Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

II munkásnők helyzete a tamási Orionban Épül a negyedik budapesti házgyár Amikor a műhelyben az elsősegélynyújtó doboz mellé kitesznek néhány levél ideg­csillapítót, az asszonyok per­cek alatt elkapkodják. — Milyen a hangulat a műhelyben? — Törőcsik Gyu­la műhelyvezetőtől kérdeztük, aki nyolcvan asszony „gazdá­ja”­— A hangulat, a légkör jő. Csak akkor van baj, ha nincs anyag és az asszonyok nem tud­nak dolgozni. Ilyenkor mérge­sek, izzik a levegő. Rendeletek, határozatok, ajánlások jelentek meg a nő­kérdésről. A tamási Orion üzemben vizsgálódtunk: meny­nyire jutott itt, mivé lett a sok okos határozat. Először a munkakörülmé­nyeket vettük célba. A szociális ellátás kifogásta­lan, Korszerű öltöző, mosdó, étkezde áll a dolgozó nők rendelkezésére. Két hajszárí­tó búra ráadásnak számít —- a kötelező normákon felül. A műhelyekben megfelelők a körülmények. A világos, tiszta munkahelyek arról ta­núskodnak, hogy nemcsak a vezetők követelik meg a ren­det, ehhez a feltételeket meg­teremtik, hanem a munkás- nők. is vigyáznak arra, hogy szép, tiszta, kellemes legyen környezetük. Persze probléma azért akad. A présműhelyben dolgozó nők közül sokan panaszkod­nak: zajosak a gépek. A zajt még csak-csak elviselnék, ha­nem a gépeket, amikor ala­pozták, az egész épülettel kapcsolatba hozták. így egy- egy prés-ütésnél remeg az egész épület. S ez a ritmikus rázkódás az asszonyok ideg­rendszerét erősen megviseli. Sajnos igen sok pénzt kellene arra költeni, hogy a gépeknek egyedi alapozást csináljanak, így aztán leginkább az ön­ként vállalkozók dolgoznak a prések mellett — iga?; kerese­tük, itt legalább négyszáz fo­rinttal több. mint a szereidé­ben. A bakelitüzemben a rendkívüli hőségre panaszkod­nak. Ide is csak „válogatott" személyeket lehet küldeni, mert sokan nem bírják a nagy hőséget, emiatt munkateljesít­ményük nem éri el azt a mi­nimális szintet sem, hogy az alapórabért — hat forintot megkaphassák. A munkakörülmények min­den: műhelyben jók. Más kér­dés, hogyan szervezzék, ho­gyan osszák be a két, illetve három műszakba a munkásnő­ket. Sajnos kényszerűségből a közeli napokban el kell indí­tani a bakelitüzemben a har­madik műszakot. Ez azt jelen­ti, hogy mintegy harminc asz- szonynak nehezebbé válik a munkája, azaz éjjel is kell dolgozni minden harmadik hétén. Most ugyan kevés az a tíz százalék éjszakai pótlék­ként, amit kapnak, de abban bíznak, hogy a márciusi bér­rendezés folytán majd lehető­ség nyílik jobban fizetni azo­kat, akik éjszakai műszakot vállalnak. Az asszonyok nem szeretnek éjszaka dolgozni. Ezért a gyárvezetőség, egyet­értésben a fővárosi anyagyár gazdasági vezetőivel, a bér­rendezéssel kedvet akarnak adni az éjszakai műszakhoz. Ág Mihálynéval, a szereidé egyik munkásnőjével beszél­gettünk — az Orion-béli as­szonyok körülményeiről. — A régi munkások; akik itt akarnak maradni, tehát nem átmenetinek tartják ezt a munkahelyet, megtalálják számításukat. Egy-két év el­teltével, a gépek kerolépénrtr elsajátítása után, már elfo­gadhatóan keresnek. Sajnos, az újonnan belépők induló alapbére igen kevés. Ezért gyári átlagban is alacsony a fizetés, legalacsonyabb a köz­ségben, mint nemrég a közsé­gi tanács egy vizsgálata so­rán megállapította. Azt nem mondhatjuk, hogy a fővárosi Budafokon épül a legnagyobb és legkorszerűbb hazai' házgyár, amelynek műszaki berendezéseit a Szovjetunióból szállítják. A csarnok és a készárutároló már elkészült, júli­us 30-ra pedig a gépi berendezések szerelése is befejeződik. anyaüzem dolgozói viszik el előlük a pénzt. Mert a kollek­tív szerződésük azonos, csak az ottani munkásnők annyi­ban vannak előnyben, hogy régebbi a gyár, meg a fővá­ros más bérezési zónába esik. Az itteni munkásnők javára a gyáregység vezetőségé sok­sok intézkedést hozott már— Sorolni kell valamennyit Az első, hogy az általános or­vosi rendelést biztosították. Hetenként kétszer két órát rendel a gyárban az orvos, a bét más napjain a gyár által függetlenített felcser áll a dolgozók rendelkezésére. A munkásnők kérésére ma már hetenként a községben nőgyó­gyászati szakrendelés is van — nem kell utazniok Pince­helyre. A gyárépületben helyet ad­tak a tamási ÁFÉSZ büféjé­nek. De ez valójában már nem is büfé, hanem egy igen jól működő vegyesbolt. Szí­jártó Józsefné. amikor először kezdett a büfében árusítani, alig volt választék. Ma már kakaón, tejen, péksüteményen, üdítő italokon kívül lisztet, ke­nyeret — a mindennapi be­vásárlási cikkeket is forgal­mazza. A büfé-bolt azonban kicsi. A gyár vezetői — hogy az asszonyok kérését teljesít­sék — kapcsolatba léptek a helvbéli ÁFÉSZ-szel: várha­tó. hogy a tárgyalások vég­eredményeként élelmiszeráru- házat tudnak nvitni itt az ipamegvedben. ahol több mint ezer nődolgozó van. (Vegyéo- szer, vegyesipari szövetkezet, tsz-műhely, baromfitelep. Ori­on.) Persze a munkásnők gond- ja-baia kiterjed a községre is. A helvi tanács a múlt év derekán vizsgálta a munkás­nők helyzetéi Azóta számos változás történt a községben. Például: a Patyolat koráoban a ruhákat csak egy—másfél hónapos időre vette át tisz­tításra. Most két hét alatt végzik el a leadott ruha tisz­tításál Az óvoda-bölcsőde ügyben azonban nem tudnak eiuobre jutni. Az Orion gyáregység például elvileg hozzájárult, hogy támogatják a községi tanács óvodaepítési akciója! Néhány év múlva tudnak csak e célra pénzt adni. Je­lenleg az a gyakorlat, hogy aki el akar helyezkedni az Orionban, előbb gyermekéről kell . gondoskodni. Akik vál­lalják a gyerekei négyszáz, ötszáz forintot is elkérnek — természetes, hogy nagyon meggondolja a leendő mun­kásnő, aki várhatóan csak ezerháromszáz forint körül tud keresni, hogy vállalja-e az Orion-béli munkál Az Orion gyári pártszervezet már több alkalommal tárgyalt a községi üzemek vezetőivel, pártszervezetek titkáraival: fogjanak össze óvodaépítés­ügyben. Nyilván ez a kez­deményezés előbb-utóbb be­érik, s lesz elegendő óvodai hely Tamásiban. Sokszor kis dolgok is bosz- szantják az asszonyokai ront­ják hangulatukat olyan ese­tek is, amikor a fodrásznál órákat kell ülni — kevés a fodrász Tamásiban. A megyei szövetkezet figyelmét hívjuk fel az Orion-béli asszonyok kérésére: valahol az iparte­lep környékén is nyissanak női fodrászüzletel A munkásnők helyzetének vizsgálatakor sokfelé kell tekinteni. A fentebb vázolt helyzet többnyire gazdasági jellegű — bár politikai tar­talma is van. Az meg külö­nösen politikai kérdés, hogy az Orion 280 női dolgozója közül mindössze három (!). van középvezetői beosztásban. Női művezető, csoportvezető egy sincs. A férfiak ugyan már megtanultak a nők nyel­vén beszélni, de mégis fur­csának tűnik, hogy ilyen ke­vés asszonyt tudnak vezető posztra állítani... Egyik oka ennek az, hogy a munkásnők többsége betanított, nincs szakmája. < A gyári munkásasszonyok» gondja-baja eljut a község párt- és tanácsi vezetőihez iS; A példák bizonyítják, hogy a lehetőségek szerint mindig- történik valami atekintetben, hogy könnyebben elviselhető legyen a munkásnők első mű­szakja ... Mert eleddig leg­többet csak a második műszák könnyítéséről beszéltünk. ír-» tunk — de az első műszak elviselhetővé tételé érdekében is van még tennivaló Tamá­siban, és másutt is. . U'- v PÁLKOVÁCS JENŐ te.'i 'XíVU-cu . tfv-.'tvVv rt>­Ahhoz, hogy valaki bármilyen ügybe bele tudjon szólni, először meg kell értenie az ügy lényegét. Érvényes ez a magánbeszélgetésekre, de a különböző vitafórumokra, gyűlé­sekre, termelési tanácskozásokra is. A megbeszélések, gyűlések, termelési tanácskozások — mind egy-egy formája a megbízókkal, a dolgozókkal való rendszeres kapcsolatnak. Ezeken a fórumokon számolnak be a vezetők végzett tevékenységükről, az egész közösséget érintő tervekről. Ezek a tanácskozások az előírásnak megfelelően, kellő időben meg is történnek. Nem is ezzel van a baj. A baj ott ^ . kezdődik, hogy a vezetők meg- 9*UOjeHltV «01*0* bízóikat, a dolgozókat néha úgy tájékoztatják a legegyszerűbb dolgokról is, hogy a tényeket a tudományosság mesterséges ködburkával veszik körüL Időnként úgy beszélnek, mint­ha nem is magyarok lennének. A dolgozók pedig csak ülnek a székeken, mint valamikor a katolikus templomban, ahol latinul misézett a pap és a hívőknek halvány sejtelmük sem volt arról, mikor szidja őket, vagy dicséri az isteni Nemrég láttam egy dokumentumfilmet. Munkásokról szóll munkások beszéltek arról, hogy mit is jelent számukra a munkáshatalom. Ebben a filmben szó esett a vezetők nyel­vezetéről, arról a mesterséges ködről is, amit nehéz szét­oszlatnia annak, akinek nincs megfelelő „ködlámpája”. Na­gyon tetszett nekem ebben a filmben egy részlet Nagyon el­gondolkodtató példával bizonyította egy munkás: ők is tud­nak ám úgy beszélni, ha akarnak, hogy sem a főmérnök, sem az igazgató, de még a vezérigazgató sem érti meg. Nyomban mondott is egy példát a kérdező szociológusnak. Sajnos nem tudtam megjegyezni, mert magyarul mondott ugyan néhány mondatot, de én abból az égvilágon semmit sem értettem. A szociológus is zavartan válaszolt, amikor megkérdezte tőle, hogy tudja-e, mit magyarázott most ő el? A filmben rövid hatásszünet következett, majd a munkás kijelentette: „Az előbb azt mondtam el, hogy beverek egy szeget a falba. Ha azt mondom: beverek egy szeget a falba, azt mindenki megérti De, ka először meghatározom — ter­mészetesen tudományosan — a szeget, a falai a kalapácsol a kezel azt a mechanizmus! amely a kalapácsot tartó ke­zet mozgatja, akkor ezt már nagyaa kevesen értik meg. Csak azok, akik az összes meghatározást ismerik.* ' A példa megdöbbentő volt A következtetés pedig elgondolkodtató. ­napjainkban vezetőink egy része úgy beszél a különböző - közgazdasági kategóriákról, objektív és szubjektív meghatá­rozókról, mintha nem le a termelési tanácskozáson számolna be, hanem a Tudományos Akadémiáé vftricaé knnrfiilátani disszertációját. Es miután jól kibeszélte magát „közgazdaságútl", akkor felszólítják a dolgozókat: most pedig szóljanak hozzá, fejtsék • ki véleményüket. Nem akarom eltúlozni a dolgot. Korántsem általános az a kép. amit az előzőekben festettem. De a kép körvonalai jól látszanak. Elejét kell venni, hogy ezekből a körvonalakból kialakuljon egy olyan kép, amely semmiképpen sem illik a szocializmus környezetébe. A televízióban is, a rádióban is, az újságokban is gyak­ran találkozni olyan cikkekkel, nyilatkozatokkal, amelyek feltételezik, hogy a dolgozó magyar nép elvégezte legalább a marxista—leninista esti egyetem hároméves tanfolyamát. Bár ott tartanánk már. Sok még — sőt ez a nagy-nagy többség — aki még csak- alapfokon ismeri a politikai, a közgazdasági, a gazdaság- politikai kategóriákat. Tőlük nem lehet elvárni azt, hogy megértsék a középfokú, esetleg felsőfokú politikai képzett­séggel rendelkezők színvonalán tartott beszámolókat. A több.' séghez kell igazodni. A több­ség nyelvén viszont csak : az tud beszélni, aki igazán birtó-/ kolja- a tudást, aki nemcsak' annyit tud, amennyit esetleg az idegen szavak szótárából, vagy a különböző kislexiko­nokból kimásolt. Volt egy tanárom, — két év­vel ezelőtt — aki a jegyzetéit megfejthetetlen körmondatök- ' kai tarkította. Voltak a jegyzetben nagyon világos mondátok és voltak nagyon kuszák. Amikor ezt szóvá tettük, azt mond. ta a tanárunk: „A- bonyolult, többszörösen összetett monda­tokat ne olvassák el, egyszerűen hagyják ki. Ezek a monda­tok többi tanártársamnak szólnak, hadd lássák, én is tudók ködös mondatokat szerkeszteni. Ezek a körmondatok azt jelentik, hogy magám sem tudtam, mit akartam mondani. Ha tudtam volna, akkor egyszerűen, világosan is- ki tudtam volna fejezni, azt amit akartam. Higgyék el: az ember két esetben beszél, vagy ír bonyolultan. Az egyik eset: ha nem tudja pontosan, hogy mit akar mondani. A másik eset: ha a kollégáinak ír.” Mi ettől kezdve kihagytuk azokat a sorokat, amelyeket ő a kollégáinak írt Mi egyszerű hallgatók voltunk, meg­elégedtünk az egyszerű, világos, kifejező mondatokkal. De a tanácskozásokon nem lehet csak az egyszerű, kifejező, vilá­gos, egyértelmű gondolatot fedő mondatokra figyelni. A tájékoztatás a szocialista demokrácia kiszélesítésének a módszere. Minél szélesebb tömegek értik meg, hogy miről , van szó, annál többen tudják gyakorolni azt a jogukat, hogy beleszóljanak az ügyekbe. És minél jobban megértik az em­berek, hogy miről van szó,, annál többet tudnak tenni a cé­lok valóra váltásáért. E gondolatokból pedig az is következik- aki mesterséges ködbe burkolja a mondanivalóját, aki nem - törekszik arra, hagy minél- jobban megértsék az emberek, hogy miről is van szó, az akarva, vagy akaratlanul gátolja • szocialista demokrácia kiszélesedését. A dolgozók több, jobb tájékoztatást kérnek — ez pedig art jelenti, hogy jobban bele akarnak szólni az ügyekbe. Ah­hoz, hogy jobban beleszólhassanak az ügyekbe — világosabb, mindenki számára érthető tájékoztatásra van szükség. Óriá­si jelentősége van a közérthetőségnek. Ennek bizonyítására - csak egy példát. Az egyik szakszervezeti titkár az SZMT-nek küldött jelentésében így kezdi a kollektív szerződéssel kap­csolatos tapasztalatok összegezését: „Jó a kollektív szerző­désünk, először azért, mert mindenki számára érthető...”­l'hy érzem, hogy nem véletlenül tette ezt a megállapí­tási: i z e’.s helyre. Érdemes ezen elgondolkodni. SZALAI JÁNOS Mesterséges köd

Next

/
Thumbnails
Contents