Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

I Pártszervesés — pártirányitás A művelődési otthonok pártirányítása Valljuk meg őszintén: a mű­velődési otthonok és a terüle­ti pártszervezetek kapcsolata ma még meglehetősen bizony­talan, és az esetek többségé­ben inkább a személyi kapcso­latok függvénye. A művelődé­si otthonok vezetői természe­tesen elismerik a párt és konkrétan a helyi pártszerve­zet politikai vezető szerepét, de gyakran nem tudják, hogy ez gyakorlatilag milyen fel­adatokat ró rájuk. A pártszer­vezetek két véglet között há­nyódva, hol mindent pusztán szakmai kérdésnek tekintenek, hol a részleteket is maguk akarják szabályozni. Ebben a helyzetben a X. kongresszus óta némi javulás tapasztalható, mert a kong­resszus határozata nyomán a pártszervezetek nagyobb fi­gyelmet szentelnek a közmű­velődés általános kérdéseinek és helyileg fontos részleteinek. A felsőbb szintű pártbizott­ságok áttekintették a közmű­velődés és ezen belül a mű­velődési otthonok tevékenysé­gét, eredményeit és gondjait, megszabták feladataikat. Ha­tározataik azonban nem te­remthettek automatikusan har­monikus viszonyt a művelő­dési intézmények és a helyi pártszervezetek között. Ezt a mindennapi munka során kell kialakítani. A művelődési tavaszi országos konferenciá­ján megfogalmazódott ez in­tézmények feladata napjaink közművelődési rendszerében. A konferencia állásfoglalása szerint a müvelőlési otthonok­nak elsősorban az aktív mű­velődés otthonaivá kell váll- niuk, és csak részben felada­tuk, hogy más intézmények művészeti-művelődési prog­ramjai számára biztosítsanak teret Ez a törekvés — nevezhet­jük nyugodtan programnak is — azt jelenti, hogy a művelő­dési otthonok nem kívánnak sem a sajtóval, sem a könyv­kiadással, sem a televízióval konkurálni. A központi intéz­mények által ellátott műve­lődési feladatokat nem akar­ják átvállalni, vagy hagyó mányból továbbra is folytat­ni. Helyet kell azonban adniuk olyan programok számára (hangverseny, kiállítás, iro­dalmi est stb.), melyek az adott közösség számára a mű­velődési otthon helyiségeiben érhetők csak ei Az aktív művelődés feltéte­lezi a puszta befogadáson túl a személyes részvétel és köz­reműködés igényét is. Erre épülnek az amatőr művészeti csoportok, a szakkörök, a tan­folyam jellegű oktatási for­mák és a klubok legkülönbö­zőbb formái. Ez az aktív mű­velődés tehát egyúttal kollek­tív, kisebb-nagyobb csoportok­ban végzett tevékenységet is jelent Ezek a formák számára — a művelődés „ma­gasabb” szintjét jelentik a puszta befogadásnál, mert fel­tételezik az alkotó közremű­Népújság 5 19*2. december 6. ködést, az intenzívebb érdek­lődést. Másrészt szocialista jel­legű nevelési kereteket is biz­tosítanak, hiszen a kollektív tevékenység szükséglete, az egymásra utaltság, a közügyek iránt fogékonyabb, közösséget hozhat létre. Az ehhez szükséges feltéte­lek megteremtése nem egysze­rű. A művelődési otthonok korszerű szinten való fenntar­tása és főleg a kiscsoportos művelődési alkalmak bővítése ugyanis mind több anyagi esz­közt is igényel. Az állam te­herbíró képességét figyelembe véve, viszont a művelődési célra fordítható összegek saj­nos csak lassan növekedhet­nek. i A pártszervezetek feladata,' most mindenekelőtt az, hogy a konferencián megfogalma­zott célkitűzések eléréséhez nyújtsanak segítséget a műve­lődési otthonoknak. Termé­szetesen politikai és ideoló­giai segítségről van szó, amely figyelembe veszi, hogy a mű­velődési otthonok fenntartója a helyi tanács, szakmai-mód­szertani irányítója pedig az illetékes művelődési központ — végsősoron a Népművelési Intézet Azt is szem előtt kell tartani, hogy a művelődési otthonoknak ma már jelentős részben jól felkészült, szak­képzett vezetői vannak, akik képesek önállóan megoldani feladataikat. Segítségre első­sorban a közvetlen szakmai kérdéseken túlmenő gondok megoldásában van szükségük, ezeíkhez várják a pártszerve­zetek útmutatásait A T íiTAttii ^ területi párt- Ah UZemi szervezeteknek azt szükséges megfogalmazniuk, hogy az adott területen milyen nevelési feladatoknak kell meghatározniuk a szakmai- közművelődési programokat A pártszervezeteknek kell meg­jelölniük azokat a politikai, világnézeti és egyéb nevelési célokat — például a gazdasá­gi tervekből következő to­vábbképzési teendőket — me­lyek a közművelődési prog­ramban „aprópénzre váltha­tók”. Ez az általánosabb feladat­meghatározás nyújt megfelelő támaszt a művelődési ottho­nok számára, és gyakorlatilag csak ennek alapján lehet egy- egy évad végén beszámoltat­ni a szakmai vezetőket, ennek alapján lehet értékelni a munkájukat. A - nevelési fel­adatok megoldásának formái és eszközei a felkészült nép­művelők rendelkezésére áll­nak, ezek kialakítása olyan szakmai feladat, melyet ter­veik megfogalmazása során nekik kell megoldaniuk. A pártszervezet feladata to­vábbá, hogy segítsen a nép­művelőknek a művelődéshez szükséges feltételek kialakítá­sában. Segítsen abban, hogy az illetékes tanács kötelessé­gének tekintse a művelődés egészének szervezését és ösz- szehangolását, s szerepének és súlyának megfelelő figyelmet fordítson a közművelődésre. Sprríflipf a pártszervezet az ijcglinci anyagi feltételek biztosításában is. Ahol a ta­nácsok, a vállalatok és a szö­vetkezetek közösen biztosítják egy közösség művelődési fel­tételeit — szerződéses formá­ban, közös fenntartással, vagy más eszközökkel — ott az egy- egy területen önmagában nem kielégítő anyagi eszközök sok­kal nagyobb hatékonysággal szolgálhatják a nevelést, a művelődést. Ezt a szükséges együttműködést elsősorban a pártszervezetek helyzetfelis­merése és céltudatos munkája biztosíthatja. Mindez azt jelenti, hogy a helyi pártszervezetek feladata a művelődés irányításában az elvi, politikai keretek és a gya­korlati feltételek biztosítása, illetve ezek alapján a műve­lődési otthonok tevékenységé­nek rendszeres ellenőrzése, értékelése. Rátkai András az MSZMP KB munkatársa Kell a jó könyv Ünnepélyes eredményhirdetés december 18-án Amint azt már lapunkban is közöltük, a Kell a jó könyv országos olvasópályázatra való jelentkezések határideje októ­ber elején lejárt. A pályázaton megyénk va­lamennyi — mind a tanácsi, mind a szakszervezeti hálózat — könyvtárának olvasói kép­viseltették magukat. Ahogy a megyei könyvtár­ban megtudtuk, a tanácsi há­lózat könyvtárainak olvasói közül 1312-en, míg a szakszer­vezeti könyvtárak olvasói kö­zül 862-en küldték be pályáza­tukat. A pályázat megyei részt­vevői közül ötvenen részesül­nek tárgy- és pénzjutalomban, a megye vállalatainak, szövet­kezeteinek, szerveinek össze­fogásából. A megyei nyerteseket a Kell a jó könyv országos olvasó­pályázat megyei operatív bi­zottsága sorsolja ki december 8-án. A díjak kiosztása ünnepéi lyes irodalmi műsor keretében történik. Az irodalmi est idő­pontja december 18-án este hat óra, színhelye pedig a régi megyeháza nagyterme lesz. Ahogy a megyei könyvtár­nál megtudtuk, az irodalmi esten részt vesz majd Szemes Mari színművész és Molnár Zoltán író is. A nyerteseket és a jutalmazó szervek képvise­lőit az irodalmi estre szemé­lyesen is meghívja a rendező bizottság. i Nyugdíjasok napja Tolnán Immár hagyománnyá vált Tolnán, hogy december egyik napján a nagyközség nyugdí­jasainak a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága nyug­díjasok napját rendez. Az idei — december 3-án megtartott — nyugdíjasok nap­ján a nagyközség mintegy százhúsz nyugdíjasa jelent meg. A helyi Földvári Mihály gimnázium KlSZ-szervezeté- nek tagjai köszöntötték, majd a helyi kulturális intézmények: egyórás irodalmi műsorral szó-- rakoztatták őket. A Jelenkor decemberi száma Gazdag, változatos tartalom­mal, értékes szépirodalmi és tanulmány any aggal jelentke­zik a Pécsett szerkesztett fo­lyóirat új száma. A szám élén Csorba Győző költeményei kaptak helyet. A lírai rovatban emellett többek között Demény Ottó, Károlyi Amy, Makay Ida, Sólymos Ida és Tamás Menyhért verseit ol­vashatjuk. Bertha Bulcsú hagyományos interjú-sorozatában az új szám a Tatay Sándorral folytatott beszélgetést közli. Ehhez kap­csolódik az író Az udvarom leírása c. szépprózája. A prózai rovatban találjuk továbbá Siklós László elbeszélését és Várkonyi Nándor Pergő évek c. önéletrajzi írásának új rész­letét A művészeti írások sorában Petényi Katalin Deim Pál fes­tészetéről szóló tanulmányát Bodri Ferenc kiállítási napló­ját Dévényi Iván képzőművé­szeti könyvszemléjét, valamint Taxner Ernő budapesti színhá­zi levelét olvashatjuk. Az irodalmi tanulmányok ezúttal az ifjúsági irodalom kérdéseivel foglalkoznak. Tóth. Béla néhány nemzetközi ta­nácskozásról számol be, Kán­tor Zsuzsa a szovjet, Csíkhelyi Lenke a bolgár és lengyel, Benkő Ákos pedig a jugoszlá­viai magyar ifjúsági irodalom­ról ad áttekintést A szám képzőművészeti Q-’ lusztrációs anyaga már a Pe- tőfi-évfordulót készíti elő. A borítón és kísérőrajzokként Mártyn Ferenc „Petőfi olvasá­sa közben” c. új grafikái so­rozatának lapjait mutatja be a folyóirat A sajt próbája Fúrják a sajtot. A hosszában hajlított kést tövig tolják a trappistába. Egy for­dítás, és a pengével kijön a minta. Mint egy ceruza. Sajtceruza. Ez vall arról, hogy milyen az egész. Bakó József két ujja közé veszi a kép­lékeny anyagot, hajlítja, picit letör be­lőle, megkóstolja és osztályoz. — 16 és fél. Kicsit kemény. Kezembe veszek egy darabot a „ce­ruzából”. Két ujjal összenyomom. Könnyen megy. Mosolyognak. — Pedig kemény. Másik darabot adnak a kezembe. — És ez? — Hát — töröm a fejem, mit is mond. jak, hisz én semmi különbséget nem ér­zek. — Ugye ez lágyabb? Bólintok. Legalább ne lássák, hogy mennyire laikus vagyok. Az egymásra rakott korongokból álló sajthegy gyorsan fogy az asztalról. De helyébe kerül egy másik. A mögöttünk levő hosszú asztalról, ahol egy egész sajt-hadsereg vár bírálatra. Elöl a nagy óvárik, meg a köménye­sek. Egy-egy akkora, mint egy kisebb­fajta aut ikerék. Utánuk a szögletes eida- mik, mögöttük pedig legalább két szá­zad trappista. Az egyik sajtceruzán nincsen lyuk. — A trappistán lyuknak lenni kell — hangzik a szentencia. Éles kés hasítja ketté a piros mű­anyagba burkolt vizsgapéldányt. A friss felületen alig-alig egy-két kis félgömb alakú mélyedés. Az előírás: fogolyszem nagyságú lyuk. Az osztályzat: 13-as. A „publikumban” valaki mordul. Most mehet az egész káddal az ömlesztőbe. Mert minden egyes osztályozott darab, trappistából és eidamiból körülbelül 150, óváriból 45—50 sajtot képvisel. Ennyi készül egy kádban, háromezer liter tej­ből. És ha az az egy, amelyiket megnéz­nek, nem éri el a 14 pontot, valameny- nyi megy az ömlesztőbe. Lesz belőlük hóvirág, mackó, paprikás, sonkás, gom­bás, meg a jó ég tudja hányféle kocka meg körcikk alakú ízesített sajt. Újabb oszlop kerül terítékre. — Na ez a tietek, szólnak a szakályi kollégának. A sajtra pecsételt szám első két je­gye a gyártó üzemet jelenti. Más szám­mal kezdődik a Tamásiban, a Köles- den, Dombóváron és a Szakályban gyár. tott sajt jele. De kiolvasható az is, hogy melyik kádban készült, sőt a gyártás ideje is megtudható belőle. Ennek a nacionálénak alapján derül ki, hogy a jó, vagy rossz eredmény miatt melyik másfélszáz sajt megy közvetlen a bolt­ba, vagy pedig utazik Pécsre, Pestre, ahol gépek gyúrják, dagasztják ömlesz­tett sajttá. Fogynak a korongok. S közben egyre jobban értek a sajthoz. Már meg tudom különböztetni a jótól az alig érezhetően savanykást. Közben fogy a sok pohárba kitöltött citromos tea is. Ezt kell inni, hogy semlegesítse az előző ízt. Bakó József, a Tejipari Tröszt' tamási tejtermék-ellenőrző állomásának ellen­őre rutinosan, gyorsan végzi a mustrát. A házigazda, Csaba Ferenc, a szekszárdi sajtérlelő üzemvezetője sorba írja a mi­nősítéseket. A trappista után az eidami követke­zik. Ennek kicsit más az ize, a színe és nem fontos, hogy legyen benne lyuk. Ezek közül is többet kettévágnak. De gyakran csak a pontosabb döntés ked­véért. A boltba csak jó mehet, és a jót kár volna tovább, másik sajtgyárba utaztatni. Reggel kezdték, és dél fele jár az idő, mikor a jókora óvárik meg köményma­gosak kerülnek sorra. Ezekből már nem is a furcsa alakú szerszámmal vesznek mintát. Élire állítják a korongot, és egy hosszú késsel átlósan kettévágják. Az egyik feléből pedig tovább, egy szép hosszú szeletet, mint a félbevágott ke­rek házikenyér legnagyobb karéja. Milyen a lyuk? Szögletes, alaktalant Mintha belekapartak volna. És az osz­tályzat mégis igen jó. — Az óváriban, meg a köményesben szabálytalan alakú, úgy mondják, erje­dési lyuknak kell lenni. Befolyásolja az osztályzatot a sajt alakja, szaga, íze, meg, hogy kemény, lágy, rágós, törékeny vagy morzsoló­dó-e. Mitől változhat az íze? Ha tavasszal,' mikor még gyér a fű, a tehenek a me­zőn vadhagymát esznek, ezt egy hónap­pal később a sajton is érezni lehet. A sajtzsüri lassan véget ér. Azaz csak ez a része. Mert a gondosan csomagolt kis mintadarabkákat még viszik a labo­ratóriumba. Mindegyikből egyet itt a sajtérlelőbe, a másikat Tamásiba, az ellenőrző állomásra. Megvizsgálják, megmérik, mennyi benne a víz a zsír és a szárazanyag-tartalom, és csak ha minden rendben, akkor indítják útnak a kerek vagy szögletes tömbök ezreit a boltokba. A szoba alatt, alattunk, egy hatalmas pincerendszer nyolc ágában 25 vagon- nyi sajt pihen. Á négy üzem termelése itt érlelődik négy héten át. És minden héten 5—6 vagon hagyja el e föld alatti járatokat. SZEPESI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents