Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
A Szovjetunió „a lakásépítkezés abszolút bajnoka” Az ENSZ nemrégen megjelent statisztikai évkönyvéből kitűnik, hogy a világon a legnagyobb arányú lakásépítkezés a Szovjetunióban folyik. 1970- ben itt 2 280 000 lakást adtak át. Második helyen Japán áll 1484 556 lakással, a harmadik helyen pedig az Egyesült Államok 1 467 000-rel. Az Eco- nomist című angol hetilap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a lakásépítkezés 'terén a Szovjetunió olyan országokat hagyott maga mögött, mint az Egyesült Államok és Anglia, és a lakásépítkezés „abszolút világbajnoka” lett. A lakáskérdés változatlanul foglalkoztatja a világ valamennyi országának lakosságát. Lakáskérdés a Szovjetunióban is létezik. Itt állami szinten, tervszerűen foglalkoznak vele és úgy oldják meg, hogy eközben figyelembe veszik a lakosság anyagi lehetőségeinek és szükségleteinek növekedését. A lakásínség felszámolásának alapját a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg. A szovjethatalom legelső napjaitól kezdve állami és községi tulajdonban vannak a korábban tőkések kezén volt lakóházak. Magánszemélyek kezében csak a kisebb, egy családinak alkalmas házak maradtak. A szovjet állam óriási ösz- szegeket fordát lakásépítkezésre és kulturális-kommunális építkezésekre. Ezek a munkálatok évről évre nagyobb arányokat öltenek. Különösen érezhetően növekedtek az utóbbi 10 évben (1961—1970), amikor mintegy 23 millió lakás épült. Évente 11 millió szovjet állampolgár költözik új lakásba, javít lakáshelyzetén. A két utolsó ötéves terv folyamán a Szovjetunió lakosságának csaknem a fele új lakást kapott. Az SZKP XXIV. kongresz- szusának határozatai értelmében a kilencedik szovjet ötéves tervben tovább szélesedik a kulturális, a kommunális és a lakásépítkezés. Az 1971—75. években 580 millió négyzetméter összterületű lakóházat kívánnak építeni, ezzel újabb 60 millió ember lakáshelyzetén javíthatnak. Az összes pénzforrásokból együttvéve 73.5 milliárd rubelt költenek lakásépítkezésre, ami 22 százalékkal több a nyolcadik — ezt megelőző — ötéves tervben e célra fordított összegnél. Jelentős mértékben javítják az épülő lakóházak minőségét, szebbé teszik az épületek külső és belső kidolgozását, javítják építészeti megoldásaikat. Az új lakónegyedekben iskolák, üzletek, áruházak, klubok, mozik és más kulturális és szolgáltató intézmények is épülnek. Hórvóny a hulladékból A tudomány olykor varázslatra is képes. Ilyen varázslót révén válik a pernye, az erőművek salakja, a bányákból kikerülő bazalt — és andezittörmelék, a homok és más „értéktelen" anyag a márványnál szebb épületburkoló lapokká. Azzal az eljárással, amelyet az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen dr. Kubovics Imre docens és munkatársai dolgoztak ki, megszámlálhatatlan változatban lehet ezekből a hulladékokból a szivárvány legkülönbözőbb színeiben, a legkülönfélébb mintázatú matt, vagy fényes lapokat előállítani. Az előre kidolgozott „receptnek" megfelelően, ami a felhasználandó filléres adalékanyagokat és a hőkezelés módját írja elő, a burkolólap felületét kívánság szerint alkothatják szemmel nem is láthatóan apró, s ezért egyenletes felületet adó, vagy nagyobb, akár centi- méteres kristályok is, amelyeknek szabálytalanul, egymáson keresztül-kasul elhelyezkedő formációi rendkívül dekoratív és példátlanul változatos mintázattá állnak össze. Növeli a semmit nem érő anyagokból készült lapok értékét, hogy még a savakkal szemben is megtámadhatatlanok, nem kopnak, nem vesztik fényüket, igen nagy nyomást bírnak ki és előállításuk körülbelül annyiba kerül, mint egy hasonló méretű üvegtábláé. Sőt a jadeit helyettesítésére alkalmas, attól szinte meg sem különböztethető lap ára csak körülbelül ötvened