Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-15 / 38. szám
A nynssdt belpolitikai élet a mezőgazdaság sikereinek alapja (Folytatás az 1. oldalról) a tagságtól, de a bedolgozó családtagoktól is. Ezt a végzett munkanapok száma is bizonyítja: egy-egy dolgozó tag átlagosan kétszáznyolcvan tízórás munkanapot teljesített. A beszámoló foglalkozott olyan tapasztalatokkal is, amelyek csaknem általánosan jellemzőek a termelőszövetkezetek múlt évi munkájára. Ide tartoznak például a nem várt többletköltségek, amelyek egyrészt a gépek, alkatrészek árának emelkedéséből, másrészt a termésbetakarításra fordított többletmunkák béréből adódtak. A búza hektáronként 36,5 mázsával, a kukorica 49,5 mázsával, a cukorrépa 470 mázsával fizetett. De búzából még így is nagy volt a szemveszte- eég — az időjárás miatt — ezért jutott a vezetőség, a tagsággal egyetértésben arra a megállapításra, hogy a jövőben nagyobb teljesítményű gépekre lesz szükség a termés veszteség nélküli betakarításához. Ugyancsak nem csupán pál- fai, egyedi gond a szakosított telepek sok gyerekbetegsége. Bár a sertéstelepen kevesebb takarmánnyal állítottak elq egy kiló húst, mint a hagyományos telepeken, de nem tökéletes a szellőzés, a korszerű hizlaldában házilag átalakított takar- mányozó kocsikat kénytelenek használni, az önetetők feltöltése kézi erőt igényel — szóSzerencsés helyzetben vannak a Duna bal partja melletti községek lakói. Ilyenkor, amikor a vízállás alacsony, leszaladnak a parton, megrakják a vontatót, a lovas kocsit sóderral és nyargalhatnak haza — sóder legtöbb alkalommal ingyen áll rendelkezésükre. Van ugyan vízügyi szabály, hogy hol és ki bányászhat sódert, de ha egy-egy tsz-nek két-három vontató sóderra van szüksége, nem nagyon sietnek engedély után ... Most, amikor a Duna vize naponta fogy, a bal part egyre húzódik Tolna megye felé. Ezt kihasználják persze a túloldali községek lakói is, és a termelő gazdaságok is. A sóder egyébként is jó üzlet. A községfejlesztési föladatok végrehajtása egyszerűbb, ha kézközelségben van a sóder — jóformán csak a cementért kell fizetni. Dusnok, Bátya, Fájsz községek minden utcájában betonjárdán lehet közlekedni. Ha mi, Tolna megyeiek akarunk ehhez az olcsó éoítő- anyaghoz jutni — sok gonddal jár. Mert keresni kell sóderki termelő-eladó céget. Van ilyen Pakson három is, Dom- boriban egy, Palánkon kettő és Keselyűsben szintén kettő. De érthető módon mindegyik vállalkozás a nyereséges munkára törekszik — drágán adja a sódert. Hatvankét forint a helyszínen, plusz rakodási költség — az egyik cégnél. A másik hatvanhetet kér, a harmadik ötvennyolcat rakodás nélkül és így tovább. Egy köbméter sóder végeredményben nem sok, hisz csak három-öt négyzetméter járdát lehet belőle készíteni. De akkor jön még a költségek következő tétele, a fuvar. Ez sem olcsó. Mire Szekszárdra, Bonyhád- ra ér a sóder, köbmétere belekerül százötven forintba. Tamási környékén a kétszázat is eléri... És ekkor a sóderüzlet valójában csak olyan val, olyan gondok jelentkeztek, amelyek miatt a termelés technikai fejlesztése lassúbb volt a számítottnál. Az viszont már pálfai, hogy — a szakosított sertéstelepre alapozva — olyan vágóhíd építése áll befejezés előtt, amelyből meg tudják oldani a falu húsellátását, nem szorulnak központi készletre. A beszámoló kevés adatot idézett, csupán a legfontosabbakat: a szövetkezet tiszta nyeresége meghaladta a kilencmillió forintot, amelyből 73 százalék a részesedés, 25 százalék a tartalék, kettő százalék az adó. A fejlesztési alap részarányát az előző évhez képest 3,5 százalékkal növelték. Az egy munkanapra jutó kereset az 1971. évi 98 forintról 102 forintra nőtt. És érdemes még egy számot megemlíteni: 555 000 forint a tagoknak járó, évi szabadság „értéke”. A vezetőség beszámolója után Szőke István a felügyelőbizottság, Németh Miklós a szövetkezeti döntőbizottság, Fábián Julianna a nőbizottság munkájáról számolt be. (Annak ellenére, hogy mindegyik bizottságot a múlt év áprilisában választották meg, eredményes és hasznos munkáról adhattak számot.) A beszámolókat követően több tsz-tag mondott véleményt a múlt évi munkáról. Bíró Géza' például az emelkedő alkatrészárakat tette szóvá, cégnek üzlet, amelyik bányá- szással — kitermeléssel — eladással és szállítással is foglalkozik. A fuvarköltségek magasak. Érthető, hogy a kocsik visszfuvarját nem lehet mindig biztosítani. És akkor drága, ha valakinek csak tizenöt-húsz köbméterre van szüksége. Az építkező polgár, aki az olcsóság reményében fogott házának felépítéséhez —- hamar rájön, hogy hiába tervezte a házalapot úsztatott betonból — drágább, mint a kisméretű tégla. Hogyan lehetne olcsó sódert adni a lakosságnak? Hogyan lehetne segíteni a sok-sok magánépítkezőn. a Dunától távol eső termelőszövetkezeteken, községi tanácsok építőbrigádjain? Elsősorban azáltal, hogy a szállítási költséget kellene mérsékelni. Erre csak úgy volna lehetőség, ha jobban szerveznék a sóderszállítást. Ha volna egy olyan iroda, amely gyűjtené a rendelkezéseket és csoportosítaná az igényeket, a szállítást arra bízná, amely cég a legkedvezőbb ajánlatot teszi. Mert van már rá példa, hogy lehet „alkudni” nagyobb tételek, rendszeres feladat esetén az autó- közlekedési vállalatokkal. A Tolna megvei Éoítőanyagipari Vállalat sóderkitermelő flottát hozott létre. Honállomásuk Pakson van. Nyilván kellő anyagi támogatás mellett vállalkoznának arra, hogy egyedüli szállítók legyenek Tolna megyében. Megfelelő apparátus megteremtése sem volna gond — hisz ez a vállalat az elmúlt nyolc hónapban már bizonvftotta. jól fel tud készülni különleges feladat megoldására is. Most a sóder többnyire hiánycikk — amikor van, akkor meg drága. A sóderban meg kellene látni valakinek az üzletet. Úgy, mint a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz; a homokból is tudott jó üzletet teremteni.- PJ mondván, hogy ezzel lehet magyarázatot adni a városi lakosságnak, miért nő a mező- gazdaság termelvényeinek az ára. Ö is, de mások is feltették a kérdést dr. Dimény Imre miniszternek: mikorra várható a tsz-tagság nyugdíjkorhatárának csökkentése, mikorra várható, hogy a társadalmi juttatások összege — nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély — az ipari dolgozók szintjére emelkedik. A rácegresi tsz-tagok a szilárd bekötő utat hiányolták, mondván : a „puszták népének” meddig kell várni — bár munkájukat is hozzáadják, ha kell — hogy a gyerekek jobban felkészült, magasabb színvonalú iskolába járhassanak, hogy ha kell, időben kiérjen az orvos, a boltba rendszeresebben az árucikk. Nem meglepő, hogy ilyen kérdések vetődtek fel a pálfai zárszámadó közgyűlésen. Törvényszerűen jutottunk el odáig, hogy a termelőszövetkezet a faluban nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, politikai tényező. Dr. Dimény Imre felszólalásában a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét tolmácsolta a pálfai tsz-tagságnak. — A vezetőség, a szövetkezet bizottságai eredményes munkáról adtait számot, amelyben nagyon sok emberi szorgalom van. A siker forrásáról a vezetőség adott számot, egyetlen, rövid mondatban: a nyugodt belpolitikai élet a legfőbb alapja azoknak a sikereknek, amelyeket a mező- gazdaság a magáénak mondhat, A hozzászólásokból kicsendült a párt politikájához való ragaszkodás, de ez jut kifejezésre a hatékony gazdálkodásban, az átlagot meghaladó eredményekben. A hozzászólásokra, illetve a kérdésekre válaszolva a miniszter elmondotta: — A kormány ismeri azokat a gondokat, amelyek a szövetkezeti parasztságot foglalkoztatják, azok megoldását joggal várják el a mezőgazdaságban dolgozók. A X. kongresszuson is megfogalmazódott, hogy a két osztály jövedelmeinek ki kell egyenlítődni. De, a tsz-parasztság jogos kéréseihez még meg kell teremteni az anyagi alapot. Ha az egész ország mezőgazdaságának olyanok lennének az eredményei, mint amelyeket a pálfaiak már elértek, akkor már hozzá lehetne fogni a nyugdíjkorhatár csökkentéséhez a szociális juttatások növeléséhez. De még vannak tsz-ek — többnyire önhibájukon kívül — amelyekben kisebbek a termelési eredmények, kedvezőtlenebbek az anyagi viszonyok. De nem váratnak sokáig a tsz-parasztság számára kedvező intézkedések, azokra sor kerül az ötödik ötéves terv időszakában. Dr. Dimény Imre nagy tapssal fogadott hozzászólása után 21 tagnak adták át a Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvényt és pénzjutalmat, valamint a törzsgárdajelvényt azoknak, akik már több mint tíz év óta tagja,- a szövetkezetnek. Meglepő volt, milyen számban képviseltette magát köztük a fiatalabb generáció. BI. Népújság 3 «73. február 15. Sóderüzlet Kezdődhet a tavaszi szántás A regölyi Népakarat szövetkezet javítóműhelyében lassan véget ért a téli nagyjavító munkák dandárja. A 30 fős komplex szerelő-, lakatos-, festő-, forgácsolóbrigád a téli hónapokban a teljes járműállományt ellenőrizte, feljavította. Jövő héten a traktorok egy része Szekszárdra megy kötelező gépjárműszemlére. Ott is vizsgáznak a szerelők, de igazából majd a tavaszi talaj-előkészítő munkáknál bizonyítják, hogy jó munkát végeztek a gépeken. — Még néhány húzás a kulccsal, aztán mehet próbára —« mondja Szűcs György szerelő. tu. •• ' fi ' u?, - -syyf, ■ — Itt bizony ki kell cserélni a deszkát — mondják a lakatosok. Egy-két óra alatt elkészül az új, lemezzel megerősített rész. — Itt letört egy idomacél. A vontatószekrény így nem ülne stabilan. Sebaj, gyorsan meghegesztjük. Foto: K. Z,
