Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

A zárszámadás tükrözze a vaíáságos helyzetet Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Megkezdődtek az ünnepélyes munkásőregység-gyűlések A tamásiaké a „megyei parancsnokság legjobb egysége” cím Munkatársunk felkereste Szabó Istvánt, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnökét, hogy a most sor­ra kerülő zárszámadásokról be­szélgessen vele, — Nem én vagyok az első — mondotta bevezetésül Sza­bó István —, aki erről a té­máról a magyar sajtóban nyi­latkozik. Úgy gondolom azon­ban, hogy a kérdést nem árt több oldalról megvilágítani. Nagy ügyről van szó. A ter­melőszövetkezetek, halászati szövetkezetek, szakszövetkeze­tek és közös vállalkozások éves mérlege kereken egymillió magyar állampolgár ügye, szántóföldünk 86 százalékát érinti és — a háztáji gazdasá­gokkal együtt — mintegy száz- milliárd forintnyi termelési értékről ad számot. — Milyen átfogó értékelést adhat a TOT elnöke az elmúlt esztendőről, a zárszámadások várható eredményéről? — Nincs két egyforma esz­tendő és nem található két egyforma határ sem. Ennek következtében nincs két egy­forma zárszámadás. Általában azonban elmondhatjuk, hogy amit az agrárpolitika előre­látóan sugallt, amin a szövet­kezeti gazdák erejüket megfe­szítve munkálkodtak; azt lé­nyegében sikerült is teljesíte­ni. A tavaszi szárazság, a nyá­ri sok csapadék, az év végi állatmegbetegedések ellenére jó évet zárnak, sőt, helyenként kimagaslóan jó, rekord eszten­dőt. — Az átlagot azonban sok­oldalúan kell megvilágítani. A gazdaságok több mint két­harmadában egyértelműen örömteljes munka az összesí­tés. További két csoportban — a gyenge adottságú és a gyen­ge vezetésű szövetkezetekben — ez idén is csak kevés he­lyen tudnak megszabadulni az ismétlődő gondoktól. Végül a negyedik csoportban nem gyenge és nem rosszul veze­tett gazdaságok találhatók, ha­nem inkább olvanok, amelvek ismertek, jónevűek, hosszú időn át mondhatni reprezentálták a magyar mezőgazdaságot. A nagy iramú fejlődést, a jelentős beruházások, s az előre nem Hétfői kérdésünk: Öröm az új otthon, évente sok család költözik modern, minden igényt kielégítő lakás­ba. De a gyerekek nem talál­ják helyüket a falak között és játszani akarnak. Mi sem ter­mészetesebb ennél. A baj csu­pán ott kezdődik, hogy terve­zőink néha megfeledkeznek erről az igényről, vagy ha nem is, a játszóterek megépítése, kialakítása késik. A gyerek ezt nem érti — nem értheti meg, így azután rúgja a labdát az utcán, ker- getőzik a tereken. Szekszárdon mi a helyzet? Kérdésünkkel Szabó Zoltánt, a városi tanács műszaki osztá­lyának vezetőjét kerestük fel. — Viszonylag jól állunk. A viszonylag azt jelenti, hogy más, nagyobb városokhoz ké­pest. A város területén 32 játszótér van, többségükben azonban csak olyan, ami a tíz éven aluli gyerekek igényét elégíti ki. Arra törekedtünk, ha átmeneti megoldásnak is, de az új lakótelének épületei között mielőbb kis játszótere­ket létesítsünk. Ismétlem, a legnagyobb gondot a tíz éven felüli gyerekek jélentik. Ter­veink elkészítésénél elsősor­ban az ő igényeiket tartottuk szem előtt, látható körülmények együttes hatása miatt kerültek átmene­ti. de súlyos gondok közé. — Erre való tekintettel nemcsak a hatóságok, de talán elsősorban a tagok a gondok okait nagyon megfontoltan elemezzék. A következmények alól a vezetést felmenteni per. ßze nem lehet. De más a hely­zet ott, ahol a hozzá nem ér­tés, és más, ahol éppen