része annak az összegnek, amibe egy ugyanakkora jadeit lap kerülne. Az eljárás iránt már külföldön is érdeklődnek. Jöttek a tanulmányozására szakemberek Jugoszláviából, Ausztriából, az NSZK-ból, sőt Kanadából és az USA-ból, anyagmintákat is küldtek kísérleti célokra. Adatok egy szociográfiához Dr. Nagy Tibor, az Egészségügyi Minisztérium osztály- vezetője egy tudományos tanácskozáson elmondotta: 1970- ben hazánkban kereken 131 ezer személy részesült valamilyen rendszeres szociális ellátásban. Ezeknek csak mintegy egyötöde — körülbelül 27 ezren — laknak szociális otthonban, vagy valamilyen intézetben. A harmadik ötéves tervidőszak alatt a szociális foglalkoztatókban 37,8 százalékkal növekedett a bedolgozók létszáma és az egy főre jutó átlagkereset 1970-ben 730 forint volt. Öt év alatt 85,6 százalékkal nőtt a rendszeres szociális segélyben részesülők száma és 1970-ben már elérte az 51 ezres létszámot. 1965-ben még csak 75 nyugdíjasklub (öregek napközi otthona) működött az országban, ez a szám 1970-ben már 358-ra emelkedett. Ezek az intézmények megközelítően 10 ezer idős emj bérről gondoskodtak. Megállapítható, hogy 1970- ben — az előző évhez viszonyítva — tovább javultak a rendszeres szociális segélyezés anyagi feltételei. A kormány intézkedése eredményeképpen a segélyezésbe már bevonták a termelőszövetkezeti öregségi munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékosokat is. Ez az intézkedés mintegy 21310 alacsony jövedelmű termelőszövetkezeti járadékost érintett. A segélyösszeg egy főre jutó, havi átlaga országosan —• az előző évi 262 forinttal szemben — 322 forintra emelkedett. A megyei szociális segélyezési átlagok között azonban jelentős eltérés van. Amíg Bács-Kiskun megyében 334, Csongrád és Komárom megyében 336, Pest megyében 360 forint volt az átlag, addig Baranya megyében 255, Heves és Tolna megyében 301, Vas meg gyében 281 forint Bpühtek „fénmshája" A lengyel Finommechanikai Intézet több évi kutatás eredményeként kidolgozta bizonyos építőanyagok — pl. a beton, a kő, a vakolat, a kerámia lemezek, az aszfalt, a fa és a farostlemezek — fémmel való bevonásának módszerét. Egész házhomlokzatokat fémmel bevonni természetesen célszerűtlen, a módszer azonban alkalmas az épületek, emlékművek, féldomborművek stb. részleges külső és belső kiképzésére. A fémbevonat tartósság és élettartam tekintetében mindenféle festést felülmúl. A felületre pisztollyal viszik rá, amely fémolvasztó és szóróberendezésből áll. A fém tartósan rátapad az anyagra, nem árt neki a víz, a hőség, a hideg és külseje tetszetős. A fémrészecskék közti mikroszkopikus nagyságú hézagok lehetővé teszik a felület „lég-1 zését”. ‘ A mintegy félmillió lakosú és egyben az NSZK tizedik legnagyobb városa, Hannover már évek óta megpróbálja attraktívabbá tenni magát és új köntöst szeretne magára venni. Valóban úgy néz ki, hogy a i'ásáron kívül semmi sincs itt, ami Alsószászország fővárosába vonzaná az embereket. A környéke olyan szép, hogy a legtöbb Hannoverben dolgozó ember a városon kívül igyekszik letelepedni. A városatyák a legkülönbözőbb ötletekkel próbálkoznak, hogy megfiatalítsák a belváros képét. Ide tartozik többek kö- : itt az ún. „utcai művészet’’ is: a három évvel ezelőtt elkezdett akció keretében a legfurcsább tárgyakat állították már fel Hannover utcáin és terein, melyek mérete az idők folyamán egyre nagyobb lett. Felvételünk is egy ilyen „alkotást’’ ábrázol — Alexander Calder műre, a ..Guadeloupe" az operaház előtti teret díszíti, A Szovjetunió továbbra is szilárdan tartja világviszonylatban első helyét a lakásépítkezés terén. A kilencedik ötéves tervben kitűzött feladatok sikeresen megvalósulnak. 