Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

Vagyonvédelmi kiállítás nyílt Szekszárdon Tegnap délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály megyei mű­velődési központban nyitotta meg Wohl István rendőr őr­nagy az „Ajtóról ajtóra” cí­mű vagyonvédelmi kiállítást. Ott voltak a megnyitón né- hányan azok közül a nyomo­zók közül, akik eredményes munkát végeztek a bűnözők elfogásában, vagy — ami az előbbinél egyáltalán nem fel­tétlenül könnyebb — bűnös­ségük bizonyításában. Wohl István rendőr őrnagy beszédében a bűncselekmé­nyek elkövetésének elsődleges okaként a társadalmi fejlődés belső ellentmondásait jelölte meg. Rámutatott, hogy az ön­zésen, a kapzsiságon, a hará- csolási ösztönön kívül az ellá­tás olykor felbukkanó nehéz­ségei is vagyon elleni bűncse­lekmény okai lehetnek. A szó­nok kitért az ellenőrzés nem­ritkán tapasztalható felületes­ségére, — ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a hiá­nyosság a más vagyonvédelmi szabályok megszegésével pá­rosulva igen nagy károkat okozhat. Példaként a TITÁN Vállalat szekszárdi tüzének emlékezetes esetét említette, amely négymillió forintot meg­haladó kárt okozott a társa­dalmi tulajdonban. Wohl Ist­ván arra is felhívta a figyel­met, hogy a bűncselekmé­nyek elkövetéséhez részben a politikai ellenség fellazító, lé­lekmérgező taktikája is hoz­zájárul. Arra, hogy ez mek­kora veszély forrása lehet, szomorú példa a gyorsvonat kisiklatására szervezkedett ifjú Zsidó Béla és társainak bűnüeye. Az eset — tablón feldolgozva — a kiállításon ta­nulmányozható. Az első látogatók között a szekszárdi Garay Gimnázium sok diákja szemlélte meg a ki­állítást. Tizenegy óra előtt né­hány perccel elnéptelenedett a terem. A kiállítás rendező­je, a Tolna megyei Rendőr- főkapitányság a megnyitó kö­zönségét a Panoráma film­színházban látta vendégül. A moziban először remek­be sikerült magyar kisfilmet vetítettek Bujtor István fő­szereplésével. A mű csúfondá- ros címe: Hogyan segítsük a bűnözőket? Aki némi önkritikával ren­delkezik, máris felelhet: „Úgy, ahogy én is szoktam. Apró gondatlansággal, nagy hiszékenységgel.. .* A dolog — természetesen — sokkal komolyabb, semhogy tréfálkozással el lehetne sik­lani fölötte. Az egyik grafikon azt szemlélteti, hogy megyénk területén lopás, sikkasztás, rablás, betörés miatt évente hány esetben rendeltek el nyomozást Az elrendelések száma 1967-ben 908, 1968-ban 899, 1969-ben 749, 1970-ben 783, 1971-ben 861 volt A ta­valyi adat sem titok; erre azonban a statisztikai adatok gépi feldolgozásának befeje­zéséig vámunk kell. Az ismer­tetett számokból némileg kö­vetkeztetni lehet arra a hatal­mas munkára, amelyet a rend­őrség végez. Örömmel jegyez­zük meg, hogy Tolna megye a bűncselekmények elköveté­sét illetően — országos vi­szonylatban — csak közepes, de a felderítést és a bizonyí­tást tekintve előkelő helyen álL Egy-egy közfelháborodást keltő bűnügy kipattanása után sok ember hajlamos arra, hogy társadalmunk közrendjé­ről, közbiztonságáról sötét ké­pet fessen. A pesszimizmus alaptalan voltát a statisztika bizonyítja. Ha az 1965. évi bázist 100 százaléknak vesz- szük, úgy (a nyomozás elren­deléseit tükrében) megyénk területén 1967-ben 9, 1968-ban 11, 1969-ben 42, 1970-ben 17, 1971-ben 18 százalékkal ke­vesebb bűncselekmény történt, mint 1965-ben. A kiállításon látható grafikon jól szemlél­teti, hogy országszerte hason­ló a javulás üteme. Képletesen szólva: még me­leg az a magnószalag, amelyre a kiállítás egyik tehetséges szervezője négv bűnöző önval­lomással felérő nyilatkozatát rögzítette. Valamennyi figye­lemre méltó, de köztük is igen elgondolkodtató, amit Turbékl József mondott. Turbéki — amint annak idején megírtuk, — százezer forintot meghala­dó értékű üzemanyagot szer­zett betörés árán. A bíróság