Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
Kétharmad rögzített — egyharmad ellenőrzött Szép rend—váratlanul gyorsan NEB-vizsgálat ipari A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása, az ismert hatósági áremelésekről döntve, egyszersmind kimondta, hogy az „alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv háralévő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabad áras cikkek körét nem lehet bővíteni”. Érdemes elidőzni a ielzőnél, amely az élelmiszerek. fogyasztási cikkek meghatározott csoportiát alapvetőnek minősíti, amiből értelemszerűen következik az, hogy e termékek másik csoportja nem tekinthető alapvetőnek, következésképp), termelői, értékesítői felruházhatok a szabad árkialakítás jogával. Aligha szorul bizonyításra, mekkora jelentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősítést elválasztja. S a különbség nemcsak fogvasztói, de termelői nézőpontból is roppant hatású, hiszen ebből következik, hogy áz e®vik vállalat-szövetkezet emelheti az árat — s ezzel: bevételeit, tehát a részesedési alapot is, — a másik pedig a hatósági ár egyértelműen határolt mozgásterében kénytelen gazdálkodni. Gondoltuk meg — végleges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje, amikor előbb a sárgaborsó-leves, maid a lódenkabát fémjelezte azokat a bizonvos primer- szükségleteket, miként vélekedett volna anja képzeletbeli népszavazás arról, ha ide csoportosítják mondjuk a hűtő- szekrényt, vagy a mosógépet. Ha viszont — naprakészen — az idei, úgynevezett ellátottsági szintet vizsgáljuk, kitűnik, hogy az alapvető fogyasztási cikkek határvonala szükségképp eltolódott, természetesen a magasabb igények irányába, hiszen 1973-ban — a terv előirányzatai szerint — immár ezer lakosra 169 mosógép, 171 hűtőszekrény, 133 porszívó, és 212 tévékészülék jut; aligha kétséges tehát, hogy e termékek zöme, a tartós fogyasztási cikkek túlnyomó többsége is az „alapvető” kategóriába tartozik — a mai életvitel, a kialakult szokások, körülmények nélkülözhetetlen fogyasztási elemei. Ebből logikusan következik, hogv nincs — nem is lehet — olyan cikklista, amely egyértelműen és tartósan rögzíthetné, mit soroljunk az egyik és mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges körvonalakat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgynevezett árformák statisztikai rajzolatára vetünk egy pillantást Nos, mint ismeretes, a gazdaságirányítás módosítása óta többféle ár funkcionál egymással párhuzamosan, a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása is hangsúlyozta; „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált, és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését”. Anélkül, hogv ehelyütt ezt a rendeltetést vizsgálnánk, csupán a bevezetőben említett határvonal hozzávetőleges megvonásához, érdemes az árak e rétegzett rendszerét közelebbről is szemügyre vennünk. A kép, amely a tények nyomán elénk rajzolódik, első látásra meghökkentő és ellentmondani latszik a köznapi tapasztalásnak. Kitűnik ugyanis, hogy a rögzített ár az általános, a természetes, az abszolút többség, és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal kisebb, tehát számszerűleg másodlagos. íme a tények: fogvasztói árrendszerünkben — 1971., tehát teljes évi adatok szerint —, az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 21 százaléka hatósági korlátok között mozog —, s ha ezt a három számot osz- szeadjuk, 67 százalékot kapunk; a fennmaradó egyharmad, a 33 százalék tartozik a szabad árformába. A 67 százalék azonban még némi háttér- indoklásra szorul; a belső elhatárolás, ama három szám közötti különbség ugyanis az utóbbi években már nagymértékben elmosódott. Áz