Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
J I I * Egy kis saftétörténet Az ember híréhsége ősi. Nevezhetjük az információk iránti igénynek is, de pletykavágynak talán inkább ne, hiszen az igaz hír konkrétumok to- vábbjuttatása, a pletyka pedig csak feléből-harmadából megalapozott szóbeszéd. Az információk ma már fel sem mérhető bőségben ömlőnek az em- berícórtre, televízió, rádió és a sajtó jóvoltából. A naoi sajtó, munkásai lévén, használjuk ki az év egyetlen naoja — a ssi- tónan — nyújtotta alkalmat, amikor nemcsak másokról kell beszélnünk, hanem önmagunkról is szabad és szóljunk keveset az újságírás múltjáról. AZ ÚJSÁG — ÚJDONSÁG? Korábban „hírlanokat” írtak, ma , újságot”. A németek ..Zei- tun®”-ot, a franciák „jour- nal”-t, mindegyük szóban benne van valamilyen formában a legúiabb időhöz kötöt*sée. a naprakészség, az a szándék, hogy az újság valóban újdonság legyen. Ez nem mindig volt íev, és ma ismét csak nincs, hiszen a nyomtatott betű nem versenyezhet a hang és kén útján továbbított hírek sebességével. Kezdjük azonban a csakugyan régmúltnál, Az újságírók ősei — ez nem túlságosan hízelgő — hivatalos közlönyök „szerkesztői” voltak. A hatalmasra duzzadt római birodalom egyik legnagyobb alakja, Július Caesear énoen kétezerharmincegy évvel ezelőtt rendelte el, hogy Rómában és a birodalom főbb városaiban rendszeresen függesszék ki a fórumokon az Acta diurnia urbis-t, ami napi újdonságokat tartalmazott, valamint az Acta senatus-t, ami annyiból érdekelte a kisembereket, mert ezekből derült ki, hogy mit döntött felőlük a hatalom. Az ilyesfajta hírközlés már kiterjedt olvasóközönséget feltételez, de azért Caesar közleményeinél mindig állt valaki. aki az írni-olvasni nem tudóknak is kibetűzte a „friss” szöveget. A friss szót nem véletlenül tettük idézőjelbe, mert bár amikorra a tűzielzéses távközlő rendszer, illetve a szemaforok hálózata kialakult, Rómából egv nao alatt is lehetett üzenetet küldeni a mai Párizsba, míg a gyorsgálva is két hetet utazott a hírekkel Rómából Alexandriába. Ö^RZA ZH ATV ANH ÁROM ÉVFOLYAM A mait már lényegesen jobban megközelítő úisággal a kínaiak büszkélkedhetnek. A King Piao Pekingben időszámításunk 713. évében jelent meg, fadúcokkal nyomva. Olvan időben tehát, amikor eleink a honfoglaláson még csak gondolkozni se kezdtek. A King Piao csekély 638 évig időszaki kiadványként létezett, de Nagy Laios király korától az első világháború kitöréséig terjedő időben (1351—1914), nint napilapról van tudomásunk róla. Ez kétségtelen és alighanem verhetetlen világrekord, de az európai újságírásra semmilyen alakító hatást nem gyakorolt. Az euróoai újságírás Velencében kezdődött 1566-ban, amikor is az „írott jegyzetek”-et, a „Noticia scrite”-t, még mindig csak rendszertelen időszakonként, egy helyi pénzegységért, egy gazetáért hozták forgalomba. A gazeta szó azóta átalakult. Az olaszok az újság elnevezéseként használják, és az említett „journal” mellett a franciák nemkülönben. A kor nagy eseményeit, mint például Kolumbusz útját, vagy a mi mohácsi vészünket akkoriban egyoldalas röplapok hozták Európa tudomására. Ezek a legtöbbnyire ábrákkal, fametszetekkel is ellátott, meglehetősen naív szövegezésű híranyagok ma már a múzeumok féltett ritkaságai, de egyben a friss informálásra törekvő újságírás ősei is. Az első hetilap 1609-ben, Strass- burgban jelent meg. Kiadója bizonyos Johann Carolus. A következő Majna-Frankfurt- ban, 1615-ben, Emmanuel Egenof kiadásában. A korabeli államférfiak hamar felismerték a rendszeres nyomtatott hírközlés fontosságát és már lG18-ban megszületett Lipcsében a nagy kort megért, mert egészen 1866-ig megjelent hivatalos lap, az Ober- posíamtzeitung”. AZ ELSŐ NAPILAPTÓL A PESTI NAPLÓIG öt esztendő híján kétszáz éve, hogy az olvasók kezükbe vehették az első napilapot. Ezzel a franciák büszkélkedhetnek, a Journal de Paris 1777- ben jelent meg. A magyar újságírás latin nyélven kezdődött, az akkori diplomácia nyelvén. II. Rákóczi Ferenc igazmondó Mercuriusa, a „Mercurius veridicus" elsősorban a külföld részére készült, tájékoztatni a nagy fejedelem szabadságharcának célkitűzéséről, helyzetéről. Az anyanyelvűnkön írt magyar újságírás Rát Mátyás Magyar Hírmondójával kezdődött (1780); majd Kulcsár István hetente kétszer megjelenő Hazai tudó- sítások-jával (1806) folytatódott. A magyar újságírás első nagy forradalmát Kossuth Lajos hozta. A forradalom úgy értendő, hogy Kossuth nagyon tudatos politikai állásfoglalást vitt az újságírásba. Ez már kéziratban terjesztett Országgyűlési Tudósítások-jaival elkezdődött és folytatódott nyomtatott lapjában, majd kiteljesedett a „Kossuth Hírlapjában”, melynek már a címéből tudhatta az olvasó, hogy az kinek a szócsöve. Ezek a sajtótermékek a reformkorral és az 1848— 49-es időkkel foglalkozóknak már komoly forrásmunkái, kor- történeti adalékok. (Ez természetesen minden újságra vonatkozik, hisz a napilap az olvasó részére az új szám megjelentével már elveszti ugyan jelentőségét, de az évek múltával ez a jelentőség visszatér a kutató ókor számára.) Ezen azonban mit sem változtat, hogy a mai olvasó számára az akkori lanok szinte áttekinthetetlennek tűnnek és formailag roppant unalmasak. A fontosabb írások kiemelését, a különböző betűtípusokat, címeket, vaev éppen szalagcímeket éppúgy nem alkalmazták. mint egyes írások bekere- tezését, vagy más tördelési fóliásokat. A mai értelemben vett első modem újság nem is véletlenül a kezdődó kapitalizálódás küszöbén jelent meg, 1850-ben. Ez a Pesti Napló volt. Napilapjaink a kiegyezés óta vannak, megyénkbeliek pedig a múlt század hetvenes éveitől. Ezek korai példányaiból egyeseket őriz a megyei levéltár, a későbbieket nagyjából folyamatosan 1876 óta. Az első megyei napilap az, melyet most tart kezében az olvasó és XXII. évfolyamának 288-ik számának lapjait forgatja. A MÁSODIK forradalom Aki' az Országos Széchényi Könyvtár folyóirattárának katalóguspolcai elé áll, napokat tölthet a mérhetetlen sAmú karton pergetésével, melyek mindegyike valamelyik hosz- szabb, vagy rövidebb életű hazai sajtóorgánum kiadási és megjelenési adatait tartalmazza. Ezek között van polgári, vallásos, anarchista, irredenta, nemzeti szocialista, theozofiai, éppúgy, mint gyermeklap és más számtalan. De már a múlt század végén feltűnnek az öntudatra ébredő ipari munkásság és földmunkásság lapjai, majd a Népszava, mely máig a legrégibb magyar úiságnév tulajdonosa. Azután 1919-ben a Vörös Újság megjelenése hozta azt a forradalmat, a kommunista sajtó megszületését, melyet december 7-én a magyar sajtó napjaként máig ünnepelünk. Nincs terünk rá és most nem is az a célunk, hogv rendre említsük a Vörös Újság szellemi örököseit, amelyek közé szerényen bár, de a Tolna megyei pártbizottság lapját, a miénket is soroljuk. Az illegalitás nehéz évei közismertek, úgyszintén az Szekszárd négy általános iskolájának több mint 1200 tanulója étkezik napköziben: ott tízóraizik, ebédel és uzsonnázik. Az étkezési norma (egy napra és egy gyerekre számítva' hét forint tíz fillér — függetlenül attól, hogy elsős, vagy nyolcadikos tanulóról van szó. Az óvodásoknál is 7.10-be kerül naponta a háromszori étkezés nyersanyaga. — Ha az élelmezésvezetőnek van összeköttetése és jó árut tud szerezni, akkor kijön belőle. Persze, ha egyik nap húst főznek, a ráfizetést másnap a tésztán be kell hozni — tájékoztat bennünket a városi tanács művelődésügyi osztályán Bodrogi István gazdasági felügyelő. Természetesen az élelmezésvezető mindenképpen „kijön” az előírásos 7.10-ből. legfeljebb a választék, vagy az étel minősége sínyli meg az alacsony normát. Ezt egyébként egy 1966-os utasítás szabályozza, azóta változatlan — sajnos jónéhány élelmiszer ára viszont emelkedett, főleg a zöldség- és gyümölcsárak. Ennek életveszélyben megjelentetett Szabad Nép és a párt más illegális, vagy féllegális kiadványainak sora belföldön és külföldön egyaránt. A második forradalom kifejezést azért használtuk az előbbi közeimben, mert a szocialista, a kommunista sajtó megszületésével vált először valósággá az olyan újságírás, mely teljes egészében és maradéktalanul a nép érdekeit akarja szolgálni és szolgálja is. Az újságolvasók tábora nálunk még sosem Ismert magas számot ért el. A SAJTÓ NAGYHATALOM Ez a kifejezés tényeket takaró közhely. Az UNESCO 1969-es adatai szerint akkor világszerte 7680 napilap jelent meg. Az ezer lakosra jutó példányszámok terén Japán vezet (341), maid a Szovjetunió következik (321), az USA (299), Óceánia csekély lakosságú szigetvilága (2961. Európában az aránvszám 259/1000, Afrikában 16/1000. Dél-Azsiában 11/1000. E<*v másik szám: az országos átlag 200/1000 felett van. a mérvéi 190 '1000. ezen belül a mi lapunké 100/1000. Az u+ób- bi évek, évtizedek fejlődése különösen az eCTész világon fi- (Tvelemmel kísért szovjet sajtóban ugrásszerű (Pravda, Iz- vesztriia). de ugvanígy hazunkban is, melvnek sajtótörténetéről és az úiságírás őskoráról az piőbbip'rben rövid vázlatot igyekeztünk adni. ORPáS TV AN megfelelően kellene emelni a normát — ez nemcsak Bodrogi István véleménye, hanem Csöngedi Gyuláé Is a szekszárdi II. számú általános iskola igazgatójáé. Itt mintegy 320 gyerek jár napközibe. Az új iskola konyhájának kapacitása több mint háromszorosan van kihasználva. Száz személyre tervezték, de már a kezdet kezdetén 240 gyerekre főztek. — Tartjuk a normát, de a választék és a minőség fokozatosan romlik. A kalóriaérték megfelelő, azonban nem tudjuk azt a változatos étrendet kialakítani, amire szükség len. ne. Előfordul, hogy a gyerekek is szólnak: nem olyan a kaja, mint korábban. Mit válaszolok? Csak az igazat: ennyi pénzünk van, ennyit lehet költeni, — mondja Csöngedi Gyula. — A kereskedelmi egységekkel egyébként jó a kapcsolatunk. Nagyon ritkán fordul elő, hogy késnek a szállítással. Én a napközis étkeztetés jövőjét úgy képzelem el, ahogy Pesten csinálják: egy gyermek- élelmezési vállalat közreműködésével. Ott az iskolákban csak az étel felmelegítése történik és a szétosztás. Néhányszor már említettem ezt a dolgot a megyei illetékeseknek, de nem nagyon lelkesednek az ötletért, úgy látszik, nem tartják jó üzletnek. Az iskola ebédlőjét, konyháját dr. Tatár Józsefné élelme- zésvezető és Virág Mihályné vezető szakácsnő mutatja meg. Már mindent kinőttek, az ebédlőt, a konyhát, a raktárakat, a személyzet öltözőjét. Az eredetileg száz személy részére épített konyha falán ott lóg a működési engedély, amely lehetővé teszi, hogy négyszáz főre készítsék el az ebédet. Ott jártunkkor nyolcvan liter bablevest főztek csipetkével, és százhúsz liter tejből készült a tejbedara. Tízóraira zsemlyét és vagdalthúst kaptak a gvo- rekek, uzsonnára pedig vajos kenyeret. Tatámé panaszkodik. Staub Ferenc kiállítása Pakson Ma délután öt órakor nyílik a paksi művelődési központban Staub Ferenc festőművész kiállítása. A kiállítást Szalontai János, a járási művelődésügyi osztály vezetője nyitja meg. A megye képzőművészetet kedvelő közönségének vem kell bemutatni Staub Ferencet. Né- metkéren él, aki munkálkodását asztalosinasként kezdte, majd Aba Novák népi festőiskoláját elvégezve, festőként dolgozik. Már több évtizedes múlt áll mögötte. 1937-ben szerepeltek művei első ízben országos kiállításon. 1941-ben telepedett le Németkéren. Azóta Tolna megye képzőművészetét gazdagítják alkotásai. Több mint két évtizede tagja a Művészeti Alapnak. 1964-ben rendezte első Tolna megyei önálló kiállítását Szekszárdon, melyet pécsi és kaposvári követett. Nemrégiben országos bíráló bizottság zsűrizte Szekszárdon a Tolna megyei képzőművészek benyújtott alkotásait, az itt elfogadott képekből áll Staub Ferenc paksi kiállítása, mely december 14-ig tekinthető meg. — Abba őrlődöm fel, hogy ne lépjem túl a 7.10-et, de egyre nehezebben tudom tartani ezt a keretet. Persze a gyerekek nem nagyon vesznek tudomást az anyagi gondokról, ők csak azzal törődnek, hogy tele legyen előttük a tál. Maguk mernek, annyit szedhetnek, amennyit akarnak. Az egyik kislány alaposan megpúpozza a tányérját tejbedarával, úgy látszik, jó az étvágya, nem válogatós. Mint kiderül, nyolc testvére van, majd minden osztályba jut belőlük, ök naponta egy forintot fizetnek a napközis étkezésért, de van olyan gyerek is, aki tizenötöt. Ez a legmagasabb térítési összeg: abban az esetben kell fizetni, ha a szülők együttes jövedelme meghaladja a hétezer forintot és a családban csak egy gyerek van. A térítési összeg átlaga — a jövedelmek emelkedésével — fokozatosan nő, a városi tanácstól kapott adatok szerint megközelíti, vagy eléri a 7.10-es nyersanyagnormát. Két óra után megérkezik az iskola „specialitása”, egy cigánygyerekekből álló összevont tanulócsoport. Az élen copfos csöppség halad, alig látszik ki a földből. Ó még csak nem is iskolás, hanem óvodás korú, előkészítős. Kör- beállják az asztalt és türelmetlenül várják, hogy a tanítónő jó étvágyat kívánjon nekik. Alig hangzik el a köszöntés, az egyik fekete hajú, kócos srác mint a villám, úgy csap le a merőkanálra, jól teleszedi a tányérját. À tejbe- dara egy része ott marad előttük, úgy látszik, nagyobb volt a gyerekek szeme, mint az étvágya. Néhányan a szakácsnők jóvoltából a kakaós porcukrot kanalazzák, azt is már csak ímmel-ámmal. ök az étkezésért semmit sem fizetnek, mégis ugyanazt az ebédet eszik, mint az a kislány, akit a mamája fehér Volkswagennel várt az iskola- kapu előtt. És ez így jó. — gy — Lesz-e új művelődési ház Kakasdon ? A kakasdi művelődési ház életveszélyes állapotban van. Lebontják. Már évek óta szégyenkeznek a községbeliek művelődési otthonukkal. Ezért nem mertek rangos vendéget, művészt hívni, előadói, szerzői estre. A község lakóinak székely múltja, népi hagyományai közismertek a megyében. A székely tánccsoport megalakuld_ sa azonban — jórészt a művelődési ház miatt — hosszú ideig váratott magára. Most végre összeállt a tánccsoport. Elkezdődhetnének a próbák. S közben elhatározott dolog, hogy a próbatermet, a helybeli bemutató fórumot megszüntetik. Igény lenne egy újra. Pénz kevésbé. Maradnak tehát a panaszok. Pedig panaszokból még egyetlen egyszer sem nőtt művelődési ház. S panasz helyett egy némileg jobb megoldás is kínálkozik. A lakosság összefogása. Ugyanúgy, ahogy a Tereihez tartozó Kisdorogon. Soksok társadalmi munkát adtak a községbeliek a művelődési ház építéséhez, és nem sajnálták gyűjtéskor az ötven, száz, kétszáz forintokat sem. Bizonyos, hogy a kakasdiak is meg tudnák tenni ugyanazt. Naphőxi Mennyibe kerül az ebéd ? r
