Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

Differenciálás és demohratiamus Itthon Is van mit tanulni A tapasztalatcsere jó dolog. Külföldi tapasztalatcsere-láto­gatáson részt venni különösen jó. S az esetek többségében hasznos is. No, de óhatatlanul kikívánkozik a kérdés, minden esetben arányban áll a ráfor­dított költségekkel? Néha igen, néha nem, és a baj abban van, amikor ott keressük a látni­valót, ahol az nincs, vagy egé­szen más jellegű, és nem vesz. szűk észre, anij közvetlen kö­zelünkben, szinte a szemünk láttára történik. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy egyáltalán ne menjünk külföldre tanulni, néha elengedhetetlen ez is­mereteink bővítésére, de ne háromezer kilométer távolság­ban akarjunk rájönni arra, ami alig harmincra is megta­lálható. Nem hiszem,) ha gazdaságos- sági számításokat végeznénk, pozitív képet mutatna az utol­só egy-két év mérlege a kül­honban szerzett tapasztalatok hasznosulását illetően. A Tol­na megyei állami gazdaságok­ból ebben az időszakban két alkalommal járt küldöttség a Szovjetunióban, háromszor az NDK-ban, Ausztriában egy­szer, Jugoszláviában hatszor, Olaszországban háromszor, Franciaországban, Csehszlová­kiában, Bulgáriában és az USA-ban egyszer-egyszer. Nem lehet nem megkérdő­jelezni azt a MEDOSZ-szer- vezte olaszországi utat, amely­re 33 állami gazdasági vezető részvételével 1970 őszén került Sor. Igaz, hogy a részt vevő hat feleség személyesen viselte a ráeső költségeket, de kétlem, hogv a hivatalos úton járók személyenkénti 11 ezer forin­tos költsége a későbbiekben termelési eredményekben rea­lizálódott. A hivatalos megál­lapítás szerint is nagyon ke­vés volt a szakmai program, következésképpen a szerzett ismeretanyag is. Aztán a ta­mási tsz-szövetség olaszországi ' tanulmányútja sem valószínű, hogy nagy eredményekben hasznosulna valaha is.' A sző­lő- és gyümölcstermesztés kor­szerű módszereinek tanulmá­nyozására — éppen az adott­ságok különbözősége miatt — nem feltétlenül Olaszország a legalkalmasabb hely a mi gaz­dasági szakembereink számára Persze felmerül, tudunk-e mi adni valamit a külföldi utak helyett, van-e nálunk olyan látnivaló, amit később hasznosítani lehet? Van és ép­pen ezért volt szükség elmon­dani az előbbieket. Adva van néhány kijelölt bemutató gazdaság, ahol a gazdálkodás egy-egy ágát lehet tanulmá­nyozni és nyugodt lelkiisme­rettel lehet tanulni tőlük. Ezek: a pálfai. az aparhanti, a pincehelyi termelőszövetke­zet és az Alsótengelici Kísér­leti Gazdaság. De érdemes el­menni a bonyhádi Pannónia Tsz-be, Tevelre, ahol tanulmá­nyozni lehet a foglalkoztatott­ság biztosítását,, állandóan nö­A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium a terme­lőszövetkezeti jogszabályok végrehajtásában érdekelt szer­vek képviselőinek bevonásával dr. Soós Gábor, a miniszter első helyettesének elnökleté­vel kibővített miniszteri érte­kezleten tárgyalták meg a ter­melőszövetkezeti törvényt mó­dosító és kiegészítő jogszabá­lyok végrehajtásának első évi tapasztalatait. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — állapította meg a miniszteri értekezlet, — hogy a termelőszövetkezeti jogsza­bályokban történt változtatá­sokat a közvélemény, főként a termelőszövetkezetek általá­ban helyesléssel fogadták, azokkal egyetértettek. A módo­sított jogszabályok eredménye­vekvő jövedelem mellett, vagy a szakcsi út is sok haszonnal járhat azok számára, akik va­lóban tanulni akarnak. És hogy ne is beszéljünk a Dalmandi Állami Gazdaságról, ahonnan még senki sem jött el hasz­nos ismeretek nélkül. S mind­ehhez nincs szükség ezer, de sokszor még száz kilométerek­re sem. Természetesen vannak jó tapasztalatok a szűkebb hazai tapasztalatszerzés terén is. A bátaszékiek, a majosiak, a bá- taíak és a pálfaiak eddig is minden lehetőséget kihasznál­tak az ismeretbővítésre tsz- találkozók során. összegezni könnyű: bizonyo­san nem minden külföldi út haszontalan, viszont súlyos hi­ba azokat a lehetőségeket ki­használatlanul hagyni, amit a megyén belüli tanulmányutak jelentenek. (letenyei) ként a mezőgazdasági szövet­kezetek vezetésében, működé­sében erősödött a törvényesség. Ez jellemzi a mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt évben módosított és jóváhagyott alap­szabályait is. Az értekezlet azt is megál­lapította, hogy a helyes gya­korlati alkalmazás, annak köz­ponti elősegítése esetén a mó­dosító rendelkezések összhatá­sukban elősegítik a mezőgaz­dasági szövetkezetek társadal­mi és gazdasági fejlődését. Az értekezlet a gyakorlati tapasz­talatokat figyelembe véve hangsúlyozta, hogy új jogi sza­bályozásra alapvetően nincs szükség, ehelyett az egységes jogalkalmazást és jogértelme­zést kell javítani. (MTI) Kibővített miniszteri értekezlet a MÉM-ben Kinek az életét szeretné megismerni? i szocialista brigád vezetője Mottó: Kerüljünk közelebb, hozzuk össze egymást. Kéthetenként megjelenő „Ki­nek az életét szeretné meg­ismerni?” című sorozatunkra eddig az a jellemző, hogy asz- szonyközpontú. A pincehelyi tanácstitkárnő a képviselőnő életére, a képviselőnő a négy­ötgyermekes dolgozó asszony életére, az utóbbi viszont egy több műszakban dolgozó mun­kásnő élétére, a munkásnő egy mezőgazdaságban dolgozó asz. szony életére volt kíváncsi. Ilyenformán most eljutot­tunk Dunaszentgyörgyre Sáf­rány Józsefnéhoz, aki a Ger- jeni Állami Gazdaság Szabó Erzsébet nevét viselő szocia­lista brigádjának a vezetője. A brigádtagok valamennyien nők és mindannyian duna- szentgyörgyiek. Idénymunká. sok, ami annyit jelent, hogy márciustól október végéig, no­vember elejéig naponta „ki­járnak” az állami gazdaságba, mindenképpen rájuk illik te­hát a jelző: utazó munkások. Ezúttal Sáfrány Józsefné be­szél az életéről és természete­sen a munkájáról. . — Hol kezdjem? Most men­tek el a hívogatok, egyik munkatársnőm lánya férjhez megy, s oda vagyunk hivata­losak lakodalomba. Ebből is láthatja, a brigádtagok meg­osztják egymással a családi élet eseményeit, örömeit. Hoz­zátartozik ez a lényeghez, ah­hoz, hogy a mi brigádunk ta­valy elnyerte a szocialista cí­met. Névadónk életével sokat foglalkozunk, és hogy Szabó Erzsébetet jobban megismer­jük, ahhoz segítséget kaptunk a megyei pártarchívum veze­tőjétől. Ugye nem baj, ha én most ezt a segítséget meg­köszönöm? — Ne vegye rossz néven, először dicsekedni szeretnék, és megmutatom a férjem kitünte­téseit. Az én párom ott dol­gozik a Gerjeni Állami Gaz­daságban. traktoros, háromszo­ros kiváló dolgozó, és most ter­jesztették őt fel kormány- kitüntetésre. Itt az enyém. Én a Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója vagyok. Ezzel elmond­tam a legfontosabbat, azt, hogy nemcsak anyagilag, erkölcsileg is megbecsülik a jó munkást, a szorgalmas embert. Mi eh­hez szoktunk: a mezei munká­hoz. 1954-ben mentem férjhez, én huszonhárom éves voltam, a párom huszonnégy éves. Hát ahogyan a szegény embereknél szokás, úgy kerültünk össze, hogy nem volt semmink. Ami nem csoda, hiszen a szülők mindkét oldalról nincstelen, agrárproletárok voltak. Cselé­dek, részesaratók, aztán a fel- szabadulás után új gazdák. — Én magam annak idején szolgálólány voltam. Férjem is fiatal korában megtanulta a kenyérkereső mesterséget, és folytatja mind a mai napig. Volt egy kis kitérő. A néphad­seregben szolgált, és hadnagyi ranggal szerelt le. Amikor ő tiszt volt, Budapesten éltünk, és én ott egy gyárban dolgoz­tam. Leszerelése után oda ment vissza, ahonnét elindult, a Gerjeni Állami Gazdaságba. — Brigádunk mindenes. brigád. Többnyire a szabad ég alatt dolgozunk és nyári hó­napokban, amikor valóban jó a kereset, kétezer, kétezer­kétszáz forintot hozok haza. Egy hold répa gazoló kapálá­sáért például 150 forint jár. Újabban hektárban kell szá­molni és gondolkodni, de ez nekem még nehezen megy. Kukoricát évek óta nem ka­pálunk, vegyszerezik a nö­vényt. Aztán van olyan hónap, amikor kevesebb a munka és ehhez mérten kevesebb, 1400— 1500 forint a havi kereset is. — Mi tulajdonképpen azt mondhatnám, önellátók va­gyunk, ami annyit jelent, hogy a tolnai elvtársnőtől eltérően az élelem nem kerül annyi pénzbe, mint náluk. Viszont fáradtság, munka, az van bő­ven. Szerencse, hogy kapjuk a szabad szombatokat. A szabad szombat nem pihenést jelent. Nagyon sok munkát a kertben, a szőlőben, a ház, a jószág körül. Munkanapokon idény­ben fél hétkor indulunk és délután fél öt körül érünk vissza, haza. Ilyenkor kezdődik a sokat hangoztatott második műszak. Ez nálam etetésből, főzésből, takarításból, kapálás, ból, gyomlálásból ilyesmiből áll. Amikor sor kerül a nagy­mosásra, rendszerint hajnal­ban meghordom a vizet, és es­te szépen kimosok, kilenc órá­ig, tíz óráig, ameddig tart. A háztájinak köszönhetjük, hogy élelmiszerekre kevesebbet kol. A bérek emeléséről tárgyalnak a Bonyhádi Cipőgyárban Talán még soha nem volt ennyi, és ekkora érdeklődést kiváltó értekezlet, megbeszé­lés-sorozat a Bonyhádi Cipő­gyárban, mint mostanában. Érthető is, hisz valamennyi­nek tárgya a fizetésemelés. Az MSZMP KB novemberi tanácskozásán hozott határo­zat alapján idén márciusban a vállalati bérfejlesztésen fe­lül négy és nyolc százalékkal növelik a fizikai dolgozók, il­letve művezetők fizetését. A cipőgyár az előző évi adatok alapján, erre a célra majdnem két és fél millió fo­rintot kapott, ami a hátralévő tíz hónapban a régi és a fel­emelt fizetés közötti különb­séget fedezi. Ez az összeg a fizikai dolgozók keresetének átlagosan 10,1 százalékos nö­vekedését teszi lehetővé. Az arány országosan is a legma­gasabbak közé tartozik. A könnyűiparban pedig, melyen belül a cipőipar kapta a leg­magasabb béremelést, biztos, hogy az, mert a cipőgyárak közül a bonyhádiban emelik legnagyobb mértékben a ke­Hidegkonyhai Tavaly ősszel hidegkonyhai hemutató volt Szekszárdon. Az ismertető szerint azzal a cél­lal, hogy a lakosság megked­velje ezeket az ételeket. Hogy nőjön a kereslet. Meri kínálat — mint írtuk, s mondták ak­kor az illetékesek — lenne bőven. Nos. néhány hőnappal ké­sőbb utánanéztünk, mennyi valósult meg az ígéretekből. A tapasztalat: alig-alig vala­micske. A kiállítás idején arról be­tünk, mint a munkásasszo­nyok. — A pénznek ezer helye van nálunk is, pedig csak ket­ten vagyunk a férjemmel. Hogy mire dolgozunk? Hu­szonhatezer forintért vettük annak idején ezt a rossz