úgynevezett „maximált", illetve a „hatósági korlátok” között mozgó ár lényegében hatósági rögzített árrá alakult, a mozgás, a — szakszerűbben — „tól”-ig változás lehetőségeit már jobbára kimerítették, az ár tehát általában az „ig” határig érkezett. Következésképp: az összkép egyértelműen azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfoglalása előirányozta —: a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában az árak kétharmada hatóságilag rögzített lesz, egyharmadában pedig — a korábbinál szigorúbb ellenőrzés, előzetes bejelentési kötelezettség közepette — módosulatnak az árak. Ez utóbbira, a szigorúbb, hatékonyabb ellenőrzésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Központi Bizottság állásfoglalásában jelzett viszonylagos árstabilitás valóra váljon. A vállalati, szövetkezeti bevételnövelő törekvések sorában kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. önmagában persze ez a törekvés még nem minősíthető. Ha ugyanis az árnövelés mögött a hiányok fölszámolása, a korszerűség növelése, jobb, hasznosabb új cikkek forgalomba hozatala áll, akkor a társadalmi előnyök és hátrányok egyensúlyba kerülhetnek. Számolni kell azonban a vállalati csoportérdeknek azzal a nyomásával is, hogy a részesedési alap gyarapításának alighanem legegyszerűbb módja az árak emelése. S hogy itt valóban erősíteni, szélesíteni kell a társadalmi méretű ellenőrzést, azt a Gazdaság- kutató Intézet egy figyelemre méltó vizsgálati megállapításával szemléltethetjük. Az intézet — kérdőíves felméréssel — elemezte a vállalatok 1973. évi szándékait, és kitűnt: bár az árnövelési törekvések a korábbi évekhez képest valamelyest mérséklődtek, ilyen törekvések vannak, másrészt: árcsökkentéssel a vállalatoknak csupán töredékszázaléka számol. Az alapvető cikkek viszonylagos árstabilitását természetesen egész sor központi intézkedés garantálja, mindenekelőtt az, hogy az állami költségvetésből 1973-ban is nn<*v öss-’eveket folvós'tanak ártámogatásra, elsősorban a tőkés infláció hozzánk is átszűrődő hatásainak ellensúlyozására. (Az árkiegészítés — folyó áron — 7.6 százalékkal emelkedik 1972-höz képest.) Társadalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a vállalati-szövetkezeti áremeléseket ellensúlyozó. visszaszorító és ellenőrző intézkedések! TÁBORI ANDRÁS Számos közlemény és * jogszabály világos rendelkezései ellenére több helyütt — még munkáltatóknál is — vitatják, hogy a bérleti jogviszony megszűnése esetén a dolgozónak jár-e továbbra is a lakbér-hozzájárulás. Konkré. tabban azokról az esetekről van szó, amikor a bérlő térítés ellenében mond le a bérleti jogviszonyról, illetve amikor a bérleményt az államtól megvásárolja. A jogszabály — a '4/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet és végrehajtási rendelete — tételesen felsorolja a lakbér-hozzájárulás megszűnésének eseteit, és e felsorolásban nem szerepel az az eset, amikor a munkaviszonyban lévő dolgozó bérleti jogviszonya úgy színik meg, hogy arról ő mond le térítés ellenében, illetve, amikor a bérleményt az államtól megvásárolja. A megszűnési okok felsorolása kimerítő és teljes, tehát ebből következik, hogy az említett k'5* esetben a dolgozónak a lakbér-hozzájárulásra való joga nem szűnt meg, azt a munkáltató továbbra is köteles folyósítani. Tévedett-e a jogalkotó, amikor így rendelkezett, vagy hiányos-e ilyen szempontból a jogszabály? Az érdekességekben bővelkedő népi ellenőrzési munka történetében is párját ritkító eset fordult elő a Szekszárdi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság gyakorlatában: mire elkészült az ipari szövetkezetek bizonylati rendjéről, belső ellenőrzésének végzett vizsgálat határozati javaslata, — akkorra nem csupán a vizsgált szövetkezetekben, a járás más szövetkezeteiben is szép rend született. — Szekszárdon a Szabó és a Szakály Testvérek. Építőipari Szövetkezetben, Bátaszéken a Fémipari Szövetkezetben, itt Tolnán az Asztalos Szövetkezetben, valamint nálunk, a Gép- és Műszeripari Szövetkezetben dolgoztak a népi ellenőrök — mondotta a vizsgálati téma vezetője, a GÉM főkönyvelője, Isgum Ádám. — A vizsgálat legfőbb tanulságának azt tartom, hogy bármilyen tökéletes legyen a belső ellenőrzés, a társadalmi tulajdon biztonsága nem nélkülözheti a külső ellenőrzést, — Önöknél milyen hiányosságra bukkant a népi ellenőrzés? — Feltárta, hogy egyik rak- tárbevételezési jegyünk sorszámát valaki szabálytalanul, átírással javította; hogy a pénz felvételére jogosított dolgozó személyi igazolványának száma hiányzott a meghatalmazásról. — A többi szövetkezetnél melyek voltak a jelentősebb hibák? — A bizonylati szabályzatot két szövetkezetnél anélkül vették használatba, hogy azt akár a közgyűlés, akár a vezetőség jóváhagyta volna. Egy szövetkezetben csaknem betű szerint lemásolták azt a szöveget, amelyet mintaként bocsátott tagjai rendelkezésére a KISZÖV, elmulasztották azt a helyi sajátosságokhoz alkalmazni. Ugyanott a munkabér-elszámoláshoz is, a szállításhoz is többféle bizonylatot használtak, noha a szabályzat csak egy-egyféle bizonylatot tartalmazott. Szintén itt történt. Egyik eset sem forog fenn. A kormányzat a lakbér-hozzájárulást az 1971. július 1. napján fennálló állapotnak megfelelően állapította meg, tehát akiknél akkor a jogszabályban előírt feltételek fennforogtak, jogosultakká váltak a hozzájárulásra, és ez a kedvezmény a továbbiakban már személyükhöz kapcsolódott és nem a szó szoros értelmében vett lakbérhez. Az állami intézkedés ilyen jellegű megoldásának kettős magyarázata van. Egyrészt a jogszabályból következik, hogy a központi és vállalati bérfejlesztések révén a hozzájárulás az évek során amúgy is „elfogy”, másrészt pedig ez is ösztönöz arra, hogy a bérlők egy része bérleti jogviszonyát felmondva, saját anyagi ereiéből oldja meg lakásproblémáját, mert ebben az esetben a továbbra is folyósított lakbér-hozzájárulás számukra hosszabb-rovi- debb ideig anyagi megtakarítást jelent. Nincs tehát szó joghézagról, vagy jogalkotói tévedésről, ez a központi intézkedés szerves része annak az átfogó programnak, amelynek végső célja az országunkban meglévő lakásgondok mogs’bintptsse DR. KOVÁCS JÁNOS ' bonyhádi járási vezető ügyész szövetkezetekben hogy a jogosultakon kívül a raktáros is állított ki anyag- kivételezési jegyet. Hadd jegyzem meg: eleve tilos a raktárban kivételezési tömböt tartani. — Egyértelműen tükrözik-e a bizonylatok, hogy ki vett át pénzt, ki árut? — Nem mindig és nem mindenütt. Az egyik szövetkezetnél — például — négy dolgozónak számoltak el útiköltséget; ám az átvételt csak egy igazolta anélkül, hogy a többi három a maga részének felvételére meghatalmazást adott volna. Másutt „szövetkezeti dolgozók” 36 000 forint értékű kiselejtezett árut vettek meg a szövetkezettől, de a porbér ka átvételének igazolása hiánya zik a szállítólevélről. — Hogyan dolgozzák fel a bizonylatokat? — Szövetkezetenként változó módon, de helyesen. Emitt a bizonylatolást ügyintézői szinten és tételesen menet közben ellenőrzik; ezután kerülnek a tételek összesítésre, könyvelésre Másutt a hóvégi összesítéseket ellenőrzik, egyeztetve a részösszegeket a főösszeggel. — Milyen tapasztalatokat szerzett a népi ellenőrzés a leltározási ügyrenddel kapcsolatban? — Valamennyi vizsgált szőj vetkezetnek van a vezetőség által jóváhagyott leltározási szabályzata. Dicséretes, hogy a leltárhiányokat és -többletekei a leltári eredmények összesítése után késedelem nélkül e)r számolják. A szövetkezetek élnek a jogszabály biztosította kompenzálás! lehetőséggel, s s így alakítják ki a végleges leltári eredményeket. Gyakran követtek ei hibát a kompenzálás után fennmaradó hiányok^ többletek, selejtté vált anyagok kárfelelősségének kérdésével kapcsolatban. A döntés jogát az elnök kezébe adták, holott ez a jog a vezetőségé, — Milyen eredményeket értek el a szövetkezetek belső ellenőrei? — A vizsgált szövetkezetek —- egy kivételével — foglalkoztatnak függetlenített belső ellenőrt, ök valamennyien felkészült, lelkiismeretes emberek. Szomorú, hogy vizsgálatunk idején egyikük másikuk olyan primitív adminisztratív teendőkkel bajlódott, amelyek kifogástalan ellátásához hat általános iskolai végzettség is tökéletesen elegendő lett volna ... Ez nem az ő hibájuk vo’t, hanem az elnöké, hiszen az elnök feladata, hogy a belső ellenőr teendőit egész esztendőre meghatározza. Ott foglalkoztatják helyesen a belső ellenőrt, ahol meghatározott témák töviről hegyire kivizsgálását bízzák reá. — A városi-járási NEB előtt milyen szerv végzett vizsgálatot azoknál a szövetkezeteknél, amelyekről most beszélgetünk? — A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága hatósági jogkörében végzett vizsgálatot. A szövetkezetek a fő- igazgatóság javaslatait éppúgy megszívlelték, mint azokat, amelyekkel a KISZÖV revizori irodájának dolgozói és a népi ellenőrök segítették munkájukat, — állapította meg elismeréssel Isgum Ádám vizsgálati témavezető, a tolnai GÉM Szövetkezet főkönyvelője. — b. z. — IVénújság 6 1973. január 3& Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A folyóirat 1973. évi első számának Elmélet című rovatábon Pjotr Gyemicsev „A fejlett szocializmus — a kommunizmusba vezető út egyik szakasza" című tanulmánya az olyan fejlett szocialista társadalom jellemző vonásait vizsgálja, amelyben már megérlelődtek a feltételek a kommunizmus építéséhez. Ludwig Müller és Fritz Rische a multinacionális konszernek stratégiáját veszik szemügyre, folytatva ily módon az állam-monopolista kapitalizmusnak a folyóirat előző számaiban megkezdett tárgyalását. A szerkesztőség közli Albert Norden megemlékezését a „Kommunista Kiáltvány" megjelenésének 125. évfordulójáról, valamint Lenin: „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” című művének mai jelentőségéről egy nemzetközi kutatócsoport munkáját. Ugyanebben a rovatban ismertetést olvashatunk Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek harmadik gyűjteményes kötetéről. A Politika rovatban Jorge dél Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a Peruban végbemenő forradalmi folyamatot vizsgálja, ismerteti a kormány által eddig végrehajtott, valamint a tervbe vett intézkedéseket. A folyóirat szerkesztősége kérdéseket intézett több szocialista ország tervintézményeinek vezetőihez a tervezés és a gazdaságirányítás náluk alkalmazott módszereire vonatkozólag, s ebben a számban közli a Bulgáriából, Lengyelországból, az NDK-ból és a Szovjetunióból érkezett válaszokat. A Pártrovat egyebek között az osztrák és a dán kommunista párt egy-egy képviselőjének párbeszédét tartalmazza, amelyben beszámolnak a hasonló feltételek között működő pártjaik tevékenységéről. Luis Carlos Prestes, a munkásmozgalom nagy veteránja, elbeszéli életútjának egy szakaszát. A folyóirat további híreket és adatokat közöl testvérpártjaink életéről, s közzéteszi a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nemzetközi Munkás- mozgalmi Intézetének a tőkés országok bérmunkásaira vonatkozó statisztikáját. (KS) ■ i i ■ i —^ A lakbér-hozzájárulás megszűnéséről
