Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
iskola egy szibériai telepen Épül az olefinmű A városokban a gyerekek közel laknak az iskolához, a távoli vidéki iskolák azonban igen sokszor nincsenek „séta- távolságban”. Mindennapos dolog például Szibériában, hogy a mellékvonalakon futó vonatok itt-ott megállnak az iskolába igyekvő porontyok kedvéért, másutt meg buszok kerülgetik a falvakat, hogy „fölcsipegessék” őket. Akinek végképp megközelíthetetlen az iskola, az bentlakó lesz. Ez a kép fogadja a látogatót Les- noje-ban, mely kis település Délnyugat-Szi bériában. KOI,JA SZÉPEN ÜL... A levegő mozdulatlan, a higanyszál negyven fokkal zéró alatt. A köd — a forró puszták délibábjához hasonlóan — ég és föld közé vetíti a házak képét. De itt ügyet sem vetnek erre a mágiára, megszokták már. Kezdődik az első óra. Az elsősök — akik számára mi sem nehezebb, mirrt hogy veszteg maradjanak — nyitva felejtik a szájukat. Nem csoda, hisz előttük áll a világ legbámulatosabb valakije, mármint a tanítónő, Galina Mihajlovna Makarova. Személyesen a mindentudás. „Nézzétek, milyen szépen ül Kolja” — jegyzi meg Galina Makarova a lecke kellős közepén. Mindenfelől leplezetlen kíváncsisággal fordulnak a sugárzó Kolja felé. Neki persze sejtelme sincs arról, hogy egy pillanat nem sok, annyi ideje sem ül rendesen, és hogy szüntelen izgése-mozgása közepette, merőben véletlenül került ilyen ideális testhelyzetbe. Mihajlovna mindenesetre elkapta a megfelelő pillanatot, s a büszke Kolja most már talán egész az óra végéig megszilárdul abban az állapotban, amely dicsőséget-szerzett neki. A tanítónő példákat ír a táblára, de néhány ’^Z'ámje-' gyet — például a kilencest — szándékosan kifelejti. Nincs toll leírni azt az izgalmat, amellyel Ira vagy Marina kijavítják őt. De amit odaírnak, nemcsak a hiányzó kilences. A felfedezés maga a diadalmámor. Mihajlovna is kiveszi a részét a közös meglepetésből, mintha még sohasem látta volna ezeket a példákat és először életében követte volna el a „hibát”. Nos, ez a művészet a tanításban. A harmadik óra vége táján kezd feltűnni az egyes gyerekek közti különbség. Egyik izgága, a másik hidegvérű, van lusta, szeszélyes, nemtörődöm, van akit elepeszt a tudásszomj. Maguk is eleven rejtvények, amelyeket előbb a tanítónak kell megfejtenie, ha nemcsak betűket és számokat,. hanem a dolgok megértését akarja tanítani. Valóban, a gondolkodás alapelemeinek hiánva esetleg csak jóvátehetetlenül későn bosszulja meg magát. Tíz év múlva kilépnek az iskolapadból és életük virágjában találkoznak a XXI. századdal a mai elsősök. Mi atom- és űrkorszaknak hívjuk a magunkét, de ők milyen nevet adnak majd a századuknak? S mit tudnak majd felhasználni abból az útravp.16- ból, amelyet a kis szibériai település iskolájában kaptak? Vájjon az algebrát, történelmet- ''Vés a többi tudományt csak mint a tanterv „alattvalói” isfnerik meg itt, vs™ megtudnak valami ennél többet? vägvak és almok Igazgatónk nemsokára végleg búcsúzik tőlünk. Nagyjából tudjuk is, mit fog mondani. De azért mindegyikünk visszafojtott lélegzettel hallgatja majd. Ez az év úgv múlik el, mintha csak álmondtuk volna és aztán már sohasem járunk iskolába... Az irodalom, a biológia tanulása közben, vagy ha bármit tanultunk, azt tanultuk meg, hogy felnőtt állampolgárok legyünk és, hogy mire mondjunk igent, mire nemet. Most már el kell döntenünk, mik legyünk. De akárkiből bármi válik, tudós, pilóta, vagy kőműves, mindenképpen a hazája állampolgára, szülőföldje egy darabja marad és ezt nem szabad elfelejtenie. ..” Idéztünk az egyik „Elképzeléseim, álmaim” című dolgozatból. Nézzünk másikat. „Nem élhetünk hivatás nélkül. De nekem van-e? Vagy a középszerűségbe belefásulva élem le majd az életet? Nos, én a fákról ábrándozom. Innen erdészeti technikumba szeretnék menni. A fa ősidőik óta szol tálja az embert. A hajó, amellyel fölfedezte a Földet, a tüzet, amelynél megmelegedett, az erdő adta és az erdőtől tanultunk otthont éoíteni... Az erdész legfontosabb feladata, hogy az erdő életét védelmezze. Álom? A technikum, s aztán — a tajga” Vagy: „Mérnök szeretnék lenni. Ezenkívül azt szeretném, amit a népek mind akarnak: hogy a háborúk végére pontot te- gyünk. Ho<?v az égbolt ne fenyegetést jelentsen az embernek. ..” MÁSFÉL MILLIÓ TANÍTÓ Végzősök matematika órája. Tizenhat évesek. Boldog kor, ha úgy vesszük, de ők elkeseredettek miatta. Egvetlen nagy türelmetlenségben élnek: ne- hogv a Mars-utazóból és a mindenféle bolygóközi repülésből még valahogy kimaradjanak. Elepednek, hogy mielőbb annak a földnek a gazdái legyenek, amelyen élnek, annak az erdőnek a gazdái, amely az iskolát körülveszi. Ahogv a régiek mondják: „Mester, hadd lássam tanítványaidat — megmondom, ki vagv”. Nos. előttem a tanítványok. Jó-jó, egyelőre éootyvpv csak a starthoz készülődnek, de mégis mindegyik egy-'p.y érett Dolgár. A tanító eredménye. Messze a nagyvárosoktól a Szovjetunióban egymillió-ötszázezer tanító dolgozik. N'kolá j Gserepanov érdemes tanító naplója. ',.1970. december 21. Kettős évforduló. Nem is tudom, örüljek, vagy sajnáljam magamat. ötven éve élek és harminc éve tanítok. Pontosan. A gyerekek gratuláltak az osztályban. Csak azt tudnám, hogy. honnan tudták meg! Meghatottságomban beiktattam egy kis érzelmes inter- mezzót. Fölidéztem a saját iskolaéveimet. Hogvan gyűjtöttünk fát az erdőben, hogy füthessük az iskolát, hogyan léptem be Akutiában ugyanabba az iskolába, mint tanító, melyet elhagytam, mint tanítvány. A matematikatanár megbetegedett, úgyhogy első végzős osztályommal a tanév közepén találkoztam. Beléptem és azt mondtam: Nos, én ugyan nem versenyezhetek egyelőre a tanárotokkal (levelező főiskolás voltam a tomsz- ki egyetemen), de a sors úgy hozta, hogy helyettesítenem kell őt. Gyerünk, törjük a fejünket együtt...” „A gyerekek megállapították, hogy őszinte ember vagyok. Fontos, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot velük. Amin a tanítás áll, vagy bukik: megtanítani őket,' hogy fesztelenül bontsák ki saját gondolataikat és alkossák meg sáját ítéleteiket.” „Azt mondják rólam, hogy ugyancsak takarékoskodom a jó jegyekkel. De nem moshatom el a különbséget a jobb és a rosszabb tanuló között. A tanító — szerintem — legyen kedves a tanítványaival, de azért ne tudják kenyérre kenni, legyen pontos ós ragaszkodjék az igazságossághoz, de ne legyen szőrszálhasogató. Tavaly az osztályom megnyert egy tanulmányi versenyt, úgyhogy jutalom-nyaralást kapott a Krímben.” ESTI ZAJOK Két pingpongasztal tűnik' fel a végzősök folyosóján, egyiknél a kisebbek, másiknál a nagyobbak ütik a labdát. A tornateremben kosárlabdamérkőzés tüzeH a szenvedélyeket; a testedző tanár a bíró. Cserepanov megint felbukkan, a leggyengébb matematikusoknak ad különórát. A ^felesége tűzijátékot készít elő a közelgő vakációra való tekintettel néhány tanítványával. A vidéki iskolába este nem tanárok, hanem tanárék térnek vissza: Makarovék, Cserepanovék és így tovább. A díszteremben Szvetlána Va- szilijevna Csemusova színjátszó próbát vezet. A szomszéd szobában Csernusov egy vonósnégyes hangjait igyekszik összeszedni. Ami a balett- tanfolyamukat illeti, imént rendeltek száz pár balettcipőt Leningrádban. íme, egy vidéki iskola ások ezer közül — Szibériában t (BUDAFRESS — APN) Lenin városban a Tiszai Vegyi Kombinátban — szemmel látható az olefinprogram megvalósítása. A hatalmas acélvázak és tartószerkezetek az avatatlan előtt is érzékeltetik az épülő gyáróriás méreteit. Már befejezték az alapvető berendezések alapozását. Az olefinmű a tervek szerint 1974 végére készül eL (MTI foto — Erezi K. Gyula felv. — KS) Új dohumentum-Horozat a Népú jságban A Különös házasság igaz históriája A Tolna megyei Népújság csütörtöktől új folytatásos dokumentum-sorozat