Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
> A politikai konyvnapok mérlege Tolnában Első helyen a lexikonok és Fock Jenő kőtele A Kossuth Könyvkiadó 1961 óta minden évben megrendezi a politikai könyvnapokat, amelyek inkább könyvhónapok, hiszen november 1-én kezdődnek, és februárban fejeződnek be. Ez az az időszak, amikor a, megyei kirendeltségek a pártszervezetek segítségével „kiemeltén”-» foglalkoznak a politikai irodalom terjesztésével, népszerűsítésével, és tegyük gyorsan hozzá, az igények kielégítésével. Valóságos és növekvő igényekről van szó, s ez legjobban a „felfutáson” mérhető. Több mint tíz esztendővel ezelőtt hazánkban, az első politikai könyvnapokon közel 1000, főként falusi pártszervezetben nem egészen félmillió forint értékű politikai irodalom kelt el. Tavaly, amint ezt a Kossuth Könyvkiadó tájékoztatója közli, 2319 vidéki pártszervezet rendezte meg a politikai könyvnapokat és 2 millió 900 ezer forint értékű könyv talált gazdára. Tolnában hasonló a helyzet. Háhn László megyei kirén- deltségvezető a következőket mondta: „Kezdettől fogva nálunk, Tolna megyében is minden évben megrendezzük a politikai könyvnapokat. Először könyvhétnek neveztük, aztán kiderült, hogy rövid néhány nap alatt lehetetlenség a rendezvényeket megfelelően lebonyolítani. Nem én mondom, illetékes helyen is megállapítják: a megye nagyságához mérten mi elég jó eredményeket érünk el. Ezt természetesen elsősorban a politikai könyvnapok forgalmával lehet bizonyítani, hangsúlyozom, kifejezetten az idetartozó művek forgalmával. Az 1962-es adatok nem állnak rendelkezésemre, de annyi bizonyos, hogy a kezdéshez viszonyítva, már az induláskor szép eredményeket értünk el.” Megtudjuk Háhn Lászlótól, hogy 1970—71-ben 73 ezer forintot, 1971—72-ben 60 ezer 700 forintot, 1972—73-ban 90 ezer forintot forgalmaztak a könyvnapok idején kifejezetten politikai természetű munkákból, művekből. Ennek megfelelően a Tolna megvei kirendeltség az aktívák segítségével tu'ajdónképnen eleget tett annak a vállalásának, amely 10 százalékos forgalom- növekedést „irányoz” elő. Ez egyébként kollektív Vállalás, minthogy a Tolna, Somogy, Baranva, a Zala és Vas megvei kirendeltségek egvütt t°t_ ték. s ez a vállalás is feltétele, hogv elnyerjék a szocialista brigád címet. Az érdeklődést, továbbá az Igényeket flanelembe véve, tavaly 45, az idén már 70 párt- szerVezet foglakozott megkülönböztetett figyelemmel a köriyvnanok lebonyolításával. Na a von jó eredményt értek el a Dalmandi Állami Gazdaságban, a sárszentlőrinci Petőfi Termelőszövetkezetben, a Bonyhádi Cipőgyárban, a Tol-, nai Selyemgyárban és még több mezőgazdasági üzemben. Számos kisebb termelőszövetkezetben először fordult előj hogy a szövetkezeti gazdák több száz forintot költöttek politikai könyvekre. Érdekes egyébként, hogy a mezőgazdasági üzemekben szembétű- nően nő az ilyen természetű munkák után az érdeklődés. A legkeresettebb könyvek a lexikonok: a Filozófiai Lexikon, a Közgazdasági Lexikon, Munkásmozgalom Történeti Lexikon, Esztétikái Kislexikon és a Ki kicsoda bővített, második kiadása. Könyvsikernek számít Fock Jenő kötete, a Szocializmus építésének gazdaságpolitikája. Igen-igen népszerű volt Kertész Magda könyve „Nő — három szerep- osztásban”, és egy lengyel író Stanislaw Lem „Summa technológiáé” című kötete. Az ismertető szerint „A kötetben az emberi (és nem is csak az emberi) civilizáció óriási időket átívelő lehetséges fejlődésének képe rajzolódik ki előttünk. Lem