Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

Hétfőtől új őr Visszhang Cigaretta, tej, pálinka o Hétfőn megtörtént az átál­lás a kereskedelemben. Uj árak vannak a pálinkásüvege­ken, cigarettáscsomagokon, tej­termékeken. Mire bevezettük, meg is bé- kültünk az ötforintos tej, a négyhúszas Kossuth-, és a hat­hatvanas féldeciárral. A mos­tani árrendezés azonban az ed­digi hasonló ármozgásokhoz képest példátlan. Először tör­tént meg, hogy az ország po­litikai, társadalmi vezetői meg­győző szavakkal álltak a köz­vélemény elé. jóval az árren­dezés bevezetése előtt mond­ták el a miérteket, bizonyítot­ták az áldozat fontosságát. Mert áldozatról is szó van. Minden kiadott többletforin­tunk a mi népgazdaságunk egyensúlyát, ellentmondásoktól mentes fejlődését szolgálja. Példátlan a mostani árren­dezés azért is. mert szocialista rendünkkel szén összhangban, nem rakott mindenkinek ter­het a vállára. Gondoltunk az idősekre, a családosokra, a gyerekekre. Az áremelés mikéntjére a szocialista humánum volt a jellemző. e Sokan, legtöbben január má­sodikétól vártuk az új árakat. A dunaföldvári Piroska esz­presszó felszolgálója mesélte, hogy egy vendég újévi hangu­latban valósággal megsértő­dött, amikor hajnalban nem több pénzért kanott cigaret­tát. „Már úgy beleéltem ma­gam, hogy én leszek az első”. Ez nersze unikum, furcsaság, s csak az érdekessé# kedvéért említendő. Kevésbé volt kü­lönleges annak a kereskedel­mi vezetőnek az esete, aki ugyancsak január 2-án emelt áron vásárolt az egyik boltban kakaót. S csak azért nem sze­repelnek itt nevek — szívem­ből írnám le — mert az eset bizonyíthatatlan. A kereske­delmi felügyelőség kérdésére a boltvezető mindent letagadott — Nálunk? Szó sem lehet róla! Ilyesmi nem fordulhatott elő, o Nyolcadika előtt egy-két nappal elindult a lavina. Kar­tonszóm vitték a cigarettát egyes vevők, mintha hosszú ostromállapotra rendezkedné­nek be. így van ez: Nehezen adjuk fel a megszokottat. S az 6em mellékes, hogy egy doboz cigarettánál egy forint a „ha­szon”, húsznál már húsz, meg­éri. — De meg ám — mondta a bölcskei italbolt vezetője — majd jönnek néhány hét múl­va, hogy „most mit csináljak, megdob os odott.” — így volt ez a sörnél is. Ládaszám vitték a szalonsört, lerakták a pincébe, aztán ke­seregtek egy hónap múlva, hogy megbuggyant az egész.­De a boltok bírták a roha­mokat A közoontokból min­denütt kiszóltak telefonon: ha elfogy valami. kérjenek sür­gősen pótszállítmányt. Szinte sehol nem volt rá szükség Az igazsághoz tartozik, hogy ita­lokból kicsi volt. s most is ki­csi a választék. Mint minden évben a nagy ünnepi heje- huja után. o A boltokban tehát új árak voltak hétfőn, nyitáskor. Ugyanakkor reggel, megyei körútra indultak az ellenőrök. Szükség volt erre. A lakosság pontos tájékoztatása miatt, s azért, mert „az ördög sohasem alszik”. Az árváltozások mel­lett ellenőrzés nélkül nyílha­tott volna egy kis rés, ahol az ügyeskedők 6aját kezüket mé- lyeszthetik a vásárlók zsebébe. Nézzünk egy példát. Ha egy gebines rendszerű egységben valaki eldug egy-két karton cigarettát, leltárba sem veszi, mondván, hogy már eladta, akkor később az árkülönböze­tet minden további nélkül zsebre vághatja. A példa példa maradt. Az ellenőrök nem leltek hozzá esetet o Az új árak bevezetése kö­rül már az