1971-ben, a terv első évében az állam, a kolhozok és a lakosság erőforrásaiból körülbelül 2,3 millió lakás és családi ház épült. Ez több mint amennyit egy év alatt az Egyesült Államokban. Angliában és Franciaországban építenek, együttvéve. Villanytelep az óceánon Amerikában, New Jerseytől 2,8 mérföldre, 1980-ra felépül a világ első óceáni atomvillanytelepe. A tervezők feltevése szerint, a munkálatok befejezése után, az Atlanti-óceán egy kis mesterséges szigeten lévő villanytelep 2,3 millió kilowatt elektromos energiát termel majd. Hatalmas hullámtörője nemcsak megvédi az állomást mindenféle vihartól, hanem az óceáni hajók számára is lehetővé teszi ilyenkor a kikötést, a sziget megrongálásának veszélye nélkül. A tudósok véleménye szerint az állomás közelében az óceán vizének hőmérséklete csaknem 5 fokkal emelkedik. Ez valószínűleg elősegíti majd a halrajok odavonzását. Vízkutatók fedeztek-e fel a szeg edi olaimezot ? „Vizet kerestek — olajat találtak” — „Olaj- mezőt fedeztek fel a vízkutatók!” Ilyen és hasonló című cikkek tárták ország-világ elé annak idején a szenzációt, hogy olaj tört fel a tápéi Tiszatáj Tsz termálvízkútjából, elárasztva gazdasági épületeket, jószágokat a sűrű, fekete naftával. Azóta több mint hét év telt el. Közben kiderült, hogy az ország legnagyobb szénhidrogén-medencéjét fedezték fel Tápé, illetve Szeged határában, amely végül is „szegedi olajmező” néven vált közismertté. A gazdasági bizottság több mint hatmilliárd forintos beruházást hagyott jóvá a kitermelést — s részbeni feldolgozást szolgáló objektumokra. A hatalmas beruházás elérkezett a „félidejéhez”, miközben a mező már megtermeli a végcélként előirányzott évi egymillió tonna olajat, s közelítenek a kétmilliárd köbméteres gáztermeléshez. A Szeged környéki paprikatermelő tsz- gazdák az olajmező bővülésének megfelelően új helyeket keresnek piros ültetvényeiknek, más részük meg beáll olajbányásznak, s nem idegenkedik már a „jó szerencsét!” köszöntéstől. Nem járnak rosszabbul, hiszen a föld mélyének „fekete aranya” legalább olyan értékes, mint korábbi termékük, a „piros arany”. így aztán sokan hálával gondolnak a vízkutatókra, mondván: „Lám milyen szerencse, hogy nem a termálvíznél, hanem az olajat rejtő rétegnél Jötték be' a kút béléscsövét. Másképp talán örökre rejtve marad a szegedi földek mélyének kincse.” .f S ha valaki -ezt gyanútlanul így emlegeti — amint nemrégiben egy szegedi olajipari tanácskozáson is megtörtént — csodálkozhat, hogy az „olajos” szakemberek egyszeriben „paprikások” lesznek a méregtől. S hamarosan megtudhatja, hogy ez nem a szomszédos paprikaföldek hatásának, hanem a szakemberek, geológusok presztízsének, igazságérzetének tulajdonítható. Az igazság ugyanis az, hogy a szegedi szénhidrogén-medence felfe- . dezése nem a vízkutatók egyszeri tévedésének, hanem a hazai olajipari illetve tudományos kutatók több évtizedes céltudatos munkájának eredménye. Kevesen tudják, hogy Szeged környékén maga Eötvös Loránd kezdte meg a gravitációs méréseket még az 1909—1911 közötti időben.. Később, 1941—1942-ben az Állami Geofizikai Intézet folytatott itt méréseket. A fel- szabadulás után a MASZOLAJ szakembereinek mérései hívták fel a figyelmet újból erre a területre. Nem sokkal később. 1959-ben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szeizmikus üzemének kutatásai bővítették a terület mélyének kincsére utaló ismereteket. Ezután kezdődött meg a részletező kutatás. Az első felderítő fúrást 1984. decemberében tűzték ki az Aigyő 1. elnevezésű ponton, csak ezt követően, 1965 márciusában kezdték meg a vízkutatók néhány kilométerrel arrébb, a nevezetes „termálvízkút” fúrását. Almikor ugyanitt az emlékezetes olajkitörés bekövetkezett, a nagy szenzáció közepette sztote senki sem figyelt arra, hogy a terület i-’-Jdon- képpeni élsdiolajkút.Vm’ek fúrásában már 1500 méter körüli mélységűéi 1a: latiak.
