Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
Felmondtak néhány társtulajdonosnak Beszélgetés az igazgatóval Két esztendeje ötvenöt alapító tagszövetkezet összefogásával szerveződött át a korábban MÉK néven működő Tolna megyei vállalat TOLNA- KER-ré. A vállalat feladata: a szabad forgalmú mezőgazdasági termékek felvásárlása, értékesítése. Végeznek ipari tevékenységet is, tartósító üzemük, göngyölegkészítő részlegük, feldolgozó üzemük van. A TOLNAKER vagyonának egy része a tagszövetkezetek tulajdona. Valamennyi tagszövetkezet évente egységesen ötvenezer forint vagyoni hozzájárulást fizet a közös kasz- száb'a és a vállalat gazdálkodásának megfelelően nyereséget kap. Talán nincs az országban még egy vállalat, amit annyiszor átszerveztek volna, mint éppen a mezőgazdasági termékeket felvásárló és értékesítő vállalatokat. Éppen ezért tartottuk időszerűnek, hogy két esztendő múltán megkérdezzük Nika Károlyt, a vállalat igazgatóját, mire vitte ez idő alatt a TOLNAKER. — Két évvel exelőtt 63 millió forint közös vagyonnal indultak. Menynyit gyarapodott a vállalat a két esztendő aictt? — Erre most pontos számokkal válaszolni nem tudok, mert még nem készült el a múlt évi mérlegünk. A vagyonunk körülbelül 10 százalékkal nőtt — Változott-e a tulajdonosok száma? — Az induló ötvenöt tagból jelenleg már csak negyven- három. tagszövetkezetünk van. Öten kiléptek, hét szövetkezetei pedig kizárt az igazgató- tanács. Két termelőszövetkezet már induláskor kilépett, mondván, hogy eredetileg nem is akartak belépni, hanem különböző agitációk hatására írták alá a belépési nyilatkozatot. A bátaszéki Búzakalász, a faddi Lenin és a nagykónyi Haladás Tsz múlt év december 31-én vált meg tőlünk. Mindhárom szövetkezettel van kereskedelmi kapcsolatunk jelenleg is. Hét termelőszövetkezetnek azért mondott fel az igazgatótanács, mert .nem teljesítették az alapító-' okiratból vállalt kötelezettséget; nem fizették be az ötvenezer forintos vagyoni hozzájárulást. A TOLNAKER viszonylag nem áll rosszul, de még mindig kevés a tőkénk ahhoz, hogy egyik-másik tagszövetkezet igényeinek eleget tegyünk. — Ha magasaié az igények, akkor ehhez mórién több pénzt kellene fizetni a közös vállalkozásba a szövetkezeinek. — Ez rendkívül nehéz. A tagszövetkezetek egy része szintén nehéz körülmények között gazdálkodik, több szövetkezet anyagi gondokkal küszködik. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy egyelőre nem látják a TOLNAKER közös vállalat tevékenységét egyértelműen eredményesnek ahhoz, hogy nagyobb összeget felajánljanak fejlesztési célokra. A két év a bizonyításhoz nem volt elég, még akkor is, ha azt vesszük, hogy közel 750 ezer forintot fizettünk vissza a tagoknak ez idő alatt a működési eredményből. Az engedményes üzletkötések soeHB0QO Mépíjság 5 1973. február 13. rán pedig közel kétszázezer forintot takaríthattak meg. A TOLNAKER működése kapcsán eddig tehát egymillió forintot kaptak a tagszövetkezetek. — Erők turinl a két át alatt • vállalat szolgáltatásai, technikai, technológiai létesítményei nem sokat bővüllek ét korszerűsödtek. — így igaz. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy a felhalmozódó fejlesztési alapunkat takarékba raktuk, gyűjtöttük, nem akartuk az erőnket elaprózni. Éppen emiatt válik lehetővé, hogy idén közel tizenötmillió forintos beruházással a régóta várt húsüzemünket elkezdjük építeni. Ettől függetlenül. Az első évben hárommillió, a második évben mintegy három és fél millió forint értékű beruházást végeztünk. Többek között nyitottunk néhány üzletet Pakson. Dombóváron, Tolnán. A legjelentősebb beruházás azonban a húsfeldolgozó lesz — TOLNAKER első önálló nagy beruházása. — Mi a véleménye, végleges maradhat-e a TOLNAKER a mostani formájában,' a mai szervezetében? Várható-e újabb átszervezés? — A MÉK átszervezésekor az alapvető szervezési kereteket úgy gondolom helyesen határoztuk meg. Két év távlatából úgy látjuk, hogy a jelenlegi szervezeti forma jó. De hozzá kell tenni azt is, hogy a jelenlegi formát nem tekinthetjük véglegesnek. Részben azért nem, mert a népgazdasági szinten történő strukturális változásokat mi sem kerülhetjük ki, részben pedig azért, mert a tagszövetkezetek igénye állandóan változik. A vállalat működésének eredeti céljait fenntartva, további finomításokra, korszerűsítésekre van szükség. Elsősorban a forgalmazó vállalatok belső mechanizmusának korszerűsítése és a vállalaton kívüli jövedelem szabályozó korszerűsítése sürget •-> MII jelentsen «? — Ez azt jelenti, hogy a közös vállalatok, köztük a TOLNAKER is igen alacsony eredményrátával dolgozik. Az akkumulált nyereség a forgalomnak 1—1,2 százaléka országosan. Ez olyan nyereségszint, ami még az egyszerű újratermeléshez is kevés. Bőa vített újratermelésről nem is beszélhetünk. Az elért színvonal tartása is gondot okoz, fejleszteni pedig egyáltalán nem lehet. Szükség van arra, hogy a meglevő állami preferenciák felosztását módosítsák, jobban figyelembe vegyék az egyes vállalatok konkrét igényeit, lehetőségeit Miről is van itt szó? A VállalaÄ Szekszárdi Körzeti Sütőipari Vállalat vállalatfejlesztési tervének megfelelően a napokban ismét jelentős műszaki fejlesztési állomáshoz érkezett. Hétfőn megkezdték a szekszárdi kenyérgyárban a tüzelőberendezések átépítését. Eddig szénnel fűtötték a kemencéket, tíz nap múlva pedig olajjal. A vállalat vezetősége úgy határozott, hogy a szekszárdi pékáruk minőségének javítása, egyenletessé tétele érdekében szükséges áttérni a korszerűbb tüzelési módra. Háromszázhetvenezer forintot költenek az olajtüzelő berendezések felszerelésére. A szerelés tíz naoig tart. A vállalat vezetői a kenyérellátoknak országosan a negyedik ötéves tervidőszak alatt mintegy hatszázmillió forint fejlesztési lehetőségük van — megosztva a MÉM és a Belkereskedelmi Minisztérium keretei között. A vállalatoknak mindkettő felügyeleti hatóságuk. A támogatás kritériuma ugyanolyan, mint általában a Belkereskedelmi Minisztérium által folyósítható preferenciákra, vagy általában a MÉM által adhatókra. Tehát ugyanolyan saját erőt kell felmutatni, ugyanolyan műszaki és egyéb előírásoknak kell eleget tenni, ha létesítünk valamit, mint például egy szarvasmarhatelep építésénél. Holott a forgalmazó vállalatoknál jellegében egész más vállalkozásról van Szó. A hatszázmillió forintnak még a tized részét sem tudják igénybe venni a vállalatok, mert az alacsony nyereség miatt a saját erőfedezet nincs meg. így aztán a támogatás nem oda kerül, ahol éppen fejleszteni kellene, hanem oda, ahol a pénz van. Ennyit a fejlesztési támogatásokról. Az ártámogatással kapcsolatban. Például a közös vállalat a tárolt készletek után a tanácsoktól pénzt kap. A kapott összeg a tárolással járó költségeket nem fedezi. Ugyanakkor a tanács akkor köti meg velünk a szerződést a téli tá- rolású árukra, amikor a termelés már befejeződött. Előfordul, hogy megtermeljük az árut, de nincs rá szükség. Indokolt lenne korábban megkötni a szerződést, vagy több évre, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. így nem fordulhatna elő, hogy például megtermelünk kétszáz vagon Hol tart az ipari szövetkezetek tízéves fejlesztési programjának megvalósítása? — erre a kérdésre kereste a választ az OKISZ egy közelmúltban készített felmérése. Az első két esztendő beruházási tevékenységét számba véve megállapították: a szövetkezetek ez ideig mintegy 2 milliárd 200 millió forint értékű fejlesztést valósítottak meg, de — elsősorban a költségek növekedése miatt — a negyedik ötéves terv időszakára programba vett fejlesztés egy része némileg elhúzódik. Napjainkban 220 szövetkezet rendelkezik minden szükséges feltétellel és ezek a tervidőszakra elhatározott beruházásokhoz lényegében már tást azonban biztosítják. Tárgyaltak már az ellátási területen működő Népbolt- és ÁFÉSZ-üzletek vezetőivel, s megállapodtak az új szállítási rendben. E szerint Paks, Nagydorog, és Bogyiszló sütőüzemeiből hozzák majd Szekszárdra és más területekre is a kenyeret. A péksüteményt valószínű, a szekszárdi kettes számú üzemből tudják biztosítani, de a választék ez alatt a tíz nap alatt érthető okokból nem lehet akkora, mint máskor volt. A vállalat vezetősége tárgyalt a Bonyhádi Sütőipari Vállalattal is. Amennyiben szükséges, a bonyhádiak hét burgonyát, abból száz vagonnal szánunk téli tárolásra, de a megyei tanács csak ötvenet, vagy éppen százötvenet kér. — Nem túlságosan toUelől kStSU a vállalat? — Igen ez így van. Ez gátló és fékező sokszor, mégis azt kell mondani, hogy ez a természetes. A közös vállalatok sem lóghatnak ki az általános közgazdasági irányítási rendszerből. A vállalatok sajátos helyzetével kapcsolatos, és kevésbé hatékony módszereket kellene felülvizsgálni, finomítani — persze a lehetőségeknek megfelelően. — CreiMlM halálál ■ iSIdsűrprogram a TOLNAKER-nál? — Ez igen komplikált. A zöldségprogramról általában beszélnek. A valóságban pedig ez nem más mint egy iparcentrikus program, elsősorban az ipari alapanyag megteremtését szolgálja. A kereskedelmi árutermelés vonatkozásában a változás igen jelentéktelen, majdhogynem semmi. Véleményünk szerint ki kellene dolgozni és a kormány elé terjeszteni a zöldségtermesztés fejlesztésének a kereskedelmi árutermelésre vonatko. zó programját is. Az ipari nyersanyagok védő árai a kereskedelmi árutermelés felvásárlási árainak emelését is jelentették — így a fogyasztói árak emelkedését is. Ha ezt nézzük, program hatása negatív. Egészen más ösztönzőkre lenne szükség. Talán jobban segítette volna a program az áruellátást, ha igazodott volna az adott helyzethez. Hogy mást ne mondjak, például a szántó. további 2 milliárd 600 millió forintot fordítanak építkezésre. gépek beszerzésére, külön- féie forgóeszközök biztosítására, elsődlegesen azzal a céllal, hogy korszerű kis- és középüzemeket alakítsanak ki. A fejlesztés költségeire az érintett szövetkezetek több mint másfél milliárd forintot saját alapjaikból biztosítanak, emellett 225 millió forint értékű tanácsi juttatás, mintegy 144 millió forintos állami támogatás, valamint további 700 millió forintnyi bankhitel segíti céljaik megvalósítását. A vidéki szövetkezetek a fővárosiaknál nagyobb mértékű támogatást élveznek, mivel fejlesztésük egyúttal a foglalkoztatás bővítését is szolgálja. A beruházások nyomán előreláthatólag már a IV. ötéves végén, esetleg hétközben is segítenek a várost ellátni kenyérrel. Várható, hogy a kenyeret nem a megszokott időben tudják a boltokba eljuttatni, mivel az említett három sütőüzem folyamatosan üzemel, és amint egy-egy kocsirakomány