Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-20 / 16. szám
Igények és lehetőségek—Kakasdon Előrelátó tervezést! Talpalatnyi könyvtár Meg-megcibálja a szél a hámló vakolaté, régi kultúr- ház ajtaja fölé tűzött, színes papírszalagokat, hajdani mulatságok megmaradt tanúit Szomorú, kihalt a kakasdi utca ezen a havas délelőttön, az sincs, aki útbaigazítaná az idegent. A tanácsházán se elnök, se titkár. Egyik tanfolyamon, másik orvosnál. Darázs Rozália, adóügyi főelőadó egyedül „tartja a frontot”. Nem nagy az ügyfélforgalom. Másfél óra alatt mindössze egyetlen jár- latot akartak csináltatni. Kulturális élet, közművelődés — kényes téma ez Kakasdon, hivatalos ember, újságíró előtt nem szívesen beszélnek róla. Darázs Rozália nemcsak adóügyi főelőadó, hanem községi könyvtáros is. így hát mindenképpen „illetékes”. Azzal kezdi a beszélgetést, amivel csaknem valamennyi megkérdezett : — Mindenre rányomja a bélyegét egy jó kultúrház hiánya. A mostani már romos, úgy tudom, a vb. elhatározta, hogy le kell bontani. Hallottam a székelyek között azért van valami mozgolódás, műsort állítanak össze, próbákra járnak. A fiatalok is össze- összejönnek a KISZ-klubban. A titkárjuk most van továbbképzésen. Darázs Rozália tájékoztatása szerint a könyvtárban hetenként kétszer van kölcsönzés. A majdnem kétszáz olvasó (ötven százalékuk általános iskolás) háromezer kötet között válogathat. Eddig a tanácsteremben helyezték el a könyveket, de hamarosan átköltöznek a rendőr egykori irodájá— Hányán fémek be? — Nyolcvan ülőhely van és ötven állóhely. — Az állóhelyre is váltanak jegyet? — Igen, sőt olyan ember is akad, aki kívülről, az ablakon keresztül nézi a műsort Egyébként a dérynések után egy hónappal bűvészek tartottak előadást. Annyian összejöttek, hogy a tiszteletdíjak kifizetése után még pénzünk is maradt — igaz csak húsz forint Kelemen Gergely egy megfelelő művelődési intézmény, meg az igények hiányára panaszkodik. A kakasdi emberek igénytelenebbek lennének, mint mások? Nem valószínű, hiszen tartottak itt sikeres előadást — szórakoztatót, meg ismeretterjesztőt — is. Köztudott, hogy ismeretterjesztéshez, klubfoglalkozáshoz író—olvasó találkozóhoz nem feltétlenül szükséges kacsalábon forgó művelődési palota. Elég hozzá — mondjuk a tanácsterem, vagy a KISZ-helyiség. Talán inkább a módszerekkel, a szervezéssel, a „hozzáállással” van baj. Nem könnyű a népművelő munka, egyedül a kultúrotthon-igazgató nem végezheti el —■ ráadásul senki sem próféta a saját hazájában, Kelemen Gergely sem. Ugyanakkor neki van egy úgynevezett helyzeti előnye: a fiatalokat néhány éve még tanította, mondhatni, a keze alól kerültek ki. Csakhogy ez a helyzeti előny könnyen a visszájára fordulhat, ha az egykori tanár még mindig általános iskolásokként kezeli a 17—18 éves fiatalokat, ha azt a bizonyos három lépés távolságot szigorúan be akarja tartani. Mindezt és még sok más buktatót el lehetne kerülni, ha a művelődésügy járási, megyei irányitói többet segítenének, például módszertani tanácsokkal és ha ezeket a tanácsokat szívesen el is fogadnák. Miközben a tanári szobában beszélgetünk, szóba került a helybeli értelmiség, elsősorban a pedagógusok közművelődésben játszott szerepe. Sajnos csak kevesen laknak Kakas- dón, többségük bejáró, pontosabban úgy jár „ki” tanítani. Nem könnyű az iskolai munkájuk sem, hisz köztudott, hogy nemcsak a tanulók, a tanárok is túlterheltek. Mégis úgy gondoljuk, többet segíthetnének a közművelődésben is — legalább azoknak a terveknek a megvalósításában, amelyekről a legutóbbi értekezletükön volt szó. Tavaly ősszel Kakasdon elkezdődött valami: kétévi ter- vezgetés után megalakult a népi együttes. Felelevenítik, megőrzik a gazdag székely népköltészetet, táncművészetet. Nemsokára bemutatják első műsorukat. Sajnos, a jelenlegi kultúrházból hamarosan kiszorulnak, mert az ósdi épület megérett a lebontásra. Sokan ígérnek társadalmi munkát az új művelődési otthon építéséhez. Minden bizonnyal állják is majd a szavukat, ha összegyűlik a pénz és megkezdődhet az építkezés. És addig? Addig az adott lehetőségeket kell kihasználni — egy kicsit jobban, mint most. GYURICZA