Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

Hosszú úton Két évszám között Gerjenben Megalakult a Magyar Kémikusok Egyesülete Tolna megyei csoportja ,i i. Beteg van a háznál? A kiskonyhában, amit télen, nyáron laknak, a paplan alatt mélyen alszik egy lány, fel se rezzen a beszédre. Nem beteg, éj jeles műszakban dolgozik a cérnázóban. Szokatlan itt va­lahogy, pedig lassan minden falusi háznál lesz a családból valaki, aki délelőtt, délben, vagy a kora esti diákban al­szik, pihen. Horváth Lajoséknál, a ger- jeni Rákóczi Termelőszövetke­zet egyik alapítójánál járunk. Az egyik alapító tagnál — mondom, de azt hiszem ha­sonló kiegyensúlyozott, harmo­nikus sorsokat találnánk a többiek, Mihalovics József, Bálint Mihály, Keserű István, Kertész Károly, Perecsi Se­bestvén, Bán József, K. Szűcs Benő, Tüdő Ferenc, Kákonyi József, vagy Bráz Jakab ott­honában. Az alapítók, akik 24 esztendeje 1949. március 16-a óta tagjai a szövetkezetnek, sertés-, borjúgondozóként dol­goznak, de van közöttük ko­vács, kőműves segédmunkás, éjjeliőr, bognár, párttitkár. Ki ígv, ki úgy találta meg a he­lyét, számítását a szövetkezet­ben. Messziről indultak; Földes cselédlakásokból, közös konyhákból, rakott tűz­hely mellől. Füst és árvagané mellől, kis cipőben, egyetlen ünneplőben, két váltás mun­karuhában. A maguk készítet­te deszkaágyból keltek hajna­lonként, hoay megváltsák a másnapot. Asztalukra kenye­ret, meg tejet hoztak, Szuprics Jenő, Illés István, Péterdy Márton és Madi-Kovács Ár­pád nagy kenyeréből és is­tállóiból. Az alapítók számon tartják egymást. Horváth Lajos a meleg kis­konyhában a régi időket mondja, s úgy tűnik, mintha már maga se hinné, hogy ru­hát tartottak a foghíjas ura­dalmi fenyőszekrényben, ami­ből éppen a napokban dobozo­kat csinált, óldeszkát fűrészelt. Pedig így igaz. Cselédek vol­tak a szülei és az ő szüleik is és mindig mindenki, könyv­vel, konvencióval, félkonven­cióval és fészekalja tanulatlan gyerekkel. Tizennégyen szü­lettek egy családban, közülük már csak heten élnek, négyen Gerjenben, hárman pedig Pes­ten. , Horváth Lajos 13 éves ko­rában szegődött cselédnek, ko­csisnak félkonvencióba. Mu­száj volt, egyszerűen muszáj, mert apja 64 évesen kidőlt a munkából. A cselédidőt is be­leszámítva, egyfolytában 27 esztendeig ült a lovak fara mögö+t. aztán zsákokat cinéit, rakodott, most meg sertésgon­dozó.') Alapító tag, szövetkezeti gazda, az ország, a szövetke­zet rangos, értékes embere. Egyenlő lehetőségekkel a volt birtokossal, akit úgy emleget­nek, hogy „nem is gazda volt az, hanem barát”. Paraszt- gazda, aki ugyanúgy melózott, mint a többiek, s ha betegség, hivatalos elintézni valók mi­att egy-egy cseléd elkérecke- dett, beállt helyette rendesen dolgozni. Agronómus most is valamelyik alföldi szövetke­zetben. 1973. január 26. Horváth Lajos az alapítás évében a cselédháztól a cse­lédházba nősült. A semmiből a semmibe. A cselédházak te­tején még ott ült a rettegés: mi lesz most, mi lesz, hogy el­mentek az urak. És évekig, hosszú évekig még mindig nem változott semmi. Szövet­kezetben dolgoztak, de körül­ményeikben maradtak úgy, ahogy régen; szorosan tartot­ták a nadrágszíjat, havonta 10 forint munkaegység előleggel mentek a boltba, a régi ágyak, bán aludtak, a kiosztott bú­zát visszaadták vetőmagnak, kukorica töréskor a csizma­szárba dugták a piros csévét, kövesútról álmodtak és kicsi ablakot nyitottak a világra. A cselédlakások még áll­nak, de már lakatlanok. Az alapítók egyértelműen azt ál­lítják, a szövetkezetnek kö­szönhető minden. S ez így is van azzal a kiegészítéssel, hogy a szövetkezet, s az ál­tala biztosított anyagi jólét az emberek érdeme. A kettő egymás nélkül elképzelhetet­len. ; A cselédháziak sorban egy­más után házat vettek, épít­keztek benn a faluban. Hor­váth Lajos 1970-ben vette meg Hagymás Károly házát Három esztendeje mindössze, hogy a pusztáról a kövesút mellé ke­rült. A takaros udvar, a kávé­daráló, az eresz alatt lengede­ző paprikafüzérek úgy sejtetik mintha örök időktől itt élt volna a család. A sertésgondo. zó arcára, a mély ráncokba be­leíródott a történetük: ház lett ami kellett lett, s a 47 éves em. bérré nyugodtan mondhatnám: amúgy ránézésre; betöltötte a hatvanat. Az udvarokban hatalmas tu- jafák és fenyők. A szobákban padló és parketta, a konyhák­ban mozaiklap, a parkettás szobákban új bútorok, tele­vízió, olajkályhák. Horváthék az ősszel vettek az egyik szo­bába új bútort 18 ezer fo­rintért. A spórolás, a gyűjtö­getés még mindig tart, attól a pillanattól fogva, mióta volt miből, s mikor először mond­ták ki: a faluba kéne költöz­ni. Az asszony paprikát töm egy ötliteres üvegbe, télen nem gázon, hanem sparhelten főz, csirkéket, disznókat nevel, és százszor jobban ügyel, vi­gyáz mindenre, mintha ké­szen ksnta v-űnn; tudja meny­nyit kell dolgozni egy lavór áráért, a mosószerért, a mész­ért. a hízónak való kukori­cáért. A leány alszik, a gáztűz­hely pihen, a stelázsin a tá­nyérok az ebédet várják. Az asszonylány szintén a cérná­zóban keresd a mindennapit, a vő traktoros, az unoka óvodá. bán játszik, játszva tanul a leg­újabb „tevékenységserkentő” foglalkozásokon. A lányok, az asszonyok hetvenen-nyolcva. nan három műszakban dol­goznak, ahogyan itt mondják, a cérnázóban. A TÁSZI közvetítésével ta­valy „megszületett az együtt­működés” a Lőrinci Fonó és a gerjeni Rákóczi Tsz között. Átalakították a csibenevelőt, ez most a eémázó, télen-nyá­ron állandó munkahely. Kere­sethez juttatja az asszonyokat, a lányokat és egy összegben évente két-két és fél millió forinttal növeli a családok jö­vedelmét — a szociális és társadalmi juttatásokról nem is szólva. Az ember, aki messziről in­dult, életében komolyabb be­tegségben nem szenvedett, nem bírja enni a szalonnát a sporhelt rúdjámak támaszkod­va konvencióról beszél. A gyerekei tudják, hogy mit je­lent ez a szó, az unokája már tanulni fogja. Az árát Horváth Lajos ma is fizeti. Munkában töltött szabadságnapokkal, az­zal, hogy életében egyetlen napot sem töltött pihenéssel. Fog-e vajon? Nem hiszem. Augusztusban három napig Nyugat-Magyarországot járták be a tsz-tagok, ő is, és annyit mond róla: szép volt. A picike konyha viaszosvászon térítője mellett mesélek tű­nik minden; mese egy szegény- emberről, aki 1949. március 16-án belépett a Vörös Nap Termelőszövetkezetbe. A sze­gényember nem szegény már. Munkaideje van, havonta 2600 forint biztos jövedelme, háza van, állatai vannak, jóleső gondjai vannak. A termelő­szövetkezetben Ubrizsy Gábor könyvét lapozzák fel, ha kór­okozókat találnak a növé­nyeken, állathatározót vesz­nek elő és nemzetközi alma­nachot. Az asszony a holnapi kenyérsütéshez szitálja a lisz­tet, mi meg a latyakos úton Horváth Lajossal elindulunk az óvoda felé. (Folytatjuk) D. VARGA MARTA Nyéki József előadása Sár szentlő rincen A sár szentlőrinci Petőfi-ün- nepségek keretében szerdán este Nyéki József, a Hazafias Népfront országos központjá­nak munkatársa tartott elő­adást Petőfi szerelmi költésze­téről, amit Létay Klára elő­adóművész szavalatai színesí­tettek. A közönség ezúttal is zsúfo­lásig megtöltötte a termet, s ismét levetítették a Petőfi Tolna megyében című filmet. A fejlődéssel a gondok egy része is újratermelődhet, leg­feljebb a jellegük változik meg. Ezt a többi között a szol­gáltatóipar helyzete is igazol­ja. Az életszínvonal emelke­désével, az életkörülmények, — viszonyok változásával rendkívül gyorsan gyarapod­tak azok az igények, amelye­ket kiszolgálni ez az ágazat hivatott. Csupán az utóbbi hat-hét esztendőben megszo­kottá vált hazánkban is a hű­tőgép, a mosógép, százezer­szám találtak vevőre a kisebb gépek: a turmixtól a villany­borotváig. (A rézmozsárhoz, a zsilettpengéhez nem kellett szervizhálózat.) Rendkívül je­lentős a keresletnövekedés a gépkocsik szervizszolgáltatásá­ban, hiszen 1960-ban még csu­pán 18 ezer magánautó futott az országban, napjainkban pe­dig már több, mint 300 ezer. / Az életszínvonal gyors és tartós emelkedése, az életvitel, a szokások, a hagyományos háztartásvezetés átalakulása már a 60-as évek végére ki­élezte a különféle szolgálta­tások iránti kereslet és a ren­delkezésre álló kínálat közöt­ti feszültséget. Ezért az utóbbi években kormányhatározatok és rendeletek születtek a szol­gáltatások fejlesztésének meg- gyorsítá-ára. Igv egy sor pérz- ügyi, fedezeti, elszámolási kedvezményt kaptak a szolgál­Csütörtökön délelőtt Szek- szárdon tartotta alakuló ülé­sét a Magyar Kémikusok Egye­sülete Tolna megyei csoportja. Tolna a tizenkettedik megye, ahol az ipar, a mezőgazdaság és tudományos intézmények vegyészei megalakítják tudo­mányos szervezetüket a nép­gazdaságban mind fontosabb szerepet játszó munkájuk ösz- szefogása, koordinálása céljá­ból. Az alakuló ülésen dr. Szántó András, a veszprémi Nehéz­ipari Kutató Intézet igazgató­ja tartott előadást „a mező- gazdaság kemizálása” téma­körben. Hangsúlyozta az együttműködés fontosságát an­nál is inkább, mert a mező- gazdaság költségeinek országo­san ma már több mint egy­negyedét a vegyianyagok te­szik ki és az arány évről évre Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács vezetői megbeszélést foly­tattak az Országos Takarék- pénztár vezetőivel. Részt vett a megbeszélésen Somi Benja­min, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának' titkára, Szirmai Jenő, az Országos Takarék- pénztár vezérigazgatója, Sza- bópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke, valamint Czéh Tegnap délelőtt rendkívüli ülést tartott Szekszárd város Tanácsának Végrehajtó Bizott­sága. A legközelebbi tanács­ülés előkészítéseként a végre­hajtó bizottság a városi tanács idei költségvetési és fejlesztési alapjáról értekezett, majd meg­tárgyalta a tanács és a saját 1973. évi munkatervét. A vb javaslatot dolgozott ki az ez tatóvállalatok, hogy ez is ser­kentse gazdálkodásukat. Elégségesek voltak-e ezek a kedvezmények a fejlesztés hir­telen meggyorsításához, elégsé­gesek-e a fejlesztési alapok, ezen lehet vitatkozni. 1971 végéig ugyanis a szol­gáltatóipar teljesítménye — szövetkezeti, tanácsi, miniszté­riumi együttvéve — csak kis­mértékben növekedett. Szinte csak az autójavítás fejlődött gyorsabban a többinél. 1972- ben már valamelyest egyértel­műbb a haladás. A szövetkeze­ti szektorban — amely egy­magában nagyobb kapacitású mint a tanácsi és a miniszté­riumi együttvéve, s így ennek fejlődése igazán sokat nyom a latban — tavaly, a tavalyelőt­tihez képest 15—20 százalék­kal növekedett a teljesítmény. Igaz, a lakáskarbantartó ka­pacitás csak 6—7 százalékkal, noha ez a munka évtizedek óta a legkeresettebb szolgáltatás rangját vívta ki. összegezés­képpen tehát, a 60-as évek vé­gén hozott intézkedések csak ahhoz voltak elegendők, hogy a helyzet ne rosszabbodjon. A szolgáltató nagyiparhoz persze gépek kellenek, szerve­zettség, hatékonyság és ipari háttér, ahonnan folyamatosan érkezik az alkatrész. Vala­mennyi szolgáltatőágazatban szükség»« megszervezni — en­nek értelmében — azt a tech­rohamosan növekszik. Különös jelentősége Van annak me­gyénkben — ahol a mezőgaz­daság részaránya viszonylag nagy, — hogy a megalakuló csoport minél szorosabb kap­csolatokat teremtsen az ipar és a mezőgazdaság szakembe­rei között a kemizálás korsze­rű és okszerű fejlesztése érde­kében. A megyei csoport elnökéül Varsányi Ottót, a BVK szek­szárdi gyáregységének igazga­tóját, titkárául Szabiár Ká­rolyt, a KISZÖV vegyészmér­nökét választotta meg. A Magyar Kémikusok Egye­sülete országos elnökségének üdvözletét dr. Schultheisz Zol- tánné, az elnökség tagja adta át és kiosztotta az ország leg­fiatalabb megyei csoportja 29 alapító tagjának a tagsági könyveket. nikát, amelynek bevezetése a vegytisztító ágazatban már megkezdődött, a nagy termelé­kenységű, programozható be­rendezések beállításával. A la­káskarbantartást, takarítást rengeteg kisgép, célgép teheti gyorssá, egyszerűbbé és kisebb létszámszükségletűvé. Meg­valósítható az is, hogy a la­katos ne javítsa a zárat, ha­nem csak cserélje. Az elektro­mos háztartási gépek javítását is lehetséges a mai. általános gyakorlatnál termelékenyebb­re szervezni. Az ipari szolgál­tatószervizeket fel kell szerel­ni gyors, pontos diagnosztáió műszerekkel, hogy a hibakere­sés, behatárolás nercekig tartó rutinmunkává váljon ... Az anyagi erők szűkösek, egy ilyen „iparosítási” prog­ram természetszerűen két öt­éves tervet is igényel. A szol. gáltatóiparban is létezik azon­ban belső tartalék. A szerve­zettség javításával itt is lehet — kevés pénzből — gyorsan, megnyugtatóbb eredményeket elérni. A negyedik ötéves terv­nek ma már része — kiemelt része — az infrastruktúra fej­lesztése, ennek pedig nem kis fejezete a szolgáltatóágazatnak napjaink követelményeihez il­lő korszerűsítési programja. A szolgáltatóipar — és napjaink követelménye Az Országos Takarékpénztár vezérigazgitója Szekszárdon Közéletünk Lajos, az OTP Tolna megyei Igazgatóságának vezetője. A tárgyalás során értékel­ték az OTP és a tanácsok kap­csolatának 1972. évi kedvező fejlődését, meghatározták az 1973. évi fontosabb közös fel­adatokat, különös tekintettel a lakásépítések területén jelent­kező igények fokozottabb kir elégítésére. évben kivitelezésre kerülő pormentes közutakra, egyes közművekre, valamint a lakó­telepi út-, járda- és közmű- építési keret felosztására. Ezek a javaslatok szintén a tanács­ülés elé kerülnek. A végrehajtó bizottság a vá­rosi tanácsülést február máso­dikén — pénteken — kilenc órára hívta össze.

Next

/
Thumbnails
Contents