Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-17 / 13. szám
Bemutatjuk a» OTK-t Száz tanfolyam, 2592 vezető — Elsőként Tolna megyében—1976-ig további 4000 vezető továbbképzését tervezik Szerkesztőségünk meghívót kapott az Országos Vezetőképző Központ e hét elején megtartott sajtótájékoztatójára. Az itt hallottak alapján mutatjuk be olvasóinknak — közöttük is elsősorban az érdekelteknek — az OVK-t, aminek létezéséről — valljuk csak be, mert így van — sokan nem tudnak. Az intézmény tevékenységét ismertető tájékoztatón jelen volt az OVK egész vezérkara, élén dr. Bérezi Gyula főigazgatóval, dr. Méhász József oktatási igazgatóval, dr. Rohánsz- ky Mihály tudományos igazgatóval és dr. Obádovics J. Gyula, a SZAMTI vezetője. Ismereteinket, melyeket nekik köszönhetünk, örömmel adjuk közre. Hazánkban a vezetőképzés és a vezető-továbbképzés szervezett rendszerét az 1967-ben kiadott kormányhatározatok teremtették meg. Az Országos Vezetőképző Központ e határozatok alapján alakult meg 1968-ban. Mi történt a funkcióját tekintve fölöttébb fontos intézmény falai között négy év alatt? íme: Az 1968-tól 71-ig terjedő időszak alatt kialakultak a felső-, közép- és alsószintű vezetők továbbképzésének elvi és szervezési keretei, a rendelkezésre álló, főleg nyugati modell alapján. Az OVK tartalmi munkájának továbbhaladási irányát ezt követően már az a fejlesztési koncepció határozta meg, amelyet kormányunk 1971 nyarán fogadott el. E határozat szerint a vezetőképzés és továbbképzés a minisztereket és miniszter- helyetteseket kivéve kiterjed minden gazdasági vezetőre, egészen a művezetőkig bezáróan, kiterjed továbbá a gazdasági vezetők utánpótlására, a káderképzésre is. E határozat nyomán bővült ki az OVK munkája és hatásköre, ameny- nyiben ekkor szervezte meg a vezetőképzéssel, vezetéselmélettel, és gyakorlattal, a munka- és üzemszervezés elméletével és gyakorlatával foglalkozó kutatások rendszerét és lett országos bázisintézménye a vezetőképzéssel, vezetéselmélettel és gyakorlattal foglalkozó szocialista kutatómunkának, együttműködve a Magvar Tudományos Akadémia által létrehozott Tudományos Tanáccsal. Az OVK tudományos ku+atóos-Tálvokat szervezett, osztályai 1974-ig szóló tervek szerint dolgoznak. Valószínű az is csak az érdekeltek körében ismeretes, hogy kormányunk kötelezte a különböző tárcákat, országos főhatóságokat, hogy több évre dolgozzák ki vezetőembereik beiskolázási tervét. E tervek alapján kell gondoskodniok a tárcáknak. főhatóságoknak, hogy ötévenként egy alkalommal minden felsőszintű gazdasági vezetőjük részt vegyen az OVK továbbképzésében. Ezt a munkát az OVK kizárólagos joggal végzi és első négyhetes tanfolyamát a minisztériumi és főhatósági vezetők részére a múlt év szeptemberében renBKMMBMBMMM V' újság 3 1973. január 17. dezte meg. A második tanfolyam éppen e hónap 22-én nyílik meg. De nézzük tovább. Az intézmény feladata a fentieken kívül az úgynevezett „Árkategóriájú vállalatok vezérigazgatóinak és azok vezérigazgató- helyetteseinek a továbbképzése is. A felsővezetői tanfolyam hallgatói négyheti elméleti képzés után, fél év elteltével visszatérnek az oktatási központba, ahol az általuk vezetett üzem, vállalat gyakorlatából merített szakdolgozatot mutatnak be és védenek meg. Milyen egyéb tanfolyamok gazdája még az Országos Vezetőképző Központ? Szervezi és ellátja a vezetőképzésben dolgozó oktatók tanfolyamait, a személyzeti vezetők alaptanfolyamát, majd a személyzeti és kádermunkával foglalkozó vezetők második lépcsős továbbképzését, s utoljára, de nem utolsósorban