a jó­akarat és az ezt keresztező külső körülmények alakították ki a mai állapotokat. — Milyen tanácsot ad Szabó István a politikus és gyakorló tsz-elnök: hogyan készítsék el a szövetkezetek a zárszám­adást? — A zárszámadás tükrözze a valóságos helyzetet. Minden­kinek ez az érdeke, az állam­nak, az országnak és a helyi közösségnek is. Azt vegyék számba, ami van, ne többet és ne kevesebbet. A „kozmetiká­zás” talán ígérhet pillanatnyi előnyöket, de nem csupán a hatóságokat, hanem a tagságot is félrevezeti, végső hatása pe­dig biztos, hogy káros lesz mindenkire. í — Ehhez még azt teszem hozzá: nem okos dolog a sze­mélyes jövedelem minden áron való növelésére töre­kedni. Az elmúlt esztendők be. bizonyították, hogy aki túlzás­ba vitte az osztást, és — rész­ben emiatt — gazdasága baj­ba került, azon nagyon nehéz volt utólag segíteni. Viszont a tartalékolt összeg a szövetke­zet tulajdonában marad, azt nem veszi el senki. Mi parasz­tok tudjuk, hogy kicsit még most is „az idő a gazda1’. Ta­valy végeredményben minden egyenesbe fordult, de ki.- sza­vatolja, hogy ez az idén is így lesz? ­■— Sok tsz valósággal retteg a részesedés gyors emelkedé­se után fizetendő jovedélem- növekmény-adútól. A tartalé­kolással megelőzhető ez? — Sajnos nem mindenütt. Ahol például nem nyolcvan, hanem háromszáz mázsáig ter­mett a hagyományosan művelt cukorrépa, ott a részt a több­let után is ki kell adni. Ahol viszont új, nagy beruházások léptek üzembe, ott a frissen Hol lesznek játszóterek ? — A tervedhez érkeztünk. Arra kérem Szabó elvtársat, ismertesse velünk, hogy hol és mikor készülnek játszóterek a szekszárdi gyerekeknek? — Az egyik legnagyobb ját­szótér a Wosinsky-lakótelepen épül. Folynak a munkák. A tereorendezést, földeevengetést az ősz folyamán a MüM 505- ös szakmunkásképző intézet és a Garay János Gimnázium tanulói végezték társadalmi munkában. Hogy milyen lesz a játszótér? Nagy és kényel­mes. Kialakítását a korcsopor­tok igényeinek' megfelelően végezzük. A kicsinyek szoká­sos játékszerein — a mászó­kán, hintákon — kívül a na­gyobbaknak két kispályát is építünk, egyik aszfaltos,. másik salakos lesz. Az aszfaltos pá­lyán télen korcsolyanálva lesz. E pályák majd a labdajátékok­ra szolgálnak. Ezen kívül be- tonalapzatú pingpongasztalo­kat, a felnőtték számára pedig műkő sakkasztalokat állítunk fel. Érdekesebb iátéks^ernek a rönkvár ígérkezik. Ez több, egymás mellé helyezett farönk. bői áll, melyeken a kisebbek mászkálhatnak. A gyerekek, terveink szerint az idén. ősz­szel vehetik birtokukba a ját­szótér-komlexumot, Ha azon­alkalmazott, nagy tudású szak­emberek, szakmunkások fize­tése okozott ugrást. A „regu­lativ” kategóriába tehát el­kerülhetetlenül éppen, olyan gazdaságok kerülnek be, ame­lyek sokat termelnek. — Elfogadjuk azt az elvet, hogy az államnak szabályoznia kell a piacon vásárlóerőként jelentkező pénztömeget, de a minisztériumokkal egyetértés­ben küzdünk az ellen, hogy a keresetszabályozás a termelést fékező . erőként működhessen. — Amiről eddig beszélget­tünk: vezetők, szakemberek ügye. Lehet-e, kell-e szerepet adni ebben a folyamatban az egyszerű szövetkezeti gazdá­nak? — Mindenképpen kell, mert ez létkérdés. A többi között ez adja mozgalmunk szövetkeze­ti jellegét. A zárszámadás előtt, közben, vagy utólag mindenütt meg kell és meg lehet találni a módját, hogy a kérdésekkel érdemben foglal­kozzanak. Brisádgvűlésen, részközgyűlésen, csoportos ta­lálkozókon lehet beszélgetni, az eldöntendő kérdésekről kikér­hetik a vezetők a tagok véle­ményét. azt a javaslatokba be­építhetik. legfontosabb pedig, boáv a tankkal pgvi’tt voniák le az elmúlt esztendőből adódó következtetéseket. — A jónak látszó, vagy va­lóban jó: a gyengének tűnő, vagy valóban gyenge gazda­ságokban egyaránt van a tag­nak véleménye, ötlete, mon- danivalóia. Ha ez a beszél"e- tések során felszínre kerül, ha p mérleg, és a már elkrrdMött új eazdasági évre szóló- kon­cepció erre támaszkodik, ak­kor több az esélyünk, hogy a következő zárszámadáskor sem kell a tartalékhoz nyúlni; hogy a mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezeti mozgalom folytatja azt a felfelé ívelő szép fejlő­dést, amelynek az utóbbi évek­ben tanúi- és — minden ma­gyar állampolgárral együtt — élvezői lehettünk. földeAki béla ban a környék lakói jelentő­sebb társadalmi munkát vál­lalnak, a létesítmény hama­rabb is elkészülhet. Ezzel a játszótérrel kívánjuk majd pó­tolni a volt sétakerti játszóte­ret, melyet 1970-ben megszün­tettünk. A másik nagy játszótér a Mayer-réten készül, a volt mezőgazdasági kiállítás terü­letén. A FŐKÉRT társadalmi munkában készíti az ott készü­lő díszpark tervét, melynek egyik része a játszótér lesz. A játszótér-komplexum kivitele­zése az idén tavasszal meg­kezdődik, a befejezés időpont­járól még nem tudok közeleb­bit. Ha a Mayer-réti játszótér elkészül, nagyjából megoldó­dik a Tartsay-lakótelepi gye­rekek gondia. Említést kell tennünk a holt Sió és a Sió csárda környékével kapcsola­tos elképzeléseinkről, terve­inkről is. A környék rendezési terve már készül. A kiránduló- helyen többek között sportra, játszásra alkalmas területeket is kialakítunk. Ha nem is játszótér lesz, mégis érdemes megemlíteni a Kálvária oldalában létesítendő parkerdőt. A több mint tízhol­das terület fásítása az idén kezdődik, s minden bizonnyal jó kirándulóhely lesz nemcsak Szombaton délután tartotta ünnepi gyűlését a tamási já­rás munkásőregysége. Ez az esemény mintegy nyitánya volt — a többi járásban is sor­ra kerülőknek — amelyeken értékelik az elmúlt év kikép­zési eredményeit és foglalkoz­nak az új, az 1973-as kiképzé­si év feladataival. De egy-egy ilyen egységgyűlés nemcsak a fegyveres kiképzéssel foglalko­zik, hanem mérlegre teszi a munkásőrök termelő- és egyéb társadalmi munkáját is. A tamásiak ünnepélyes egy­séggyűlésén megjelent Szűcs György, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Szabó Ist­ván, a járási pártbizottság el­ső titkára, Pilinyi Sándor, a MOP osztályvezetője. Lukács Sándor járási pa­rancsnok értékelte a múlt évi munkát. — Alegységeink, egész egy­ségünk 1972. évi fejlődésének alapvető tanulsága és egyben eredményeink legfőbb forrása az volt, hogy a mindennapi munkában képesek voltunk ér­vényesíteni a párt politikáját, és éreztük a párt közvetlen irányítását — mondotta beve­zetőként. A továbbiakban ar­ról számolt be, hogyan áll­nak helyt a munkásőrök a munkában, hogyan formálják a közösségi szellemet. Bár há­rom nemzedék áll egymás mellett a sorban, mégis, a kö­zös célok, a közös eszme, a közös érdekek mindenkit ösz- szekapcsolnak, aki csak az egyenruhát viseli. Az elvi szi­lárdságot, felkészültséget feje­zi ki az, hogy az elmúlt év­ben kilencen tanultak marxista ’sti egyetemen, 13-an középis­kolán, 104-en vettek részt alap­fokú pártoktatásban, ketten ta­nultak esrvéves pártiskolán és °gy munkásőr tanult szakosí­tón. A járási parancsnok ezután a kiképzés eredményeit ismer­tette. Az egységek és az alegy­ségek eredményesen oldották meg feladataikat, amelyben rendkívül nagy és eredményes a gyerekeknek, de a felnőttek­nek is. Ami az OTP-lakótelepeket illeti, el kell mondanom, hogy azokon játszótereket csak a lakosság nagymérvű összefo­gásából tudunk létrehozni. Az OTP-házak lakóinak közös képviselői szervezzék meg a té-sadalmi munkát, akár az idén tavasszal, és mi szakirá­nyítást, növényanyagot, fákat, virágokat biztosítani tudunk. — Mit gondol,Szabó elvtárs, gyerekeink érdekében milyen társadalmi összefogást várha­tunk? — A lakosságra mindegyik játszótér megépítésében szá­mítunk. A tanácstagok — tu­domásom szerint — már né­hány helyen megkezdték a ta­vaszra szóló szervező munkát. A megyeszékhely vállalatai egyelőre még nem jelentkez­tek. Mindenesetre jó lenne, ha még egyszer olyan nagy társa­dalmi megmozdulás lenne S^oV^rárdon. mint amilyen az 1969-es játszótérépítési akció volt. Eddig tehát a válasz hétfői kérdésünkre. És hogy gyere­keink érdekében mire vagyunk képesek, mit teszünk a játszó­terek mielőbbi megépítése érdekében? Ez most már raj­tunk, szekszárdiakon múlik. — »J ­ösztönző volt a szocialista ver­senymozgalom, hiszen a fel­adatokat sokszor kellett izzasz­tó melegben, esőben és sár­ban végrehajtani. A munkás­őrök további tapasztalatokat szereztek a harcszerűség, a bekerítés-üldözés harcrendi elemeinek alkalmazásában, az objektumok őrzésében, a lö­vészeteken nagyon sokan tel­jesítik a kiváló szirtiét. Jó volt az együttműködés a társ fegyveres testületekkel — kü­lönösen a rendőrséggel — sok­szor adtak segítséget az úttö­rőknek, az ozorai hadijátékban is mintegy húsz munkásőr mű­ködött közre. — Az 1972. év eredményei alapján kell felkészülni az idei kiképzési évre. A tapasztala­tok birtokában még hatéko­nyabbá kell tenni a szolgála­ti tevékenységet, törekedni a még jobb eredményekre. A munkásőrség felszerelésének,' fegyverzetének korszerűsítése tovább folytatódik. Számítunk arra, hogy valamennyi elvtár­sunk kommunista példamuta­tással munkálkodik majd ter­veink valóra váltásán — fejez­te be beszámolóját Lukács Sándor. Ezután Kemény József, me­gyei parancsnokhelyettes adta át a tamásiaknak a Megyei parancsnokság legjobb egysége címmel járó oklevelet és ván­dorserleget, amelyet tavaly is ez az egység nyert el. öten kapták meg ezúttal a 15 éves szolgálati érdemérmet, tizen a kiváló jelvényt és hárman a kiváló parancsnok jelvényt Az egységgyűlésen ismertet­ték a miskolci Oprendek Nán­dor zászlóalj felhívását, hogy a munkásőrök is csatlakozza­nak a „Vért Vietnamnak” ak­cióhoz. Sorra jelentkeztek az alegységek, és rövidesen kide­rült: az egység egész személyi állománya csatlakozik a mis­kolciak felhívásához, kész vé­rét adni. hogy ezzel is segítse a terrorbombázások sebesült­jeinek felépülését, gyógyulását, • Vasárnap a bonyhádi járási egység tartotta meg ünnepé­lyes évzáróját. A megyei párt- bizottságot dr. Péter Szigfrid képviselte. Részt vett az ün­nepélyes egységgyűlésen Ke­mény József, megyei parancs­nokhelyettes, a járási párt- bizottságot Forrai Fábián kép­viselte. Papp Mátyás, járási parancs­nok értékelte a múlt évben végzett munkát. Kitüntetést kaptak a 15, a 10, illetve az öt év óta szolgáló munkás­őrök, kiváló jelvényt a kiemel­kedő munkát végző munkás­őrök, parancsnokok. A bonyhádi járási munkás- őr-egység is csatlakozott a miskolciak felhívásához: vér­adással segítik Vietnam harcát. 1973. január 23.

Next

/
Thumbnails
Contents