háromévi szabadságvesztésre, a közű gyektől kétévi eltiltás­ra ítélte, és kötelezte a kár. valamint annak évi ötszáza­lékos kamatának megfizetésé­re. A szó most Turbéki Jó­zsefé: „Megbántam, amibe haveri kapcsolataim miatt sodród­tam. Nem érdemes bűncselek­ményt elkövetni, semmi ha­sson sincs rajta. Ha majd ki­szabadulok, kezdhetem a tör­lesztést, de addig folyton sza­porodik a tartozásom. Attól függ, hogyan helyezkedem el; nem lehetetlen, hogy nagyon soká igen kevésből kell meg­élnem.” Turbéki könnyen jutott az üzemanyagjegyekhez, mivel csupán a tyúkudvaroknál hasz­nálatos drótháló „oltalmazta” előle a társadalmi tulajdont Könnyen jutott mintegy százezer forinthoz 1971-ben Takler látván sióagárdi lakos is. Gépkocsivezetőként rótta az országutat amikor autósto­pos kéretőzött fel a jármü­vére. Takler közölte. hogy főhadnagy a Magyar Honvé­delmi Szövetségnél (!), majd szép pénzt vágott zsebre gép- járművezetői engedély kedve­ző elintézésének ígéretével. És aztán?.,. Egy rubrikát kivá­gott a saját jogsijából, s azt primitív módon átragasztotta ügyfelébe. Következő „húzása” 95 000 forinthoz juttatta. Saj­nos, akadt, aki ennyi pénzt adott neki egy szekszárdi ház vételára fejében anélkül, hogy előzőleg betekintett volna a telekkönyvbe, — amire pedig bárkinek ingyen van lehetősé­ge. íme, többek között így se­gítjük a bűnözőket... A bizonyossággal határos, hogy a vagyonvédelmi kiállí­tásnak e szerény írásnál jobb propagandistái lesznek azok. akik látták. A tegnap délelőtt és délután hallottakból ítélve: az ő tetszésüket szintén, főkém a Tolna megyei látnivalók nyerték meg; aligha véletlen, hogy ezek állnak a terem kö­zepén ... Az „Ajtóról ajtóra” vándor- kiállítás. A mi megyénk a ti­zenkilencedik, ahová eljutott Azért utoljára, hogy a me­gyeszékhelyen kívül másutt — Faddon, Tamásiban, Dombó­váron és Bonyhádon — szin­tén kérhessen, taníthasson: «Ne segítsük a bűnözőket!” — borváró — 1973-ban a hazai bútoripar termelési értéke várhatóan megközelíti a 6 milliárd fo­rintot, ami 1972-höz képest körülbelül 10 százalékos növe­kedést jelent. Megszűnt a ko­rábbi évekre jellemző bútor­hiány, csak egyes cikkcsopor­tokban adódott időnként áru- szűke, így például ülő-, illet­ve gyermekbútorokból, 1973-ban tovább javul a ha­zai bútorellátás, miközben nö­vekszik az exportszállítások értéke is. Változatlanul gondot jelent azonban majd, ha egyes időszakokban esetleg nem lesz párhuzamban a termelés és az eladás üteme, mert rendkívül szűkösek a raktár-viszonyok. A közelmúltban több fontos határozat született. A tenni­valók között jelölték meg pél­dául a korszerű csomagolási módszerek, a minta- és a pros­pektus utáni árusítást feltéte­leinek megteremtését, illetve ezeknek az újszerű módszerek­nek a bevezetését; az orszá­gos garanciális javító szerviz- hálózat erősítését Intézked­nek az alapanyaggyártó faipar és a bútoripar együttműködési feltételeinek kimunkálására* javaslat készül a bútoripar szerelvény-, furnér, és szövet- ellátásnak javítására, valamint • bútoripari üzemeik kooperá­ciójának szélesítésére is. Vasárnap a rámpán Reggel nyolc óra. A kihalt szekszárdi pályaudvaron szik­rázik a fagy. A hajnali vonat régen elment S hirtelen a mozdulatlan némaságba való­sággal belerobban egy Diesel­motor mély dohogása. Kék ra­kodógép mozdul. Odaáll egy szénnel megrakott vagon mel­lé. Gémje felemelkedik, majd lezuhanva kanala beleharap a szénbe. A szétnyíló acéloofák közül aláhulló fekete rögök alatt megremeg a kéttonnás Skoda. Az Irodában Gesztesi György, a 11-es Volán szállí­tási vezetője: Hétköznap öt brigád dolgozik, vasárnapon­ként általában kettő, minden harmadikon pedig csak egy. Most pont a harmadik vasár­nap van. Szentesi Antal cso­portja a Vízügyi Igazgatóság­nak érkezett három vagon ter­méskővel kezdi a napot. A markoló meg a kórháznak rakja a szenet. Felcseng a telefon. — A terméskő, vegyszer, meg a szén kimegy délig. A bútort, meg a vegyinek a ra­kodólapos szállítmányát csak holnap. Kinn pihen a kék T—174-es. Az utolsó pár mázsás adagot dobta a teherautóra, mikor az egyik csapszeg kicsúszott. Er­dős Pál vastag kesztyűt húz, 's szerel. Közben beszélgetünk, Elmondja, hogy hét közben a polippal ócskavasat szokott rakni. — Ott áll most — mutat a kerítés mellé. Hasonlít a va­sárnapi gépére, csak a gém végén nem két acélíogú kanál, hanem a polip karjaihoz ha­sonló négy félkörbe hajlított acéltüske álL Aztán a pénzre terelődik m szó. — Teljesítménybér. Hétköz­nap minden mázsáért kapok öt fillért, vasárnap a duplá­ját — És mennyit lehet kirak­ni? — Attól függ. Ha jönnek a kocsik, meg a vagon is be van állítva, tíz-tizenkettöt, de volt olyan, hogy kipakoltam húsz vagonnal is egy nap alatt. Odébb a Zetor drótkötéllel húzza ki egy vagon guruló aj­taját. Másképp nem megy. A túlsó oldalról rakták be a műanyag zsákokat és nekiszo­rultak az ajtónak. A táguló résen, mint a kristálycukor, pereg, ömlik a sérült zsákok­ból a műtrágya. Halk, vagy nem is olyan halk szitkozódás. Bizony, az ÁCSI, a csomago­lást, rakodást előíró szabály­zat a zsákok és a vagon köz* védőpapírréteget ír elő. Kecskés János és Barna Jó­zsef, a Béri Balogh Ádám Tsz tagjai a pótkocsi mellett áll­nak. — Gyakran rakodnak va­sárnap? — Gyakran-e? Majdnem mindig. Karácsony másnapján is itt voltunk. Mert pont ak­kor jöttek azok a fránya va­gonok. — És még az is, hogy leg­többször este érkezik ide. Volt úgy, hogy este fél 12-ig rakod­tunk. De ha nem csinálnánk, jönne a büntetés a tsx-nek. Meg aztán, kellenek másutt is az üres vagonok. Tudja, már megszoktuk, hogy mindig van munka. Volt egy főnököm, akS azt mondta, hogy a mezőgaz­daság az egy olyan műhely, amelyiknek nincs teteje. Én még hozzátenném, ahol a munkaidő is olyan, amennyit a muszáj, meg az időjárás dik­tál. Már majdnem belemeleged­tünk a beszédbe, mikor meg­telt a pótkocsi, és helyére * Zetor egy másikat húzott. A túlsó sínoáron álló vagon­ból teherautóra rakják a zsá­kokat — Az AGROKER-he* visz- szűk — világosít fel egy fia­talember. Nem tartozik a bri­gádhoz, de mint gépkocsive­zető, velük együtt dolgozik. S most helyettük is ő, Antal Fe­renc felel a kérdésekre. Mert a brigád fele az AGROKER- nél rakia le, a másik kocsit, az ittlévőtotől pedig a platán egy­re magasodó háromsoros zsák­fal választ el« — Volt három vagon kőt most ez a méreg, utána meg tásTtitnnV, — Mit csinálnak? — Tész tázunk. — nevet. — Két vagon makarónit viszünk a FÜSZERT-nek. — Mikor könnyebb a mun­ka, most vagy nyáron? — Persze, hogy nyáron. — De akkor szörnyű meleg — Csakhogy akkor neki le^ hét vetkőzni. Nem kell vasta­gon felöltözni, s néha így vár­ni átnedvesedett tngh-n Míg az állomáson fogynak a telt vagonok, rakodnák az Iparvágányokon is. A Tolna megyei AÉV-nek tíz vagon ka­vics, tégla meg — így mond­ják — silózott cement érke­zett A téglát kézzel hordják ki a vagonból, míg a kavicsot csavaros rakodógép, meg futó­szalag rakja halomba. A TÜZÉP iparvágányára szénnel telt vasúti kocsikat gurítottak. Itt egy rakodógép emeli ki a fűtőanyagot Estére az állomáson majd­nem három tucat üres kocsit tudtak a szerelvény végére kapcsolni. Pedig vasárnap munkaszüneti nap volt Anélkül, hogy nagy szava­kat használnánk, vagy hogy dicsérnénk azokat, akik ilyen­kor is dolgoztak, inkább két tényt: Soha nem volt ennyi gép a rakodásban, és hogy mostanában egyre kevesebb- szer hallunk a vasútnál vagon- hiányróL Hogy ez így van, ahhoz nem kis köze van az ilyen vasárnapoknak is. hmiKun ni »ám—ja* a imwws a iwimmwcu <*< a-vi v C*viU Sajnos, segítjük a bűnözőket... Milliárd forint értékű bútor SZEPESI r.ASZIX)

Next

/
Thumbnails
Contents