Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
Külön „szabadságharcos“ kalauzkocsi volt A két nyugdíjas — Babán János és Darabos György — álmélkodva, talán egy kicsit irigykedve is, szemléli az MHSZ dombóvári, új székháziban a rádiósok, a modellezők, a gépjárműiskola műhelyét. — Ha nekünk akkor ilyen lett volna... Az „akkor” jó negyedszázaddal ezelőtti időket idéz. a hazafias, honvédelmi, nevelés szervezeti formáit, módszereit, eszközeit, mindazt, amelynek részesei voltak ők ketten, és rajtuk kívül még sokan mások. — Jómagam közvetlenül a felszabadulás után kezdtem még az akkori Partizánbarátok Szövetségében — emlékezik vissza a hetvenéves Darabos Gvör»v. — Eléggé zárt szervezet volt, inkább csak lövészeti oktatás folyt. Az akkori megyei titkárt, belevaló pesti vasast, Ambrusnak hívták, úgy emlékszem, motorral járt ki hozzánk, a MÁV forgalomhoz foglalkozásokat tartani. Az éleslövészetet a Perekac- ban tartottuk, hadioupkával. azokat is minden alkalommal Szekszárdról hozták ki. mert kispuska mutatóba is alig volt. — A partizán szó akkor még nem volt olyan elismert, mint most. sokakat sokféle mendemonda tartott vissza a belépéstől. De főleg a szülők tiltakoztak kézzel-lábbal, hogy a gverek „nartizán” legven. Az országos vezetés se fordított akkor annyi energiát a hadseregre, nem volt szükség komolyabb civil kiképzésre sem. Igv volt ez, hogy voltunk né- hányan. 1948 e'eiéig. — Akkor változott meg a helyzet, akkor alakult úgv, hogy a honvédelmet is erősíteni kellett. Kezdődött azzal, hogy a szövetség nevét megváltoztatták — gondolom, talán éppen azért, mert az 1848- as szabadságharc századik évfordulója volt — Magyar Szabadságharcos Szövetségre. — Mit hozott a névváltoztatás, az új szervezet? — Először, hogy sokan Jöttek közénk, felnőttek is, fiatalok is. A vonatkísérők nyolcvan-nyolcvanöt százaléka szabadságharcos volt, de a pályafenntartástól is volt nyolc női tagunk. A lövészet mellett más ágakban is megindult a kiképzés. Főleg a motorozás lett népszerű. Kaptunk két Csepelt, Szekszárdról járt ki az oktató, egy alacsony kis fiatalember. Valamilyen Karcsi. .. Avalszky, vagy ehhez hasonló nevű. Sajno3, ahogyan idősödik az ember, úgy felejti el a neveket... Megkezdődött a rádiózás, a modellezés. Néhány helybeli asztalos, jó néhány iskolás kezdett modellezni. Bognár József asztalos oktatta a gyerekeket. — Emlékszik még, kik Voltak akkor az új szervezet első vezetői ? — Én lettem az elnök, Puskás Jóska a helyettesem, és az unokaöcsém, Darabos Ferenc is. a vezetőségben volt. — Azokban az években a munkaversenyekben a vasútnál ott voltak a szabadságharcosok is. Volt például külön, szabadságharcos kalauzkocsi, szabadságharcos forda. Talán még emlékeznek rá, nagy mozgalom volt akkoriban a túlsúlyos vonatok továbbítása. Ezt azért említem, mert ma már akármekkora szerelvényt elvisznek a szovjet dieselek... — Hogyan tudtak mégis részt venni a kiképzéseken? — Fele-fele alapon. Minden csütörtökön volt kiképzési nap, előtte a vezénylőtisztnek beadtuk a névjegyzéket. ö úgy osztotta be a szolgálatot, hogy akiket érintétt, ott legyenek a kiképzésen. Szabályos újonckiképzást tartottunk — pedig az keresetkieséssel is járt, mert ezzel a nappal kevesebb volt a kilométerünk. Vállaltuk mégis... Hogy ki ne felejtsem, a honvédség is segítséget adott, tisztek, tiszthelyettesek, tartottak foglalkozásokat. A vezetőség tagjainak még Szekszárdra is be kellett járni továbbképzésre. — 