Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Az egyéves VEGYÉPSZER-üzem Ki mint vet... Harmadévesek a satuknál. Olyan bonyolult lakatosmun­kát kell végezniük, mint amilyen fél év múlva a szakmun­kásvizsgán várható. A főpróba után könnyebb lesz bizonyí­tani A VEGYÉPSZER tamási gyáregységének főbejárata előtt, mint majd minden gyár portájánál ott a tábla: „Felvé­telre keresünk...” A táblán egymás alatt sorjáznak a kere­sett szakmák. Számuk egyre szaporodik, a munkaügyisnél •jelentkező új felvételesek vi- szon alig-alig. — Pedig fejlesztenék ezt a gyárat — mondja Soós Ferenc igazgató — Csak halkan, mon­dom, de ha annyi munkás je­lentkezne, mint amennyire szükség van, már épülne itt az új csarnok. — Hány szakmunkás kelle­ne? — Akármennyi! 25 lakatos, 25 hegesztő legalább. • Uj jelenség? A fővárosi gyá­rak vidéki telepítéseinél első­rendű szempont volt, hogy a mezőgazdasági vidékeken, leg­alábbis képzelten munkaerő korlátlanul van még. S nincs. Tolna megyében is sok helyütt panaszkodnak, hogy kevés a munkáskéz, nemcsak a szak­ember, hanem a betanítható dolgozó is, nem beszélve a se­gédmunkásokról, akiknek hiá­nya már-már közhely. Az ipartelepítés persze jő a vidéknek, jó a városi törzs­gyárnak is. Ezt szükségtelen részletezni, nem árt azonban megemlíteni a telepítés szem­pontjának egy mellékzöngéjét. Arról van szó, hogy a vidéki gyáregységben gyakran azo­nos munka végzéséért (s ugyanakkor gyakran rosszabb feltételek mellett) a munkás kevesebb bért kap, mintha a törzsgyárban dolgozna. A tamási egységben most nincs ilyesmiről szó. Ha nem is dicsekszenek a munkások a fizetési szalaggal, keresetükre sem panaszkodnak. Az átlag veri a kétezer-egyszáz forintot. • Százkilencven produktív munkás van a gyáregységben. Az összlétszám kétszázötven. Egy másik összehasonlító számadat azonban országos vi­szonylatban is párját ritkítja: minden ötödik felnőtt dolgo­zóra jut egy szakmunkás-ta­nuló. „Ki mint vet, úgy arat” — így gondolják a gyáregység­ben. Nincs elég szakmunkás jelentkező a környékről? Majd képeznek. A telep sokat hányódott az elmúlt évek során. Először gépállomásként működött majd gépjavító állomás lett, s a munkásokat át kellett képez­ni raktáros-gépészekké, mező- gazdasági gépszerelővé. Amikor a VEGYÉPSZER át­vette az üzemet, a gépszerelő szakmunkások feleslegessé vál­tak. Hegesztő kellett, minél több. S gépszerelők — sokuk negyvenéves fejjel — ismét be­ültek az iskolapadba. Tavaly vizsgáztak tizenegyen, most ja­nuár végén egy másik tizen- ötös csoport áll a bizottság elé. Ebben az esztendőben még egy hegesztőtanfolyam beindí­tását szervezik. Közben aki gyakorlatot szerzett, s ráter­mettnek bizonyult, mehetett Budapestre, ahol a vállalat központjában jól felszerelt tanműhelyben, emelt szintű vizsgát tehetett, elsajátíthatta az MSZ és a német DIN-szab- vány szerinti varratok hegesz­tését. A hegesztő különösen ké. nyes munkát végez a VEGYÉPSZER-néL A legtöbb varrat minőségét röntgennel ellenőrzik. * Ä szakmunkásképzés emelt szintű. Három napot az üzem­ben, hármat a tamási kihelye­zett iskolában töltenek a ta­nulók. A kedvezmények