Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

Fiatalok a vezetésben

Egy mondvacsinált probléma és a makacs tények

Visszatérni a kézi munkához ?

A probléma mondvacsinált, de mégiscsak probléma, amint egy nem is nagyon régen folytatott vita mutatja.

Egészen leegyszerűisítve, vitapartnereim — ketten voltak, mindketten friss diplomával a zsebükben és alig néhány hónapos gyakorlattal a hátuk mögött — azt mondták: Szép a sok határozat és állásfoglalás, amely a fiatalok képességeinek kibontakozását hivatott elősegíteni, de a gyakorlat merőben más. Hiába a diploma és a nagyobb tudás — ők fogalmaztak ilyen „öntudatosan” — ha egyszer az öregek rangféltése megakadályozza őket a nagyotalkotásban.

Nem akarom folytatni a vitát, inkább a néhány helyről összegyűjtött tényeket ismertetem, mert ahogy mondani szokták: a tények makacs dolgok...

A Szekszárdi Nyomda talán nem a legjobb példa annak illusztrálására, hogy a fiatalok nem kis számban részt vesznek a vezetésben, mert az üzem dolgozólétszámának átlagéletkora — az ipari tanulókkal együtt — 23 év, nélkülük 26. Tehát akár „ifjúsági üzem”-nek is mondhatnánk, így aztán nem kell csodálkozni azon, hogy a középvezetők között a legfiatalabb 22 éves, a legidősebb igaz már 55, viszont az életkori átlag nem éri el a 28 évet. De az üzem három vezető beosztású dolgozója közül is alig haladta meg a legidősebb az ötvenet, a legfiatalabb meg túl sincs a harmadik X-en.

A megye valamennyi üzemét persze nem lehet bemutatni ebből a szempontból sem, arra nincs hely. de mielőtt a megyei tapasztalatokat ismertetnénk, még egy szekszárdi üzem adatait talán nem felesleges felsorolni. A mérőműszergyár kétségtelenül a város egyik legrangosabb vállalata, meg úgynevezett „divatos” üzem is. Amikor a személyzeti vezetővel a kimutatásokat nézegetjük, mindjárt kiderül, az „öregeknek” — ha a számarányokat nézzük — inkább lehetne okuk panaszkodni, hogy kevés hely jutott számukra a középvezetésben. A születési évek így sorakoznak a nevek mögött: 1943, 1945,

1942, 1943 és így tovább. Tehát harminc éven még innen, vagy alig túl. Summázva: a

középvezetők 70 százaléka még nem érte el a negyven évet. Üzemvezetőkről, művezetőkről, osztályvezetőkről van szó, akik több tucat ember munkáját szervezik, irányítják, vagy olyan raktárvezetőről, akinek 30 milliós érték van a kezére és szaktudására bízva. S a fiatalok között nyolc a gyárnak már saját nevelése, érettségi után itt tanulták a szakmát, itt tanultak különböző iskolákon tovább. Egyikük sincs még harmincesztendős.

Azt mondja a személyzeti vezető: a kinevezésnél nem az a probléma, hegy valaki menynyi idős, hanem rendelkezik-e a vezető számára elengedhetetlen adottságokkal. Egy rossz szó nem hagyja el a száját a fiatalokkal kapcsolatban, dicséret annál több, sőt még azt is mondja, hogy bár a kezdeti időben egy ifjú több segítséget igényel, de ugyanakkor jobban is nevelhető, mert nem hordja magával a begyöpösödés nyűgét.

S hogy a két üzem kiválasztása nem önkényesen történt egy tétel bizonyítására, hanem merőben véletlen volt, hadd hivatkozzunk átfogóbb és általánosabb adatokra. Tavaly megyei szinten készült egy felmérés a középvezetőkről.

Tolna megyében közel négyezer a középvezetők száma. Közülük 53 százalék negyvenévesnél fiatalabb, ezzel szemben mindössze 15 százalékot képviselnek az ötven év felettiek. A harminc év alattiak száma megközelíti a kilencszázat

Ami a felsőbb vezetőket illeti, természetesen nem ilyen magas a negyven év alattiak aránya, de ezen végső soron nem is lehet csodálkozni. Egy üzemet, iparit vagy mezőgazdaságit. egy hivatalt vagy intézményt igazgatni a szakmai tudás mellett annyi élettapasztalatot igényel, hogy azt megszerezni évtizedek kellenek.

