Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

Döntés, végrehajtás, ellenőrzés

A tanácsi élet demokratizmusáról nyilatkozik dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára

Társadalmi rendszerünk meghatározó jellemzője a demokratizmus, törekvésünk annak mind szélesebb kibontakoztatása. A dolgozó tömegek bevonása társadalmi és államéletünk meghatározásába, a tervek kimunkálásába és azok megvalósításába a szocializmusból eredő követelmény. Tanácsaink szo_ ros kapcsolata a lakossággal a népképviselet megvalósulásának elengedhetetlen feltétele.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a tanácsok megfeleltek ennek a követelménynek és az új tanácstörvény további előrelépést jelentett a szocialista demokratizmus kiszélesedésében.

Erről nyilatkozott lapunknak dr. Polgár Ferenc, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára.

— Hogyan érvényesül tanácsaink munkájában

a demokratizmus a testületi döntések meghozatalában, végrehajtásában és ellenőrzésében?

— Itt valóban külön kell választani azt a kérdést, hogy miként érvényesül a demokratizmus a tanácsi döntésekben, továbbá a végrehajtásban és a végrehajtás ellenőrzésében. Nem azért kell e három kérdést bizonyos fokig elkülönítetten vizsgálni, mert másfajta demokratizmusról van szó az egyik, és másfajta demokratizmusról a másik esetében, hanem azért, mert a kérdés természetétől függően, mások a lehetőségek és mások a módszerek is.

— Kezdenénk talán azzal hogy az új tanácstörvény jól kifejezésre juttatja azt a követelményt, hogy a tanácsi tevékenység egész szélességében tovább kell fejleszteni a demokratizmust. Az új tanácstörvény minden eddiginél nagyobb gondot fordít éppen azoknak a jogi intézményeknek a körülírására, melyek ezt a demokratizmust szolgálják. így például említhetem a tanács úgynevezett kizárólagos hatásköreit, pontosabban az át nem ruházható tanácsi hatásköröket. Ez a jogintézmény azt van hivatva szolgálni, hogy a község, a város, a megye életét meghatározó alapvető kérdésekben a döntés joga a tanácsnál, a testületnél maradjon, továbbá a tanácstestület maga dönt abban, hogy az átruházható hatáskörök közül helyileg melyiket ruházza át,, és melyiknek a gyakorlását tartja fenn magának. De sok egyéb példát is lehetne még mondani. A tanács dönt például abban, hogy a kötelezően előírt bizottságokon túlmenően milyen bizottságokat tart szükségesnek megalakítani. Az is a tanácstestület asztalára tartozó kérdés, hogy a bizottságokba kik kerüljenek be, mint nem tanácstagok. Ezt a kérdést összefoglalva azt kellene még mondani, hogy az a rendelkezése az új tanácstörvénynek, miszerint működése szabályainak nagy részét is a tanács maga határozza meg szervezeti és működési szabályzatában, ez az új vonás is a tanácstestület hatáskörének jelentős szélesítését bizonyítja és ha a döntési jog a testületnél van, akkor ezzel a testület oldaláról, annak tagjai oldaláról nézve a kérdést, a demokratizmus vonásainak erősítése is kapott egy-egy újabb területet.

Most azután az a következő kérdés, hogy ezek a tanácsi döntések mennyiben születnek meg demokratikus úton. Itt elsősorban utalnék arra, hogy a testület — és itt mindig beleértem annak minden tagját - — dönt abban, mi az, ami egyáltalán a testület elé kerüljön. A tanács határozza meg a munkatervét. Persze, ez nem úgy történik, hogy a testületi ülésen ötletnapokat rendeznek, de azért ez az ötletgyűjtés sem marad el. Az előkészítő munkák során a tanácsi vezetők a saját elképzeléseiket összeötvözik a bizottságok javaslataival, a nem tanácsi szervek, köztük is elsősorban a népfront és egyéb társadalmi szervek, a nem tanácsi gazdasági és egyéb állami szervek elképzeléseivel. A munkának ebben a fázisában a kérdést úgy tesszük fel, „mi a véleménye arról, mely kiemelkedő fontos kérdéseket kellene a tanácstestület ülése elé terjeszteni?" Évek óta erre a kérdésre nagyon sok elképzelés, javaslat érkezik a végrehajtó bizottságokhoz. Természetesen ezek egy része egyezik, tehát az ötlet kevesebb, mint ahány javaslat érkezik. Akad köztük olyan is, mely viszonylag kisebb súlya miatt nem kerül a tanácstestület elé, oda csak a község, város, megye életének szempontjából leglényegesebb kérdések kerülhetnek. így áll össze a munkatervi javaslat, mely felett ismét a testület vitatkozik és határoz.

Ez az egyik alapvető kérdés, mert a testület csak abban tud dönteni, amit döntésre eléje terjesztettek. így eljutottunk a konkrét döntések demokratizmusának kérdéséhez. Választási rendszerünk olyan, hogy a tanácstag meghatározott választókerülethez kötődik a megválasztása révén, és nincs az országban egyetlen család, lakás, vagy állampolgár sem, akinek szavazati joga van, és területileg ne tartozna valamely választókerületbe, ebből adódóan ne volna tanácstagja. Ez a területi kötődés a biztos alapja a tanácstag lakossági kapcsolatainak. Ami ebből következik, az pedig az hogy mivel a tanácstag hosszú hónapokkal, esetleg évekkel előre ismeri, hogy mit fog a tanácstestület tárgyalni, akkor jár el helyesen, ha a választókerületében e kérdéseket illetően tájékozódik, a meglévő problémákról is, és arról is, hogy az utca, a választókerület lakói miként képzelik el a továbbhaladást. Tapasztalatból tudom, hogy nem kevés azoknak a tanácstagoknak a száma, akik így dolgoznak. Gondoljuk hozzá, menynyire kiszélesíti ez az így felkészült tanácstag, tanácstestületben végzett munkájának demokratizmusát. Nem arról van szó, hogy aki nem így készül fel a testületi ülésre, annak eljárása nem juttat kifejezésre demokratikus vonásokat, mert hiszen maga az a tény, hogy a tanácstestületben, dolgozók által választott képviselők vitatkoznak és döntenek, már egymaga ez is a demokratizmus kifejezője, de az, amiről az előbbiekben szó volt, az ennél is több.

És hadd tegyem hozzá, hogy az ilyen eljárásra a tanácstörvény is ösztönöz. Ami pedig a tanácstestületen megszületett döntések demokratizmusát illeti, azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy biztosítva van a nyílt vitalégkör a testületi üléseken, gyakran ténylegesen összecsapnak nézetek, és mindenki arra teszi a szavazatát, amit a lelkiismerete diktál. i

Idetartozik még az a másik fontos mozzanat is, hogy a tanácstestületi ülések elé kerülő napirendek egy. részét bizottságokban is megtárgyalják. Ez is szélesíti az előkészítés demokratizmusát, így például a bizottságokban elhangzott Vélemények, javaslatok megtöbbszörözik a tanácsülésen elhangzó véleményeket, javaslatokat. Ami a testületi döntések végrehajtásában a demokratizmust illeti, itt meg kell mondani, hogy ebben a kérdésben az utóbbi időben bizonyos mértékig a realitások kerekedtek felül. Most nagy általánosságban úgy van a dolgok folyamata, hogy a tanács határoz, a hivatásos apparátus végrehajtja ezeket a döntéseket,: és a tanácstestület ellenőrzi a végrehajtást. Vagyis a végrehajtás egy sajátos területe a tevékenységnek, amelyben ismét sajátosan alakulnak a demokratizmus vonásai. A legalapvetőbb az, hogy amennyiben a döntés demokratikusan született, és a testület figyelemmel is kíséri a végrehajtást, akkor a végrehajtás demokratizmusa is jórészt biztosított. De a végrehajtó apparátussal szemben is követelmény, hogy módszerei olyanok legyenek, amelyek a demokratizmus elemeinek kifejlesztését segítik elő. így például az apparátus gyakorlatában elsőrendű követelmény, hogy a végrehajtó tevékenysége folyamán támaszkodjon azokra a szervekre, melyek érdekeltek a döntés helyes végrehajtásában, konzultáljon, stb.

Ami a testületi döntések végrehajtásának ellenőrzése kérdését illeti, itt is számos módszer, illetve törvényi garancia áll rendelkezésünkre. Ebből is csak néhányat említenék meg. A törvény írja elő, hogy .a végrehajtásért felelős, tartozik a végrehajtásról a testület előtt beszámolni. Ennek nem szabad elmaradni. Szerintünk az esetek döntő többségében ez a beszámolás nem is marad el, más dolog az, hogy esetenként a testület tagjai szemérmesek, nem kérdeznek rá, ha kétségeik vannak arról, hogy a végrehajtásról szóló beszámoló fedi-e a valóságban történteket. Itt csak biztatni lehet a testület tagjait.

Komoly eszközei a testületi döntések végrehajtása ellenőrzésének a bizottságok. A bizottságokon belül a tanácstestület tagjainak egy szűkebb köre, a testület egy része, nézi meg tüzetesebben. ho*?v miként is áll a végrehajtás. Idekívánkozik még az is, hogy a tanácson kívül álló szervek egy része is besegít a tanácstestületnek a végrehajtás ellenőrzésébe. így például az ügyészség szervei és a népi ellenőrzési bizottságok számos esetben végeztek konkrét ellenőrzést tanácstestü- leti döntések végrehajtása tárgyában és adtak értékes információkat a testületnek, a végrehajtásról. És ismét hivatkozni kell a választókerületre, a közvéleményre is. A helyileg érzékelhető végrehajtási momentumokat a lakosság érzékeli, maga a tanácstag is. Volt arra már példa, hogy a tanácstag a saját tapasztalatai alapján szólalt fel a testületi ülésen és mondta el, hogy ő másképpen tudja a dolgot. Más esetben a választókerületben folytatott beszélgetések hívták fel a tanácstag figyelmét arra, hogy valami nem egészen úgy történt, mint azt a „hivatalos" tájékoztatókban leírták stb. összefoglalva ezt a gondolatkört, azt kellene még kihangsúlyozni, hogy kialakultak mind a határozathozatal, mind a végrehajtás és a végrehajtás ellenőrzésének azon módszerei, melyek a munka minden fázisában biztosítják a demokratikus elemek érvényesülését.

— Mennyire élő tanácsaink kapcsolata a lakossággal, hogyan használják fel a Hazafias

Népfront segítségét?

— A tanácsnak a lakossággal való kapcsolata több csatornán keresztül valósul meg. Az egyik, amikor a tanács a saját tagjain keresztül tart kapcsolatot a lakossággal. Ez a kapcsolatforma már több, mint 20 éves múltra tekint vissza és eredményes is. A tanácstagok többsége helyesen viszi ä tanácstestület elé a lakossági problémákat és a lakosság felé pedig a tanácstestületen szerzett információkat. De nem ez az egyedüli formája a tanács lakossági kapcsolatának. Mint újszerűt kell itt megemlíteni a falugyűléseket, Az új tanácstörvény fogalmazta meg első ízben törvényi erővel a falugyűlések intézményét és a megye községeiben általában eddig 2—3 falugyűlés megtartására került sor. A kezdeti tapasztalatok biztatóak, de még sokat kell gondolkodni és tenni is azért, hogy a falugyűlések megfelelő rangú eseményei legyenek a községnek. A tapasztalatokat és a tennivalókat a leghasznosabban helyileg lehet elemezni, remélhetően a tanácsok ezt meg is teszik, de a megyei tanács és végrehajtó bizottsága részéről sem tekintjük még teljesen kialakultnak a módszereket. Ezért erre a kérdésre az új tanácsok megalakulása után nekünk is vissza kell térnünk. Nagyon fontos útja, lehetősége annak, hogy a tanács szava a lakossághoz eljusson, a népfrontmozgalom politizáló tevékenysége. Sokszor és sok helyen elhangzott már ennek jelentősége, a Népújság is több ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel, itt csak azt hangsúlyoznám ki, hogy egyre igazabbak lesznek azok az igazságok, melyek a tanács és a népfront viszonyáról, kapcsolatáról megfogalmazást nyertek, ezt egyre több községben belátják és tesznek is azért, hogy ez a kapcsolat valósággá váljon. Főleg az utóbbi 2—3 évben léptünk előre ezen a téren, és a módszerek is egyre inkább kikristályosodnak.

— Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tanácstestület tagjainak túlnyomó része, „civilben” is közéleti tényező. Az a tanácstag, aki a helyi tsz-nek vezetője, az iskolaigazgató, a párttitkár, az üzemi szb-titkár és nein is sorolnám tovább — valamennyien sokkal többet érintkeznek a lakossággal, mint ami a tanácstagi tevékenységről szóló értékelésbe bekerül.

— Ax új lanácstSrvóny megjelenése éta milyen változások tapasztalhatók a tanácsok munkájában, a népképviselet, az önállóság és a

demokratizmus kiszélesedése területén?

— Az új tanácstörvény óta számos értékelés és elemzés készült, érthetően, hiszen nem m'ndegy az, hogy egy ilyen nagy horderejű jogszabály miként váltja be a gyakorlatban a hozzá fűzött reményeket. Ezek az értékelések, elemzések egyértelműen azt bizonyítják, hogy pozitív irányú a fejlődés a tanácsok életében. De mindjárt hozzáteszem, hogy ezt a folyamatot sem szabad az egyéb lényeges összefüggésektől elszakítva vizsgálni. Hiszen abban, hogy kedvező irányú a fejlődés, abban a korábbinál megfelelőbb jogi keretek, és normák mellett nagy szerene van annak az általános fejlődésnek, mely az élet minden területén tapasztalható, s melynek egyik velejárója, hogy az 1971-ben megválasztott tanácstestületek személyi összetétele a korábbiaknál kedvezőbb. Több a tanáostestüW- ben a nagy ke- tapasztalattal bíró tanácstag, a '"‘'tagok nagyobb hányada rendelkezik magasabb iskolai

végzettséggel, s ezen kedvező képhez tartozik, hogy növekedett — mégha nem is a kívánt mértekben — a tanácsokba beválasztott fiatalok és nők, valamint fizikai dolgozók aránya. Reméljük, hogy mindez egyben kiindulópont ahhoz, hogy a legközelebbi választásokon ismét előrelépjünk. Tehát azok a változások, melyek a tanácstagság körében bekövetkeztek, kedvező feltételeket teremtettek a munka magasabb színvonalához. De legalább ennyire pozitiven járult hozzá a magasabb színvonalú munkához az is, amikor nem következett be változás a tanácstag személyében. Az újra választott tanácstagok a tanácstagság legjobbjai- ból, kerültek ki. Közülük számosán nem is egy, hanem több tanácscikluson keresztül tagjai voltak a testületnek. Ezek a tanácstagok kimondhatatlanul sok élménnyel és tapasztalattal rendelkeznek, amit semmivel nem lehetne helyettesíteni, illetve pótolni. Közülük kerültek ki többségében a végrehajtó bizottsági tagok, a bizottsági elnökök stb.