összegyűl, akkor indítják csak el. Ebből kifolyólag várható, horry több alkalommal lesz a szekszárdi üzletekben friss kenyér. És arra is felkészülhetünk, hogy egyes üzletekben később jutunk süteményhez és kenyérhez is. A sütőipari vállalat a lakosság türelmét és megértését kéri a következő tíz napra. földi árutermelést ötven hektár nagyságrendhez köti a program, ötven hektáron lehet termelni fűszerpaprikát, borsót és még sok mindent.de nem lehet például pritamin- paprikát, vagy San Marsano paradicsomot. Jó lenne, ha a termelők kisebb területhez is kapnának támogatást — Ha változik, ha módosul a xoldségprogram, eredményesebb lesi a TOLNAKER működése, szélesednek* korszerűsödnek a szolgáltatásai. — Bízunk benne, hogy a je- lenlegi helyzet megváltozik. Bár ami azt illeti, valahogy mintha félretájékoztatták volna a közvéleményt A köztudatban ugyanis az terjedt el, hogy nincs elegendő zöldség és gyümölcs. Ha alaposan utánanéznénk, kiderülne, hogy nagyon sok az eladatlan áru. Nem a termelés, hanem az értékesítés a gondunk. Igaz, a zöldség és a gyümölcs drága. A drágulást az önköltség emelkedése idézi elő. Az áru drága, a termelők mégis elégedetlenek és azt mondják, hogy nem térül meg a befektetett költségük, így aztán visszaesik a termelés is. A korszerűsített felvásárló kereßkede- lem ennek ellenére alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A SZÖVOSZ és a TOT elnöksége megállapította, hogy országosan is, megyénkben is növekedett a forgalom, javultak a hatékonysági mutatók. A vállalat belső mechanizmusa azonban még számtalan gonddal küszködik. Legfőbb törekvésünk, hogy a fogyatékosságokat a magunk módján és a rendelkezésünkre álló eszközökkel megszüntessük. Nehéz feladat előtt állunk, hisz a tagsági érdekeltséget és a nyereségérdekeltséget néha csak elméletben lehet megvalósítani, a gyakorlatban nem. terv időszakában ötmilliárd forint értékű árutöbblet várható, amiből hárommilliárdnyi az exportot növeli majd. Az OKISZ elnöksége megállapította, hogy az ötéves terv végére 700 ipari szövetkezet alakul át korszerű kis- és középüzemmé, ahol nemcsak a termelés színvonala, hanem a tagok szociális és kulturális ellátottsága is megfelel a korszerű igényeknek. Napirendre került a lakosság részére végzett szolgáltatások színvonalának emelése is. Gépjárműjavítás fejlesztésére az 1975-re tervezett kapacitásnak több mint 70, a textiltisztítás korszerűsítési programjának 92, az építőipari javítások bázisainak fejlesztését szolgáló célkitűzéseknek mintegy 76 százaléka valósítható meg a jelen ötéves terv végéig. Az 1969-es kormány- határozatban kiemelt szolgáltatások (gépjárműjavítás, elektroakusztikai és háztartási gépek javítása, textiltisztítás, építőipari javítások) fejlesztésére több mint egymilliárdot fordítanak még ebben a tervidőszakban. Ebből 487 millió forint az állami és a tanácsi támogatás, a szövetkezeti szövetségek pedig 203 millió forinttal járulnak hozzá a saját alapokhoz. A két esztendő mérlege szerint a hagyományos szolgáltatások fejlesztésében előbbre léptek a szövetkezetek: (45 üzlet, illetve felvevőhely létesült). 1975 végéig még 80-at nyitnak meg. az elmúlt két évben 31 szolgáltatóházat adtak át, s további 51 átütését vették tervbe. A 82 szolgáltatóház teljes beruházási költsége megközelíti a 270 millió forintot. (MTI). hozzá is kezdtek. 1975 végéig Műszaki fejlesztés a szekszárdi kenyérgyárban Tíz napig vidéki kenyeret hoznak a városba D. VARGA MARTA A tervidőszak végére : 700 korszerű szövetkezeti kisés középüzem