1951-ben áthelyeztek Kaposvárra, ott folytattam a honvédelmi munkát, majd 1962-től ismét itthon, Dombó- várott. Az egyetlen baj, hogy eljárt felettem az idő. Elkapja az embert mindenféle nyavalya, és hiába az akarat, ha nincs hozzá erő. — Jól mondod, Gyuri —veszi át a szót a hetvennégy éves Babán János. — Szeretnénk, ha ott lehetnénk a fiatalok között, nevelni őket, beszélni a múltról, hogy jobban lássák a jövőt. Azt mondják sokszor: az öregek mást se tudnak, csak a múltról beszélni. Dehát az iskolában sem a jövőről tanulnak történelemórán a gyerekek. Hazaszeretetei tanulni történelem nélkül pedig igen nehéz. Sajnos, már ott tartunk, hogy sokszor akkor is kihagy az emlékezetünk, ha csak az elmúlt harminc évről kell beszélni. Babán János bácsi a fatelí- tőnél volt a szabadságharcos szövetség vezetői között, huszonöt évvel ezelőtt. Aztán a honvédelmi nevelő munkát szervezte a legnehezebb időszak, az ellenforradalom után, 1957-ben. Maid hatvanévesen kerékpáron járta a járás községeit, a honvédelmi sportszövetség járási titkáraként. Jóformán fizetés nélkül... A meggyőződése ösztönözte. De nyugdíjban sem maradt tétlenül, a járási vezetőségben még hetvenéves korán túl is intézte a gazdasági, anyagi ügyeket. A két idős „szabadságharcos” munkáiét többször jutalmazta erkölcsi elismerés. Babán János tulajdonosa az MHSZ kiváló munkáért jelvény bronz és arany fokozatának, a 15 és a 20 éves Honvédelmi Érdeméremnek, Darabos György az MHSZ Kiváló munkáért — jelvény ezüst fokozatának és a 20 éves Honvédelmi Érdeméremnek. B. L Miért páratlan, ami páros? Ahol nincs házszóm, és ahol sok van — Mekkora legyen a cégbélyegző ? A postások szerint cseppet sem lenne csodálatos, ha a szekszárdi Tartsay utca 21-ben lakó P. Horváth Sándorné éjszakánként rendszeresen buszokkal és Volán-emblémákkal álmodna. Ugyanis az ő házszámát használja már időtlen idők óta az átellenső, tehát páros oldalon lévő vállalat is. A Volánt sűrűn keresik — magánháznál. A MEGBÜDÖSÖDÖTT CSOMAG — Múltkoriban bejön egy asszony, — mesélik a posta vezetői — és panaszolja, hogy megbüdösödött az élelem, amit csomagban kapott. Pedig pontosan címezték: Mészáros Lázár utca 8-ba. Utánanéztünk. A Mészáros Lázár utca páros oldalát már régen lebontották, az új házak betűjelzést kaptak. Az egyik azonban „megtartotta” a régi 8-as házszámot. Aztán D/l lett belőle, de mivel korábban volt egy D/l, amabból D/2. Érthető, ugye? Bajosan. Magunk is áldozatai lettünk már egyszer a Tartsay lakótelep E/2 és II/E jelzéseinek. De ez a rendszer még mindig sikeresebb, mint a Béke-telepi, ahol egyáltalán nincs számozás, vagy a fordított 4-esre emlékeztető Berzsenyi utcáé, ahol viszont egy szám az utca több pontján is megtalálható. TÖBB ÜZEM, EGY HÁZSZAM A Keselyűsi úti üzemek közül jó néhány, mintha összebeszélt volna, egyetemlegesen a 6-os házszámot vallja magáénak. Szerkesztőségünk a Beloiannisz utca 2-ben van, de az utca jobb oldalán az új házak már betűjelet viselnek, ahelyett, hogy logikusan páratlan számokkal lennének ellátva. Leposa Dezső, a könyvesbolt vezetője aggódva kereste meg a postát azzal a kérdéssel, hogy milyen szöveget vé- sessen üzlete új bélyegzőjére? A százhatvan lakásos bérház egyik szárnya ugyanis a Be4 liannisz utcára rúg ki, a másik a volt Wosinskyra, míg közepe az egykori Kölcsey, utca tengelyében van. Hol van tehát a 160 lakásos? BUJKÁLÓ HÄZAK Á Bencze Ferenc utca 4-es számú házat a Hunyadi utcáról lehet egy keskeny ki közön megközelíteni. Azon a részen; ahol a Hunyadi utca egyik oldala éppen — tér. Maga a Bencze Ferenc utca egyébként a következő „számozással” kezdődik: Békeház. A, B, C és mindez Csokonai utcai há» zak néven is regisztrálódik. Ne tévedjen az olvasó, mindJ ezt korántsem azért idézzük; mert szórakoztatni akarunk; A levélkézbesítők még (úgy- ahogy) ismerik megszokott körzetüket. De a változó távirat- és csomagkézbesítők már nem. Szó sincs arról, mintha ez lenne a posta sokszor kifogás alá eső működésének kizárólagos oka, de adjunk igazat egyszer a postának is: — az okok között előkelő helyet foglal el. Van még más veszély is. Ha történetesen a tűzoltókat, mentőket a Berze Nagy János, vagy Székely Bertalan utcákba hívják, váltig kereshetik, mert ezeknek az utcáknak csak nevük van, de táblájuk nincs. A megyeszékhely fő- (vagyis egyetlen) postáján a rendeL. kezésre álló részletes várostérkép a második világháború előtti évekből származik. Valószínűleg a pécsi igazgatóságnak kellene eljárnia, egy új, részletes térkép ügyében, mert ez helyben nem megoldható. Jelenleg a postások a hivatalvezető és helyettese által felvázolt rajzok alapján közlekednek. Közben aligha vigasztalja őket, hogy minden fejlődés, így egy kisváros lakótelepekkel bővülése is, nehézségekkel jár. A logikus házszámozás Szekszárdon egyre égetőbb feladattá válik; O. L KEREKES IMRE: 8. Még mondani akartam erről valamit, de most nincs időm. Ég a gyár. Kitárom a kapukat, előkészi. tem a műhelyek kulcsát, hogy belülről is menjen a munka. Mármint a tűzoltás. Mit nem kell tudni egy éjjeliőrnek? A szakinak a szakmát, az éjjeliőrnek mindent. Még azt is, hogyan kell fellármázni az éjszakát. A raktár úgy ég mint a máglya. A raktárak máglyának készülnek. Már eleve úgy számolnak, ha majd a raktár leég... Igazi gyári tűz, csak éjszaka van. A nappalit eloltják a melósok. Vödör víz is elég. Ráköpnek és eltapossák, pokrócot dobnak oda, elsétálnak a tűzoltó készülékért. A kár ezer forint. Nem kár. Utána megmossák a kezüket, háttal a gépnek támaszkodnak, nézik a tűz helyét. Rágyújtanak, elküldik a tanulógyereket a kantinba, hozzon abból a három- húszas kolbászból. Ha nincs hozzá uborka, mustár is jó. Mire hozzálátnak, már a szemüket se törlik. Egy könnyre való füst nein nv^' lt. Egy röhej. Nappal n.' i ’l, a világ. A világot csak sötétben lehet felgyújtani. Éjjel ég a világ, éjjel tűz a tűz és éjjel láng a láng. Csak éjjel fény a fény. Már közelről hallani a tűzoltók szirénáit. Mi lesz, mire ideérnek. Most minden mesz- sze van, most messze van a délután, és a reggel, most messze a világ. Csak a messze van közel. A lángok se tudják elűzni a csillagokat és remegnek a felhők, mert a hőségtől remeg a levegő. Tűzijáték van. Mintha innen a portásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gombot. Aki itt áll, maga is láthatja, csak játék az egész. A világot egy gombnyomással fel lehet gyújtani egyetlen éjszakán. Aljától ég a raktár. A lángok felnőttek, mert a tűznek is van gyerekkora. Aztán, míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nellit még délután lebeszéltem arról, hogy idejöjjön. Jött más. A tűzoltóknak meg se koty- tyan. Nézz rá egy ilyen arcra. Pont olyan az arcuk a tűzvi- lágnál, mint festett szentképek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember tűz alatt nem beszél. — Mit látott előtte, Gáspár? — Semmit — mondom. — Semmit? — Semmit. — Egyszerre csak kigyulladt a raktár? — Gondolom, már