Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
A megszolgált bizalom új tettekre serkent Két munkás a párt új tagjai sorában A párt munkája hatékonyságának, tömegbefolyása növelésének egyik fontos tényezője, hogy állandóan új tagokkal bővíti sorait, a társadalom legjobbjai kérnek és kapnak részt egy-egy alapszervezet munkájából. Az MSZMP a munkás- osztály pártja, gerincét munkások alkotják s természetes, hogy az újonnan felvettek többsége is a legnagyobb osztály tagjai sorából kerül ki. Közülük kerestünk fel kettőt, akik az elmúlt hetekben, hónapokban lettek valamelyik szekszárdi alapszervezet tagjai Nyolcévi munka eredménye a legnagyobb bizalom Nyolc év hosszú idő egy ember életében. Úgy is, hogy figyelemre méltót tudjon alkotni ezalatt, úgy is, hogy társai megismerjék, véleményt alkossanak róla, s eldöntsék bíznak-e benne, avagy sem. Dorogi Júlia, aki ma a műszergyár szereidé I. betanított munkása, pontosan nyolc éve került az üzembe. Szakszervezeti bizalminak választották, feltehetőleg előlegezve számára, hogy képviselje munkatársai érdekeit, Az már egy lépést jelentett felfelé a bizalom ranglétráján, amikor főbizalminak is őt választották. S amikor létrejöttek a műhelybizottságok, természetesen Dorogi Júlia lett az egyik bizottság titkára. S még egy lépés: munkatársait ő képviseli a nagy- vállalati szakszervezeti tanácsban is. így országos méretekben az egész vállalat munkáját ismeri, kellő áttekintéssel rendelkezik. — Eddig még nem kaptam konkrét feladatot kollégáimtól, miben képviseljem az érdekeiket a tanácsülésen, de azt elvárják, hogy utólag mindig beszámoljak. — S miről, tud beszámolni,? — Ó, a íegutöbbi az nagyon jó. Megdicsértek bennünket, a szekszárdi üzemet Persze, hogy van öröm. — Most. hogy párttag lett — a februári taggyűlésen veszi at tagsági könyvét — könnyebb vagy nenezebb lesz a munká- ii.? — Ez is, az is. A párttagok szavának teicintélye van nálunk Nem is jól mondom, pontosabb úgy fogalmazni hogy súlya van. Nagyobb súlya, mintha más mondaná. Ügy éreztem, eddig is bizalommal jöttek hozzám, ezután talán az eddiginél is jobban kell vigyáznom, hogy bízzanak bennem. Hogyan jutottam el a tagfelvételig? így elmondani nehéz lenne. Végeztem a munkámat, az üzemit, a szakszervezetit, elvégeztem a marxiz- mus-leninizmus középiskolát. Én ezzel, a munkámmal kívántam elérni, hogy „észreve- gyenek”. Dorogi Júliát „észrevették”. A pártszervezet vezetői és tagjai természetesnek találják, hogy a jövőben a szervezeti tagsággal megpecsételve is elvtársuk legven. Még csak annyit: öntudatos, céltudatos, kemény ember. Nem lehet könnyű vitapartnerének lenni. A párttagnak igaznak kell lennie Hat éve dolgozik Radványi Ferenc az AGROKER-nél. Valamikor a TOTÉV-nél szabadult a szakmában, s most itt vert gyökeret. Hogy kereskedelmi vállalatnál dolgozik, azt ő nem érzi, hiszen munkája üzemi munka. — Olyan hely, olyan munka nincs, hogy probléma ne legyen. Meg olyan sincs, hogy mindenkinek egyforma legyen a véleménye. Ha gond, baj akad, hát elintézzük. Megoldjuk. Minek azt dobra verni. Lakatosnak szabadultam, szerelő vagyok jelenleg. De elvégeztem a daru. és targoncakezelői tanfolyamot is. Hogy miért? így legalább ahhoz is értek. Ha kell, azokon a gépeken is tudok dolgozni. Okosodik az ember. — Bántották-e valamikor? — Nem, nem tudok róla. Ja, amolyan összekoccanás az akadt. De azt hiszem, enélkül nem is lehet. Hogy én bántottam-e valakit? Nem hiszem. Biztos, hogy nem. — Klein elvtárs (a párttitkár) azt mondja, hallgatag ember. Nem szokott ellentmondani. — Ha nincs miért, minek? Ha van, az más ... Amit viszont meg tudok csinálni, azt megcsinálom magam, miért járjak fűhöz-fához. — Miért kérte felvételét a pártba ? — Mit lehet erre pár szóban mondani? A pár szóból aztán hosszabb monológ lesz, s abból a kezdeti szabvány mondatból, hogy „éreztem, oda tartozom”, egy sokkal súlyosabb elhatározás bontakozott ki: — Milyen legyen egy párttag? Ki kell neki emelkedni. A munkájával, az emberségével. Ha párttag az ember, van valami előtte. Cél, feladat, kötelesség. Nem tud úgy „félremenni”, mert neki igaznak kell lenni. — Ilyenné szeretne válni? — Azért kértem a felvételemet. Mit tegyek még hozzá? Szak- szervezeti bizalmi. Munkatársai. főnökei becsülik, a párttitkár sok jót mondott Radványi elvtársról. A X. pártkongresszus határozata kimondja: „.. .A párt- építés során ezután is az a feladat, hogy a munkában élenjáró fizikai és szellemi dolgozók köréből nyerjünk új harcosokat. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére és a pártba való felvételére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő munkát.” Dorogi Júlia és Radványi Ferenc elvtársak felvételében a kongresszus határozata szellemében cselekedtek az alapszervezetek. LETENYEIGYÖRGY Az 1973-as költségvetés a szekszárdi tanácsülés előtt (Folytatás az 1. oldalról) elmaradása sajnálatos. Uj postahivatal jövőre nyílik, a létesítendő szolgáltatóházban a volt mezőgazdasági kiállítás területéhez közel. Ém%ah Dél ellen ? Az ismert Verne-regény címe a tanácstagok közérdeket képviselő jószándékának érzékeltetésére került tudósításunkba közeimként. Ugyanis miután a tanácsülés, rövid tájékoztatás után tudomásul vette dr. Csehák Juditnak, a járási funkciókat is ellátó városi egészségügyi osztályvezető főorvossá történt kinevezését, részletékbe menő vitát folytatott az út-, járda- és közmű- építési keret felosztásáról. Az északi és déli kertváros tanácstagjai tőlük telhető módon igyekeztek minden érvet felsorakoztatni választóik érdekeinek képviseletében. Végül is a végrehajtó bizottság előterjesztése, egyes tételeivel szem. ben kifejezésre juttatott hat ellenszavazattal — parlamenti nyelven szólva — „keresztülment”. Említésre érdemes, hogy például a Soós Sándor utcaiak félezer óra társadalmi munkát ajánlottak fel az északi kertváros első olyan belterületi útjának rendbehozatalára, amire sikerült fedezetet teremteni. így — további részletes, műszaki és pénzügyi vizsgálatok eredményétől függően — lehetőség nyílik majd a Mátai Antal téri orvosi rendelőhöz vezető út megfelelő burkolattal való ellátására is. A tanács egyébként ebben az évben két és fél millió forinttal rendelkezik az úgynevezett „interpellációs keretben”, a közérdekű óhajok kielégítésére. Interpellációk Az interpellációs keretből biztosítják például, a tegnapi tanácsülés határozata szerint, a Csatári-köz húsz házában lakó harmincöt család vízellátását, a tanácstagnő interpellációja nyomán. Ugyanitt a lakók jelentős társadalmi munkát vállaltak. Ebben az interpellációban szóba került egy magánház vízelöntés miatti életveszélyes helyzete és a cigánytelepen uralkodó tűrhetetlen viszonyok. A múlt nép- számlálásnál előfordult, hogy egyetlen szobában harminc- három személyt írtak össze, és egyre kideríthetetlenebb ki a rokon, vendég, ismerős. A tanácsülés határozata alapján a végrehajtó bizottság rendőr- hatósági intézkedést kér és államigazgatási úton is eljár az ügyben. További interpellálólc átgondolt válaszokat kértek a lakossági bejelentésekre, valamint szennyvízelvezetési, közellátási, illetve közlekedési problémákkal foglalkoztak. Ezekre Császár József tanácselnök válaszolt, egyben utasítva a tanács megfelelő osztályait a szükséges vizsgálatok elvégzésére, ami után minden felszólaló írásos választ is kap. O. I. Kinek az életét szeretné megismerni ? A VARRÓNŐ Mottó: Kerüljünk közelebb, hozzuk össze egymást. Semmi körülményeskedés. Ez vagyok, így élünk, ilyenek a hétköznapjaink. Nincs titok, beszélgetünk erről egymás között eleget, és igazán nem számít, hogy most nagyobb lesz a nyilvánosság. Ezt így az asszony egy árva szóval nem mondta, csak éppen éreztette velem azzal, amit magáról és a családjáról elmondott. Végighallgatta őt a két irodai dolgozó is, s hogy előttük sem zavartatta magát, ebből arra következtethetek: az asszony, Fojdl Ferencné szocialista brigádvezető, munkahelyét a Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai 1-es telepét, otthonának érzi, munkatársait meg család, tagnak, akik előtt nincs semmi takargatnivaló. A szekszárdi óvónő kérésére mutatjuk be Fojdl Ferencnét és családját, mivel az óvónő kívánsága — miként kéthete megírtuk — így hangzott: „... az érdekelne, hogy milyenek a több műszakban dolgozó fizikai munkások hétköznapjai, hogvan segítik, segíthetik gyerekeik életre nevelését és tanítását Fojdl Ferencné most majd elmondja. A továbbiakban a magam részéről felesleges minden közbeszólás. — A férjem Szekszárdon dolgozik, villanyszerelő az építőipari vállalatnál. Tudom hol . a munkahelye, de azt mar nem tudom, hogy a vállalat tanácsi, vagy állami. De ez most nem fontos. Minden reggel, természetesen ezalatt a munkanapokat értem, hat órakor indul a vasútállomásról Szek- szárdra. Ez sok mindent von maga után. Férjem munkába i-’dulása meghatározza a család napi életrendjét, termesze. tesen a magamét is. Úgyhogy én általában negyed ötkor, fél ötkor fölkelek. Ez az az időpont, amikor megkezdem a házi munkát. Begyújtani az olajkálvhát, föltenni a teát, hát ami jön. Az ennivalót az uram csomagolja magának. — Az ember érzi, hogy sok és fárasztó mindaz, ami egész nap és mindennap feladat, de hát ez az élet rendje. Itt a munkahelyemen egyszer délelőttös vagyok, egyszer dél- utános. Fogalmam sincs róla, hogy melyiket szeressem jobban. Talán a délutáni műszak, az jobban kedvemre van. Ilyenkor két órától negyed tizenegyig bent vagyok az üzemben, és rendszerint fél tizenkettő körül kerülök ágyba. Nincs pardon. Bármennyire későn érnék háza, mindig meg kell nézni, hogy rendben van-e a gyerekek cipője, holmija, hol kell felvarrni egy gombot, szóval ilyesmi. Még szerencse, hogy a mi családunkban a gyerekek igen-igen önállóak. Rákényszerültek erre, és mi magunk is azon fáradoztunk, hogy önállóak legyenek. Egészen természetes tehát. hogy családon belül segítjük egymás munkáját, de olyan nincs, hogy elvtelenül szolgáljuk egymást, — Nagyon fontos szerintem az önállóság. De arról még nem is beszéltem, hogy mi öten vagyunk. Én, a férjem és három gyerek. A két kisebbik, a két iker most hetedikes, a lányom középiskolába jár, 17 esztendős. Úgyszólván teljesen kiszolgálják magukat, értem ezalatt a reggelikészítést, a takarítást és a ház körüli munkát. A lányom valóságos háziasszony. Főz, mos, vasal, takarít, mindent megcsinál a munkája mellett, ami nála elsősorban a tanulás. Minthogy a férjem bejáró dolgozó, ez nála annyit jelent, mintha nyújtott műszakban dolgozna. Én meg már beszéltem arról, hogy egvszer délelőttös, egyszer délutános vagyok. Ennek ellenére arra mindig fordítok időt, hogy legalább másnaponként megnézzem a gyerekek füzeteit, könyveit, figyelemmel kísérjem tanulmányaikat. Azután természetesen rendszeresen kikérdezzük és erőnkhöz mérten segítjük őket. Szerencsére sokat segít az ikreknek a középiskolás lányom. — Ä gyerekek nem járnak naoközibe. tanítás után azonnal hazamennek, és fegyelmezetten elvégzik mindazt, ami aznap a feladatuk. De hát a gyerek, az gyerek. Szeretnek mozogni, sportolni, és mi nem is bánjuk. Nálunk a családban teljes a bizalom és az őszinteség. Úgy gondolom, a gyerekeket ily módon valóban az életre, a realitásokra neveljük. Pontosan tudják, látják, megtanulták. hogy mindenért meg kell dolgozni. Nem követe- lődzőek. A két forint zsebpénznek örülnek és ha öt forintot kapnak, akkor azért már puszit adnak. Jól tudják, hogy legtöbbet a hasunkon spórolhatunk meg. Nincs zúgolódás például, amikor két hétig, három hétig nem kapnak zsebpénzt, nem kaphatnak, mert éppen tornacipőt kellett vásárolni. Nem tudom eléggé érthető-e amit mondok, de nálunk így néz ki az életre ne« velés. — Keresetünk havonta négyezer forint, ehhez jön még a családi pótlék. Ebből aztán meg kell élni. Nincs okom természetesen panaszra, de túl sok dicsekednivalóm sincs. Egy kis örökség a közelmúltban sokat segített rajtunk, berendezhettük a fürdőszobát, van televíziónk, a háztartást gépesítettük. A háromszoba- konyhás, előszobás, fürdőszobás lakásunkat vésereóm-nv- ben kielégítően berendeztük. Csak tudja mi a nehéz? Legnehezebb a pénzt úgy beosztani, hogy mindig mindenre jusson. Megmondom őszintén ez nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretnénk. Sokba kerül a koszt. Mindent a boltban vásárolni, higgye el, rengeteg pénz. És a gyerekek étvágya? Hát ne is mondjam. Vágtunk most egy 120 kilós hízót, de hát ezt is úgy vettük. — mondja befejezésül Fojdl Ferencné. Arra kértem, „adja tovább a labdát”. Beleegyezett. Szeretné megismerni valamelyik tsz. ben dolgozó szocialista brigád vezetőjét, illetőleg a brigád valamelyik tagját, ha lehet, asszony tagját. Kérését teljesítjük. Két hét múlva ezen a helyen újra jelentkezünk. SZ. P. Népújság 3 1973. február 2.
