Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
Az egyenlősdif kivételezés, megkülönböztetés Zavartalan a téli takarmányforgalom Néztem a súlyemelőket a képernyőn, s közben az a lehetetlen gondolatom támadt, mi lenne, ha az illetékesek méltányolva a versenyzők kétségbevonhatatlan igyekezetét, eredményhirdetéskor arra az álláspontra helyezkednének, hogy kapjon mindegyik súlyemelő aranyérmet. Az abszurd döntést tulajdonképpen minden további nélkül meg tudnák magyarázni, valahogy így: a közönség is látja, hajtott, erőlködött, izzadt mindegyik súlyemelő, tehát néhány kiló miatt igazságtalanság volna csak három embernek adni érmet, a többieknek nem. A dolog korántsem nevetséges, ha figyelembe vesszük, hogy ez a nagyvonalúság, tehát az, hogy kapjon mindenki egyformán, ne legyen kivétel, a sportban elképzelhetetlen ugyan, de a termelésben még előfordul. A sport világából vett hasonlattal élve az egyenlősdi a termelésben azt jelenti, hogy olykor valamennyi versenyzőnek kiosztják az aranyérmet, holott a teljesítmény, a tudás, a hozzáértés különbségek nyilvánvalók. Ha alaposabban megnézzük, hogy mit takar az egyenlősdi, előbb-utóbb rájövünk: kivételezést, megkülönböztetést negatív előjellel. Hogyan van ez? Olyanformán, hogy ha egy szakember, szakmunkás messze a munkahelyi átlag fölött érti és műveli mesterségét, akkor ez a „több” legyen kimutatható a bérlistán is. Ami itt feltétlenül szót és figyelmet érdemel: nem ritkán éppen a dolgozók, a brigádtagok ragaszkodnak az egyen- lősdihez, azon az alapon, hogy jobb a békesség. És az is igaz, nem mindig könnyű eldönteni. hogy egy-egy műhelyben az azonos, egyforma munkát végzők között ki nyújtja az alig észrevehető, de rendkívül értékes minőségi többletet. Ennek eldöntéséhez idő kell és emberismeret. Meg aztán objektív szemlélet. Több közös gazdaság egyesülése után jó esztendő kellett ahhoz, hogy Kisvejkén a téesz bevezesse a műhelyben a differenciált bérezést. A vezetésnek tehát hónapokra volt szüksége ahhoz, hogy a dolgozók és a dolgozók között felismerje a tudás, a hozzáértés, a szorgalom különbségeit, s mindezt forintban is kifejezésre juttassa. Az egyenlősdi következetes felszámolása közügy. Az ilyen természetű erőfeszítésekre viszont nagy az ellennyomás. Sokan túl nagy hangerővel mondogatják vélt, vagy a valóságos érdemeiket, hangoztatják» szociális helyzetüket. Aztán meg hányszor és hányszor kap nyilvánosságot az ilyen jogosnak látszó kifakadás: „Az új ember most jött, és máris magasabb az órabére, mint az enyém”. ' Meggondolandó persze az is, hogy a vándormadarak kriti- kátlan és méltányos befogadása nem tékinthető-e bújtatott egyenlősdinek, még akkor is, ha erről ritkán szólunk. De hát ezen a területen most már óhatatlanul eljutunk ahhoz a kérdéshez, amit a közelmúltban a Népszabadság cikkírójával együtt az üzemek vezetői is gyakran feltesznek. A kérdés maga így hangzik: Egyszerre fenntartható-e a teljes foglalkoztatottság a kívánatos termelékenység-növeléssel, a munkafegyelem megszilárdításával, szóval, s ezt már mi tesszük hozzá, az egyenlősdi felszámolásával. A kérdés fel van téve, de erre a válasz még késik. Bár a válaszhoz közelítő első lépéseket megtettük, hiszen Tolnában már a legutóbbi megyei pártértekezleten is elhangzott, hogy más szempontok érvényesüljenek amikor egy ember szociális helyzetét nézzük, és megint más szempontok amikor a munkáját értékeljük... Az egyenlősdi felszámolására utal a Központi Bizottság novemberi határozata is. amikor a március 1-től esedékes béremelésekkel kapcsolatban kimondja: „Differenciáltan kell végrehajtani". Továbbá: „Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglalkoztató több műszakban dolgozó üzemeket.. A közelmúltban a szekszárdi felszámolás alatt lévő TÖVÁL dolgozóival beszélgetve, megállapíthattuk: elsősorban a jó kereseti lehetőségeket sajnálják. Elmondták, sokat dolgoztak ugyan, de nem nagyon bíznak abban, hogy ezt a pénzt másutt is megkapják. Tulajdonképpen itt is az egyenlősdi egvik szimptómáját fedezhetjük fel most már nem Napirenden s A takarékszövetkezetek új alapszabálya Szerdán ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Horváth János elnökhelyettes elnökletével. A tanácskozáson részt vett Majoros Oszkár, a SZÖVOSZ osztályvezetője is. Az elmúlt években megalkotott szövetkezeti törvény és az annak nyomán életbe léptetett különféle rendelkezések megteremtették a - feltételeit annak, hogy a falusi bankok is a korszerű szövetkezetpolitikai elveknek megfelelően működjenek. Éppen ezért a takarékszövetkezetek kötelesek alapszabályukat ez év február végéig felülvizsgálni, a szövetkezeti törvénynek és egyéb rendelkezéseknek megfelelőén átdolgozni, majd 1973. március 31-ig jóváhagyás végett felterjeszteni az illetékes állami szervekhez. Az új alapszabály kidolgozása fontos lépés a szövetkezeti demokrácia kiteljesedéséhez. Rögzíteni kell, hogy az ÁFÉSZ-ekhez hasonlóan a takarékszövetkezetekben is a közgyűlés a legfőbb testületi szerv, s annak, illetve a részközgyűlések kizárólagos hatáskörébe tartozik minden alapvető intézkedés, így például a tisztségviselők megválasztása, felmentése, a területi szövetségbe való belépés, egyesülés, különválás. A MESZÖV-elnökség ülésén sok szó esett az új alapszabállyal kapcsolatos teendőkről. Vita alakult ki akörül, hogy az egyes takarékszövetkezetekben válasszanak-e nőbizottságokat, tekintettel arra, hogy a tagok zöme egyben tagja vagy az ÁFÉSZ-nak, vagy a tsz-nek, gyakran mindkettőnek, ahol már működnek a nőbizottságok. Több megyében úgy döntöttek, hogy nem választanak takarékszövetkezeti nőbizottságot, a Tolna megyei fogyasztási szövetkezeti mozgalom választott vezetői azonban úgy vélik, hogy helytelen lenne lemondani arról a szervezett erőről, ami megtestesül e bizottságokban, azért a megalakításuk mellett foglaltak állást. Az elnökség foglalkozott az ÁFÉSZ-ek elhasználódott tehergépkocsijainak kiselejtezésével, a vezetőségi tagok továbbképzésével, majd az idei munkatervvel. Több mint egymillió tonna kenyérgabonára kötöttek eddig sserxődést üzemen belül, hanem munkahelyek és munkahelyek között. Arról van szó, hogy olykor az egyik üzem többet fizetett (fizethetett) a szakmunkásnak, mint a másik. Az ilyen természetű egyenlősdi felszámolásához éppen arra a központi intézkedésre van szükség, amely a KB novemberi határozatában szintén megfogalmazást nyert. „A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a munka szerinti elosztás. az anyagi érdekeltség szocialista elve következetesen megvalósuljon. A megfelelő kereseti arányok biztosítása érdekében a bértarifarendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bérek országos táblázatát. Ezúton fokozottabban érvényt kell szerezni annak, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a magánszektorban dolgoznak Szp Bőségesek a takarmánykészletek az állatállomány áttelel- tetéséhez, a kereskedelem kínálata mind mennyiségben, mind a választékban gazdagabb a tavalyinál — mondották a Gabona Tröszt illetékesei az MTI munkatársának. Az állattartók háromezer-kétszáz helységben — városban, községben és településeken —szerezhetik be a szemes és keveréktakarmányokat. 2200 helyen kis tételekben is árusítanak. s így lehetővé tették a háztáji gazdaságok ellátását. Január első három hetében 110 500 tonna takarmányt értékesítettek a vállalatok, ebből csaknem kilencezer tonna keveréktakarmány volt. A januári takarmány szabadpiac — a termelők egymás közötti értékesítése — mérsékelt érdeklődésre vall. Az állami kereskedelem bőséges kínálata leszorította a takarmányárakat, s így a termelőid a Gabona Tröszthöz tartozó vállalatoknak kínálják fel például a kukoricát, mert nem érdemes vesződniük a szabadpiaci értékesítéssel. A készletek különben bőségesek: a következő hetekre, hónapokra elegendő mennyiségű keveréket és szémes takarmányt tartalékoltak a raktárakban. 102 üzemben folyamatosan gyártják a takarmánykeverékeket,' sőt a vállalatok több helyen kooperációs szerződéseket kötöttek a mezőgazdasági nagyüzemekkel a gazdaságok keverőüzemeinek kihasználására. Országszerte jó ütemben kötik a vállalatok és a termelők az idei gabonatermelési szerződéseket. A mezőgazdasági nagyüzemek január végéig már több mint egymillió tonna termelését vállalták a szerződéi sekben. (MTI) Terítéken a reprezentáció Ülésezett a bonyhádi járási NEB Tegnap — szerdán — délelőtt tartotta ez évi első ülését a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A NEB megvitatta annak a vizsgálatnak tapasztalatait, amelynek célja a Bonyhádi Vasipari Szö_ vetkezet helybeli új üzemének és mázai galvanizáló üzemének, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet majosi gumi-, valamint nagymányoki gümihulladék- üzemének, továbbá a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet egészségügyi helyzetének értékelése volt. A vizsgálódás kiterjedt arra is, hogy az üzemek némelyike szennyezi-e a környezetet, s hogy ennek milyen anyagi következményei vannak. A népi ellenőrzés lelki- ismeretes módon feltárta a dolgozók és a lakosság egészségét veszélyeztető hiányosságokat, és javaslatot tett a hibák megszüntetésére. A reprezentáció körül főként a gazdálkodós önállósulása óta folynak — sőt, olykor szenvedélyesen fellángolnak — a viták. A közvélemény a reprezentáció létjogosultságát nem tagadja; mértékéül az illendőséget és a jó gazda takarékosságát fogadja el. Az emberek nem ok nélkül háborodnak fel, ha eltúlzott reprezentációról hallanak. Ép érzékkel sejtik meg amögött az úrhatnámsá- got, — esetleg a megvesztegetés szándékát, vagy éppen bűncselekményt. Ami a közvélemény kritikáját illeti, az állami vállalatok vezetői aránylag kedvező helyzetben vannak. Számukra a felső vezetés határozza meg a reprezentációra fordítható összeget. Az ő vonatkozásukban tehát csak a keret túllépése esetén érheti szó a ház eleiét, — súlyosabb esetben a toll a fegvelmi határozat papírját... Másként fest a dolog a termelőszövetkezeteknél. A tsz-eknél a reprezentációs ke»-et mértékéről a közgyűlés dönt. Pontosabban: a közgyűlésnek kellene döntenie. Hat mezőgazdászéi tsz-ben vizsgálta a bonvhádi járás területén a néni ellenőrzés, hogy a szövetkezesek rendelkeznek-e reprezentációs kelettel, s hogy a reprezentációs költségek ellenőrzése, elszámolása előírásosan történ'k-e. A vizsgálat témavezetője őri János NEB- tag volt Jelentős eltérések mutatkoznak mind a keret képzésénél, mind felhasználásánál, — állapította meg a. népi ellenőrzés. ,A helyes és törvényes az volna, ha a keretet a szövetkezet . közgyűlése szavazná. meg, s ha ebből nagyobb tételek fel- használását nem egy személy, hanem a vezetőség engedélyezné. Ezzel szemben a helytelen gyakorlat az, hogy a közgyűlés helyett a vezetőség határozza meg a reprezentációs keretet Aligha szolgál akár a tagság, akár a fogyasztók javára a reprezentációs költségek tetemes volta, vagy feltűnő ütemű növekedése. Az egyik tsz- ben — például — 1971-ben a vezetőség 3000 forintos keretet állapított meg, a tavalyi esztendőre már 15 000 forintosat. Másutt sem a közgyűlés előtt, sem a pénzügyi tervben nem volt szó reprezentációról; persze, költeni azért költöttek... Mi történt ezután? A vezetőség „rugalmasnak” bizonyult, és az esztendő végének közeledtével visszamenőleg tudomásul vette — magyarul: engedélyezte — a kiadásokat. Ismét másutt 7500 forinttal lépték túl a közgyűlés által jóváhagyott 7000 forintos keretet. Miután ez kiderült, vizsgálat következett. Sajnos, a legtüze- tesebb elemzés sem tárt fel olyan bizonyítékokat, amelyek az önhatalmú költekezést elfogadhatóan megindokolhatták volna. Szanált termelőszövetkezet is akadt a megvizsgált tsz-ek között. A szövetkezet talpra- állását a megyei tanács óvadékkal segítette. A tsz vezetőit idejében figyelmeztették az erre illetékes személyek, hogy a kiadások között nem szabad reprezentációs költséget tervezni. E kikötés ellenére a belső használatú (??) tervbe mégis bekerült reprezentációra 43 000 forint. Villámszámítás szerint: 240 kilogramm kávé, és 240 liter pálinka értéke... A pénzügyi tervet a közgyűlés jóváhagyta ugyan, de a jóváhagyó határozatban nincs külön utalás a reprezentációra. A vizsgálat időpontjáig az említett 48 000 forintnak mintegy felét el is költötték. Tisztázatlan, hogy voltaképpen ki rendelkezik a reprezentációs kerettel. Hol az elnök, hol a főkönyvelő, hol a vezető mezőgazdász utalványoz belőle. Ez az utóbbi hiba egyáltalán nem egyedülálló. A vizsgált tsz-ek közül egy sem foglalta írott szabályba, mire fordítható a reprezentációs keret. így talán nem is csoda, hogy itt háztáji földet váltottak meg, ott irodaszert vettek belőle, emitt jutalmazásra, amott ösztöndíj, ra, máshol növényvédő 6zer vizsgálati díjára, ismét máshol a jeget szállítók részére mélegítő ital vásárlására utal. tak ki terhére kisebb-nagyobb összeget, — sőt az is előfordult, hogy a kútásók buzgalmát olajozták a reprezentációs keretből merített borral. A keret felhasználásának ellenőrzését megnehezíti, hogy számos bizonylatról nem tűnik ki, milyen alkalommal, milyen célra történt a vásárlás. A járási NEB nagy körültekintésről tanúskodó javaslatai között külön figyelemre méltó, hogy a szövetkezeteknek; célszerű lenne olyan analitikus nyilvántartást vezetniölc. amelyből az is kitűnik: belvagy külföldi személyt vendégeltek meg. (Bizony, vannak vállalatok, amelyeknél a reprezentáció mértéke igen szoros összefüggésben áll azzal, eredményesek voltak-e a tárgyalások, vagy sem!) A NEB kívánatosnak tartja, hogy a tsz-ek; területi szövetségének revizorai a kétévenként kötelező általános pénzügyi vizsgálat alkalmával a reprezentációs keret képzésének és felhasználásának szabályszerűségével szintén foglalkozzanak; megállapításaikat közöljék a szövetkezet vezetőségével, és utó- ellenőrzéskor elemezzék a tett intézkedéseket. A szövetkezeti demokratiz-; must erősítené. — hangsúlyozta a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság —, ha a tsz ellenőrző bizottságok minden esztendőben megvizsgálnák a reprezentációs keret sorsát, és megállapításaikat a közgyűlés elé tárnák. B. Z. 1973. február 1.