elemzéseit olyan messzire viszi ki térben és időben, olyan területekre hatol be, amelyek gyakorlatilag nem annyira a tudós szakembereknek, hanem inkább azoknak a filozófusoknak a területe,, akik a tudomány és a technika jelenlegi fejlődése alapján, a fejlődési tendenciákra figyelve a civilizáció (pontosabban: civilizációk) jö. vőjét igyekeznek megjósolni”. A felsorolás nem lenne teljés Petőfi nélkül. Petőfi születésének 150. évfordulójára jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó a tanulmánykötetet. az életrajzi kötetet, továbbá Kunyady József .,A viharmadár” című művét. Ezeket valósággal elkapkodták Tolna megyében. Igen keresték az S2KP története új kiadását, az Esztétika rövid történetét, és A XX. század pszichológiáját. Végső soron a politikai könyvnapok Tolnában jól sikerültek. Figyelmet / érdemel, hogy a Kossuth Könyvkiadó a mostani politikai könyvnapokat a Szovjetunió 50 esztendős fennállása jegyében, s a nemzetközi könyvévben rendezte. Háhn László ehhez hozzáteszi: „Az eredményeket az aktívák segítségével értük el. Nekik köszönhetünk legtöbbet. Tolna megyében a politikai könyvek terjesztésével 600 ember foglalkozik önzetlenül és lelkiismeretesen.” Sz. P. Magyar kiállítók a lipcsei vásáron A szocialista országok vásármenetrendjében az első és az egyik legjelentősebb nemzetközi találkozó a március 11-én nyíló lipcsei tavaszi vásár, amelynek Magyarország ezúttal is résztvevője. Az idén 210 magyar üzem, szövetkezet és kutatóintézet képviseletében 34 külkereskedelmi, valamint önálló exportjoggal felruházott vállalat vesz részt a lipcsei vásáron. Már útnak indították az első vasúti szerelvényeket és kamionokat a kiállítási tárgyakkal. A magyar kiállítók a szakmák szerint összesen 25 helyen, 3400 négyzetméternyi területen mutatják be legkorszerűbb áruikat A szocialista országok között; munkamegosztást, szakosítást példázzák majd a Tensipond rendszerű korszerű magyar mérlegek, amelyekből a KGST-országo- kat kizárólagosan Magyarország látja el. Sok magyar gépet és berendezést mutatnak be munka közben, s a legnagyobb magyar berendezések mellett állandó szakmai infor. mátor tájékoztatja az érdeklődőket. így mutatják be többek között a legkorszerűbb numerikus vezérlésű tárcaesztergát, a hidraulikus lemezvágó és élhajlító gépet, az elektronikus mérleget, az automata csomagológépet és más berendezést. A magyar vállalatok legújabb konstrukciójú termékeikből 25-öt neveztek be a lipcsei tavaszi vásár aranydiplomájáért folytatott versenybe. Egyebek között aranydiplomára pályázik a Videoton Elektron 24 jelű tv-készüléke. a MÖM derivatograoh termő- analitikus berendezése, a Met- rimpex bélyegárusító automa táia és a Hungarotex 14-féle textilterméke. A termékismertetésben érdekes újdonságai jelentkezik Lipcsében a Me- talimoex és a Nikex. Színes diakéoekkel, zenei átfestéssel és magyarázó szöveggé1 úgynevezett dia-vízióval mutatják be a két vállat atot és kereskedelmi ajánlataikat. Ha sok a A zárszámadási közgyűléseken e legnépszerűbb feladót bejelenteni: mikor, hol vehetik fel a tagok a részesedést. A szövetkezetei: többségében szép összeghez, több ezer, több tízezer forinthoz jutnak, akik egész évben rendszeresen és lelkiismeretesen termeltek, dolgoztak. „Egy forintnak száz helye van" — mondják a tsz-tagok, s ez így is van. Különösen ha arra gondolunk, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozók nagyobb része idős, s jórészt egyedülálló ember, aki maga kénytelen a ház karbantartásáról, húsról, mindennapi élelemről, ruhaneműről, s öreg napjaira tartalék pénzről gondoskodni. Egy forintnak nem száz, de ezer helyet is lehetne találni. Ennek ellenére jócskán akadnak emberek, akiknél a forint bem száz-, meg ezerfelé megy, hanem csak egy helyre: a kocsmába. Ki ne tudna példát — példákat — sorolni arra, hogy a részesedésből megveszik a választási malacot, a legszükségesebb ruhaneműt, a maradék pedig cseppfolyóssá válik. Egyik napról a másikra hűlt helye a pénznek. Kérdezheti valaki, kinek mi köze ehhez? Ha egyszer úgy érzi jól magát egy ember, hogy iszik és nem érdekli, hogy milyen házban lakik, milyen ruhát vesz magára, hem törődik a vele szemben támasztott „elvárásokkal”, attól még jó munkás és boldog ember lehet. így igaz. Csakhogy, ha puskavégre vesszük azokat, akik fogukhoz verik a garast, akiket embertelen körülmények közé kényszerít a mértéktelen szerzésvágy, éppúgy, éppolyan jogon mondhatunk ítéletet a másik véglet felett is. Nem árt, ha — legalábbis részben — tisztázzuk az okokat Kik azok, akik különösen zárszámadás után minden szabad idegükben az italboltban vannak,, s miért vannak ott A gyökerek igen mélyre nyúlnak. Tény azonban, hogy a tanyasi vegyesbolt italpolcainak és □ falusi kocsmáknak kialakult a törzsgárdája. Részben a szokásos kocsmavitézekből, — mert ilyenek is vannak — részben beszélő ötökből, rendszertelen fröcs- csözőkből, de nagyobbrészt olyan emberekből, akik bár rendszeresen dolgoznak, de az örökös költekezés, ivászat miatt sohasem jutnak az ötről a hatra. Zárszámadás után a kiéhezett emberek mohóságával nyelik a féldeciket, s hó végén már filléres gondokkal küszködnek. SokMinden dolgozó vegyen részt a kollektív szerződés teljesítésének értékelésében Az ipari tevékenység belső mozgató egységes jogszabálya üzemekben a kollektív szerződés, a dolgozókollektíva, valamint gazdasági vezetők között mind a két fél részéről eL fogadott és aláírt okmány. A szakszefvezeti munka egyik legfontosabb tefülete a dolgozók védelmében őrködni a kollektív szerződés betartása felett, ezért is nagy figyelemmel kell kísérni egész évben a szerződés kétoldalú teljesítését. Az elmúlt évbén mi úgy ítéltük meg, hogy nem elég az igazgatói beszámoló egyszerű elkészítése után a kötelezően előírt formákban beszélni a végrehajtás tapasztalatairól. Az élet azt kívánja, hogy naponta, a mindennapi munkavégzés mellett a kollektiv szerződés egyes pontjainak végrehajtásával találkozzunk, annak jó vagy rossz oldalával, esetleg fogyatékosságával, ezért is szükségesnek láttuk év közben, hogy állandóan tájékoztassuk dolgozóinkat arról, hogy a kollektív szerződést hogyan hajtják végre. Biztattuk dolgozóinkat, készüljenek fel az év végi beszámoló gyűlésre, tudjanak javaslatokkal, kezdeményezésekkel részt ven. ni a szerződés teljesítésének értékelésében. Vállalatunk igazgatójának irányításával januárban 40 főből álló munkabizottságot hoztunk létre, melybe bevontuk a különböző társadalmi szervekben dolgozó aktivistákat, a munkahelyek élmunkásait, továbbá a kollektív szerződést jól ismerő, annak előkészítésében is részt vevő technikai munkatársakat. A feladatokat felosztottuk, így kialakultak az 5—6 főből álló, a területet speciálisan ismérő munkabrigádok, majd a dolgozók előtt történő előzetes vSIe- mériyhyilvánítás és viták során összegeztük á rájuk vonatkozó részét. A munkabizottságok a többszöri konzultálás alapján egységbe foglalták a beszámolót, melyet az igazgató írásban „véleményezésre” előterjesztett a szakszervezeti bizottsághoz. A szakszervezeti bizottság az igazgatói beszámolót véleményezte, melyet a vállalati szakszervezeti tanács megvitatott, végső soron pedig a dol- gozokoliektíva elé kerül. Az elmúlt évi tapasztalat szerint jó módszernek bizonyult a kollektív szerződés teljesítésének ilyen értékelése. Az üzemi demokrácia szellemében szinte akarva, vagy akaratlanul is minden dolgozó részletesen megismerte a kollektív szerződést, tudomást szerzett jogairól, kötelességeiről, véleményt tudott alkotni a szerződés végrehajtásáról, és azonosítani tudta szűkebb munkaterületére. NAGY SÁNDOR szb-titkár Simontornyai Bőrés Szőrmeipari Vállalat szór a családfővel együtt az asszony is a pultot támasztja: tehát nemcsak egy embernek, hanem mát eleve a családnak nincs meg a képessége ahhoz, hogy kilábaljon az átlag alatti színvonalból. Mert természetesen a folyékony arany nyeli a forintokat, a tetőről a cserepét, az udvarról a baromfit, a gyerekek lábáról a cipőt és kezéből a könyvet. Mi (enne, ha a szabó-varró, a hímző* a helytörténeti, meg a horgászszakkör mellett a beosztás, az élni tudás módjára, kultúrájára is tanítanának a falusi művelődési házakban? Mi lenne, ha egy-egy vezető, közösség, brigád vagy munkacsapat emberi kötelességének tartaná azt is, hogy ne csak a teljesítményről, a munkáról, hanem a helyes, normális emberi tartásról, erkölcsről, a családdal szembeni kötelességről is váltana időnként szót □ beosztottjaival, a munkatársaival? Mert bizonyos, hogy azzal nem történik semmi, ha barackot nyomunk az iszákos ember fejére. / , Vannak megszállott pénzgyűjtők, s notórius költekezők. Az emberek többsége szerencsére mértékkel gyűjt, mértékkel „fejleszt” és mértékkel vásárol. Faluhelyen szokás, hogy a „zárszámadási pénzből” veszik meg a tartós fogyasztási cikkeket, a ruhaneműt. Az előbbivel nincs is semmi baji bármelyik iparcikk-, vagy bútorüzletben mindenki megtalálja, amit venni akar. Ennél sokkal nehezebb fehérneműt vásárolni. A kereskedelem nem készül fel kellően a zárszámadás utáni rohamra. Érdemes körülnézni egy-egy falusi vegyesboltban. Hihetetlenül szegényes a ruhanemű-választék. S ha foszforeszkáló pirosban, vagy zöldben járnak a falusi asszonyok, ne csodálkozzunk rajta, a háztáji munka nem engedi őket messzire utazni, üzletekben válogatni, várni, míg megjön az áru, azt veszik, ami a falusi boltban van. S ha egy-egy napot szakítanak vásárlásra, olyan áruk között válogathatnak, amit a zárszámadási „pénzes időszakban" dobnak piacra. A kereskedelem dolga lenne az öltözködési ízlést alakítani, nem pedig leegyszerűsített formában igazodni ahhoz. Hogy a pulóvereknél maradjunk, a szekszárdi Korzó Áruház polcai tele vannak lila alapon sárga, meg sötétlila hímzéses, csiricsáré, harsány és drága holmival. A falu gazdasági fejlettsége mögött elmaradt az emberek ízlésbeli fejlődése. Ne hibáztassuk őket. Kénytelenek beérni azzal, ami van, lekopírozrii egymás házát, módját, öltözködését, magatartását — sokszor ellenkező irányban, mint ahogy jó lenne. Pénz van, nem is kevés. A hozzávaló ízlés, emberi magatartás kialakítása a falu társadalmi, gazdasági, politikai vezetőinek a feladata — részben. Nagyobbrészt azonban az egész ország dolga. Meg kellene találni a módját ennek is. Bizonyos, hogy egy oktató, nevelő, formáló céllal készült tv-sorozat népszerűségében vetekedhetne egyik-másik tartalmatlan, semmitmondó műsorral. V. M. m r 9 ii I sag *j 1973. február 14. Nép