— Hadd mondjak egy epizódot arra. milyen jelentős a testületek életében is a folyamatosság, a tapasztalatok átmentése. Már a legutóbbi választások előtt végrehajtó bizottságunk összeállította a megyei tanácsi szervek tevékenységének mérlegét és a tanács határozatával számos meghagyást, ajánlást adott az új tanács kezébe, amivel a munkát meg lehetett kezdeni. Ezt most ismét elvégezzük. De ezekben a hetekben fordul elő első ízben, hogy a megyei tanács bizottságai is összefoglalják a két év tevékenységének tapasztalatait, a módszereket, természetesen a munka fogyatékosságait is, és melléje teszik azokat a tennivalókat, melyek elvégzésére már nem maradt ideje a bizottságnak, és mindezt rendelkezésére bocsátják a választások után megalakuló új bizottságoknak. Ezzel biztos alapot adnak az új bizottságnak a munka megkezdéséhez, és az is biztosítható, hogy az egy-egy tanácsciklusban felszínre kerülő jő módszerek a mandátum lejártával nem mennek veszendőbe. Ez a példa is mutatja, hogy milyen lehetőségek vannak a munka továbbfejlesztésében.

— Ami a tanácstestületek tartalmi munkáját illeti, lehet, hogv a statisztikai számok ezt nem tudják úgy érzékeltetni, mint ahogy az a valóságban van, de lényeges változást, fejlődést tapasztalunk. Hogy mire is építjük gzt az állításunkat? Arra. hogy valahogyan más most a tanácsülések atmoszférája, légköre, persze ezt csak a helyszínen lehet érzékelni. Miben más ez, mint korábban? Hozzáértőbbek a felszólalások, több közérdekű probléma van a felszólalások mögött, az egyéni problémák felvetése is alkalmas arra, hogy a tanácsi tevékenység egy-egy területéről keresztmetszetet adjon, szerintem demokratikusabbak a tanácsülések. Nem csupán a tanácselnök vitavezetési módszerei biztosítják a véleménynyilvánítási szabadságot, hanem egymás véleményét a testület tagjai tiszteletben tartják. Figyelemmel végighallgatják tanácstag társuk érvelését, és eltűnőben vannak az unalmas, megfoghatatlan szónoklatok is. Szerintem ezek és az ehhez hasonló vonások erősödése jelzi azt a folyamatot, melynek részesei és tanúi vagyunk.

— Ami a tanácsi önállóságot illeti, erről is több vonatkozásban lehet beszélni. Az önállóság jut kifejezésre abban is, hogy eszközeivel a tanács önállóan rendelkezik. Ezt a tanácstörvény biztosítja. De én az önállóságnak azzal a vonatkozásával foglalkoznék, ami a korábbi tanácstörvényben foglaltakhoz viszonyítva új. Ez pedig úgy fogalmazható meg, hogy a tanácsot, amíg a törvényesség keretében mozog, semilyen szerv nem utasíthatja. A felettes tanács sem. Tehát ilyen értelemben is megvan az önállóság. Ezt a törvény biztosítja. Itt legfeljebb az lehet a kérdés, hogy mi a tapasztalat ezen a téren. Nem volt-e korai ekkora önállóságot adni a tanácsi testületeknek. A két év tapasztalatai Tolna megyében messzemenően igazolták ezt a megnövekedett önállóságot. A helyi tanácsok értik miről van szó, és érzik, hogy működésük törvényességéért most elsősorban ők a felelősek. A két ív alatt egészen elenyésző volt azoknak a helyi tanácsi döntéseknek a száma, melyekkel szemben törvényességi szempontból észrevételt kellett te" í. De az előfordult esetekben is az történt, hogv a testület előtt nem volt egyértelmű, hogy meddig mehet el, a törvényes kereteken belül. Mondhatók tehát, hogv ebből a szempontból is kiállták a gyakorlat próbáját a tanács- törvény rendelkezései is és a tanácsi testületek is.