Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-23 / 302. szám
1 T I Nem az útviszonyoknak megfelelően... «STHa a KRESZ nem írná elő, akkor is az ember úgy közlekedik az országúton — aki ép, egészségesen akar hazatérni —, hogy ne okozzon szerencsétlenséget, másokat ne veszélyeztessen. A napokban a Bátaszék felé utazók „szép” látványnak lehettek tanúi. Az alsónyéki bejáró és a vasúti villanysorompó közötti útszakaszon két gépkocsi karambolozott. Az SB 78—90-es rendszámú — a képen látható — Zsuk „szabályosan” fejreállt, vezetője nyilván nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett. A duna- földvári tsz kis tehergépkocsija szomszédságában egy Moszkvics rohant-csúszott az árokba. A Moszkvics — IC 92—73 — vezetője előzésben volt, túlságosan gyorsan hajtott ahhoz, hogy a síkos úton visszatérhetett volna a úttest jobb oldalára. A manőverezés sem segített — közrejátszott a vezető gyakorlatlansága is — és így a csaknem új gépkocsi az árokba került. Azonnal akadt persze segítő kéz. Szerencsére az utasoknak az ijedtségen kívül más bajuk nem történt. Végül a Moszkvicsot tehergépkocsi vontatta ki az árokból. A két baleset rendőrségi eljárásáról még nem kaptunk értesítést Á száz kilométeres sebességkorlátozás kipróbálása 1972. október elsejétől kezdve az NSZK közlekedési útvonalain nem szabad száz kilométeres sebességnél gyorsabban vezetni. Kivételt képeznek ez alól az 1975. december 31-ig bevezetett nagyszabású kísérlet alól az autópályák (Autobahnok) és mindazok a három- vagy négysávos autóutak, melyeknél szembejövő forgalom útszakaszai el vannak választva egymástól. A szövetségi kormány ezzel a fontos intézkedéssel a közlekedésbiztonság növeléséhez akar hozzájárulni. A sebességkorlátozás eredményességéről pontos statisztikát vezetnek. A közlekedési szakértőkből, pszichológusokból, mérnökökből és egyéb szakemberekből álló munkacsoport fogja eldönteni, hogy a 100-as tempó beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket: kevesebb balesetet a forgalom zavartalan folyása mellett. A sebes ségkorlátozás 1975 utáni fenntartásáról majd csak ennek a kísérletnek a kiértékelése után fognak végleges döntést hozni A szövetségi kormány a közlekedés biztonságát ezenkívül egyéb intézkedésekkel is növelni óhajtja. Ide tartozik elsősorban az utak további kiépítése, a helyi érdekű személyforgalom és a mentőszolgálat megjavítása, —ez. Házszám — Regölyben À házszám azért van, hogy az embert megtalálja a postás, meg mindenki, aki fel akarja keresni, csak éppen nem tudja pontosan, hogy hol lakik. A házszám ennek megfelelően szerepel ki-ki személyi igazolványában és a mondottakon kívül is még sok mindenre alkalmas. Annak ellenére, hogy nem a személyiség identifikálására való. letörölhetetlen bélyeg, még bosszantásra, hivatali packázásra is. Imigyen: (Elmondja Rácz Gyula gépcsoportvezető o regölyi Népakarat Termelőszövetkezetben) — Két gyerekem van, három és öt évesek. Sejtheti ilyesformán, hogy az utóbbi években se én, se a feleségem nem nagyon mozdulhattunk ki hazulról. Pedig az ember nemcsak azért van, hogy dolgozzon, mint egy igásló, hanem azért is, hogy élvezze az életet, lásson valamit a világból. Legalább amíg fiatal. így okoskodtunk az asszonnyal és több évi takarékoskodás árán összedobtunk nyolcvanezer forintot. Nem kis pénz, tudom, elmehettünk volna OTP-rek- lámnak. A pénzt befizettük ko. csira. Megjött az értesítés, november 18-án indulhattunk Pestre átvenni a Zsigát, vagyis a Zsigulit. Itt kezdődött a tánc. Beállítunk a Szondi utcai OTP-be. Nézik a papírokat, nézik a személyi igazolványomat és mondják, hogy én nem vagyok én. Kérdem, hogy akkor kicsoda? Erre ők, hogy azt nem tudják, de azt igen, hogy egy Regölybe való Rácz Gyula kiutalást kapott Zsigulira, de az illető a 147-es számú házban lakik, én pedig a 16-osban. Ez csakugyan így van, mert a tanács időközben átszámoztatta az utcát. Én maradtam ahol laktam, csak a házszám változott. Az anyám neve nem, a gyerekeim száma, neve, életkora nem, a születési évem sem, épp oly kevéssé mint a feleségemre vonatkozó adatok. Erre felhívtam a figyelmüket, de közölték, hogy ez őket nem érdekli. Gondoltam, hogy éppen érdekelhetné, hiszen az én nyolcvanezer forintomért vásárolni akarok és nem szívességet kérni. A magamfajta falusi azonban ilyenkor kissé bátortalan. Akármekkora nagy darab ember vagyok, én is az voltam. Szóltam az asszonynak, vegye elő a személyi igazolványát, vessék össze a kettőt, valami csak kisül belőle. Ha más nem, legalább annyi, hogy én csakugyan én vagyok. Nem így történt. Mondták, hogy ők erre fütyülnek, menjek haza, Írassam át a házszámot. Hazamenni százötven kilométer. Nem haza mentem, hanem át a VI. kerület Szív utca 60-ba, ahol a Merkur információs hölgye nagyon kedvesen fogadott, mindent megértett és azt mondta, hogy menjek csak nyugodtan haza, másnap én leszek az első kocsiátvevő. Mondtam magamban, hogy egy fenét! Itt a sógorom Pesten, annak már van Zsigulija. Beülünk, elmegyünk a tamási rendőrkapitánysághoz és átíratjuk azt a házszámot — amit akkor éppen más. ként neveztem, nem „nyomo- rult”-nák. így lett. Hazahajtottunk mint egy közlekedési bűncselekmény. Tamásiban a nagyon kedves Balogh rendőrhadnagy azzal fogadott, hogy ez egy hülyeség, ha akarom legépelteti nekem azt a rendeletet, hogy az Ilyesfajta házszámcserét nem vagyok köteles átvezettetni a személyi igazolványomban, hanem idővel hivatalból megteszi maga a tanács. A gépelés megtörtént, lepecsételte, aláírta, de szerencsére nekem volt annyi eszem, hogy mágis átírattam a házszámot. Fel, vissza Pestre,’ ismét százötven kilométer. Az OTP- ből szívük szerint majdnem kirúgtak volna, így is viselkedtek. Mondták, hogy a rendőrségi pecsétes pam'rra is fütyülnek Még csak fél négy volt azonban, nem járt le a munkaidejük, tehát végül megcsinálták amit kellett: Át a Merkúrhoz. Ott ajánlottak egy kocsit, de mondták, hogy szürke és nekem az én nyolcvanezremért éppen nem szürke kellett. Erre ők, hogy akkor majd harminc nap múlva megkapom, amit akarok. Úgy beszéltek velem, mint kanász a süldővel. Kiborultam, én is velük. Közben bejött a műhelyfőnök, egy ilyen magamfajta korú melós srác és közbeszólt: „Van olyan színű kocsi. amit az elvtárs óhajt. Valaki délben nem vette át!” Én voltam az a valaki, aki délben nem vettem át a saját kocsimat. Végre megkaptam. Tudom, hogy nem tisztességes dolog, de akkor akartam adni a műhelyfőnöknek kétszáz forintot. Akár hiszi, akár nem nem fogadta el. Lehet, hogy meg se írja az újságba, de csakugyan nem fogadta el. Csak arra kért, hogy mivel lejárt a munkaideje, kivinném-e Törökbálintra, ahol lakik? Persze, hogy kivittem. A saját házszáma alatt lakott, (ordas) Bosszú — Mi ez a pokoli lárma, uram?! n- Az Önök tegnapi házibulija magnófelvételről!... (A Stern-ből.) Olcsóbb és jobb! A Transzformátor Szövetkezet új, a régehbinél nagyobb teljesítményű és olcsóbb kis hegesztőtranszformátort hozott forgalomba, A HETRA 100 szervizhelyeken, harkácsműhelyekben és a politechnikai oktatásnál nélkülözhetetlen. 2 ÉV JÓTÁLLÁS! A régebbi típus 3997,— Ft-os ára helyett a HETRA 100 2980,— Ft. Forgalomba hozza a TITÁN Nagykereskedelmi Vállalat. (207) MEGHÍVÓ 1*7Z DECEMBER 31-ÉN 19 ÓRAI KEZDETTEL A SIÓ-CSÁRDABAN zenés, műsoros szilvesztert rendezünk FELLEPNEK: kovács marta vésztői tóth istván a Magyar Rádió és T« magyar nóta-énekesei. Étel- és italkülönlegességek. Tombola — malacsorsolás! Hangulatos tamburazene. Belépődíj: te Ft, Asztalfoglalás az üzletvezetőnél. MINDEN KEDVES VENDÉGET SZERETETTEL VARUNK. (325)