első napon is csak említésre alig-alig méltó sza­bálytalanságokat tettek, tehet­tek szóvá az ellenőrök. Néhány helyen „elfelejtették” az új ár­cédulát kitelni, másutt nem volt kész teljesen a leltár. Pakson egvik-másik ÁFÉSZ- boltban hiányzott a Fecske ci­garetta. De egv nagy körzetben folvó ellenérzéskor sok minden más is kiderül. Hogy a dunaföldvári ÁFÉSZ nagy csemeCTeboltiában elvan hideg van, mint egy „farkas- ordítóban”, A hűtőpult már- már feleslegesnek látszik. „Nincs gázolaj” — mondta az üzletvezető — „két napja nem kantunk”. Hogv a dunaszentgvörgyi há- rom^elviséges vendéglő áru­készlete egv házi bárszekrény­ben elférne. Hogy a kömlődi csárdában több más apró felszerelési tárgv mellett csupán kávés­pohárból 260-at (nem tévedési loptak el a betérő „kedves” vendégek. Két hónap alatt. Hogy a Tolna megyei Ven­déglátó Vállalat az árrendezés­sel egvidőben emelte a kom­mersz borok árát. — Erről nem volt szó — zúgolódtak a vendégek. Joggal. A bor szabadáras termek <Je furcsa, hogy a vendéglátónak éppen most jutott eszébe élni az árforma adta lehetőséggel. Hogv ném°lvik üzlet, például a paksi ÁFÉSZ 11-es, nemcsak kicsi, de a tisztasága is, hm... Hogy a tolnai, szintén 11-es számot viselő élelmiszerüzlet gazdátlan egység benyomását kelti. Árukészlete szegényes, rendje sem kifogástalan. Mindez, s még sok más ész­revétel külön-külön is közérde­kű téma lehetne. S lesz is, sajnos, biztosan. o Végezetül ejtsünk néhány szót a szabadórróL A kannás hideg kakaó li­terje öt forintba kerül. Poli- pack csomagolásban fél liter 2,80. A szekszárdi tejbárban, mely tudvalevőleg azért léte­sült, hogy olcsó reggelizőhelye legyen a lakosságnak, a meleg kakó literje 10 forint. — Még így is olcsóbban ad­juk, mint a vendéglátó — mondta a Népbolt Vállalat igazgatója. Ez azonban nem magyarázat. A kakaó szabadáras termék. A tejbár kalkulációja alapján nem szabálytalan egy literért a kemény tizes. Mégis az embernek az a több mint érzése, hogy a két­szeres ár tisztességtelenül sok. Nem lehetne, kellene a kalku­lációt felülvizsgálni, és az ész­szerű felé közelíteni az árat? Vagy azért a tejbár elneve­zésben a bár szó, hogy az árakra is utaljon? KÁDÁR PÉTER Á csökkent munkaképességűek munkahelyi rehabilitációjának időszerű feladata Á csökkent munkaképessé­gű személyekről való gondos­kodásnak egyik igen fontos eleme a munkahelyi rehabili­táció. A Minisztertanács 1972. október 19—i ülésén hozott in­tézkedései is e vállalati tevé­kenység javítását határozzák meg elsődlegesen. A vállala­toknak ezért az eddigieknél hatékonyabban kell foglalkoz- niok az állományukban lévő csökkent munkaképességű sze­mélyek helyzetének rendezésé­vel. A rehabilitációs munka eredményességét hivatott szol­gálni többek között az a munkahelyi jegyzék, amelynek elkészítése minden év január hónapjában esedékes. A mun­kahelyi jegyzékben a vonatko­zó jogszabály rendelkezései­nek megfelelően 1/1967. (X. 22.) Mü. M.—Eü. M.—PM. sz. r. 3. § — fel kell tüntetni mindazon munkahelyeket, amelyek alkalmasak csökkent munkaképességű személyek foglalkoztatására és azt is, hogy ezen munkahelyeken összesen hány csökkent mun­kaképességű személyt foglal­koztathatnak. Az egyes vállalati munka­helyi jegyzékek tartalmi érté­két jelentős mértékben befo­lyásolja a csökkent munkaké­pességűekkel foglalkozó válla­lati bizottság tagjainak szak­mai felkészültsége, munkahe­lyi ismerete és felelősség ér­zete. A munkahelyi jegyzékek összeállítására vonatkozó ja­vaslatokat ugyanis a vállalati bizóttságokn ak kell elkészíte­niük. A vállalati bizottságok­nak e feladat elvégzésén túl is jelentős szerepe van a munka­helyi rehabilitációban, ezért a vállalatok vezetőinek minden­kor biztosítaniok kell azt, hogy bizottságaik a vállalat munkaügyi tevékenységében élő és működő szervezetet ké­pezzenek. A vállalatoknak a végleges­sé vált munkahelyi jegyzék egy példányát minden év ja­nuár, 31-ig meg kell küldeniök a területileg illetékes járási hivatalok és városi tanácsok vb. pénzügyi, terv- és mun­kaügyi osztályainak. Az éven­ként eddig elkészült munka­helyi jegyzékek azt igazolják, hogy a munkáltatók egy ré­sze a náluk szervezett rehabi­litációs bizottságokkal együtt nem tulajdonítanak kellő fon­tosságot a jegyzékben rejlő kedvező rehabilitációs lehető­ségeknek, ezért nem is töre­kedtek arra, hogy feltárják mindazon munkahelyeiket, amelyek csökkent munkaké­pességű személyek foglalkoz­tatására alkalmasak. Egyes munkáltatók pedig arról a kö­telezettségükről is megfeled­keztek, hogy munkahelyi jegy­zékeiket az illetékes tanácsi munkaügyi szakigazgatási szerveknek megküldjék. A csökkent munkaképességű személyek megfelelő rehabili­tációjához a tanácsi munka­ügyi szakigazgatási szervek csak úgy tudják az elvárható segítséget megadni, ha rendel­kezésükre állnak a vállalatok munkahelyi jegyzékei. Remél­jük, hogy vállalataink a mun­kahelyi rehabilitáció eredmé­nyességének fokozása céljából teljesíteni fogják a jogszabály­ból eredő kötelezettségeiket. Tolna megyei Tanács VB. munkaügyi osztálya Nem menesztettek — kiemeltek A brigádgyűléseken kell el­mondani címmel írtunk szom­bati számunkban a nagyszéke­ly i Egyetértés elnökével, Jan­kó Imrével folytatott beszél­getésről. Az elnök felemlítet­te, hogy különböző okok miatt a korábbi évekhez képest ke­vesebb időt tudott a tagok kö­zött tölteni. Arról is beszélt, hogy sokszor akkor is az ő szavának volt súlya, amikor az érdekelt tag ügyében más vezető is intézkedhetett volna. Beszélt arról is, hogy a főag- ronómus-változások is több terhet róttak rá. Ennek kap­csán. nyilvánvalóan félreér­tésből fogalmazódott meg egy mondat: „De a legközelebbi munkatársamat, a főagronó- must tavaly meneszteni kel­lett.” A félreértésre a tavaly szó adott okot. Az idézett mondatra reagált a miszlai termelőszövetkezet elnöke. „Tisztelettel közlöm, hogy az említett főagronómus én voltam, Balatoni Ottó, a miszlai Búzakalász Mg. Ter­melőszövetkezet jelenlegi elnöke. Engem nem menesztettek, hanem a tamási járási párt- bizottság és a Tolna megyei Tanács Tamási Járási Hiva­tala élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztálya, vala­mint a miszlai Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet pártszervezetének és tagságának, vezetőségé­nek kezdeményezésére Szter- náth Alajos elvtárs, a járá­si hivatal osztályvezetője személyesen keresett fel, vállaljam el a kedvezőtlen adottságok és körülmények között gazdálkodó miszlai termelőszövetkezet elnöki tisztségét. Ezt követően került sor a termelőszövetkezetben titkos szavazással elnökké választás somra." Ennyit idézünk a miszlai termelőszövetkezet elnökének leveléből, azzal, hogy őt való­ban nem menesztették a nagy- székelyi termelőszövetkezetből mert ha' így történt volna, aligha választja meg elnöknek a szomszédos miszlai termelő- szövetkezet tagsága, még a múlt év elején. Az elődjétől kellett kényszerűségből meg­válni a nagyszékelyi tsz-tag- ságnak, de nem tavaly, ha­nem korábban. A nagyszékelyi termelőszö­vetkezet elnöke teljesen ért­hető módon panaszolhatta az ismétlődő főagronómus-válto- zásokat. Bár nem említett ne­veket, elnézést kérünk Balaton ni Ottótól, a félreértésért. B. L Benzinlámpákat gyártanak Szekszárdon „Tarka évnek" ígérkezik az idei a Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyárában. Folytatják a Zsiguli gépkocsikhoz való gumitömlő-manométerek készítését, s azonkívül még egy sereg más újabb műszert, árucikket gyártanak. Szekszárdon. Az idén a tavalyihoz hasonló mennyiségben, háromszázezer Zsiguli tömlőfeszmérőt küldenek majd a szovjet autógyárba, a MOGÖRT közvetítésével. Januárban megkezdték a szekszárdi üzemben a „Hőforrás" benzinlámpák gyártását, amiket eddig a budapesti gyár bicskei üzemében végeztek, s most ennek az árucikknek a készítését áttelepítették Szekszárdra. Ebben az év­ben 5300 darab ilyen, vakító fénnyel égő készüléket gyártanak, s ehhez külön épületet építettek, amelyben a lámpákat kipró­bálják. Az épület nemsokára elkészül. A budai anyagyárból ugyancsak a szekszárdi üzembe he­lyezik ót márciusban a higanyos rendszerrel működő, hőmérsék­letmérő új manométer-család gyártását is. A különféle égető- kemencéknél, transzformátoroknál és egyéb nagy hőfoknál hasz­nálatos hőmérsékletmérő műszerekből — amelyek magasabb szintű műszaki munkát igényelnek — háromezret készítenek eb­ben az évben. A szekszárdi gyár az idén korszerűbb változatban állítja elő a hegesztő-manométereket és nyomáscsökkentőket is. Ezek pontosabbak, hosszabb éiettartamúak és szebbek lesznek a korábbi gyártmányoknál. (—só) Újabb cikkekkel bőrűit a kötelezően árusítandó termékek listája A Belkereskedelmi Minisz­térium a megf elelő ellátás ér­dekében meghatározta azok­nak a keresettebb olcsó cik­keknek — élelmiszereknek, ru­házati termékeknek, minden­napos közfogyasztású cikkek­nek — a körét, amelyeket az érintett vállalatok, szövetke­zetek, üzletek kötelesek folya­matosan beszerezni és árusí­tani. A kijelölt olcsó termé­kek jegyzékét évente az igé­nyeknek megfelelően bővítik: 1973-ra a minisztérium köz­pontilag felvette az árulistára az olcsó műbőr felsőrészből ké­szített női félcipőket, szandá­lokat. a szárazelemet és a Li­ga margarint. Ezekkel együtt most a különböző cikkcsopor­tokban 110 olyan tennék van, amelyeket minden körülmé­nyek között tartaniok kell az üzleteknek. A minisztérium a hivatalos lapjában ismételten felhívta a vállalatok, a szövetkezetek fi­gyelmét, hogy a központi cikk- listát szükség szerint, az igé­nyeknek megfelelően saját ma­guk is egészítsék ki, s gondos­kodjanak az olcsóbb cikkek folyamatos árusításáról. Az ol­csó áruk kínálatát 1973-ban az eddiginél szigorúbban el­lenőrzik. A vállalatok és a szövetkezetek évi munkájának értékelésénél azt is mind fo­kozottabban figyelembe veszik, hogy milyen kínálatot biztosí­tottak az olcsó cikkekből. Népújság 1973. január 11.

Next

/
Thumbnails
Contents