el- látia a számítástechnikai tanácsadók vezetőképzését is. Mindezeken túl pedig konferenciákat és szemináriumokat rendez az OVK. Evén volt például: a hlbamc-tes munkarendszer, a rnark"i:ng szemléletű terméktervezés, és a vállalati hatékonyság fokozásáén, és a számítógépes jövedelem ontimaiizálására vonatkozó két-, négy- és ötnapos konferencia. Négyévi működése alatt az OVK tavaly ősszel érkezett el a századik tanfolyamához. E száz tanfolyamon gazdasági életünknek összesen 2592 vezető embere vett részt. A legtöbb résztvevője a vállalati vezetők úgynevezett komplex szakdolgozatírással és megvédéssel záruló tanfolyamának volt. A személyzeti tanfolyamot 628-an, míg az oktatók továbbképző tanfolyamát 222- en végezték el. A minisztériumi és főhatósági vezetők népgazdaság-irányítási tanfolyamán 29-en, a termelésszervezési tanfolyamokon pedig több, mint másfél százan gyarapították ismereteiket. De nem volt néntelen egy somvi egyéb tanfolyam sem. Különösen sok résztvevője volt annak a kurzusnak, amely a nyereségoptimalizálási képzéssel, az iparvállalatok piacpolitikájával, a külkereskedelemmel és a számítástechnikával foglalkozott Ebben az évben az OVK új tanfolyamokat vezetett be. Csak néhányat említek az idei kurzusok témáiból: korszerű vállalati rendszer és folyamat- tervezés; gazdasági és politikai vezetők számítástechnikai tanfolyama; a nagyvállalati vezetők szervezési tanfolyama. A címszavakból az derül ki, hogy a vezetőképzés bázisintézménye gyakorlati és elméleti munkáiéban egyaránt igazodik az időszerű népgazdasági tennivalókhoz. Uj képzési formája egyébként az OVK-nak annak a megyei szintű komplex továbbképzési rendszernek a kialakítása is, amelynek előkészületei az országban elsőként Tolna megyében — a megyei párt. és tanácsi vezetők felkérésére — megkezdődtek. Mint azt dr. Bérezi Gyula, az intézmény főigazgatója elmondta, „a Tolna megyeiek igényére megkezdett munka túlmegy a szabványon, az OVK elkészítette témajavaslatát az itt érdekelt gazdasági vezetők és az Őket oktatók felkészítésének, tovább- k4*vzősének megszervezéséhez. H’aszíik — folvtatta —. öo«v a me^ve; alapján olyan modell birtokába jutunk, ami más, hasonló gazdasági adottságú megyékben is felhasználható lesz.” Itt jegyezzük meg, hogy a kezdeményezés konkrét tapasztalatai körülbelül egy év múlva lesznek mérhetőek, de joggal lehetünk rá büszkék, hiszen az OVK nem kis meglepődéssel fogadta az ország egyik legkisebb és iparban sem bővelkedő megyéjének vezetőitől érkezett kérést. 1973-ban folytatja az Országos Vezetőképző Központ a megyei szintű politikai vezetők számítástechnikai ismereteinek további bővítését célzó tanfolyamát a Bács megyei egyhetes, bentlakásos tanfolyam mintájára. S ami szintén lényeges. Az OVK ebben az évben szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait számos nagy termelő vállalattal, amelvek- kel együttműködési megállapodásban rögzíti az 1972. novemberi párthatározatokból fakadó közös tennivalókat. Végül: 1976-ig még 3500— 4000 vezetőt részesít továbbképzésben az OVK. Közülük közel kétezren az államigazgatási tanfolyamokon vesznek részt. Csak ebben az évben az OVK több mint harminc tanfolyamán 750 vezető bővítheti korszerű vezetéselméleti és gyakorlati ismereteit. Fedezzék fel a filmtárat! A címben foglalt felszólítást a művelődési házaknak címeztük. Mert úgy tűnik, többségük nem tud róla — vagy elfelejtette —, hogy létezik a megyében (tíz éve) egy rövidfilmeket kölcsönző intézmény, állományában természettudományos, történelmi és művészeti filmek, gyermekeknek való rajz- és mesefilmek választékával. Valamennyi kitűnően beleilleszthető egy-egy ismeretterjesztő előadás vagy klubfoglalkozás anyagába, színesítheti azokat. Nem is beszélve alapvető módszertani jelentőségéről, hogy a komplexitás elvét segíti megvalósítani. Megyénkben a megyei tanács vállalja a filmkölcsönzés finanszírozását, azaz 1971. januárjától a művelődési intézményeknek nem kell fizetni a vetített filmekért A klubnak, tanfolyamnak mindössze az a teendője, hogy megírja a filmtárnak, milyen filmre van szüksége, és mikor. A filmtár postázza a filmet, vagy ha abból éppen egyetlen kópia sincs raktáron, értesíti a kérőt. A legutóbbi filmkatalógust 1970-ben adták ki: azóta az állomány jelentősen bővült Akkor még csupán 976 tekercsük volt, ebben az évben már 2383-mal rendelkeznek. Heteken belül megkapja minden érdekelt szerv — művelődési ház, iskola, KISZ- szervezet, termelőszövetkezet — a filmtár új katalógusát, amely ezt a kibővült állományt fogja feltárni A fílmtár forgalmát ma lényegében az Iskolák adják. A tavalyi 1690 kölcsönzésből még ötszázat sem kezdeményeztek a művelődési házak. Az igények megszabják az állomány bővítésének módját is, így természetesen nagyobb figyelemmel válogat a filmtár az iskolai oktatófilmek közül. Ma már nem jelent komoly akadályt, hogy nincs megfelelő mennyiségű kópia. A múlt évben felmérés készült a megye vetítőgép-állományáról, azóta minden filmből öt kópiát kap a film- tár. így a minőség is javult: nem nagy az egyes kópiák igénybevétele, nem kopnak el hamar. A filmek állapotát rendszeresen ellenőrzi a Moziüzemi Vállalat egyik szakembere is. A filmtár kezelője, Hajdú Pálné azt is elmondta, hogy kívánságra egész éves listát is teljesítenek. Ha egy klub a munkaterv elkészültekor elküldi azoknak a filmeknek a jegyzékét, amelyeket egész évadban vetíteni akar, a filmtár minden alkalomra postázza a kért filmet. Végigböngésztük a fllmtár polcait: film Amerigo Tótról, Borsos Miklósról, egy a népművészetről: Évszakok, mesterek, művek a címe; de kisfilm mutatja be Leorvardót és „Vigyázat, mázolva” címmel a giccsfestőket.. Ahány cím, annyi klubfoglalkozás lehetősége. — vfé — Á zöldséghelyzet — egy év után IL Ugorjunk most egyet, nézzük meg a kiválasztott harmadik irányt. Ez nem más, mint a kisárutermelés. Magyarországon ma még nagyon sokan tér. melnek egyéni vállalkozásban és egyéni haszonra zöldséget, bérelt földön, háztájiban, vagy éppen víkend-telken. A friss- áru-ellátásban ennek a szektornak döntő szerepe van. A kormányhatározat számolt e tevékenységnek a fenntartásával, sőt, amennyire lehet, támogatja is. Intézkedések történtek, hogy a kistermelők megfelelő tételben kaphassanak jobb vetőmagot, műtrágyát, sőt, korszerű vegyszereket. Az illetékesek feladatul kapták, hogy javítsák meg a kis tételben termelt áruk ösz- szegyűjtését és forgalmazását. Ez az igyekezet kellő eredményt hozott, a kisárutermelés szerepe elsősorban az önfogyasztásban, de az árutermelésben is megmaradt. A legfontosabb szektor azonban az előbb átugrott második, a nagyüzemi, de még kézi munkára alapozott termelés. Ösztönözve a kertészkedő nagyüzemeket. a kormány évi kétszázmillió forinttal felemelte az átvételi árakat. Ez lehetőséget adott arra, hogy maga a nagyüzem jobban megtalálja a számítását, de a közreműködő tagoknak is nagyobb jövedelmet nyújtson a megkapott rész. A kormányhatározat meghozatalának időpontjáig az 1972-re szóló termelési szerződések megkötése alig haladt. Az érdeklődés azonban már januárban felé’énkült és márciusra a felvásárlók teljesíteni tudták szerződéskötési terveiket. A nagyüzemek pedig az esztendő során százmillió forintot költöttek arra, hogy a kézi munka feltételeit megjavítsák. Kisebb, speciális gépeket vásároltak (például vetőgép, válogatógép), repülőgépről szórat- ták ki a vegyszereket, korszerűbb fajtákat alkalmaztak, stb. A korszerű növényvédelmet egyébként saját pénzükből segítették a nagy felvásárlók is. Az eredményt szakaszosan kell vizsgálnunk. A szezon eleje javulást még nem hozott. A korai cikkekből kevesebb került piacra, az is drágábban. Sajnos, ez nem véletlen, és nem csupán az időjárás számlájára írandó. Azt a palántát, amelyből a primőr árut nevelik, rendkívül körülményesen, sok kézi munkával kell előkészíteni, és akkor sem biztos, hogy a korai árak megfelelőek lesznek. Vagyis, sok a munka, nagy a kockázat. Ezért a nagyüzemek általában a külterje- sebb módszerekre térnek át. Fólia alatt a kistermelők előállíthatnak primőröket de ehhez az kell, hogy a hátuk mögött egy nagyüzem fűtött üvegházban tegye meg az első lépést, s előállítsa a palántát. A fűtött üvegház nagyon drága létesítmény, így számolnunk kell azzal, hogy a korai ellátás a következő években sem javul annyira, mint várnánk. A szezon maga jó eredményt hozott. Nyáron és ősszel kitűnő volt a zöldségellátás, a konzervipar maradéktalanul kihasználhatta kapacitását és a piaci árak is inkább csökkentek, mint változatlanok maradtak. Biztosítottnak látszik zöldségfélékből a téli ellátás is. Ennek azonban ára volt Nézzünk először egy konkrét példát. A hagymaellátásban sűrűn zavar támadt. A makói hagymát kétéves folyamatban, rendkívül sok kézi munkával termesztik. A szakértők azt javasolták, hogy a termelők egy része térjen át a jól gépesíthető egyéves hagyma termesztésére. Javasolták, mert — bár az egyéves hagyma nem tárolható — jó lehetőségek mutatkoztak mind belföldön, mind külföldön az értékesítésre, sőt a szárított hagymapor forgalmazásában is. A termelők a tanácsot megfogadták, nagy mennyiségű egyéves hagyma termett, de közben a hagymapor konjunktúrája elmúlt, s nem volt elegendő munkaerő sem, hogy a port külföldre, ötkilós zacskókba csomagolják. Végül az államnak kellett felvásárolnia a termés egy részét, nehogy a termelők azt mondják: becsapták őket. A példa, sajnos, nem egyedi. Fellendült a termelési kedv, a szeszélyes időjárás alapjában kedvező volt: nagy lett a termés. Ennek fogadására nem mindenütt készültek fel, és bizony a zöldség-szűke után egyes vidékeken értékesítési problémák keletkeztek. Mondhatnánk, hogy ez természetes, mert a zöldség-szakma mindig is ismerte a nagy — egyes cikkekben és egyes években esetleg ötvenszázalékos — ingadozásokat, de nem mondjuk. Mert ha a termelők kedve most elmegy a kertészkedéstől, és jövőre rosszabb lesz az időjárás, akkor a körforgást kezdhetjük újra. A kormányhatározat jó volt. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a zöldségtermesztés fellendülésére ne csak a termelők készüljenek fel, hanem azok Is, akik fogadják, forgalmazzák az árut. Magyarán: legyen több láda és zsák, szállítóeszköz és válogatógép, hűtőház és félkésztermék-előál- lító kapacitás. Mivel meglepetés még ezután is érhet bennünket, az intervenciót — az egyéves hagymánál leírt, csődelhárító állami beavatkozást — a termelés természetes kísérő jelenségének kellene tekinte- nünkA termelők érdekében, mert a zöldségellátás elsősorban termelési probléma, de a fogyasztók érdekében is. Mert semmi szükségünk nincs arra, hogy az egyébként nagyon jó ízű és méltán kedvelt lecsó egyszer csak a politikai kérdés alakját öltse. F. B.