is­mertek: egy forint az ebéd, az ösztöndíj függ a tanulmányi eredménytől, most mindenki­nek emelkedett ötven forinttal. A harmadikosok az utolsó félévben vállalati állomány­ba kerülhetnek. Órabérük 6— 7 forint lesz. A VEGYÉPSZER- nél nagy szükség lenne a vég­zősök munkájára. A harma­dikosok mégsem kerülnek most üzembe. Jól képzett szakembe­rekre van szükség, akik meg­felelnek, nem esetleg átcsúsz­nak a vizsgán. Jövőre harminc elsős szak­munkás-tanulót szeretnének kapni az üzembe a szekszárdi 505-ös iskolától. Ez az igény. Ősszel valószínűleg valamivel kevesebben kezdik majd ta­nulmányaikat Tamásiban. S kevesebb szakmában is, mint a gyáregység vezetői szeret­nék. Pedig idén már jobbak a kö­rülmények, mint eddig. Uj tan­műhely épült az ősszel. Tizen­öt hegesztő és ugyanannyi la­katos sajátíthatja el a munka- padoknál a szakma alapjait. Ami igaz, igaz. Sok volt a panasz. A szakmunkásvizsgán a jelöltek tudása mélyen alat­ta maradt a követelmények­nek. Volt olyan harmadéves lakatos, aki még reszelni sem tudott síkba. Előfordult, hogy háromszor pótvizsgázott egy tanuló, s újra és újra bukot- tan kellett elhagynia a vizsgát. Az üzemi munkák jellege szabta meg, hogy mit tudott a tanuló a vizsgán. A gyáregy­ségben elsősorban munkaerő­re volt szükség. Minél hama­rabb. Ez azonban nem járható út. Ma már mindenki belátja. Olyannyira, hogy a harmad­évesek idén félév után a tan­műhelyben reszelnek még egy fél esztendeig. Nehogy szé­gyent valljon velük a gyár. * Kevés a hegesztő. — Az lenne a jó, ha a lét­szám fele hegesztő lenne — mondja az igazgató. A munkák zöme vasszerkezet-készítés. A tamási üzem előregyártó. Vál­lalnak ugyan bérmunkaként — gáz- és oxigénpalackreduk- tor — hegesztőégő-felújítást, gépkocsi] avítást, de a főszerep mindenképp vasszerkezeti munkáké. Emellett a közeljö­vőben húszfős szerelőbrigá­dot szerveznek. A szerelők Pétre mennek majd, az ammó- nia-karbamid üzemek építésé­hez. A kiemelt beruházás mun­kálataiból a VEGYÉPSZER 800 millió forintnyi részt vál­lalt. A gyáregység munkásai las­san befejezik Pécsett egy tíz­ezer köbméteres tartály szere­lését. A beruházás értéke mint­egy tízmillió forint. A kivite­lezés bizonyíték is: komoly feladatok elvégzésére képes a Minél több hegesztő kellene. A műhelyekben sok a fia­tal: a gyár neveltjei. Gyenei Ferenc is nem régen szerzett szakmunkás-bizonyítványt. tamási üzem. Ebben az évben december 31-ig mindenki nya­kig lesz a munkában. Nem fordulhat elő ami tavaly, hogy hetekig csellengtek a lakato­sok a gyártócsarnokokban. Ősszel megszűnt a négy válla­lat Mérleg utcai telepe. A for­gácsoló gépek többsége Tamá­siba került A gépműhely jól felszerelt. A vezetők most ar­ra törekszenek, hogy többet tudjanak adni a dolgozók pén­zesborítékjába. Szó vdlt telje­sítménybérezésről, valószínű­leg azonban az órabér plusz célprémiumos rendszer a leg­megfelelőbb. A festőműhelyben jelenleg tűzoltómunka folyik. Kenik a vasszerkezeteket. Minden, másutt nélkülözhető kéz ecse- 4tet ragadott! Tűzoltómunka ja­nuár közepén? Csakhogy ide is eljutottunk. Minden óra ké­sedelem kiesést okozhat az or-1 szág vegyianyag-termelésében. A VEGYÉPSZER olyan célvál­lalata a Nehézipari Miniszté­riumnak, ahol tudni kell na­gyon gyorsan és kifogástala­nul dolgozni. Sokat hányódott a telep. Kü­lönböző feladatokat látott el az évek során. Kibírta az át­szervezéseket. Már létével bi­zonyítja, hogy szükség van rá. — Mi már nem ijedünk meg a saját árnyékunktól — mond­ja az igazgató. — A jövőben ha erre jár, meglátja, az ered­mények következnek. A VEGYÉPSZER-t egy éve trösztösítették. Ugyanakkor ke­rült a tamási telep is a vál­lalathoz. Kevésbé edzett üzem sokkal jobban megérez ilyen megrázkódtatást. A tamási gyárban nagy fejlesztésekről álmodnak ehelyett. A kapu előtt ott a tábla. Hat szakmában várnak jelentkező­ket. De ha nem jön elegendő munkás, néhány év múlva az 505-ös szakmunkásképző inté­zet tamási kihelyezett iskolá­jából, saját nevelésű lakato­sok, hegesztők, festők, villany- szerelők váltják valóra a re­ményeket. A telep vezetői bíz­nak a fiatalokban. Fiatal a tamási VEGYÉPSZER is: egy­éves. K. P. Foto: Komáromi Egységes iskolairányítás Mint ismeretes, a Miniszter- tanács legutóbbi ülésén megvi­tatta, és elfogadta a művelő­désügyi miniszter előterjeszté­sét az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. A döntés az oktatási intézmé­nyek irányításában az egység megteremtését célozza. Az al­sófokú oktatási és nevelési in­tézmények, továbbá a gimná­ziumok hosszú ideje kialakult Már Pétre készülnek a vasszerkezetek. irányítási rendszere megfele­lőnek bizonyult. A főhatósági irányítást ezekben az intézmé­nyekben a művelődésügyi miniszter gyakorolja. Hasonló­képpen egységes az intézmé­nyek tanácsi irányításának rendszere is. A szakközépiskolák irányí­tása eddig sem főhatósági, sem tanácsi szinten nem volt egysé­ges. A szakminisztériumok is­koláik irányítását közvetlenül maguk végzik, így a szakkö­zépiskolák irányítása jelenleg 13 iskolafenntartó főhatóság és a tanácsok között oszlik meg. A szakközépiskolák irányí­tásának megjavítása szüksé­gessé teszi a szétforgácsoltság megszüntetését Az egységes irányítás megvalósításának alapfeltétele, hogy valamennyi szakközépiskola fenntartása a megyei (fővárosi) tanácsoknál összpontosuljon. Ezt a célt szolgálja az az intézkedés, amely a szakközépiskolák és a középiskolai kollégiumok léte­sítését és fenntartását a taná­csok kizárólagos hatáskörébe utalja. A jövőben a művelődésügyi miniszter látja el valamennyi szakközépiskolát illetően az in. tézmény igazgatásának, neve­lőmunkájának, valamint a közismereti és a szakmai elő­készítő tantárgyak oktatásá­nak irányítását és felügyeletét* Ugyanakkor a szakmai képzés irányításában és felügyeleté­ben a munkaügyi miniszter — mint a szakmunkásképzés szakmai, ágazati minisztere — továbbá a szakközépiskolai képzésben érdekelt miniszte­rek részt vesznek. A tanácsi irányítás, — ame­lyet a megyei (fővárosi) taná­csok látnak el — annyiban változik, hogy egyrészt kiter­jed a szakminisztériumoktól átvett szakközépiskolákra is, másrészt bővül a szakmai kép* zés felügyeletével. legjoll limes a rajzos Meies

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents