Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

Rekordok: ma és holnap Egy pályázat haszna Kezdjük a száraz adatokkal. Magyarországon a búza a múlt században 1871, s 80 kö­zött évi átlagban 7,4 mázsás termést adott hektáronként (Vigyázat, végig hektárokban számolunk!) Századunk har­mincas éveiben a statisztika a következő termésátlagokat mu. tatta ki: 11,9 — 11,1, — 16,5 —11,2 — 13,4 — 14,5 — 13,1 — 16,6 — 16,3 — 12,2 mázsa hektáronként. Napjaink ter­mésátlagai pedig 1967: 25,2 q 1968: 25,2, 1969: 27,1, 1970:21,3 (árvíz), 1971: 30,7, 1972: 30,4 mázsa búza hektáronként. Kukoricáról a következőké­pet rajzolhatjuk: 1871 és 80 között évi. átlagban 9,2 mázsa száraz szem hektáronként. Az 1931-—1941-es évek termésho­zamai: 13,6 — 20,6 — 15,7 — 18.5 — 12,0 — 22,7 — 22,9 — 22,7 — 18,4 —19,7 mázsa hek­táronként. Viszont 1967-ben 28.5 q, 1963-ban 29,9, 1969-ben 37,9, 1970-ben 33,8, 1971-ben 35,4 mázsa hektáronként. Az 1972-es terméseredményt híva. talósan még nem közölték, de már bizonyosak vagyunk ben­ne, hogy valamicskével meg­haladja a 40 mázsát. Túl mindezeken, először ér­tük el, hogy 1972-ben hazánk területén a takarmánygabona, kenyérgabona és kukorica ösz- szesített termése meghaladta a 10 millió tonnát• Tíz mázsa gabona minden la­kásra! Nem kis dolog, a vilá­gon ilyen eredménnyel kevés mezőgazdaság dicsekedhet Büszkék vagyunk tehát és joggal. De a mezőgazdaságon belül és kiviül egyaránt föl­A másik nagy kérdés és egy­ben „rejtett tartalék”, hogy ma az egyik gazdaságban 40 má­zsa, a másikban 20 mázsa te­rem hektáronként. Egyenlőség sohasem lesz, de jóval feljebb kerülhetnének a gyengébb gaz­daságok. Itt már agrotechni­kai részletekbe kell bocsát­kozni. A gazdag terme» egyik magyarázata a nemesí­tett vetőmag. Legjobb gazda­ságaink II-es, legfeljebb III-as fokozatú magot vetnek. Má­sutt azonban tömegével vet­nek V. sőt VI-os fokozatú magot is, ez pedig már neme- sítettnek semmiképpen nem nevezhető. Aki bő termést akar, az belevet egy holdba 170—180 kiló magot is. Aki azonban takarékoskodik, az megelégszik 120—130 kilóval, ennyi magból viszont a leg­jobb esztendőben sem lesz rekordtermés. Műtrágyát ma már mindenütt használnak. De a műtrágya ravasz dolog. Az első, kicsi adagok még lát­ványos sikereket hoznak, de csak valahol a 15—20 mázsás termések tartományában. A közepes adagokat viszont a föld tárolja halmozza. Ezek isazi sikereket esztendők múl­tán hoznak, a rekordokhoz pe­dig kimondottan nagy műtrá­gya adagok szükségesek. Nincs arról szó, hogy a gyengébb gazdaságok agronó- músai ne tudnák: a jó ter­méshez magas fokozatú vető­mag, sok vetőmag és nagy adagú műtrágya kelL Csak­hogy a főkönyvelő egyszerűen nem tud előteremteni annyi pénzt, amennyi ezekhez szük­séges volna. A befektetés megtérülne, de nincs miből befektetni. így konzerválódik a szegénység a pénztárban és a földeken; a kettő együtt pedig fékezi az országos ter­méshozamok növekedését. A kukoricánál némileg elté­rő a helyzet. A kukorica ter­mesztés egyik alapkérdése, hogv müven tenyészidejű nö­vényt vet a gazdaság? Minél hosszabb a tenyészidő, annál magasabb terméshozam vár­ható. Ezért a legjobb gazdasá­gok hajlamosak arra, hogy kimondottan hosszú tenyész­idejű kukoricákat vessenek. Ezek már esetleg