Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

Magyar és szovjet vezetők táviratváltása L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanács­elnökének, . Moszkva Kedves Elvtársak! A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 23. évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözle­tünket küldjük Önöknek és a testvéri szovjet népnek. Visszatekintve az elmúlt 25 év nagyszerű eredményeire, immár történelmi tényként állapíthatjuk meg, hogy népünk az egyedüli helyes utat választotta, amikor a proletár nem­zetköziség alapján nyugvó barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés szellemében, az élet minden területén fejlesztette és megerősítette kapcsolatait a Szovjet­unió testvéri népeivel. A szerződés elősegítette országainkban a szocializmus és a kommunizmus építését, a szocialista kö­zösség országainak erősödését. Népeink testvéri barátságának, széles körű együttmű­ködésének az élet által igazolt elveit továbbfejleszti a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között 1967. szeptember 7-én megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség, nyújtási szerződés. A baráti együttműködés elvein alapuló szerződés békénk, biztonságunk záloga, s jól szolgálja a szocialista közösség ügyét, Európa biztonságát, a világbékét. Történelmi jelentőségű barátsági szerződésünk aláírásá­nak 25. évfordulóján további sikereket kívánunk önöknek, kedves elvtársak, és az egész szovjet népnek, hazájuk fel­virágoztatására, a kommunizmus építésére irányuló felelős­ségteljes tevékenységükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, • Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ♦ Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, , ' Fock Jenő elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének, Budapest. Kedves Elvtársak! A szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, mi­nisztertanácsa és népünk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek és az Önök személyében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- Köztársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának és a testvéri Magyarország minden dolgozójának. Ez az egyezmény kiemelkedő szerepet töltött be az álla­maink közötti barátság megteremtésében és sokoldalú erősí­tésében. Szilárd alapot teremtett a Szovjetunió és a Magyar- ország közötti új típusú kapcsolatok fejlődéséhez és a széles körű együttműködéshez. A proletár internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, az önzetlen, kölcsönös segítség és támo­gatás, a megbonthatatlan barátság elveire épülő történelmi okmányban a szovjet és a magyar nép, az egész szocialista közösség érdekeit juttatták kifejezésre és hatékony hozzá­járulást jelentett a kommunizmus és a szocializmus építé­séhez, a Varsói Szerződésben részt vevő államok védelmi képességének megerősítéséhez, Európa és a világ biztonsá­gának megszilárdításához. Az 1948-ban megkötött szerződésnek a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődése által igazolt legfontosabb elveit és té­teleit fejleszti tovább a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság között az 1967. szeptember 7-én megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Az elmúlt negyedszázad alatt pártjaink és országaink kapcsolataiban a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei iránti megingathatatlan hűség alap­ján a teljes bizalom és egyetértés, nézetazonosság és cselek­vési egység alakult ki. A megbonthatatlan szovjet—magyar barátság újult erő­vel nyilvánult meg a Szovjetunió párt. és kormányküldött­ségének közelmúltban tett magyarországi látogatása idején. A Szovjetunió dolgozói a jövőben is mindent megtesznek népeink, pártjaiuk és államaink szövetségének további erő­sítése érdekében. Kívánunk a testvéri magyar népnek újabb nagy sikere­ket a szocializmus építésének minden területén az MSZMP X. kongresszusa által megjelölt fontos feladatok megvalósí­tásában, a szocializmus és a kommunizmus ügyének győ­zelméért folytatott harcban. Erősödjék és virágozzék népeink örök és megbonthatat­lan barátsága és együttműködése. L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és A. A Gromikn a Szovjetunió külügyminisztere is táv­iratban üdvözölték egymást az évforduló alkalmából. Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommen­tátorunk, Réti Ervin: Nyugat-Berlin peremvidé­kén, a hét elején, a rendőr­ség akkor ütött rajta egy pénz­hamisító bandán, amikor az árfolyam egyharmadán kínál­ták a dollár bankjegyeket. Jó volt a fogás, kétmillió dollár értékű hamis pénzt koboztak eL A sikeres nyomozás egyik résztvevője, a sajtótudósítók derültségére kijelentette: „tud­tuk, hogy rohamosan romlik a dollár, de' ez a kurzus már feltűnően alacsony volt.. Ez a kis bűnügyi hír, a fo­nákjáról ugyan, de jól tükrözi a tőkés világ"' közérzetét, mi­után döntötték a dollárválság hullámai. Tizennégy hónappal azután, hogy 1971 decemberé­ben Nixon elnök „a történelem legfontosabb pénzügyi lépésé­nek” nevezte az új valutaárfo­lyamok megállapítását, az Egyesült Államok ismét kény­telen volt tíz százalékkal le­értékelni a dollárt. Ennek leg­főbb oka. az volt. hogy a viet­nami háború 140 milliárd dol­láros kiadásai, az inflációs fo­lyamatok, az amerikai fizetési és kereskedelmi mérleg hiá­nyai módszeresen aláásták a dollár szilárdságát. A leértékelés azonban olyan operáció volt, amely legfel­jebb átmeneti időszakra javít­hatott a beteg állapotán. A szakértők egyöntetűen úgy vé­lekednek, hogy az igazi pénz­ügyi háború most kezdődik majd. A létrehozott kompro­misszummal ugyanis csaknem mindenki elégedetlen. Wa­shington kifogásolja, hogy nem történt meg a nyugatnémet márka és a japán yen felérté­kelése, mivel akkor jórészt az NSZK-ra és Japánra hárít­hatták volna a dollár elérték­telenedésének terheit. Bonn tart attól, hogy a soron követ­kező kereskedelmi tárgyaláso­kon engedményeket, kell ten­nie, különben az Egyesült Ál­lamok védővámok és import­adók bevezetésével élhet. To­kióban azt fájlalják, hogy rá­kényszerültek a yen lebegte­tésére, a dollár így legalább 15—16 százalékot csúszott már- Js a japán valutához . képest. A presztízst tekintve ez nem megvetendő, de drágítja és nehezíti a japán kivitelt, ol­csóbbá teszi a behozatalt, vagyis gyengíti a hazai áruk versenyképességét. A kulisz- szák mögött tehát mindenki készülődik a második felvo­násra. Vietnamban a tüzszünet har­madik hetébe léptünk, s a hét legfontosabb eseménye a fo­golycsere megkezdése volt. A jelentések arra is felhívták a figyelmet, hogy hosszú távú po_ litikai küzdelem folyik: sajnos a két dél-vietnámi nép ta­nácskozásain a saigoni rend­szer hibájából, eddig vajmi ke­vés haladás történt. Közben provokációk híre is érkezett -feltüzelt huligán elemekkel Thieu-ék lényegében akadá- - ljTozzák a VDK és a DIFK képviselőinek tevékenységét, nehezítik a párizsi megállapo­dások valóra váltását. Hanoi Gia Lám repülőterére, amelyet decemberben még ’ a B—-52-esek bombáztak, megér­kezett Kissingér külörirepülő- gépe. A tárgyalások főként a két ország kapcsolatainak jö­vőbeni alakulásáról folytak. Amerikai sájtójélentések' tudni vélték, hogy az amerikaiak ré­széről kártalanítási- összegeket folyósítanak majd — az Indó- kínának: szánt 7,6. milliárd dol­lár egyharmadáról lenne állí­tólag szó — de ezek a hírek hivatalos megerősítést még nem nyertek. Rendhagyó egvezmény-alá- írás történt a hétén, amikor Kuba és az USA megállapo­dott. a repülőgép-eltérítések, hajórablások és más bűnese­tek elleni harcról. Mivel a két, egyébként szomszédos ország nincs „beszélő viszonyban”, Havannában a kubai külügy­miniszterrel egy svájci, Wa­shingtonban Rogerssel egy csehszlovák diplomata volt az aláíró. Kuba, amely a koráb­bi blokádot részben áttörve, az elmúlt hónapokban hat la­tin-amerikai országgal vette fel, vagy állította helyre a diplomáciai kapcsolatokat és többekkel tárgyal, hajlandó tehát ésszerű lépésekre az Egyesült Államok irányában is. Most már az amerikai ma­gatartáson múlik, hogy vajon csupán egyszeri kivétel tör­tént-e, vagy lehetőség nyílt bizonyos kapcsolatfelvételre. Latin-Ameri kából egy másik érdekes hírcsokor is érkezett: jobban megvilágosodott’ az uruguayi események háttere. Kiderült, hogy a formájában katonai puccs előkészületeire emlékeztető • történések mö­gött ezúttal pozitív irányzatok húzódnak meg, a hadsereg ha­zafias tábornokai és tisztjei vi­szonylag haladó követeléseket terjesztettek az elnök elé, áld (Folytatás az 1. oldalról) turális életünknek úgyszólván nincs olyan ága, ahol ne len­ne jelen valamilyen formában a szovjet tapasztalat és konk­rét segítség. Tekintve, hogy hazánk nyersanyagszegény or­szág, iparunk fejlődésének létszükséglete a Szovjetunióból hozzánk áramló - nyersanyag. Jelenleg onnan érkező behoza­talunk több mint kétharmada nyersanyag, villamos energia és más energiahordozó; a Szov­jetunióba ■ irányuló exportunk­nak pedig mintegy 90 százalé­kát. ipari késztermékek alkot­ják. Kapcsolatainkat olyan meggyőző példák bizonyítják, mint a Barátság—2 kőolajve­zeték, vagy a tervezett föld- gázvezeték; A barátság okmánya külö­nösen jelentős szuverenitá­sunk, nemzeti biztonságunk szempontjából. Határaink sért­hetetlenségének döntő biztosí­téka az, hogy hazánk szövet­ségese annak a Szovjetunió­nak. amely. a világon páratlan védelmi eszközöket hozott létre. A szerződés szellemében egyre szélesednek a magyar— szovjet kapcsolatok aíz ideoló­giai munkában, a tudomány, a népművelés, a kultúra és az élet minden területén. Nemzetközi magállapodások próbakövét az esztendők jelen­hosszas huzavona után beadta derekát. Több sajtóvélemény máris a perui és panamai pél­dát emlegeti Uruguayról szól­va ___ K icsit mostohán bántunk Európával, pedig kontinensünk sem volt eseménytelen. A bé­csi EKHT elökonzultáción ke­vésbé merev, új nyugati javas­latról tudósítanak a nem hiva­talos híresztelések — ilyesmi­re valóban szükség lenne a továbblépés érdekében. Párizst és Bonnt saját ügyei foglalkoz­tatják: a választás közeledté­vel éleződik a francia belpoli­tikai harc, a nyugatnémet par­lamentben pedig a két német állam alapszerződése kínálja az alkalmat a koalíció és a jobb­oldali ellenzék összecsapására. S a diplomáciai pezsgésben hazánk is szerepelt: a prágai, miniszterelnöki szintű magyar —csehszlovák eszmecserén a kétoldalú kapcsolatok mellett az európai biztonság szüksé­gességéről is hangsúlyosan szó esett. tik. Az elmúlt negyedszázad históriájának egyik legfonto­sabb tanulsága, hogy a ma­gyar—szovjet barátságon épü­lő hosszú távú és megmásítha­tatlan politika, amelyet szer­ződésünk 1967-ben történt megújítása is jelez, kiállta a történelem vizsgáját. Jelentő­sége túlmutat a két ország ha­tárain : egyike azoknak a nagy fontosságú diplomáciai okmá­nyoknak, amelyek fokozzák a szocialista erők befolyását a nemzetközi élet eseményeinek menetére, szilárdítják Európa békéjét, biztonságát. Rapai Gyula cikke Szórj el szk aj a Rosszijában A szovjet—magyar barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója al­kalmából a Szovjetszkaja Rosszija szombati száma Rapai Gyula moszkvai magyar nagy­követ cikkét közli. A cikk mél­tatja a szovjet—magyar barát­ság és együttműködés nagy je­lentőségét Magyarország fejlő­dése szempontjából, és rámu­tat a két ország és népei ér­dekközösségére. Magyar államférfiak üdvözlő távirata N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, Moszkva Kedves Podgornij Elvtársi A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önnek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Szovjetunió kiemelkedő vezetőjének, 70. születésnapja alkalmából. Mindannyiunk számára ismeretes az ön kimagasló te­vékenysége, amelyet párt- és állami területen végzett mun­kája során a Szovjetunió népei, a nemzetközi együttműködés, a béke. s a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében évtizedeken át kifejteti Kívánunk önnek sok boldogságot, erőt és egészséget, toVábM eredményeket felelősségteljes munkájában. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, » Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Huszonöt éves a barátság okmánya

Next

/
Thumbnails
Contents