Szóba került a fentebb említett beszélgetésen a tudás, a hozzáértés kérdése is. Minden túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a vezetők, felső vagy középszinten túlnyomó többsé. gükben megfelelnek a szakmai hozzáértés — vezetői készség —• politikai megbízhatóság hármas követelményének. Ellenpélda persze akadhat, de tárA Népújság 1973. Január 27-i számában megjelent „Ismét a légvezetékről. Szakemberek foglalkoztak a szekszárdi Ocskó utca lakóinak panaszával.” c. cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük:

1. Az utca lakói közül senki sem kapott írásos meghívást a cikkben említett megbeszélésre. Felháborodással vettük tudomásul, hogy félrevezették az újságírót is. Felvetődött az a gyanúnk is, hogy nem is akartak meghívni senkit sem, mivel mi nem vegyünk „szakemberek".

2. A cikkből világosan kitűnik, hogy a város milyen gazdag pénz dolgában. Ugyanis erre a távvezetékre két tervet csináltattak és nyilván ki is fizettek. A MÉLYÉP- TERV terve már akkor készen volt, amikor a Kecskés F. utca hasonlóan volt közmű- vesítve, mint az Ocskó L. utca, nem volt szilárd útburkolattal ellátva. Mielőtt a Kecskés u. szilárd útburkolatát elkészítették, miért nem végezték el az oda tervezett távvezeték megépítését? Milyen keret terhére fizették ki a MÉLYÉPTERV tervét és mi, illetve kik tették szükségessé az újratervezést?

3. Az igaz, hogy a városi ta- nács az Ocskó L. utcában nem készített szilárd útburkolatot, de az utca lakói közösen út- bontásból származó törmeléket elegyengetve tették járhatóvá az utcát a legnagyobb esők idejére is. A törmeléket nem a tanács biztosította. Az isidé tartozik, hogy Szekszárdon ez az egyetlen utca, ahol csak az egyik oldalon van járda, 1959. óta. Szinte az az érzésünk, hogy utcánkat tudatosan hanyagolják eL

4. A felsővezeték „esztétikus” voltát a cikk is elismeri. De felsővezeték csak a mi utcánkban lesz. Az óvodánál a föld alá viszik a vezetéket. Va»v itt akarták azt a többlet- költséget megtakarítani, amit az utcába va’ó bevezetés, kb. 100 métere jelent. Nem beszélve arról a tényről, hogy a házak értékét ez a csőtömeg erősen csökkenti.

5. A cikkben említett pécsi utca szilárd útburkolatú, szenny- és csapadékvíz-elvezetése biztosított. Járdája van. Nálunk semmi nincs.

6. A tartóoszlopok helyét az általunk ásott árok közepén

sadalmi méretekben a kép vitathatatlanul pozitív, mind a fiatalok, mind az idősebbek körében.

A probléma, ami az egykori beszélgetés nyomán rossz szájízt hagyott, mondvacsinált. Az itt elmondottak ezt egyértelműen igazolják, s az a tapasztalat is, amit szereztünk és szerezhetünk mindenfelé. A lehetőség életkortól függetlenül, mindenki számára egyaránt adott. A bizalom is kijár mindenkinek, aki rászolgál. Ezt a bizalmat sokszor, különösen a fiatalok esetében, előlegezni kell. S örülni kell, hogy a legtöbb esetben a fiatal vezetők méltónak bizonyultak az előlegre. Ez a valóság minden ellenkező állítás ellenére!

LETENYEI GYÖRGY

Jelölték és ásták ki. Nem vették figyelembe azt a tényt sem, hogy a város egyik legmagasabb talajvízszintű része az utca páratlan oldala és a kert végére dűlő Prantner utcai telkek. Volt olyan tavasz és esős időszak, amikor a kertekben állt a víz. Ezt a vizet az utcai árkon keresztül vezettük a Magora patakba. Most ez a lehetőségünk sem lesz meg.

7. A házak elé szén fákat ültettünk. Volt ezek között gyümölcs, és diófa is. Megkérdezés nélkül kivágták ezeket a több éves termő fákat, amikor nap mint nao arról olvasunk és hallunk, hogy kevés a fa a városokban, minden k's területre ültessünk fát. Tde kívánkozik az a tény is, hogy a Magora patak tisztítása előtt a patak partián szén díszfákat és gyümölcsfákat (cca. 20—30 db) vágtak ki azzal a magyarázattal, hogy a f*k akadályozzák a munkát. Ez nem más. mint vandalizmus, amin felháborodni jogos és kötelesség.

8. Az utcában nem lesz 24

db oszlop. Más szakemberek szerint a 600 ezer forint nem lesz elegendő az oszlonok elkészítéséhez és elhelyezéséhez. Nem beszélve a két függőleges aknáról. A műanyag szigetelés- s°l kapcsolatban; csak az Ocskó utcában ke* 1 2 3 4 5 6! ilyen eljárás? Az az érzésünk, hogy a cikkben említett kétórás tárgyaláson egyoldalúan magyarázták a bizonyítványt ás a költségeket úgv osztották el, hogy az kizárttá tegye a föld alatti vezetést a mi utcánkban. A házakba, de csak a páratlan oldalon, föld alatti kábelen akarják vezetni a villamos energiát. Azt nem számították a költségekhez, hogy itt csak speciálisan szigetelt, éppen ezért igen drága kábel helyezhető el a talajvíz magassága miatt. Ez ugyancsak emeli a költségeket, itt is látni, hogy a költségeket mennyire egyoldalúan említették meg.

9. Az utca lakói olyan bocsánatkérésről, amire a cikk utal. nem tudnak. De a bocsánatkérés elmaradása nem mentesíti azokat sem, akik a művezető felettesei.

10. A helykijelölési eljáráson nem végeztek szerintünk alapos, körültekintő munkát. Ugyanis a vezeték elvezetése a föld felett is lehetséges volna a hőközponttól az elosztóElső hallásra furcsán hangzik, de a tavalyi kitűnő kukoricatermés anyagilag igen kedvezőtlenül érint nagyon sok termelőszövetkezetet a megyében, de a megyén kívül is. Elsősorban azokat, amelyek áttértek az elmúlt években a korszerűbb munkaszervezési formákra, köztük a háztáji területek közös művelésére.

A termelőszövetkezeti törvény háztáji föld használatára jogosítja azt a tagot, aki a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget teljesítette.

Azt most felesleges részletezni, hogy a háztáji terület évenkénti kimérése, megművelése, termésének betakarítása korábban mennyi vitára adott okot tag és tag, tag és vezetőség között. Részben e

lg. a következő útvonalon: a

hőközponttól kiindulva az ipari vágány mellett a Séd-patak partján végig lehet vezetni anélkül, hogy utcát kellene felásni, forgalmat leállítani. Nem szükséges műanyag szigetelés, vízvezeték-áthelyezés, fakivágás, villamos kábel földbe helyezése.

11. Úgy látjuk és tapasztaljuk, hogy az új városrészek k”7"u a lezelhagvatottabb a déli kertváros. Ezt támasztja alá a már említett járda, és az, ahogy itt a munkákat végzik, A Magora-patak tisztításából származó föld, de inkább posvány, folyó iszap elhordá- sát még nem kezdték meg. A. Bencze F. utcában lakók és közlekedők erről többet tudnak mondani. Szabad legyen itt kitérni egy igen szomorú tényre, ami ugyancsak elgondolkodtat a pénzgazdálkodással kapcsolatban. A Bencze F. utcában a Magora-patakot egy részen lefedték. A munka befejezése után a vizet ide ■vezették. Azt már nem vették figyelembe, hogy a víz elío- lyási lehetőségét biztosítani kell azzal, hogy a patak nyitott részét ki kell tisztítani. Most az a szomorú helyzet állt elő, hogy a megépített csatorna kétharmad része iszappal fel van töltve. Állítólag a tisztítás több mint egymillió forintba kerüL A csatorna még egy évet sem üzemelt. Honnan van ennyi pénz ilyen sok felesleges munkára?

12. Igen szomorúan állapítjuk meg, hogy a városi tanács a választópolgárok véleményét nem veszi figyelembe. Több alkalommal feltett kérdéseinkre (tanácstagi jelölőgyűlés, tanácstagi beszámoló), nem kaptunk nemhogy kielégítő, de semmilyen választ. Bár az ilyen alkalmakkor kiküldött tanácsi apparátus dolgozója minden esetben felírta a kérdező pontos címét is, hogy a választ majd címünkre kiküldik. Többek között a felsővezetékre vonatkozó — egy évvel ezelőtt elhangzott — kérdésünkre sem kaptunk választ. Az ilyen hanyag, sok esetben felelőtlennek tűnő pénzköltések is felháborítanak bennünket.

A szekszárdi Ocskó László utca lakói

vitákat elkerülendő, részben a korszerűbb munkaszervezés miatt az utóbbi években egyre több termelőszövetkezet tért át a háztáji föld közös művelésére, arra, hogy a háztáji terület kimérése helyett a szövetkezet átlagtermésének megfelelő mennyiségű kukoricát — a művelési költséget levonva — adtak ki a tagoknak. Erre a megoldásra lehetőséget adott a tsz-törvény végrehajtási rendelete is: (Vhr. 186. §.) „Az alapszabály vagy a közgyűlés felhatalmazása alapján a vezetőség a tag kérésére úgy is határozhat, hogy a háztáji föld, vagy annak egy része helyett — a termelési költségek levonásával — évenként a háztáji földek átlagos termésének megfelelő természetbeni vagy pénzbeni juttatást is biztosít. E juttatás munkadíjnak nem minősül, arra értelemszerűen alkalmazni ke ZZ a háztáji földdel kapcsolatos rendelkezéseket”.

Nos, viszont most a termed lőszövetkezeti vezetők vitatnak egy PM-közleményt, amely szerint a háztáji fejében kiadott kukoricamennyiséget a tagokkal szűkített önköltségen kell elszámolni.

Ha a tagnak éppen szerencséje van a kimért háztájival, azon termelhet akár ötven mázsa kukoricát, csak a szántás-vetés, a vetőmag, a hazafuvarozás költségeit kell viselnie. Ha természetben kapja az ötven mázsát, azért fizetnie kell, akár 120—150 forintot, attól függően, hogy a termelőszövetkezetnek mennyire jön ki a szűkített önköltség. Ez sem a tagnak egyénileg, sem a közösnek nem jó, mert alkalmasint a néhány évvel ezelőtti módszerhez való visszatérést jelentheti. Mert a kimért háztáji művelése, betakarítása rendszerint megelőzi a' közös munkát — minden termelőszövetkezetnek van tapasztalata arról, mit jelent, amikor az összetorlódott, amúgy is sürgető őszi munkák idején száz-kétszáz tag kér járművet.

De a háztájival kapcsolatos eme rendelkezés alkalmasint a közös gazdaságokat anyagilag is sújthatja — a regulativ adóval. A fentiek szerint elszámolt, természetbeni háztáji úgy megnövelheti a tagság kimutatott jövedelmét, hogy utána akár több százezer forintos jövedelemnövekvény- adót is fizethet egy-egy termelőszövetkezet, és alapjában rendítheti meg amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét.

Ez ügyben a szekszárdi tsz- szövetség vezetői már felkeresték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, amelynek vezetői, akárcsak a termelőszövetkezetek, indokolatlannak, igazságtalannak tartják ezt a rendelkezést. Jogászok ugyanakkor vitatják, hogy egy minisztériumi közlemény módosíthat-e magasabb rendű jogszabályt.

Most, a zárszámadások előtt félnek a termelőszövetkezetek, hogy ha időben nem történik megfelelő intézkedés, hogyan folytassák tovább? Fizessenek, vagy visszatérjenek a korábbi, már elavult munkaszervezésre, tavaszonként méregessék ki a háztájit, és szedessék ősszel kézzel a kukoricát, közben álljanak tétlenül a korszerű betakarító gépek.

Éppen a korszerű termelési, munkaszervezési módszerek révén haladta meg tavaly Tolna megye kukoricatermesztése jó tíz mázsával az országos átlagot,

Egy, úgy tűnik, kellően át nem gondolt intézkedés hatására a mezőgazdasági üzemek mondjanak le az eddigi eredményekről? Kinek lenne ez jó? B. L

Visszhang

Az Ocskó utca lakóinak válasza