csak novem­berben,, jobb esetben október • végén érnek be. Ez a „dobás” most bejött, mert hosszú és viszonylag kedvező volt az ősz. De mi lesz, ha esős lesz a szentember és fagyos/rz ok­tóber? Akkor bizonv éppen a legjobbak érzik meg a legsú­lyosabban a kockázatvállalás terhét. Illetve, ha ezt el akar­ják hárítani, akkor a mostani­nál sokkal, de sokkal több szárítóberendezést és minden viszontagságnak ellenálló rak­tárteret kell létesíteniük. A kukoricánál is fellelhetők az eltérő termésátlagok adta gondok és lehetőségek. Az úgynevezett „zárt rendszer­be«” termesztő gazdaságok ma már hektáronként az 50 mázsás hozam körül tartanak, miközben mások megrekedtek a harmincas évek termelési szi.n+ién. Logikus tehát a kö­vetelmény, hogy a haladás érdekében a közenes. sőt a gyenge gazdaságok is termel­jenek zárt rendszerben. Csak­hogy ehhez speciális és na­gyon költséges vetőmagvak, gyomirtó szerek, műtrágyák és gépek kellenek. » A búzánál és a kukoricánál eltérőek ugyan a kérdőjelek, de a végeredmény mindkét helyen ugyanaz: a pénz, a tőkeerő. így jutunk el ahhoz a furcsa helyzethez, hogy a bú­za és a kukorica terméshoza­mainak további fokozása ma már nem annyira agronómiái, mint inkább érdekképviseleti kérdés. A termelőszövetkezeti szövetségek, az állami gazda­sági összefogások sokat tesz­nek azért, hogy jobb ellátást, kedvezőbb hitelfeltételeket, kíméletesebb adópolitikát ér­jenek el — az agronómusok- nak. Népgazdaságunk helyzete ismert, de fejlesztési tervein­ket teljesíteni akarjuk. Nyil­vánvaló tehát, hogy nemcsak az érdekképviseletek, de az állam is keresi annak lehető­ségeit, hogy a további fejlődés anyagi-műszaki feltételeit megteremtse. FÖLDEÄKI BÉLA fi Petőfi-évforduló kapcsán Sárszentlőrincen, Petőfi diá- koskodásának színhelyén a TIT szervezésében előadásso­rozatot rendeznek. Az első elő­adásra most került sor: Csep- regi Béla, a falu múltjának jeles kutatója beszélt Petőfi sárszentlőrinci tanárairól. Az előadást rendkívül nagy érdek­Szekszárd város Tanácsa ta­valy decemberben pályázatot hirdetett a Wesselényi utca mentén, a Mikes és Arany Já­nos utcák tömbjében építendő két 80—80 lakásos OTP-tár- sasház felépítésére. A pályázat arra indította az Állami Épí­tőipari Vállalatot, hogy belső lehetőségeit feltárja és rivá­lisánál olcsóbb ajánlattal je­lentkezzék, aminek eredmé­nyeként megnyerte a pályáza­tot. A B—1 mintájú panelhá­zakkal kapcsolatban a városi tanács kikötötte, hogy azok a szekszárdi Wosinsky-lakótele- pen már elkészülteinél igé­nyesebb homlokzatot kapja­nak. Az építkezés idei meg­kezdéséhez nyolc magánház szanálása szükséges, aminek révén az ÁÉV érdekes „szorí- tóba” került. Ugyanis,* ha a Kinizsi utcai toronyházat a novemberi határidőnél koráb­ban adja át, itt lehetőség nyí­lik a szanálandó házak lakói­nak elhelyezésére és a vállalat ilyesformán saját munkaterü­letét szabadíthatja fel. Válla­lati és közérdekből egyaránt lődés kísérte, a hallgatók szá­ma meghaladta a kétszázat. Az előadás szövegét magne­tofonszalagon rögzítették, nem­csak azért, hogy később meg­ismételhessék, hanem azért is, hogy átmásolásra átadhassák az érdeklődő művelődési há­zaknak. Előadássorozat kezdődött Petőfiről Sárszentlőrincen Palánk A tanács vesetőinek véleménye merül a