Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

>

I

B

emutatom őket.

Rütz János munkás a bonyhádi cipőgyárban. Tatár Lajos a pártbizottság első titkára a szekszárdi járásban. Egvütt kezdték a munkáséveket.

Örülök a velük töltött estének, jó érzés volt látni, hallani, hogy értik egymást, tudnak egymás fejével gondolkodni és az a legszebb az egészben, hogy mindez természetes, hiszen barátok. Rütz János nv” der» esetre meglepődött. amikor egyik este „beállítottunk” hozzá. A kiskertben szöszmötölt. s arra éppen nem számított, hogy a régiek közül az egykori albérlőtárs kopogtat nála R-ekszárdról.

Nagyot nézett.

— T ■n t os!

— H■' t komám, ami késik, nem múlik. Hónapok óta készülök hozzád, itt vagyok.

— T .átod, én meg teszek- veszek.

— Jókor jöttünk?

— Még kérdezed? Befelé szaporán, leülünk és kibeszélgetjük magunkat.

— Egyedül vagy itthon?

— Az asszony dolgozik, a

gyerekek még nem jöttek hazai v

Asztalhoz ülünk. Tőlem balra Rütz János, tőlem jobbra Tater T oi-s TCirsit illetéktelen betolakodónak érzem magam, de aztán hamar ösz- szerázód'mk. elvégre e^'íor- mák vagyunk, közös volt a sorsunk, szó sincs tehát arról. mintha kulcslyukon lesKa »a óv ]ocíf.oi pnnv] ^

különbség, hogy ők Bonyhá- don és Cikón élték át az esz- mólés éveit, én meg hatvan kilométerrel odébb.

A negyvenes évek végén mindkettőjüknek Cikó és Bonyhád jelentette a világot. A cioőgvár, meg az első munkahetet és az emlékezetes ‘mozgalmi iskolák. Ezer esztendeié ennek? Ezer, vagy talán több. Rütz János cipőgyári munkás volt 1949-ben is és ei.oVvári munkás most, 1973- .ban is. Ezek szerint tehát nem változott semmi, hiszen maga mondja: még mindig azzal a ' génnel do’ gozom, amelyikkel 1949-ben dolgoztam. Dicséri:

erős, megbízható, sokkal jobb, mint az újak.

Annyi csak az eltétes. hogy 1949-ben a „munkáslét” azt jelentette, hogy Cikóról biciklivel jártak dolgozni Bony- hádra. S ha már dinamó meg lámpa is került a kétkerekűre, akkor ez jelentette a fényűzés tetejét. Ma, ebben a házban a „munkáslét” gépesített háztartást, berendezett lakást

azért lépést tartok. Könyvek,

újságok, tévé, rádió, minden érdekel.

Újból a legényélet. Bál Ófaluban.

— Csak a mai eszemmel tudom, hogy hányszor voltunk életveszélyben.

— Hát hallod, ófaluból megfutamodtunk.

— A túlerő, az túlerő. Emlegetik a nagy verekedőgáéről. A járási pártbizottság

e'sö titkára aznap délelőtt részt vett a medinai tsz zárszámadó közgyűlésén. Elmondja. régi . barátjának, hogyan készül egy-egy értekezletre, mivel tölti napjait, estéit, szabad idejét. Rütz János érdeklődve hallgatja és a cipőgyári eseményeket ismerteti Tatár Lajossal.

Fontos mindegyik.

Vendégségben Rütz Jánosnál

jelent tévével, rádióval, az ipari tanuló fiúnak hálófülkével a hafbdüíos k's’ánynak tanulósarokkai, a családnak a főzőtülke végében fürdőszobával. És további tervekkel. „Nagyon ócska veit ez a ház, rengeteget dolgoztam rajta, csak e ■ a k-"t ajtó az eredeti, minden mást felújítottam, átalakítottam és az átalakítás még mindig tart.”

Bicikli?

Nevetnek.

— Télen beköltöztünk Bony- hádra. A hófúvások és a hideg miatt. Kibéreltünk egy ágyat é: ketten aludtunk rajta. Emlékszel? — kérdezi Tatár Lajos.

— Mindenre. Jól megfértünk. Most meg úgy van tudod, hogy félóránként megy az autóbusz oda-vissza. Aztán a régiek közül éppen úgy, mint én, sokan Bonyhádra költöztek. itt vettek házat, vagy építettek. Sokkal egyszerűbb.

— mondja Rütz János.

Jó kényelmesen vagyunk, a --beszélgetés meghitt, közvetlen és főleg emlékeket idéző.- — Visszagondolva az akkori életszínvonalra, nem is tudom megmondani, hogy százalék. bán mennyi a különbség — mondia Tatár Lajos.

— Hallod. Lajos, te jól belelendültél. Technikum, főiskola, egyetem...

— Tudod?

— Emlegetünk eleget. Én valahogy nem folytattam, de

Az „óriás” berendezések gyára

A kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban készült berendezések megtalálhatók a kőalaj'parban, a • timföld- és m •:;gyagyórtá3ban. műanyag, és műalapanyag-iparban, valamint a lakk- é3 festékiparban. Itt készült a böcsi sörgyár berendezésének jelentős része. Uj termékük a Péti Nitrogén Művek r.a•'■■kapacitású műtrágyagyárának berendezései, amoiy egyébként 169 tonna súlyú és 55 méter magas.

Képünkön: így készülnek a konzervipari tartályok.

(MTI-Fotó—KS)

két, a nagy verekedéseket, a Kcskas legényeket, a fejszés fenegyerekeket és hozzáteszik, elmúlt az a világ is. Ismerősök, barátok kerülnek szóba és mindig a cipőgyár. Ahol Rütz János változatlanul jól érzi magát, s ahol Talár La- j^s minőig jól érezte magát. Úgy emlegeti, mint régi otthonát.

Részletesen és kölcsönösen beszámolnak egymásnak a munkáinkról. Tatár Lajos a magáéról, Rütz János a maÉrdekes mindegyik, örülnek egymásnak.

Eszembe jut, a protokoll- küzlemények szóhasználatával élve most az történik, hogy Tatár Lajos, Szekszárd járás pártbizottságának első titkára nem hivatalos, baráti látogatásra Bonyhádra utazott. A járási első titkár Rütz János cipőgyári munkást a lakásán kereste fel. A konyhának használt előszobában • elvtársi légkörben beszélgettek a családról, a munkáról, a tanulásról, az életszínvonalról, S legényéletről és a késő esti órákban a legnagyobb egyetértésben elbúcsúztak egymástól.

Tatár Lajos meghívta Rütz Jánost Szekszárdra, családi Iá. togatásra. Rütz János a meghívást elfogadta.

Ez így történt, természete^ sen formaságok, pohárköszöntők nélkül, s most, a protokoll- közlemények stílusát egyszerűen azért utánoztam, mert az ilyen találkozás csakugyan esemény. A vendég és a vendéglátó számára kifejezetten az, hiszen ritkán találkoznak, bár kölcsönösen számon tartják egymást és becsülik egymást.

Barátok és elvtársak.

Hazafelé Tatár Lajos hozzám fordult.

— Látod, már nem is vagyok fáradt. Jól érzem magam.

Rütz János feleségével nem találkoztunk, de késő este biztos elmesélte asszonyának, hogy kik jártak náluk. Tatár Lajos is elmesélte otthon, hogy meglátogatta egykori munkatársát, jól kibeszélgették magukat, ahogy barátok között szokás.

SZEKULITY PÉTER

Gyár minden kilométerkőnél ?

A panaszok sora végeérhetetlen. Hol a falusi boltokat szidják, hol a töltelékárut hiányolják, vagy a kenyér minőségét kifogásolják, van hol bokáig ér a sár, másutt ritkán és rossz filmeket vetítenek, ismét másutt összeférhetetlenek az utcabéliek, és sokat isznak az emberek. A panasz az esetek többségében jogos; e'.őbb-utóbb valahogy rendeződik, legfeljebb azt nehéz elhitetni, hogy semmi sincs adj uram isten, de mindjárt.

A baj ott kezdődik, hogy nemcsak egyéni, hanem társadalmi méretekben is meg kell tanulni a lehetőségek határain belül gondolkodni.

Szolgáljon erre bizonyságul egy levél, amit Regölyből kantunk lapunk egyik olvasóié- * tói. Regöly községben , az. asszonyok -foglal—- koztatása nincs megoldva. Sajnos a község asszonyainak legnagyobb része az év folyamán alig jut valami munkalehetőséghez, legfeljebb az őszi betakarítások idején néhány napra van némi munka. Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Szerkesztőséghez, hogy a regölyi asszonyok foglalkoztatását, munka- lehetőségét szíveskedjenek elősegíteni. Hiába fordulunk a helyi tanácshoz, hogy valamilyen üzemet, valahonnét hozzon a községbe, süket fülekre találunk. A termelőszövetkezet sem tud foglalkoztatni asszonyokat, különösen nem a nem tag nőket.”

Nem először hallani falusi asszonvok szálából. hogy dolgozni szeretnének, de nincs hol. Véleményünk szerint nem az asszonyok foglalkoztatása nincs megoldva, hanem a téli elfoglaltságuk nincs biztosítva. Mi sem b:zo- nyítja ezt jobban, mint az, hogy nyáron egyetlen egy asszony sem panaszkodik munkanélküliségre, télen viszont megkettőzött hangerővel. munkát követelnek. A tsz-tagok téli elfoglaltságáról egyik-másik faluban gondoskodnak; mazsolát, cukrot csomagolnak, cirokseprőt kötnek, kosarat fonnak, zsákokat varrnak.

A vidéki ioartelepítésnek érmen az a célja, hogy felszívja a környék munkaerő- feleslegét. A járási székhelyekre, nagyobb községekbe telenített gyár. vagy üzemrész azonban csak akkor életképes, ha állandóan, s jól begyakorolt munkaerővel dolgozik. Azok, akik dolgozni akartak. va"v akarnak, ezekben az üzemekben és a különböző ktsz-ekben találtak és találnak munkát ma is. Az évek során kialakult az üzemekben az a gyakorlat, hogy míg a téli hónapokban van elég munkaerő, addig nyáron toborozni kell az embereket. Nyilván ez is azt jelzi, hogy az ipartelepek környékén sok a félnaraszti foglalkozású ember, s főleg nő, akik nyáron a földeken dolgoznak, télen pedig valamelyik ipari üzemben helyezkednek el. Mint minden, ez is véges. Egy idő múltán a vidéki, telephelyek is telítődnek majd. kialakul az. állandó 'betanított és szakmunkásgárda, s egyre kisebb lesz az ingadozás görbéje. Pillanatnyilag valahol középtájon járunk.

De nézzük konkrétan mi is a helyzet Re- gölyben. .

A nem tsz-tag asszonyok eddig tojóhibri- deket tartottak otthon, ami elfoglaltságot, s jó keresetet jelentett. A totestermelés a termelőszövetkezetnek nem fívetődött ki. ezért ezt az akciót „lefújták”. Éokan azok közül, akik eddig tojóhibridekkel bajlódtak, szereti nének elhelyezkedni. Méahozzá úgy, hogy ne kelljen sehová eljárni, hanem ott helyben dolgoznának, s ostromol iák emiatt a tanácsot.

Ugyanakkor. Regölytől 18 kilométerre az Orion tamási gyáregysége azokat, akik dolgozni akarnak, foglalkoztatni tudja. Hétforintos órabért ajánlanak fel, ebédet és ingyen utazást biztosítanak, szinte házhoz szállítják a dolgozókat A busz naponta tízszer fordul oda és vissza, az ott dolgozók műszak után fél órával már otthon vannak — ami még fővárosi viszonylatban is nagy szó. Esztendeje negyven asszony jelentkezett az Orionba, s volt közöttük, aki egy-két hónapnál nem bírta tovább az „iramot”.

^Ugyanakkor. A regölyi óvoda kilencven férőhelyes, s ebből mindössze hatvan helyet tudtak betölteni. De kihasználatlan az iskolai napközi is. Tehát a gyerekek elhelyezése sem nyáron, sem pedig télen nem okozhat gondot. Dicséretére váljék a község vezetőinek, mindent megtettek, hogy nyugodtan dolgozhassanak az asszonyok.

Munka van, óvoda, napközi van, s aki akar, akinek a munkásasszonyok átlagkeresete nélkülözhetetlen, az elhelyezkedhet, s el is helyezkedik.

Melyik regölyi asszony nem tud dolgozni? Aki nem tud valamilyen családi ok miatt — betegség, idős szülők, pici gyerekek — eljárni. Aki nem akar, vagy nem mer ipari üzemben dolgozni. Aki nem talál munkaalkalmat a szociális otthonban, a boltokban, a varrodában, a tamási vegyesipari ktsz részlegében, a termelőszövetkezetben. Aki csak télen szándékszik dolgozni. S végül az. aki — ha olykor kedve szottyan, mellékesen dolgozna, hisz éppen elég munkát ad, és természetesen pénzt is hoz a disznóhizlalás, a haromfineve- lés, a kertben, a háztájiban végzett árutermelés.

Nyilván olyan munkalehetőséget kíván néhány regölyi asszony, ami napközbeni elfoglaltságot jelent, tehát munka előtt és munka után otthon, a háztájiban dolgozhatna. Igen ám, csakhogy. Gondolkodtak-e már azon, hogy mihez is kezdhetnének szakképzettség nélkül? Tudják-e, hogy mi lenne ebben az országban ha — némi túlzással — minden kert végében gyárat létesítenének.

Mint utaltunk rá, az Orion a dolgozni akaró vidékiek miatt létesült. Sőt. A gyár nem zárkózik el attól, hogy a közeljövőben felmérést készítsen a valós helyzetről, mert még mindig van lehetőség arra, hogy a tamási gyáregységet megfelelő egészséges ütemben fejlesszék. De tudomásunk szerint a Vegyépszernél is talál munkát, aki keres. Regölytől fél óra buszjárásra.

Mielőtt néhány asszony ekkora feneket kerített egy valóságban nem is létező problémának, nem ártott volna latolgatni azt is, hogy hol van az emberi teljesítőképesség felső határa. Hooy vajon aki otthon. 15—29 disznót hizlal, házat meszel, lakást takarít, kukoricát kapál, gyereket nevel, háztartást vezet, bírja-e napközben a teljesítmény maximumát adni. Mert másként nem érdemes a szövőgép vagy a szerelőasztal mellé ülni.

„Kérésünk elősegítését úgy gondoljuk, hogy önök a sajtó útján tudnának valamib/en céget felkeresni, amely hajlandó lenne Re- nölyben akár bedolgozókat foglalkoztafni, akár üzemrészt kihelyezni" — írják a regölyi asszonyok. Kérésüknek eleget teszünk.

: ' D. VARGA MÁRTA