MIHÁLY Könyvtárakat nehéz tervezni. Majdnem olyan feladat, mint egy újszülöttnek kiszabni felnőttkori ruháját. Igaz, következtethetünk a szülők termetéből, szociális helyzetéből arra, mekkorára nő majd a gyerek, a település nagyságából és fejlesztési lehetőségéből is arra, hogy milyen lesz a könyvtárral szembeni igény tíz-húsz év múlva. Egyik sem jár kockázat nélkül. Ami a művelődési intézmények építését illeti, az építtetők könnyen hajlanak a ha- lasztgatásra is. „Most egy kisebbet építünk, aztán ha nem lesz elég, majd alakul valahogy. Most átalakítunk egy régi épületet, majd csak kerül egyszer korszerűre is”. így aztán a fejlődő, gyarapodó könyvtárak egy-kettőre lehetetlen helyzetbe kerülnek, alig tudva ellátni feladatukat. Megyénk közvéleménye jól ismeri a megyei könyvtár sanyarú helyzetét, amely már régen kinőtte új épületét, és nem valószínű, hogy egyhamar számíthat másikra. A tamási járási könyvtár az egykori bíróság épületében van. Ha belépünk az ajtaján, nyomban légszomjunk támad. A mennyezetig érő komor színű polcok roskadásig könyvvel, majd a belépő arcába nyo- makodnak. A szomszédos he- helviség is tömve könyvvel, a raktár, a volt börtön keskenv cellája: zsúfolt. Az ablakok aliában, minden zugban bekötött folyóiratok. A könyvtárnak most 28 3A4 kötete van, a múlt évben 1200-zal gvarano- dott állománya. 1973-ban akármennyi lesz a szaporodás, egy fia könyvet sem dughatnak már a polcokra. Jelenleg 884 felnőtt, 369 gyermek tagja van a könyvtárnak, és ez a szám nem is magas akkora településen, mint Tamási. Az olvasók számát mégsem lehet növelni, hiszen már-már az 1253 tagot sem tudják ellátni, bár 1973-ban naponta nyitva tartanak. Van, amikor az apró kölcsönzőtérben tízen, tizenöten szoronganak könyvre várva. Természetesen, nem küldik el az új olvasókat, de...? A meglévő könyvbarátok növekvő igényeivel szemben is tehetetlen a könyvtár. Nemhogy helyben olvasásra, kézikönyvhasználatra, de még hírlap- böngészésre sincs . hely. A A könyvtár alig tud mást nyújtani a tamási olvasóknak, mint a könyvkölcsönzést. Amit negyven éve is megtettek a kölcsönkönyvtárak. Pedig, hogy az olvasók igényelnék a könyvtár szélesebb hatókörű tevékenységét, ezt bizonyítják a művelődési központtal szervezett közös rendezvények. Utánuk érzékelhetően nagyobb érdeklődés mutatkozik a hallott versek szerzője, a megemlített művek iránt. Megérett a helyzet Tamási-' bán az új könyvtár felépítésére. A község vezetői tudják is, hogy a járási könyvtár gondja Tamási gondja. A helyi tanács eddig is tett erőfeszítéseket a helyhiány enyhítésére, igaz, eredménytelenül. Az ötéves terv időszakában — úgy ígérik — megindul az új könyvtári éoület építése, a megye támogatásával. V. F. É. Hiány után újra sínen Naponta 10 ezer palack gáz ba. — A kölcsönzésen, a statisztikák, a megrendelés ösz- szeállításán kívül mint könyvtáros, mivel foglalkozik? , — Korábban szerveztünk néhány sikeres író—olvasó találkozót. A múlt évben? A múlt évben nem volt ilyesmi. A „miért”-re nem kaptunk kielégítő választ, mint ahogy arra sem, hogyan lehetne szaporítani az olvasók számát. — Véleménye szerint mit csinálhat itt egy művelődni, szórakozni vágyó fiatal? — Otthon leülhet olvasni, vagy a tv elé. Tegyük hozzá: időnként elmehet a KISZ-klubba zenét hallgatni, vagy éppen a KtSZ- oktatásra járhat. Persze, ez édeskevés és a kakasdi fiatalok nem is érik be ennyivel. Szekszárdon, Bonyhádon tanulnak, dolgoznak, a szórakozást, művelődést is nagyrészt ott találják meg. Haza többnyire csak aludni járnak — sajnos. Darázs Rozália szerint szükség lenne végre egy tekintélyes vezetőre, aki az élükre állna, össze tudná tartani őket. A jelek szerint a mostani ve- zetőgamitúra megállja a helyét. Persze azért nem lehet mindent a KISZ-re hagyni, egy falu közművelődésének, kulturális életének szervezése, összefogása elsősorban a kul- túrház-igazgató feladata. Kelemen Gergely tanárt a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatóját a szép új kakasdi általános iskola nevelőipzobá- jában találtuk meg. — Milyenek a kakasdi emberek ? — Vendégszeretők, kedvesek és egyre igényesebbek. — Ez az igényesség egyaránt vonatkozik az anyagi és a szellemi javakra? — Hát... a kettőt szét kell választani. Régebben majd minden hónapban tartottunk színházi előadást. Tavaly húsvét táján lejött a Déryné Színház. Tizenhét jegyet adtunk el. A művészek dicséretére legyen mondva, a tizenhét ember előtt is olyan lelkesen játszottak, mintha tele lett volna a terem. Karácsony után kongtak a cseretelepek az ürességtől. Egyik hétről a másikra másfélszer annyj lett a propán- bután gázfogyaszt ás. S ennek nemcsak az ünnepi sütés-főzés volt az oka, hanem a disznóvágási főszezon is. Mert hiába tilos, sokan csak gázzal porzsolnék, egészen a büntetés kiszabásáig. De a büntetés sok propán-butángáz-tulajdonost el sem ér, hiszen az ellenőrzés roppant nehéz. A gáztöltő állomáson pontosan jelentkezik minden csúcsfogyasztás. Már számítanak rá előre, hónapokon keresztül gyűjtik a tartalékot. Negyvenezer palackkal halmoztak fel az ünnepek előtt, aztán csak nézték, hogyan fogy napról napra a többlet. Év végén már csöngtek a telefonok, jöttek a vészielzések. „Gázt, gázt, azonnal!” Amikor a síkos utakra még a személykocsik sem merészkedtek sokszor. — Ma, — mondja az igazgató, január 19-én — ma mondhatjuk el először 1973- ban, hogy sínen vagyunk. Vége a gázhiánynak. Minden cseretelepet feltöltöttünk. Elkezdődött a biztonsági tartalék képzése. Mindig számítani kell arra, hogy valamelyik töltő- állomáson fennakadás lesz. Mint tavaly, s tavalyelőtt. Még a Tiszántúlra, Győrbe is jártak a speciális gázballon- szállító gépkocsik. A hajdú- szoboszlói töltőállomás kiesésekor nagy súly nehezedett a pincehelyiekre. Akkor még a gyakorlatuk is kisebb volt. Kétszázezer fogyasztót bír el körülbelül a töltőállomás. Hasonló üzem a pincehelyin kívül még hat van az országban. A hét üzem feladata, hogy mindig legyen elegendő telt propán-bután palack. Pincehelyen két műszakban dolgoznak. A fogyasztók száma közeledik a kétszázezerhez. Az ellátandó terület óriási. Alig várják, hogy megkezdődjön az üzemszerű munka az algyői töltőnél. Akkor legalább Bács- Kiskun megyébe nem kell átmenni a Pincehelyről induló gépkocsiknak. A tartalék, mint az idei példa mutatja, az utolsó köbméterig elfogyott az ünnepi csúcs- fogyasztáskor. Mi lesz ha a fogyasztók száma tovább nő? Hiszen nő bizonyosan. A propán-bután gázt igénylők száma olyan magas, hogy ha valamennyi leendő fogyasztó megkapná holnap a kiutalást, azonnal krónikussá válna a gázhiány. — Néhány év múlva — mondja Nagy Imié üzemveze‘M, tő — sőt még előbb is, beindítjuk a harmadik műszakot. Jelenleg százan dolgozunk két műszakban. De a harmadik műszak munkásait is felvettük már. A budaörsi töltőállomáson dolgoznak. Palack és szi- vattyúkezelök. Ott szerzik meg a kellő gyakorlatot. Budaörsön most sokkal jobban szorít a cipő, mint nálunk. A harmadik műszak segítségével másfélszeresére tudjuk növelni a termelést. Néhány év múlva azonban nemcsak az algyői töltőállomással bővül a hálózat. Újabb üzemek épülnek majd. Pincehelyen arra számítanak, hogy a jelenlegi nagy körzet jelentősen összezsugorodik. Baranya és Tolna megyére. — Ezt a két megyét még évtizedekig vállalni tudjuk — mondja az üzem vezetője. Naponta 30—40 palackokkal rakott pótkocsis teherautó fordul ki az üzem kapuján. Benn, a töltőállomáson két műszak alatt 8—10 ezer palackot töltenek meg. Kívülről csak a szaglócsö- vek és az ezüstszínű gáztartályok jelzik, hogy gáztöltő állomáson vagyunk. Benn azonban különlegesek a biztonsági berendezések és az előírások. Tilos a cipő sarokvassal, de még nylon alsóneműben sem szabad a töltőrészhez menni. A portán udvariasan elkérik a gyufát, öngyújtót, s csak kifelé adják vissza. Pedig ha a levegőben 1,9 százalék gáz van, a műszerek már jeleznek. Ha eltörik, vagy megreped egy cső, előtte és mögötte lezár a legközelebbi két szelep. Ha a vészjelzésre nem történik intézkedés, kigyullad a vészvilágítás, a be. rendezések automatikusan leállnak, s csak akkor indulnak újra, ha a nagy teljesítményű ventillátorok megtisztították a levegőt K, P. Naponta SO—40 megrakott gépkocsi indul Pincehelyről Tolna—Baranya megye gáz palack-cseretelepeire, de Fejér, Veszprém, sőt Bács—Kiskun megyébe is.