kérdés: mennyire szi­lárdak ezek a termésátlagok? Nem kell-e attól tartani, mint mondiuk a zöldségnél, hogy pazarlóan gazdag évekre szűk esztendők következnek? A magyar mezőgazdaságban kialakultak és megszilárdultak a nagyüzemek; az érintettek megtanulták az új mestersége­ket; a kutatók dolgoznak, vegyiparunk fejlődött és nagy mennyiségben gyártja a mű­trágyát; gépparkunkkal, ha nem is dicsekedhetünk, de annyi traktorunk és kombáj­nunk azért van, amennyi ép­pen szükséges. Vagyis azt a tekintélyes növekedést, amit a búza és kukorica terméshoza­ma a múlt század vége óta mutat, nem fenyegeti veszély. Ingadozások persze voltak a múlt században és a harmin­cas években, lesznek a jövő­ben is, mert a mezőgazdaság az, mezőgazdaság marad. „Nincs tető a műhely felett”. Nagyobb visszaeséstől azonban nem kell tartanunk. A gazdaság azonban dinami­kus ágazat, nem ismeri az egyhelyben toporgást. A tár­sadalom a mezőgazdaságtól is azt várja, hogy folyamatosan fokozza a terméshozamokat. A felső határ még messze van, jó néhány országot találunk, ahol mindkét növény hozamai a miénknél lényegesen maga­sabbak. Azaz van még teendő, s kérdőjelekkel is számolnunk kell. A búzát vizsgálva, mindenek előtt a fajtáról kell beszél­nünk. A derék szovjet Be- zosztája tetézve váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Gondot okoz azonban, hogy ma a búzaföldek nagy többségén Bezosztáját termelünk. így ugyanis az érési idők túlságo­san egybeesnek, tíz nap alatt kellene learatnunk és az nem mindig sikerül. (Lásd az 1972-es ■ esztendőt.) Érdekünk tehát, hogy bővítsük a fajta- választékot; szovjet, magyar és rprs vidékről való belter­jes búzákkal. Ez a munka folyamatban, van; talán ha­ladhatna egy kicsit gyorsab­ban. Palánki riportsorozatunk élénk érdeklődést váltott ki. Az AFIT szekszárdi üzeméből mérges , hangon, és kioktató módon próbáltak két nappal ezelőtti írásunkba belekötni. Jelesen ebbe a három mondat­ba: „Van néhány tucat ember, aki egyik gyárból a másikba vándorol: fél év, néhány hó­nap elég számukra egy he­lyen. De ez a húsz ember vé­gül rengetegnek tűnik, mert az MMG, a BVK, az AFIf és a Téglagyár is jelenti, hogy ja­nuárban például húsz ember kilépett, húsz meg jött. Tehát a statisztika nyolcvan vándort említ..Azt mondta Amant Katalin, ebből a fogalmazásból az derül ki, hogy „az AFIT ci­gánytelep ...” Furcsa Vélemény ez az AFIT dolgozójától, de szerinte, mások is így értel- rriezik — nem pedig úgy, mint a munkaerő-vándorlás egy je­lenségét —, hogy az AFÍT-tól húszán kiléptek. Cikkünk ja­nuár elején íródott nyilván a januári vándorlásról nem adhat számot, itt csak a példa kedvért fűtünk említést az AFIT-ról is, ha... Ha ott is. és másutt is azonos emberek ván­dorlását külön-külön jelentik más-más cégek. Nyilván a sta­tisztika ilyen esetben nem a valós helyzetet tükrözi, azt tudniillik, hogy mindenütt, a város más üzemeiben is tud­ják, valójában csak a munka- vállalók elenyésző töredéke változtat munkahelyet, de ezek azt elég gyakran ... Szóval, örülünk annak, hogy az AFIT- tól nincs vándorlás, és ott mindenki törzsgárda — lehet rá következtetni a kar társnő véleményéből... Egyébként a városi tanácson is nagy figyelemmel kísérték riportjainkat. Reggelenként kü­lön beszédtéma volt. Már csak azért is, mert sorozatunk be­fejezése előtti napon szándé­koztunk a város vezetőivel b»t szelni, tehát „véleményirányí­tás nélkül” a helyszínen mun­kásoktól, tanácstagoktól, veze­tőktől kértünk véleményt. Má­tyás István tanácselnök-he­lyettes foglalta össze a véle­ményeket. E szerint sorozatunk néhány fontos tanácsi feladat­tal kapcsolatban konkrétan ál­lást foglalt, másokkal kapcso­latban pedig előmozdította a gyorsabb megvalósítást. Konkrétan: — A járdaépítés jogos kéré­se a palánkiaknak. Arról nem lehet szó, hogy a járdát a Sió- hídig vezessék. Valószínű csak a Műszergyárig tudják a jár­dát megépíteni — még az idén! Segítséget is kérnek majd, hogy a közvilágítás is elkészül­hessen. Amennyiben a járda­építésnél lehetőség nyílik költ­ségmegtakarításra a lakossági segítés révén, akkor talán még az idén a villanyvilágítást is fel tudják szerelni. Tehát, mi­nél olcsóbban tudják a járdát megépíteni, annál biztosabb, hogy a cikkünkben is említett villanykörtés világítást felsze­reljék. — Az állami gazdasági la­kások értékesítésére a lehető­ség megvan. Említettük Már- tonfai Dénes véleményét: az állami gazdaság adja el a régi lakóházakat. A tanácsnál már korábban megkeresték, az adás­vétel lehetőségéről a Szekszár­di Állami Gazdaságot, tehát amint a tanácstag ezt egy ta­nácsülésen szóvátette. Riport­sorozatunk idején érkezett meg a SZÁG levele: az OTP-n ke­resztül eladják a lakásokat. — Az autóbuszok járatainak meghosszabbítása egyedül a 11-es Volán jóindulatán múlik. Több alkalommal folyt már er­ről is tárgyalás, sajnos a Vo­lán vezetői meglehetősen me­reven elzárkóztak. Talán cilc- künk nyómán, a közvélemény ilyetén tolmácsolása révén mégis csak meghosszabbítják a műszergyárig közlekedő autó­buszok útvonalát — remélik a tanács vezetői. • — A régi hatos számú út felújítása a KPM-re vár. Nincs még tudomása a tanács vezet tőinek arról, hogy a rossz utat mikor javítják meg. — Az iskola átalakítása óvó-: dává. Korábban tárgyaltak már erről, de a költségek olyan magasnak látszanak, hogy egy vállalat nem- való­színű, hogy magára tudja vál­lalni. Január második felében a tanács vezetői é témában konkrét tárgyalást kezdenek a BVK vezetőivel. Remélik, si­keres lesz a tárgyalás és talán még a környező üzemeket is be tudják kapcsolni az átalakí­tás költségeinek részbeni vál­lalására — megfelelő óvodai hely biztosítása ellenében. Palánk nem tervezett város­negyed. Az évtizedek során úgy alakult ki a lakótelep, ahogy ma látjuk. Tervezték viszont az ipari üzemeket. El­helyezkedésükből, és a később megvalósítandó tervek ismere­téből következtethetünk . rá, hogy ezen a városrészen egy gyárakkal, lakónegyedekkel, zöldövezettel váltakozó tele­pülés lesz. A távlati tervekről azonban e helyütt még ne be­széljünk. Azok megvalósításá­hoz egyrészt igen, sok pénz kell, másrészt még sok-sok év. Palánk arculata 1972-ben olyan, mint amilyennek riport- sorozatunkban próbáltuk felvá­zolni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy itt hétről hétre változik a kép: valami mindig épül, valami mindig történik. Tegnap például a próbafű­tést megkezdték a csecsemő- otthonban. PÁLKOVÁCS JENŐ Részlet a Műszergyár gép műhelyéből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents