Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
T Látogatás a megyei könyvtárban A könyvtár nemcsak kölcsönzőből áll Az egyik szekszárdi vállalat igazgatójának szakiroda- lomra volt szüksége. Elment a megyei könyvtárba, de mint bevallotta, nem nagyon számított arra, hogy eredményes lesz az útja. Ö ugyanis úgy tudta, a könyvtár egyetlen feladata szépirodalmi művek kölcsönzése. Szélsőséges példa, sajnos mégsem egyedülálló. A legtöbb ember képzeletében. ha azt a szót hallja: könyvtár, csak a kölcsönzőterem, a rakott polcok, a személyi kartonokkal zsúfolt asztal és az a könyvtáros jelenik meg, aki a? olvasójegyre ráírja a határidőt. Pedig egy könyvtár, különösen ha megyei. ennél lényegesen többet jelent, feladata, munkája sokkal összetettebb. Az ismerkedést a szekszárdi megyei könyvtárral a kölcsönzőben kezdtük. A polcok teli vannak, a könyvállománynak mégis csak egy töredékét helyezték itt el. A többi a raktárban várja, hogy a különböző szempontok szerint összeállított katalógusok segítségével olvasóra találjon. Aki ide beiratkozik, minden könyvet megkap. így tájékoztatott bennünket Pacsai László igazgatóhelyettes. A könyvtárban ugyan „csak” százezer kötet van, de ha valaki olyan művet szeretne tanulmányozni, ami itt nem található, akkor a könyvtárközi kölcsönzés segítségével két- három hét alatt megkaphatja, még a postaköltséget sem kell megfizetnie. Különleges tudakozó Egyik nap gumicsizmás fia-i... tál munkás szaladt be a kölcsönzőbe. Valószínűleg valamelyik közeli építkezésen dolgozott. Azt kérte, mondják már meg neki, ki írta a Zabhegyezőt, Salinger vagy Moravia. Lehangoltan vette tudomásul, hogy elvesztette a fogadást. Talán nem is tudta, hogy a könyvtárosok nemcsak szívességből adtak felvilágosítást, hanem ez egyben kötelességük is. Bárki fordulhat kérdéssel a könyvtárhoz, akár telefonon, akár személyesen. Az információadás a könyvtárosok kötelessége, de a keresztrejtvényfejtés — főleg mások helyett — már nem. Ennek ellenére előfordult, hogy másfél napig keresték a keresztrejtvény megfejtését, egy Arany-idézetet. A kölcsönző után a különböző technikai helyiségeket vesszük szemügyre. A könyvkötőknél öten öltöztetik új köntösbe az agyonolvasott, régi példányokat. Nemcsak a megyei, de a ■ községi könyvtáraknak is dolgoznak. À Ro- minor sokszorosító gépen Bal- labás Lászlóné készíti a Tolnai Könyvtáros következő számát. Innen került ki az a diafilm-katalógus is, amelynek szén kivitelezése országos elismerést aratott. A másik szobában található a Dokufo- . berendezés, amely egy ' perc alatt másolja le a könyvek, folyóiratok egy oldalát. így lehetővé válik, hogy a nem kölcsönözhető példányokról készült másolatokat otthon tanulmányozzák az érdeklődők. Az alagsorból az első emeleti olvasóterembe megyünk, ahol 250-féle újság és folyóirat, kézikönvvek foglalják ei a polcokat. Diákok, nyugdíjasok tanulnak, vágy csak én- pen a napi sa ltot futják át. Itt is van katalógus: a folyóiratok, újságok cikkeit ennek segítségével lehet megtalálni. Gárdonyi hírlapíró úr Bizonyára kevesen ismerik, pedig mé*. a laikusok számára is érdekes a könyvtár helyismereti részlegének munkája. Az itt található anyag helv- és honismereti könyvekből, .íolyóimtfijkbő],.. a*, úgynevezett anrő nyomtatványokból és kéngyűiteménybőí áll. Az ország valamennyi nyomdája az általa előállított nyomdai termékből 16 példányt köteles elküldeni a Széchényi Könyvtárnak, és eív példányt a területileg illetékes — általában mesvei — könyvtárnak. Így a Tolna megyei könyvtárban is megtalálható a Szekszárdi Nyomda, és a dunaföld- vári sokszorosító üzem valamennyi terméke a moziolakát- tól kezdve a gyász jelentésig. Ezeknél is érdekesebb viszont a képgyűjtemény, amely „földrajzi és személyi részből áll. Sinter Gézáné. a helyismereti részleg vezetője fémlemezre fényképezett fotókát mutat. A A kölcsönző polcain a 100 000 kötetnyi könyvállománynak csak egy részét helyezték el. A többit a katalógus segítségével a raktárban lehet megtalálni. „Ötéves vagyok, kedvencem a krimi1* Bunyó és bábszínház Györgyike óvó nénivel, Horváth Mihály- néval beszélgetünk a Babits művelődési központ színházának nézőterén. Bábelőadás lesz. Ha lehetőség adódik, mindig elhozzák az alsó tagozatosokat és az óvodásokat, hogy legalább ilyenkor nekik való szórakozáshoz jussanak. A gyerekek fantáziája végtelen, bábszínház, diavetítés után mindig számtalan meserajzot szül. Meserajzot a ritka ünnepnapokon, egyébként is rajzolnak a gyerekek, csak akkor nem mesét. Bunyót, Angyalt és Maigret felügyelőt, amint nyomoz. A gyerekek zöme óvodás korától tévénéző, és általában azt nézi, amit a felnőttek. Kevés gyerek fekszik le a tévémacival. Ez az óvónő véleménye, de így véli az alsó tagozatos tanítónő is. Közben gyűlik a nézősereg. Hatszáz gyerek izgalma forróvá fűti a langyos nézőteret, a diszkrét csendet hangzsivajjá változtatja, „templomból” „cifra palotává” a színházat. Az Állami Bábszínház két előadásban mutatja be a Csodálatos kalucsnit. A függöny szárnyai közül előkandikál a „szín”: egy dobogó és egy paraván, lila törzsű fák, smaragd lombkoronával, tarka fűrojtos domb. A gyerekek kuporognak a fotelnyi székeken, ha az óvó néni vagy a tanító néni elfordul, nyereg lesz a szék, amelyen hányja- veti magát a „lovas”. N. Anti egyedül fészkelődik egy sor közepén. A tulajdonos biztonságával nézelődik, hiszen édesapja a házban dolgozik. Ebből kifolyólag Anti minden gyerekelőadást végignézett eddig. — A legjobban a legutolsó tetszett, a Fajankó. Mert szép, kalandos volt. De jobban szeretem a tévét, a krimiket. Most — Anti erősen gondolkodik — a Minden lében két kanál-t, és a Három nyomozót szeretem a legjobban, mert jó harcosak. Anti harmadikos, és ahogy később megtudom, szüleivel egyszobás albérletben laknak, ahol a felnőttek kénytelenek eltűrni, hogy nyolcéves csemetéjük is végignézze az esti műsort, ha maguk nézni akarják. Az előadás megkezdődik, a gyerekek arca kipirosodik, bár az én szomszédom, J. Péter elégedetlen egyre a farkast várja, aki ebben a darabban sajnos, csak statiszta. A nézőiét nyüzsög, hatszáz torok harsogja, hogy ott a nyuszi, ott a nyuszi — de a vadász nem reagál rá. J. Peti nem érti, hogy miért tesz úgy ct bácsi, mintha nem hallaná. Tényleg, miért iS? A moszkvai Taganka színház jut eszembe9 ahol a jámbor falusi bácsikák kérésére meg* ismétlik a jelenetet, és ahol a közönség —> felnőttek — szünetben a színészekkel vitatkozik a játékról. Pedig a felnőttekben nehezen oldódik a tudat, hogy a színházban a néző neve: hallgass, sírj, vagy nevess és tapsolj. A szöveget sokszor nem érteni, amire ' a gyerekek mocorgással reagálnak, úgy hogy már akkor sem érthető a szöveg, ha felerősítik a hangot. Amint megszólal a zene — fuvola, síp, hegedű — a gyerekek tapsolnak és nem is akárhogyan! A ritmust tapsolják ki! A bábelőadáson is van szünet: igaz, ez a közönség merőben másra használja, mint a felnőttek. Türelmetlen várakozásra, hogy folytatódjék az előadás. — Gyönyörű! — mondja mögöttem egy fekete szemű apró óvodás lányka, és tenyerébe rejti az arcát. , — Az izgalmas részek tényleg jók. Amikor a róka előbaktat, hú! — teszi hozzá a szomszéd Peti. — ötéves vagyok, kedvencem a krimi. Főleg az Angyal, mert jól bunyózik. De én nem nyomozó leszek, hanem vadász, és nekem is vesz anyuka kalucsnit, —« folytatja. H. Marcsi cigány kislány, már sokszot volt bábszínházban, de ha egyszer lett volna, akkor is többször, mint a szülei. Ö nem néz televíziót, nincs otthon. De az Angyalt és Mézgáékat ismeri, és minden vágya látni, is. Most azonban a Csodálatos kalucsnit nézi, feszülten figyel, és nagyokat kacag. Az előadás még egy-két napig foglalkoztatni fogja a gyerekeket, mesélnek róla és le is rajzolják. Az ilyen apró élmények is építik alakuló tudatukban a világot; és milyen jó lenne ha csak az ilyenek, a bábelőadások, rajzfilmek, gyermekműsorok és mesék alakítanák. VIRÁG F. É. i Tolna megyei származású gyáros, Klein Jakab családját ábrázolják. A hátlapjukon évszám: 1860. Ugyancsak tanulságosak a másik fényképre írt sorok: „Gárdonyi Géza hírlapíró úr, a szekszárdi szüreten (amikoron adatokat gyűjtött a török harcokról) 1894-ben, az őszön.” Az adatgyűjtés eredménye mindannyiunk előtt ismeretes. Gárdonyinak a fényképről ránk néző arca annál kevésbé, különösen a fölfelé kunkorodó nagy bajusza. A földrajzi képgyűjtemény — helységenként csooortosít- va — jó néhány ládát foglal, el., Régi és újabb fényképek vannak a kartonokra ragasztva. Találomra kiválasztunk néhányat. Egyiken a szekszárdi' korzó, másikon a Garay tér látható. Ez utóbbi még le sincs kövezve, árok szegélyezi. Ügy ötven-hatvan évvel ezelőtt örökíthette meg a fényképész. A raktárban több megyei és országos lap bekötött példánya is megtalálható. A Széchényi Könyvtártól folyamatosan - érkeznek a hiányzó évfolyamok mikrofilmre rögzített másolatai. A helytörténeti részlegben nemcsak gyűjtő, hanem -feldolgozó munka is folyik. Így például már feltárták az 1945—1965 közötti, megyénkre vonatkozó cikkanvagot, készül a Tolna megyében jelentősebb közéleti szerepet játszott személyekről az életrajzi összeállítás, amely a tervek szerint 1973-ban jelenik meg. Ugyancsak jövőre ad iák ki a Tolna megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiáját. Bölcs Bagoly Bölcs Bagolv a könyvtár ifjúsági részlegében áll. egv csinos kis levelesláda fölött. Tolla már megkopott a sok éves várakozásban, de a gyerekek kérdéseire még mindig szívesen válaszol. A kérdéseket a ládába kell betenni, nevet, vagy jeligét ráírni, és türelmesen várni a választ, ami néhány nap múlva meg is érkezik. Az ifiú olvasók legtitkosabb gondolataikat bízzák a bagolyra és csak a felnőtteknek tűnhet úgy, hogy ezek a kérdések túlságosan naivak. Íme néhány példa: „Kedves Bölcs Bagoly! Azt akarom kérdezni, hogy mikor kerültél a könyvtárba?” Egy másik: .Hol a világ vége? Hol a világ eleje?” „Melyik kutyában lehet megbízni: a puliba»i vagy a vizslában?” , A város általános iskolásai« nak 60 százaléka tagja a könyvtárnak. A könyvtári tafe- ság számukra nemcsak azt jelenti, hogy a 14—15 ezer kötetnyi ifjúsági irodalomból kölcsönözhetnek, hanem azt is, hogy részt vehetnek a péntekenként sorra kerülő rendezvényeken. ahol a könyvtár dolgozói érdekes témák, változatos módszerek segítségé« ( vei nevelik irodalom- és könyvszeretőkké, a fiatalokat, I GY. M. Az olvasóteremben 250-féle újság és folyóirat várja aig érdeklődőket.