közlését kezdi meg: A különös házas* ság igaz históriája címmel. Mikszáth Kálmán remekművét kétségtelenül minden olvasónk jól ismeri. Ezúttal azonban beható levéltári tudományos kutatás nyomán, Buttler János gróf és Dőry Katinka contesz szerelmének, viharos életének és hírhedtté vált házassági bontóperének, minden szépít- getés nélküli igaz története tárulkozik ki olvasóink elé. A sorozat közlésének megkezdése előtt azonban tanácsosnak láttuk felkeresni a szerzőt: Sugár István tudományos kutatót, hogy néhány vonatkozásban előzetes tájékoztatást nyújthassunk olvasótáborunknak. — • Hol, s milyen úton- módon hozzáférhető források alapján sikerült Buttler János gróf és Dőry Katalin óriási port felvert házasságának és házassági bontóperének történetét feltárnia és feldolgoznia? ■— hangzott első kérdésünk. — A különös házasság, s azon belül a Buttler és Dőry família históriájának kulissza- titkait egész sor levéltár, legkülönbözőbb állaga őrzi, s nyújt érdekes, sőt értékes adalékokat ehhez az alapjában mélységes emberi tragédiához, melynek pokoli füzében férj és feleség élete a vég nélküli ci- vakodísban, pereskedésben elhamvadt. — Természetesen a leggazdagabb forrásanyagot, magának az egri püspöki, illetve később Érseki Szentszéki Bíróság hatalmasra duzzadt aktakötegei nyújtották. Ez az anyag természeténél és jellegénél fogva. — természetszerűen — úgynevezett zárt, nem kutatható levéltári anyagot képez. Azonban, az azóta elhunyt dr. Brezanóczy Pál egri értek különleges engedélye folytán, lehetőségein nyílt a teljes és több Kötelet kitevő peres iratanyagnak minden 'korlátozás, ' kötöttség és befolyásolásmentes átkutatásához. — De vajon hol lehetett még a különös házasságra és szereplőire hitelt érdemlő forrásanyagra szert tenni? — Érdekes adatok kerültek elő — tájékoztat Sugár István kutató — a Magyar Országos Levéltárból, a sátoraljaújhelyi, a miskolci levéltárból, de nem utolsó sorban értékes adatokra bukkantam az Egri Káptalan Hiteleshelyi, az Egri Érseke Egyházi Levéltárban is. Nem hagyhatom azonban említés nélkül Heves megye, valamint Eger város értékes levéltári anyagát sem. — Mint szerző, milyen műfajban jelölné meg alkotása műfaját? — A kérdés mindenképpen jogos, de egyúttal választ is nyújt írásom egész jellégére is. Mint történészt és marxistát, nem engedtem, hogy a legcsekélyebb mértékben is befolyásoljon, befolyásolhasson bármely eddig megjelent e tárgyú írás, vagy akár csak a legkisebb mértékben is. bizonyos egyházi vonatkozásokra való tekintet. Az, ami az elkövetkező hetek során az olvasók elé kerül, az első betűtől az utolsóig, levéltári adatokra épül, — s én mint szerző, nem cselekedtem egyebet, mint a megsárgult iratokat kijegyeztem, az eseményeket csoportosítottam, megkerestem összefüggéseiket. Minden nyilatkozat, minden levél, minden perbeli akció és manipuláció a kendőzetlen, meztelen valóságot tárja az olvasók elé. Ebből máris következik alkotásom műfaja. mely . ilyen módon nem lehet más, mint dokumentáció, de a javából. Sőt ezen túlmenően rendkívül kifejező korrajz, melyben minden álarc nélkül lép elibénk a minden hájjal megkent ügyvéd, a szeszélyes és pezsgő vérű Dőry Katinka, a féktelen és szinte korlátokat nem ismerő Buttler gróf. ax erőszakos öreg Dőry, a pénzért, paripáért megvásárolt hamis tanúk légiója, a megfélemlített kisember, s a hatalom birtokosa, a szent és sérthetetlen papi bírók hada. Úri és papi furfang, korlátokat nem ösme- rő erőszak, telhetetlen pénzéhség, és kapzsiság tömör koncén trátumíiként kerekedik ki Buttler János erdőtelki gróf és császári s királyi kamarás, valamint gróf Dőry Katinka valóságos történelmi krimiszerű házassági históriája. (-------) V OLÁN 11. sz. VÁLLAlat azonnali hatállyal alkalmaz VAGYONŐRÖKET és RAKODÓMUNKÁSOKAT Jelentkezési hely: VOLÁN 11. sz. Vállalat Szekszárd, Tartsay V. u. 21. (8) Népújság 1973. január 4
