Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
A szent skaxabeus munkaideje Vajon a szent skarabeus visszavonulásra készteti-e az ausztrálai legyeket? Ezt reméli Basil Atkinson, az ausztráliai idegenforgalmi bizottság elnöke, és ugyanebben bíznak a kutatók is, akik a legyek elleni harc eredeti formáját dolgozták ki. Tekintettel arra, hogy a legyek természetes melegágya a trágya, arra a megállapításra jutottak, hogy ha sikerült megszabadulni a trágyától, megszabadulnak a legyektől is. Ezért gondoltak arra, hogy Afrikából behozatják a szent skarabeus egyik fajtáját, amely — mint tudjuk — állati trágyával táplálkozik, saját ürülékét pedig galacsinná formálva a föld alá rejti, ebben kelnek ki petéi. A légyprobléma megoldása annál is sürgősebb, mivel Ausztráliában kifejlődőben van az idegenforgalom, A megkérdezett turisták egy harmada kijelentette: kitűnő nyaralását csak a legyek milliárdjai zavarták meg. A holland Frans Pelsaert már 1629-ben, az angol William Dampier pedig 1688-ban panaszkodott a legyek miatt. Manapság Ausztráliában több mint százfajta légy él. A házak ajtaját és ablakát szúnyogháló védi. A turistautak szervezői indulás előtt mindig meggyőződnek arról, van-e az utasoknál elegendő légyirtó krém vagy spray. Ausztrália belterületén még ma is járnak az emberek légyűző süveggél. Ez egy széles karimájú kalap, amelyre vékony spárga segítségével dugókat akasztanak. A fej minden mozdulatára megmozdulnak a dugók, és távoltartják a legyeket. A skarabeussal — mondja Dick Norris, a légyprobléma egyik szakértője — a sprayt és a dugót is szükségtelenné teszik. A mostanáig folytatott kísérletek igazolják Norris optimizmusát: a marhalegelőre bocsátott skarabeusok 78—95 százalékkal csökkentéir ték a legyek szaporodását a hasonló méretű és jellemzőjű, skarabeusok nélküli legelőkhöz viszonyítva. A skarabeus alkalmazásának az idegen- forgalmon túl azonban van egy másik előnye is: az állati trágya felemésztésével a skarabeusok jelentős mennyiségű földet tisztítanak meg és tesznek alkalmassá állatok legeltetésére. A skarabeus-hadműveletnek két kellemetlen aspektusa van: az elsőt — azt a lehetőséget, hogy az Afrikából behozott skara- beuspetével betegséget terjesztenek — sikerült orvosolni, mégpedig úgy, hogy a skarabeusok két nemzedékét karanténban nevelik, és csupán a harmadikat engedik szabadon. A második kényelmetlenség abból ered, hogy a skarabeusok csupán éjszaka dolgoznak és esznek. A szakemberek remélik, hogy sikerül olyan skarabeust is találniuk, amelyik csak nappal dolgozik, legvér- mesebb reményük pedig az, hogy rátalálnak a 24 órás „munkaidőben” dolgozó skara- beusra is. Dr. Vörös Gáborné asszisztens liba-influenzavírussal oltott tojásokat vizsgál. A világ legdrágább gyapja Ulia Ulia az: Andokban fekszik, 4300 méterre a tenger szintje fölött. Ez a fűvel borított fennsík arról- nevezetes, hogy itt szabadban legel a vikunya, a láráa közeli rokona. A bolíviai kormány az Ulia Ulia . területet nemrég rezervátummá minősítette. Ez azt jelenti, hogy itt ezentúl t'kos vadászni, nemcsak vi- kunyára és alpakára (ez az állat is a láma rokona), hanem kondorkeselyűre, pumára, és minden más olyan állatra is, amelyet kipusztulás fenyeget. A vikunya gyapja a világon a legfinomabb és emiatt í ezt az állatot kíméletlenül , pusztították. A vikunyák száma alig húsz esztendő alatt félmillióról 15 000-re apadt. Gyapjút legnagyobb mennyiségben Peruból exportálták, a perui kormány azonban egy évvel ezelőtt védett területté nyilvánította Campo Cohata tartományt, ahol a vikunya él. Igen régóta közismert a galamboknak az a képessége, hogy ismeretlen helyekről is hazatalálnak. A bagdadi szultánok már a XII. században galambposta-szolgálatot létesítettek. Az ókori görögök pedig az olimpiai játékok győzteseiről szóló hírek továbbítására használták a galambokat. A Reuter hírügynökség galambok segítségével indította meg vállalkozását. Ezek a madarak az első és második világháború alatt híreket juttattak át az arcvonalakon. De miként találják meg a galambok a visszafelé vezető utat? Egészen a közelmúltig úgy vélték, hogy repülés közben, főként a Nap szerint tájékozódnak és ezért derűs, napfényes időre van szükségük ahhoz, hogy hazatérhessenek. A betanított galambok azonban borús napokon ' is képesek visszatalálni ismeretlen és igen messzi helyről. Tehát nemcsak a Napról van szó. Egyes tudósok azt a feltevést hangoztatták, hogy a galambok a Napon kívül esetleg még bizonyos, előre meg- jegyzett tájékozódási pontokat, vagy pedig a Föld mágneses erőterét is felhasználják a navigáció céljára. Az amerikai Cornell Egyetem tudósai, élükön William Keaton professzorral, a következő kísérletet végezték: Vadak-e a vadállatok ? A vadállatok nemcsak azért ölnek, hogy táplálékot szerezzenek maguknak. Hans Krunk, a nyugat-afrikai kutató megfigyelte, milyen vérengzést visznek véghez olykor a húsevő állatok. A cumberlandi dünéken rókák teljes egészében megsemmisítettek egy sirálykolóniát. Minden egyes róka átlagosan 230 maradat ölt meg, táplálékul azonban a zsákmánynak nem egészen egyharmadát használták fel. A rókák ürülékének vizsgálatából kiderült az is, hogy táplálékuknak mindössze 26 százalékát szolgáltatták a sirályok, fő táplálékuk a nyúl és a fecske volt. A homokban talált nyomokból arra lehet következtetni, hogy a madarak meg sem kísérelték a menekülést. A rókák a legsötétebb éjszakákon támadtak és ilyenkor — Krunk véleménye szerint — a sirályok igen csekély ellenállást tanúsítanak^ Úgy tűnik, hogy a rossz látási viszonyok okozták Serengeti nemzeti parkjában a Rhomson-gazellák pusztulását is. A foltos hiénák 82 gazellát öltek meg egy éjszaka alatt. Áldozataik közül azonban csupán néhányat faltak fel. Harcnak itt sem volt nyoma. Mások megfigyelték, hogy több állatfajta céltalanul is gyilkol. Az oroszlánok pl. akkor is legyilkolják a gnút, ha torkig vannak hússal. Ugyanezt mondhatjuk el a háziállatokat megtizedelő vadakról is. A narválokat (fogas delfin) biztos pusztulás fenyegeti, ha a jégtáblák közé szorulnak, mert ebben az esetben a jegesmedvék martalékává válnak. Egy alkalommal a kutatók 21 narváltetemre bukkantak. Tekintettel arra, hogy ez a téli időszakban történt, feltehető, hogy a jegesmedvék fokozatos fogyasztásra szánták őket. Előfordul azonban az is, hogy a medve irtózatos pusztítást visz végbe a lazacok között. Százszámra öli meg a halakat, de hasukból mindösz- sze néhány harapásnyit fogyaszt. A többit otthagyja. Különben nagyon kevés olyan állat van, amely „éléskamrát” rendez be magának. E kivételek közé tartozik a leopárd, amely rendszerint magas faágak között helyezi el tartalékát. Valamikor úgy vélték, hogy a húsevő állatok csak akkor ölnek, ha éhesek, és jólla- kottan már nem ingerli őket a vadászszenvedély. Az elmondottakból és a vizsgálatokból azonban nyilvánvalóan kiderül, hogy a könnyű zsákmány mindig ingerlőén hat a húsevő állatokra. A haszontalan öldöklés elsősorban a gyil- kolási vágynak, másodsorban a zsákmányként kiszemelt állatok menekülési képtelenségének tudható be. egy csoport• galamb í hátóra mágneses - lemezeket erősítéí- tek, hogy kizárják a föld mágneses erőterének hatását; egy másik csoport hátára pedig sárgaréz-lemezeket. Mindkét madárcsoportot borús időben, „otthonuktól” 31' mérföld- nyi (1 mérföld = 1609 méter) távolságban lévő helységből bocsátották útnak. Az eredmény pedig az lett; hogy a mágneses lemezekkel felszerelt galambok egytől egyig elvesztek útközben, a sárgaréz- lemezesek pedig viszont szerencsésen visszataláltak. Azután megismételték a kísérte- |' tét napfényes időben. Ez alkalommal az összes galamb hazatért függetlenül attól, milyen lemez volt a hátukon. Ennek alapián a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a galambok repülése során a legfőbb navigációs táj ér ■ kozódási támpont a Nap, ha pedig az idő borús, akkor a madarak a föld mágneses erőtere szerint tájékozódnak.' De ez a következtetés sérti tekinthető egyelőre véglegesnek. A do’og úgy áll, hogy a későbbi kísérletek kirrmtattáky a mágneses lemezekkel felszerelt. k”’önlegesen kioktatott galambok mégiscsak hozataléinak borús időben is. Ezért W. Keaton professzor azt ál- lítie, hogy ezek a madarak nyilván még más navigációs eszkö7í,k»t ’s hasznának, amelyek előttünk ez ideig ismeretlenek. Liiiaiiifluenza és más érdekes kutatások A libainfluenza a nagyüzemi .".libatelepakén egy-egy járványban az állomány 30—60 százalékát is elpusztítja. Az MTA Állategészségügyi Kutató Intézetében előállították a kórokozó vírus ellenszérumát és 1971-beri jó eredménnyel több mint 2 millió libát oltottak be vele. A laboratóriumokban tovább kutatják a li’m- influenzavírus tulajdonságait. Jelenleg 6—8 napos előkeltetett tyúktojásokat használnak fel a vizsgálatokhoz, cél, hogy később vakcinát állíthassanak elő a kórokozó ellen. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete — a WHO — megbízásából érdekes mikroplazma kutatásokat is végeznek. A mikroplazma olyan sejtfal nélküli mikroorganizmus, amelyeknek egyes fajtái állat- és emberi megbetegedéseket okoznak. A sertések és a szarvasmarhák tüdőgyulladást és izületi gyulladást kaphatnak a mikroplaz- máktól, de kórokozója lehet a tehén tüdőgyulladásának is. A laboratóriumban jelenleg a mikroplazma-törzsek kitenyésztése és tipizálása folyik. Parancs macskairtásra A holland sajtó .nemrég közölte, hogy a Susterberg kisvárosban lévő amerikai légitámaszpont parancsnoksága parancsot adott ki arra, hoay kíméletlenül irtani kell a macskákat. A parancs indoklása: az utóbbi időben a helybeli macskák körében rendkívül nagy érdeklődés támadt a repülés, . iránií. Fzek a kénnelemkedvclő állatok gyakran a sugárhajtású revülőgének motor iainak a revülés után még ki nem hűlt fúvókéiban táboroztak le éjszakára. Dr. Stipkovits László kandidátus munka közben a mik- roíjlazma-laboratóriumban. MAGAZIN Egy és más a galambokról