előbb égett. — Maga akkor hol járt? — Nem aludtam. — Elhiszem. De miből lett ilyen nagy a tűz? — Gyorsan nőL — Gyorsan? — Ha egyszer kiüt, kész..; Minden tűzfészek azért veszélyes, mert egytől is kigyúlhat az egész világ. — Ezt honnan veszi? — Olvastam az újságban. — Úgy... — mondja a diri — a jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá. — Én? Még virradatkor is fenn volt az egész környék. Ahogy világosabb lett, szétnéztem. Nagy panoráma. A szemközti hosszú utca ablakát úgy lengette a szél, mintha egy bérháznyi óriásmadár ezekkel a szárnyakkal akarna felszállni. De ami nem megy, az nem megy. Az ablakban megismertem az öreg tanárt, felesége úgy könyökölt mellette a oárkányon, mint Tölesváry Adrienné oldalán a dax'i. Most láttam először, hogy Richter úr háló- sanVít visel. T*w«i neki. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, sálat tekert a nyakára, mert akárhogy is égett a gyár, azért annyira nem fűtötte az utcát, hogy legénykednl lehessen. Erdélyi úr, a festő, külön ablakban állt, tőle jobbra,' az erkélyajtóban a család. Még tűz esetén se vállaltak vele közösséget. A Lipták úr rezes orra illett legjobban a helyzethez. Megengedem, lehet, hogy csak a hajnali széltói volt. Egyedül Sle- zákné. aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem hoz- hatna-e nekem egy féldeci ké- vertet. VI. Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sokszor elmúlt, de visszajött. Csak a mucusokat kell figyelni, hogy megtudjuk, miként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behúzott nyakkal járnak, fejüket sállal kötik át, oldalt se néznek, csak műszak után megcélozzák a villa, mosmegállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a nap, az semmi. A mucusok tudják, hogy visszajön a tél és még siettükben is összeszorítják térdüket. Van ilyen. Most már nincs sál a fejükön, a gallért csak divatból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra-balra, hogy jobban hallják, ha valaki kocog utánuk, akkor aztán jól meghúzzák a lépést Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a láb és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot. amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjszakának, mintha soha nem akarnának felszállni arra a villamosra. Mégis felszáll- nak, mert fel kell szállni. Kitekintenek a villamos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló éjszakai tócsákra. Ilyenkor igazítják meg hajukat, de hátul igazítják. És ha jó helyen állnak a villamoson, akkor két utcai lámpa között, ahol egy villanásnyira tükör aZ ablak, belenéznek, hogy flörtöljenek az éjszakával. A mucusok tudják, hogy mikor van igazán tavas2, nekik valami jelez, ha beáll az idő. Nyáron a békák, tavasszal a mucusok. Vállalati buli van. Nyereség után minden évben bulit rendeznek a kultúrteremben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fújják és a nagy fújástól a gőz, meg a füst, meg a virsli párája kicsapódik az ablakréseken. Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha trombitával várják őket. Megkerülöm a kultúrtermet, belesek az ablakon, Figyelem a lányok csípőjét elől hátuL Ha hosszabban nézhetném, még sok mindent tudnék erről mondani. De nemigen lehet ácsorogni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól: — Gyere be Gáspár, fizetek egy féldecit. — Nem lehet. Szolgálatban csak a csapos iszik. — Féldeci az egészségedre, az is valami? — Nem köhögök én — mondom. (Folytatjuk)
