Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Jobb misioségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak Az OKISZ elnökének nyilatkozata Az ipari szövetkezetek áru- ellátási és szolgáltatási tevé­kenységéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKÍSZ elnöke az MTI munkatársának. 1972-ben a hazai boltokba került iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből került ki. — Az idei évre számolunk azzal, hogy az ismert bérpoli­tikai intézkedések nyomán el­sősorban az ipari munkásság körében várhatóan növekvő vásárlási kedv nagyobb és vá­lasztékosabb árualapot igények Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belkereske­delemnek, mégpedig jobb mi­nőségben, szélesebb választék­ban. Ez azonban nem jelent­heti az árak indokolatlan eme­lését. — Számottevően növeli ter­melését a hazai fogyasztás szá­mára a szövetkezeti fémtömeg­cikk-, építőanyag-, papír, és műanyagipar, továbbá a kéz­mű- és a háziipar is. Különö­sen fontosnak ítéljük az úgy­nevezett hiánycikkek körének szűkítését. A Belkereskedelmi Minisztériummal már koráb­ban kialakított jó együttműkö­désünknek köszönhetően az ipari szövetkezetek rendszere­sen értesülnek arról, hogy mely cikkekből van hiány, s korszerű kis. és középüzeme­ink — adottságaiknál fogva — képesek arra, hogy ezek több­ségének gyártását gyorsan be­vezessék. — Ipari szövetkezeteink 1973-ban tovább bővítik a la­kosságnak nyújtott szolgálta­tásokat. Ez különösen vonat­kozik azokra az ágazatokra, amelyekben még kielégítetlen igények jelentkeznek, illetve ahol az igényeknek további számottevő növekedése követ­keztében már tavaly is a ter­vezettnél gyorsabban növeke­dett a gépkocsi-, motorkerék­pár-karbantartás és -javítás, az elektromos háztartási ké­szülékek és az elektroakuszti­kai berendezések javítása, to­vábbá a mosás-vegy tiszti tás. Nem teljesítették azonban az ipari szövetkezetek lakáskar­bantartási előirányzataikat. El­sősorban Budapesten. Ez azon­ban nem a kapacitáshiányon, hanem a tanácsi szervek mér­sékeltebb pénzügyi lehetősé­gein múlott. Az úgynevezett hagyomá­nyos szolgáltatási ágazatokban, mint például a férfi- és női fodrászatban, kozmetikában, fényképészetben — egyes még ellátatlan területek kivételével — a lakosság igényeit általá­ban ki tudjuk elégíteni. E szakmákban tehát a kultúrál- tabb kiszolgáláson, az üzletek megfelelő karbantartásán a fő hangsúly. Újszerű szolgál­tatások vannak elterjedőben; csomagtovábbítás, kisebb szál­lítási feladatok ellátása vidé­ken és a fővárosban egyaránt. Bővül a személyi szolgáltatá­sok köre: egyedi megrendelés­re készülnek bútorok, háztar­tási felszerelések, fellendülő­ben a bútortisztítás, -javítás. 1973-ban is folytatjuk az el­Előtérben a helyes, egészséges táplálkozás Az Egészségügyi Felvilágosítási Központ idei programjából —• Szeretnénk a társadalom figyelmét fokozottan felhívni a helyes, egészséges táplálkozás fontosságára. Ez ugyanis sok­féle betegség — például a szív- és érbántalmak, az anyag­cserezavar, mozgásszervi meg­betegedések stb — megelőzé­sében döntő szerepet játszik, — mondotta dr. Métneki Já­nos, az Egészségügyi Felvilá­gosítási Központi igazgatója, akitől az 1973. évi programról kért tájékoztatást az MTI munkatársa. Arra a kérdésre, milyen na­gyobb feladatok állnak az in­tézmény előtt az új esztendő­ben, az igazgató a következő­ket válaszolta: — Február végétől a MÉM- mel közösen megrendezzük az élelmiszer- és fagazdaság egészségügyi hónapját, amit a mezőgazdasági múzeumban sorra kerülő nagyszabású ki­állítással kötünk egybe. A hó­nap során több előadás is el­hangzik majd, amelyek az élelmiszer- és fagazdaság kü­lönböző munkaterületein dol­gozók főbb egészségügyi prob­lémáival foglalkoznak. Nagy hangsúlyt kap e rendezvénye­ken is a helyes, egészséges táplálkozás, az ehhez szüksé­ges termékek előállítása, 8 természetesen a táplálkozás hi­giénés vonatkozása. — Bizonyos mértékben az előbbihez kapcsolódik az em­berek táplálkozásával foglal­kozó őszi tévé-adássorozat En­nek első része a téma egész­ségügyi oldalát érinti, máso­dik része szociológiai — tár­sadalmi, gazdasági és egyéb — problémákat tűz napirendre. — Az idei egészségügyi vi­lágnap alkalmából, — amely­nek jelszava „Az egészség ott­hon kezdődik” —a szülőkhöz: az édesanyákhoz, édesapákhoz szólunk, az ő felelősségüket hangsúlyozzuk a családi kör­nyezetért, de nem feledkezünk meg az ezzel összefüggő egyéb feladatokról sem. ősszel ismét megrendezzük a fogászati hó­napot, hogy újból felhívjuk a gyermekek és felnőttek figyel­mét a rendszeres fogápolásra, a fogromlás megelőzésének fontosságára, arra, hogy tekint­sék ezt mindennapi feladatnak. múlt évek bevált gyakorlatát: növeljük a felvevőhelyek szá­mát különösen az új lakótele­peken, a peremkörnyéki és vi­déki — még ellátatlan — te­rületeken, hogy mindenütt kö­zelebb kerüljön a szolgáltatás a lakossághoz. Könyv 640000 forintért — Sxeksxárdon A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat szekszárdi Ba­bits könyvesboltja a karácso­nyi könyvvásár során minden eddigi rekordot túlszárnyalt: a szekszárdiak az ünnepek előtt 640 000 forintért vásárol­tak könyvet. Az összeg még nem is tükrözi a teljes való­ságot, ugyanis az üzemi könyv. terjesztők csak márciusban számolnak el, ami azt jelenti, hogy nagyon sokan még csak ezután fizetik ki a karácsonyi ajándéknak vásárolt könyvet. De nemcsak az összeg növe­kedésében van örvendetes vál tozás az elmúlt évekhez ké­pest, a vásárolt könyvek minő­sége is sokkal jobb a korábbi évekénél. Az első eset. hogy a lista élén költők állnak: Arany, Petőfi, Babits versei­ből kevesebb volt, mint kel lett volna, s az utolsó példá­nyig elfogyott a Hét évszázad magyar versei című kötet is. A klasszikusod a várt sikert hoz­ták. nemcsak Jókai, hanem a többiek is. min a magyar szén próza élén Jókai Anna regé­nye ált Az ismeretterjesztő munkák­nak is nagy volt a sikere Ft fonvott valamennyi Petőfivel foglalkozó kiadvány. A festé­szet rövid története című mun ka. s az egyik legkeresettebb könyv Várkomn Nándor: Szí­riát oszlovai című kötete volt A sikerlistára került az értel­mező szótár is. amellvel két­száz megajándékozottat orvén- deztettek meg. Sok mindenből több is keTle+t volna az ifjú­sági és asierekkönyvekből vem volt elegendő, s a Prtőfi- kiadvámtokból is remélhetőleg újabb szállítmányok érkeznek. Cipők, óh! Cikkek sora foglalkozott már a cipők minőségével. A humoristák is sokat viccelődtek a cipőkkel. Mind­ez úgy tűnik nem sokat használt. Legalábbis az elmúlt évben nem. Az elmúlt évben is nagyon sok volt a reklamáció. A paksi áruház cipőosztályára például havi átlagban 250—300 pár cipőt vittek vissza a vásárlók, különböző hibák miatt. _ A tamási áruházban napi 3—5 pár »olt a visszavett cipők száma, a hőgyészi áruházban pedig 1—2 pár. A szekszárdi Korzó Áruházban napi átlagban 10—15 minőségi kifogást emeltek 1972-ben a vásárlók. A legtöbb reklamáció a gyerekcipőkre érkezett, me­lyek legfőbb hibája az volt, hogy egy megázás után tönkrementek. A legtöbb minőségi kifogás a Minőségi Cipőgyár ter­mékeire érkezett. A vásárlók között akadt olyan, aki meg is jegyezte: „A gyárnak vagy nevet kellene vál­toztatnia, vagy a cipőit kellene a mostani nevéhez igazítania." Igaza volt ennek a vásárlónak. Reméljük, hogy a Minőségi Cipőgyár az új évet nem névváltoztatással kezdi, hanem azzal, hogy a régi ne­véhez illően, egyre jobb minőségű cipőt küld az ország, így Tolna megye üzleteibe is. ____ N yugdíjasok Mi, hárman egymást követő években mentünk nyugdíjba. A szép gondolatokkal teli bú­csúztatás után szívesen adtuk át vezető állásunkat az ifjabb nemzedék képviselőinek azzal a tudattal: ők tovább viszik azt az ügyet, amit mi elkezd­tünk. Ha az utcán találkozunk, kérdezgetjük egymást: ki, hogy érzi magát, mint nyugdíjas. Mi olyan nyugdíjasok va­gyunk, akik egy percre sem hagytuk abba a munkát. Csak éppen nem azt tesszük, amit korábban vállalatunknál, in­tézményünknél cselekedtünk. Örökké nvüzsgünk, társadalmi munkát végzünk, no meg más munkát is vállalunk természe­tesen, mert az anyagiakat azért mi sem vetjük meg. A. barátom kis tanyát épített a kövesdi hegyoldalban. Ami­kor elkészült, meghívott ben­nünket egy kis beszélgetésre. Egyóraj gyaloglás után a ta­karos hefviségben frissen főzött étel kellemes illata csiklandoz­ta orrunkat. Jó ebéd után, jő borocska mellett indult meg a beszélge­tés. Gy. barátom kezdte: — Nekünk, nyugdíjasoknak tudomásul kell venni, hogy máról holnapra meg kell vál­nunk a munkánktól, a válla­lattól, az iskolától. Csak az a Felünk a fogorvos­tól? A fogorvos is fél tőlünk. Ugyanis egy­re többen vagyunk s a veszedelmesen rom­ló fogú emberiség szekszárdi és Tolna megyei része reggel nyolctól este nyolcig a szó igazi értelmé­ben megtölti' az SZTK várószobáját. Ne csodálkozzunk: a röntgennel végzett legutóbbi vizsgálatok kimutatták, hogy már az egyiptomi fáraók is sokat szenvedtek beteg fogaiktól, s azt is tudjuk, hogy náluk fogspecialista is mű­ködött Igaz, hogy az európai középkorban ilyen nem volt. de Hans Sachs nevezetes Ständebuch-jában (mesterséges könyve), már fölbukkan, ám neve itt a nem túl barátságos „Zanbre- cher”, vagyis „fogtö­rő“ élesen megkülön­böztetve a „Doctoc"- tóL Magabiztosan mondja * nürnbergi esi zmadia -költő ver­sében: Wolher wer hat ein bösen Zan /Denselben ich auss- brechen kan/ On We- htagn... vagyis: Ha rossz a foga, siessen/ kitöröm én annak Beszélget iin k a fogorvossal••• menten/ nem fog fáj­ni... A XVIII. század ele­jén működött Fau- chard mester óta, aki az első valódi euró­pai fogorvos volt, mi is ezt kérdezzük, s az SZTK rendelőiben naponta sok százszor elhangzik: nem fog fájni? A fogorvosnak nem a mi fogunk fáj, ha­nem az, hogy annyi beteg fogat bíznak gondjára, hogy alig bírja. — Ne tessék cso­dálkozni — mondja • kitűnő fiatal orvos — egy-egy rendelés alatt átlag 50—55 be­tegem van. Ez azt je­lenti, hogy nincs egy percre se megállás, pontosabban csak ál­lás van. hisz a fog­kezeléshez nem igen lehet leülni se. Ami­kor az ember hat órút áll egy helyben, s közben mindenre figyelnie kell, termé­szetesen arra is, hogy az a fog valóban fáj­hat is, alig várja, hogy a végére érjen. ötven, ötvenöt be. teg egy rendelés alatt, nem sok egy kicsit? Nagyon sok még an­nak is, akinek sor­számmal a kezében várnia kell, hát még annak, aki szinte megállás nélkül dol­gozik. — Beszéljünk őszintén, doktor úr. önnek azért van ilyen emberfeletti forgalma, mert híre ment, hogy megbíz­ható, jól dolgozik, az pedig természetes, hogy mindenki bizal­mi kérdésnek tekinti az orvos, a fogorvos kiválasztását. Ha ön­nek rossz híre lenne, például itt kint a vá­róban a páciensek azt suttognák egymás kö­zött: ehhez ne menj. goromba, kíméletlen, — ön nyugodtan ül­dögélhetne itt, várva a rendelési idő végét Mosolyog, de sóhaj felhőzi ezt a mosolyt — Tudom, ds aa csak természetes, hogy az ember igyek­szik a legjobb mun­kát végezni. — S mi a jutalma ezért? Egy gyárban például, aki többet dolgozik... — Semmi. Annyi a fizetésem, mintha na­ponta 5—6 beteget kezelnék. (Megmond­ja, hogy mennyi, de nem írom ide; rös- tellnivalóan kevés.) — Akkor tehát mondhatjuk azt, hogy a fogorvosoknál a jó munka jutalma a be­tegek bizalma és az, hogy szakadásig dol­gozhat. — Pontosan így van. — Ha a munka és a bér viszonyából in­dulnánk ki, akkor azt kellene mondanunk: önöknél nem érdemes jól dolgozni. — így van. — S akkor milyen konklúzióiéval zárjuk beszélgetésünket? — Azzal, hogy csak Jól érdemes dolgozni. Akkor is, ha ezt a bérezés nem fejezi ki. Viszont a betegek bi­zalma mindig a jő. a lelkiismeretes orvost igazolja. __________ m f ontos, hogy ez ne fájjon. Nd fájjon jobban az indokoltnál az se, ha elfelejtenek meghív­ni bennünket a dísztribünre^ ha elfelejtenek meghívót kül­deni a nyilvános pártnapra-. A. barátom így folytatta: —- Gy.-nek tökéletesen igaJ za van. Én is messze elkerü­löm a volt munkahelyemet, mert elragadnak az emlékek. A vállalat munkásai szívesen köszöntenek és melegen érdek­lődnek egészségi állapotom fe­lől. Nekem csak az fáj, hogy a vállalat új vezetői elfelejtet­tek meghívni a legutóbbi év végi közgyűlésre. Pedig én mindig szívesen hordoztam* volt vállalatom minden örö­mét, gondját, bánatát A két panasz engem is el­gondolkodtatott Vajon az enyémek is így el­bántak velem? Nem. Ezt nem mondhatom. Igaz, kezdetben én is kerül­tem a volt munkahelyemet El is utaztam, hogy a színhelyet se lássam. Aztán visszajöttem, s újból szokni kezdtem. Észrevettem, hogy egyre in­kább más szemmel nézem volt munkahelyemet Aggódtam és bíztam jobb sorsában. Volt, amikor megnyugodtam, hogy jó kezekben van, volt amikor aggódtam. Ma már úgy térek be a volt munkahelyemre, mint egy régi barát, akinek nemcsak régen, hanem ma is köze van a dol­gok jobb viteléhez. Úgy érzem, hogy mi, mind a hárman hagytunk valamit ma­gunk után. Ki egy jól működő vállalatot, ki egy szellemi fel­legvárat. Rábíztuk az utódok­ra: sáfárkodjanak tovább ők velük. Nem kívánunk mi semmi mást csak azt szeretnénk, hogy az utánunk lépegető fia­talság ne nézzen bennünket felesleges lényeknek. Helyette inkább értse meg: az időseb­bek. a most nyugdíjban lévők teremtették meg a jobb, a szo­cialista élet alapjait. Ha össze­találkozunk és kezet rázunk, akkor érződjék ez a kézszorí­tásból is. Feleslegesnek tartjuk a nyugdíjas pátyolgatását. Néha sértőnek is, mert az igazi nyugdíjasok nem ünnepeltetni kívánják magukat, hanem mértékkel, erejükhöz mérten dolgozni szeretnének azért a szebb és boldogabb emberi életért, amelyért korábban sem kímélték erejüket (f. L b.) Népújság J 1973. Január 4,

Next

/
Thumbnails
Contents