Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Mindenki Petőfije ? Kovács Pista bácsi háza igazolja azt, hogy olysor a szok- vunyos is lehet szokatlan. A decsi parasztház ugyanis külsejében semmivel sem üt el a megszokottól. Az új iskola felé vezető út elején áll, talán fel szeglettel előbbre, mint a többiek, faluhelyen azonban sosem mérték léniával a házhelyeket. Kertkapu, kiskapu. A ház keskenyebb felével, két hunyt redőnyű ablakszemmel néz az utcára. Odabenn a szokásos hosszú tornác. Balra az első bejáró mögött konyha volt egykor, jobbra-balra a szokásos szoba. A konyha most a ház végében van, és ez a régi: — könyvtár. Nem egy stelázsira való, nem is néhány polcnyi könyv tárháza, hanem köröskörül a falak mentén — a legszerényebb becslés szerint — legalább másfél ezeré. A jubileumi Jó- kai-sorozattól, Szentmihályiné Szabó Márián át Asztalos Istvánig, de a legfrissebb mai szerzőkig is egy idős paraszt- ember évtizedes olvasási éhségének, könyvgyűjtő szenvedélyének bizonyítékai. Mégsem a könyvtár átböngészése a látogatás tárgya, hiszen ehhez oldalakon át kellene foglalkozni Kovács István életrajzával. Petőfiről beszélgetünk. — Csak két kötetem van tőle, — mondja a házigazda, szinte úgy tűnik, hogy némi szégyenkezéssel a hangjában. — Ez a nagy, meg emez, az inkább kézbe illő. „Ez” legalább három kiló- nyi, hatalmas, szürkés színű bőrbe kötött album. Arany betűk, kartonra emlékeztető, alig sárguló lapok, rézmetszetek. A kiadás, díszkiadás, éve 1878. Az „inkább kézbe illő” a magyar klasszikusok ismert, zsebbe is elhelyezhető kiadásának egyik, láthatólag sűrűn kézbe vett példánya. — Mióta ismerem Petőfit? Hát... iskolás korom óta, vagy még élőbbről. Már édesapámnak is tanították. Iskolai ünnepségeket idéz, és természetesen március tizenötödikét, ahol és amikor Petőfit szavalni kitüntetésnek számított. — Az öregek mindent tudnak róla! — Mindent? — Mindent, amit megtanítottak, meg amit az úiságok- ban, erre-arra olvasni lehetett. Az teljességei lehetetlen volt, hogy Petőfi bármelyik olvasókör könyvtárából hiányozÉs a köztudatban miként, hogyan él? Az előző mondatban foglalt kérctésnez egy veietlen beszélgetés vezetett, nem Decsen, másik faluban. Barátom fiatal, a harmincat éppen közelítő népművelő, a feiesége tanít. — Tudod, — mondja — az újságok szokás szerint túloznak. ria az ember az Élet és Irodalmat olvassa, vagy az egymást követő ünnepségek híreit, hajlamos azt hinni, hogy Petőfivel kelünk, és vele fekszünk. Ez egy kicsit hasonlít ahhoz, amikor megállapítottuk, hogy olvasó nemzet lettünk, majd később rádöbbentünk, hogy mégsem lettünk. Se-se. Lényegesen többet olvasunk, mint régebben, de sokkal kevesebbet, mint kellene. A túlzásokat azonban szeretjük. Ebben hasonlítunk Petőfire is ... — Te nem szereted , Petőfit? — Szeretem. De te meg vagy győződve arról, ha az ő életkorában, és tegyük fel. hogy az ő tehetségével és történelmileg is igazolt modorával beállít az Üj Íráshoz, a Kortárshoz, vagy — nagyot mondjak? — a Tolna megyei Népújsághoz, kapva kapnak minden versén? Bármelyik középiskolás egy tucatnyit is sorol neked, amelyik... nos, amelyik „rázós”. , — Én is sorolok. — Elhiszem, de te meg hidd el, hogy a romatikus, nagy nekibuzdulások a ma fiataljaira már nem hatnak. Mi realistábbak vagyunk. — És szegényebbek... — A realitásérzék nem feltétlen szegénység. De hidd el, hogy Petőfi klasszikussá merevült, akinek helye van persze, és legyen is helye a könyvsorozatokban. szoborba öntve és levélbélyegen, de tényleges hatása a mai fiatalságra nincs! © Január végén a BM-klubban egy tagadhatatlanul „mai” fiatal, a MŰM 505-ös növendéke, közvetlenül azután, hogy befejeztem egy csevegés jellegű előadást: — A múlt alkalommal azt tetszett mondani, hogy Petőfi 1848 március 15-én mindenhol egyebütt elszavalta a Nemzeti dalt, csak épp a múzeum lépcsőjén nem. ott ahol az emléktáblája van. — Csakugyan, ott nem szavalta el! — Nemrég Pesten voltunk tanulmányi kiránduláson, és én ezt mondtam a kísérő tanárnak. Azt a választ kaptam, hogy nincs igazam. Most a srácokat is, engem is, a bizonyíték érdekelne... A srácoknak is neki is, (akinek neve és a 160 lakásos bér- házbeli pontos címe sajnálatos módon elkallódott a jegyzetfüzetemből) ezúton üzenem, hogy a Pécsett megjelenő Jelenkor közvetlen elődjének, a Dunántúlnak 1956 őszi, vagy nyárvégi számai egyikében található a kérdéses tanulmány, amire állításomat alapoztam. Megéri a fáradságot elolvasni. főleg az olyan fiataloknak, akikben a jelek szerint él az érdeklődés Petőfi iránt o Tovább tudakozódom: A lányom, tizenhét éves, egészségügyi szakközépiskolás: — Jaj, apu ne kínozz már! Örülök, hogy végre nem kell verset tanulnom! — Egy Petőfi-veraet sem tudsz? Kiderül, hogy a Szent ember végént, az Anyám tyúkját és az István öcsémhez-1. Tanár ember, negyvennégy éves, nem irodalomszakos: — Egy régebb kiadású „összes költeményei” megvan a könvvtáramban. — Olvasod olykor? — Nem. minek? Ha a gyerekek verstudását kell ellenőriznem. akkor kézbe veszem. Érettségizett tisztviselő: — Mostanában nagyon is az eszemben van! — A jubileum miatt? — Csudát! Nagy furkálódá- sok vannak a cégnél, és múltkor nem voltam rest, felolvastam a kollégáknak a „Ku- tvák dalát” és a „Farkasok dalát”. Naev költő volt Petőfi, mert mindenki pontosan megértette. hogy melyik vers vonatkozik rá. Egyik kollégám, aki már csak mesterségünk miatt sem hajlamos extatikus megjegyzésekre, az elragadtatás legfelső fokán nyilatkozott mindarról, amit a sárszentlőrinciek a jubileum jegyében a Petőfi- kultusz ápolása terén megteremtettek. — A sárszentlőrinciek. vagy csak egy-két ember? — Mindig kell valaki, aki megmozgassa a többit. De aki megmozdult, attól már nem lehet megtagadni az elismerést. Egy meglett korú zenész, akinek esze ágába sincs valami újsütetű álszemérmességgel „népi muzsikának” nevezni ténykedését, hanem nagyon pontosan cigányzenének hívja: — Petőfi! Ne tessék már viccelni! — álla alá fogja a hegedűjét és rövidesen cin- cogni kezdi, hogy — „Befordultam a konyhára...” Buszkalauz: — Költő volt, ezt mindenki tudja. Csudát olvasom, nem olvasok én verseket. Volt valami film, de már jó régen, abban szerepelt. Folyton egy nagy, malaclopó köpenyben szaladgált. — A Feltámadott a tenger? — Meglehet. o Egy 1948-beli párizsi emlékem jut az eszembe. Mint az ösztöndíjas egyetemistáknak általában, édeskevés volt a pénzem, ezért, ha csak lehetett. az olcsó metrót is mellőztem, és a még olcsóbb gyalogszerrel jártam az óriási várost. Kitűnő módszer arra, hogy valaki egy idegen metropolist megismerjen, bárkinek merem ajánlani. Egy alkalommal a Rodin múzeumot kerestem. Rodin a szobrászat egyik nagy alakja, éppen ezért voltak különösen íejbe- ütőek a válaszok. Az udvarias „Nem tudom"-ok, még csak hagyján, de a tizenhat megkérdezett között öt akadt, aki a legnagyobb udvariassággal, és legalább ugyanakkora érdeklődéssel visszakérdezte: „Kedves uram, ki az a Rodin?” Petőfivel ugyanez Magyar- országon az ími-olvasní tudók közt bizonyos, hogy nem fordulna elő. A felsoroltakon kívül kaptam még jó néhány feleletet, de a franciákéhoz hasonlót egyet sem, Népművelő barátomnak azért mégis igaza van. pontosabban részigaza van. Csakugyan nem Petőfivel a párnánk alatt alszunk el, mint ahogy Arany Jánossal, Adyval, József Attilával sem tesszük ugyanezt. Egyetlen költő műve sem orvosság, ami a bevétel után fél órával már hat. A hatás összetettebb és alighanem ki- elemezheteilen. 1848-ban egy olyan szó, mint „Világszabad- ság”, egész Európát lázba hozta. Hatvan évvel korábban a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, hatvan évvel később az, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek!”. Észre kell venni azonban, hogy a kifejezések formája között ugyan nincs, de tartalmában annál több az összefüggés. A nagy költő a maga kora nyelvén mondott ki igen távoli korra kiható gondolatokat, igazságokat. Minden nagy költő példa erre, Petőfi épp a forradalmi eszmék terén az. Nem vagyok optimista, csakugyan el tudom képzelni, hogy mai szerkesztőségekben is járhatott volna úgy, mint eleinte — Vörösmarty segítsége híján — annak idején nem egy régiben*: Ez azonban csak játék a gondolatokkal, és felesleges isi Hatás csak akkor érheti az embert, ha nem vonja ki magát eleve alóla. Egy Petőfi-: köteted kézbe véve, ezt senki meg nem teheti. Rádió, televízió és a tömegkommunikáció más eszközei jóvoltából a jubileum esztendejében nemcsak a könyvolvasásra restekhez jut el Petőfi, hanem a vizuális élményt ked-i velőkhöz, vagy az auditív ti-» pusúakhoz is. Hatása növefe-j szik, és így van ez jóL ORDAS IVÁItf KEREKES IMRE: tót Ä#r 3. A második kör után az éjjeliőr beül a portásfülkébe, ott várja meg a reggelt. Hajnal felé elbóbiskol, ilyenkor már az éjszakai tolvajok is nyugovóra térnek. • Már őszre járt az idő, Er- zsébet-nap után, de hó még nem esett. Nedvesek az utcák, homály és ködfüggöny a gyár környékén. A zaj, meg a forgalom itt vonul a portásfülke • előtt. Ilyenkor szemrevételezik a terepet a tolvajok. Figyelni kelL — Az okos betörő mindig tudja, mi a helyzet a bejáratnál, milyen pali ül a portásfülkében. Kalkulálják magukban, mire számíthatnak, milyen az esély, ha egymás szemébe kell nézni. Az igazi éjjeliőr felkészül az éjszakára. A betörő még inkább. Figyelni kell. Ki kell. szúrni az alanyokat, ki az, aki a sarkon a csajra vár, ki az, aki szajréra. A nyílt szerelmes a lámpa alatt álldogál. A kezdők még azt is megteszik, hogy itt stoppolnak a bejárat előtt, nehogy elkerüljék egymást. Más ügyekben a sötétebb helyen várakoznak. Az esti műszaknak vége, 4 haverok hazaindulnak, idepofáznak, mi van te vakegér, nézzétek a Gáspárt, ma megint a baglyokkal hál. Ismerős a szöveg. A mucus, akit egyszer már kiszúrtam, mert tíz előtt lelépett: — Aztán Gáspár, gondoljon rám a sötétben... Csak a szája jár, mint * többinek, hogy mondjon valamit, mert egész nap megr szokják a dumát, egymást zri- kálják, mókát csinálnak, balhéznak a művezetővel, a targoncásokkal. Mi más örömük van? Szóval, megy a szöveg reggeltől a végtelenségig. Az éjjeliőr csak magában beszél. Hangosan beszélni könnyű, azt a bolond is megtanul. Hallgatni csak soká tanul meg az ember. Figyelem a mucusokat, ahogy előtipegnek a gyárudvarból, ugrálják át a tócsát, kapkodják a lábukat, nyakukat, a feneküket pedig behúzzák, mintha mindig attól tartanának, hogy valaki rá akar verni. Szemre ismerem mind. Hamar feltűnik, ha új keveredik közéjük. A régiek csak odabiccentenek a portára, hivatalosan, mintha ezt valaki elvárná tőlük. Az újak kapkodják a fejüket, ide-oda vigyorognak, még nem tudják, hogy illik-e elbúcsúzni az éjjeliőrtől. így aztán hamar kiderül, hogy ki a kezdő a gyárban. Az új tagot már a műszak alatt kezelésbe veszik. Várj meg a másik utcánál, kis- anyám. ne pofázzanak ezek, hogy máris együtt látnak. Még majd valami könnyű esetnek tartanak, vagy azt hiszik, azért vágódtál ide, mert most szabadultál a sittről. Különben is felhívom a figyelmed, hogy a portás se vak, de az éjjeliőr az mindent lát. Ezért aztán a mucusok úgy vonulnak ki a gyárból, mintha már egy teljes órával lekésték volna a vonatindulást Volt már nekem is esetem itteniekkel, dehát ez mind nehéz ügy. Mert az éjjeliőrnek az a dolga, hogy vigyázzon arra, amit meg kell őrizni. Ezért aztán éjszakai életet nem élhet. Viszont, ha nappal nem alszik, jobb ha nem is vág neki az éjszakának. Ha eljön a sötét, az éjjeliőrnek nem a családi életben kell helyt állnia. Mégcsak nem is a tv- nézésben. Szóval az éjszaka örömei nem rá várnak. (Folytatjuk)
