs közösség. Egy Franciaországban végzett felmérésről olvastam pár éve: kiderült, hogy azok az emberek olvasnak legtöbbet, akiknek van kivel megbeszélniük az olvasottakat. A házasok többet olvasnak, mint az egyedülállók, a baráti körrel rendelkezők sokkal többet, mint a magányban élők. És bár az olvasáshoz kellenek a zavartalan, magányos órák, de ez más, mint az elhagyatott- ság: a gondolat meghal, ha nincs cserealkalma. A csere pedig kis közösségben virágzik, hiszen tömegben nem kap teret. Jól emlékszem Veres Péter egy előadására, amelyet még diákkoromban hallottam; amely a szóban forgó probléma tekintetében föl- tétlen igaz: „jól vigyázzatok gyerekek, kis kollektívákat hozzatok létre, mert ahol nyolcvan embernél több van, ott tömeg keletkezik, nem közösség...” BOZÖKY ÉVA MISZLAI GYÖRGY: MINT A FA... Árván maradtam, mint a fa, melynek lehullt a lombja. S befödte testét tél hava, s keserű könnyét ontja. Am néki jó: tavaszra vár, s föllobban még a lángja. De rám nem villan napsugár, beföd vak sorsom árnya!...