kis házat. Elkezdtük csináltatni, és mire úgy, ahogy az egyik vé­gét rendbe hoztuk, már ki is fizettünk tizenötezer forintot. Ezen a házon tizenötezer fo­rint meg se látszott. Hát most úgy, ahogy rendben van. Min­denesetre ráköltöttünk leg­alább hetvenezer forintot. Közben mi is úgy gondolkod­tunk. mint a többi törekvő, és beosztó család, hát hogy le­gyen tévé, mosógép, hűtőszek­rény, minden ami ma már nélkülözhetetlen. — így élünk. Megmondom őszintén, én szeretem a mező- gazdasági munkát, a szabad levegőt, a természetet Egész­séges. Pedig a boltban sokan kérdezik: Miért nem keresel magadnak valami könnyebb helyet. Találhatnék. Csakhátén nem tudom elképzelni magam állandóan négy fal között. — Azt kérdezi, kinek sze­retném megismerni az életét? Talán egy olyan asszonyt mu­tassanak meg, aki kétkezi dol­gozó, és tagja valamilyen vá­lasztott testületnek, mondjuk a megyei tanácsnak, — mondja Sáfrány Józsefné. Két hét múlva erre tor ke­rül. h r. reseteket. Megszüntetve ezzel a többi testvérgyárakban lé­vőknél alacsonyabb béreket. A központilag előírt fize­tésemelésen kívül a Bonyhádi Cipőgyárban a szokásos évi bérfejlesztésre is sor kér ÜL Ez a fizetéseket átlagosan 2,82 százalékkal növeli. A vállalat igazgatósága vég­rehajtási ütemtervet dolgozott ki a március elsején életbelé­pő béremelés bevezetésére. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a legfelső vezetők határozzák meg a fizetések el­osztását. Különböző szinte­ken 14 alkalommal ültek és ülnek össze, hogy megtárgyal­ják a pénz igazságos, érdem szerinti elosztását. így a gyár valamennyi dol­gozója javaslatot tehet, bele­szólhat a pénz szétosztásába. Ily mpdon érvényre jut az üzemi demokrácia és emellett; automatikusan biztosítják a párthatározat azon kitételét, hogy a fizetésemelést a vég­zett munka arányában, diffe­renciáltan kell végrehajtani. készítmények széliek, hogy a mecsekvidéki vendéglátó szekszárdi konyhá­ja állítja majd elő a hideg­ételeket. Erről szó sincs. He­tente egyszer kapnak a bol­tok Pécsről. A kereslet nőtt, a szállított mennyiség is. De csak heten­te egyszer. Csütörtökön jön az autó. Pénteken még fris­sek a készítmények, mondjuk szombaton is annak nevezhe­tők. De a következő hét szer­dáján már aligha. Jobb lenne kisebb mennyiségeket küldeni heti három, vagy minimum két alkalommal. A panasz mellett egy új­donságról mégis beszámolha­tunk. A Népbolt vacsoracso­magokat készíttet a szállító céggel. A tetszetős fóliabevo­natú csomagok máris népsze­rűek az 50-es csemegeboltban. Két hónap múlva, ha meg­nyílik a 17-es ABC, akkor ott. valamint a kertvárosi ABC áruházban is árusítják. A tervek szerint a bonyhá­di boltokba is küldenek a vacsoracsomagokból. A két írás itt véget is érne. E sorok szerzője azonban képtelen megállni, hogy egy megjegyzést ne fűzzön az el­mondottakhoz. A kiállítások, bemutatók egyre szaporodnak manapság. Ez nem baj, sőt. De csak akkor van értelmük, ha köz­vetlen hasznot hoznak. Na­gyobb választékot a vásárlók­nak, jobb üzletet a kereske­dőknek. Bemutatót tartani a bemutatóért — úgy vélem — nemcsak megengedhetetlen luxus — káros is. S még va­lamit: csak olyat, és csak ak- kor ígérjen a kereskedelmi szakember, ha bizonyos ben­ne, hogy a szónak tartalma van. Mert nem száll el a szó, ha leírjuk. S az olvasók min­den esetben számon kérik: joggal. (kádár) Népújság 3 lm február 1%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents