Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-23 / 302. szám

! Felavatták a metró kelet—nyugati vonalának második szakaszát Pénteken a budapesti met­róépítés jelentős állomásához érkezett : ünnepi külsőségek között átadták rendeltetésének a kelet—nyugati metróvonal második — a Deák tér és a Déli pályaudvar közötti — szakaszát. A metróépítők az új, három és fél kilométernyi hosszú föld alatti útvonalat — szocialista szerződésben tett ígéretüknek megfelelően — az eredeti határidő előtt egy év­vel, december 22-re elkészítet­ték. Az ünnepélyes aktus szín­helye a kelet—nyugati metró utolsó pesti megállója, a Kos­suth Lajos téri állomás \ volt. Valkó Márton, a Közlekedési Építő Vállalat vezérigazgatója köszöntötte a vendégeket, köz­tük Fock Jenőt, a Miniszter, tanács elnökét, Németh Ká­rolyt. a budapesti pártbizottság első titkárát, Nyers Rezsőt, a Központ; Bizottság titkárát, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjait. Az ünnepségen részt vett a párt Központi Bi­zottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a kor­mánynak több tagja, valamint állami és társadalmi életünk számos ismert személyisége. Képviseltették magukat a metró építésében részt vett tervező és kivitelező vállala­tok dolgozói. Ott volt A. M. Szorokin, a szovjet nagykövet­ség ideiglenes ügyvivője. A Közlekedési Építő Válla­lat vezérigazgatója ünnepélye­sen jelentette : a kelet—nyugati metróvonal második szakasza elkészült, a forgalom megin­dulhat rajta. Ezt követően dr. Csanádi Györgv közlekedés- és postaügyi miniszter mondott beszédet. Amikor Budapest első metró­vonalát teljes hosszában ' átad­juk rendeltetésének, őszintén hiszem és- vallom, történelmi kötelességnek teszünk eleget — mondotta bevezetőjében dr. Csanádi György. — Minden nagy alkotásban egy nép és egy nemzedék célja, akarata, eszméje testesül meg. Minden nagy mű az alkotók és az or­szág összeforrottságának, közös áldozatkészségének megnyilat­kozása, s az első, teljes hösz- szában megnyíló metróvona­lunk is népi demokráciánk jelentős alkotása. A miniszter ezután elisme­réssel szólt a metrótervezők és -építők munkájáról, majd Négymillió lakos járandósága emelkedik havi ötven forinttal visszatekintett a metróépítés előző szakaszaira. Emlékezte­tett arra: A vonal első — hat­kilométeres “ szakasza 1970. április 4-én nyílt meg, s azóta számottevően segítette a fővá­ros tömegközlekedését. Utas­száma a vártnál lényegesen nagyobbra hövekedétt*'éá elér­te a napi negyedmilliót. ­. E?után Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke mondott avatóbeszédet. ■ — Ezekben • a napokban, s a közeledő új esztendőben nagy jelentőségű eseményről, a főváros egyesítésének 100. évfordulójáról ' emlékezünk meg — mondotta ünnepi be­szédében a fővárosi tanács el­nöke. — Száz esztendeje, 1872. december 22-én alkották még a Pest, Buda, Óbuda egyesíté­séről szóló törvényt. .Ennek a történelmi évfordulónak egyik méltó ünnepe a metró kelet— nyugati vonala második sza­kaszának felavatása.. Szépvölgyi Zoltán felkérésé­re Fock Jenő elvágta az avató­szalagot, majd az ünnepség , résztvevői metróra szálltak, ■ végigmentek az átadott, új szakaszon. '• ' r; . A -tej- és tejtermékek fo­gyasztói áremelkedésének rész­beni ellensúlyozására hozott kormányrendelet meghatároz­za, hogy kik részesülnek havi 50 forintos pótlékban. A minisztertanács rendeleté­nek megfelelően havi 50 fo­rinttal kel! emelni valameny- . nyl nyugdíjas járandóságát, akiknek munkaviszony, vagy mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tagság alapján nyugdíj jár. A kisiparosok nyugdíj- rendszerében megállapított .öregségi és rokkantsági, to­vábbá az özvegyi és a szülői .nyugdíjak, az árvaellátások, a baleseti járadékok, a termelő­szövetkezeti öregségi, munka­képtelenségi és özvegyi jára­dékok szintén 50 forinttal emelkednek. Ugyanilyen mér­tékben emelkednek a fegyve­res erők- és a fegyveres testü­letek tagjait és hozzátartozói­kat megillető nyugdíjak. Ha- ■ sonló összeggel növelik a va­kok személyi járadékát, a ta­nácsi szociális segélyeket, a csökkent munkaképességűek átmeneti segélyét, a rendsze- - rés szociális járadékokat, és a hadigondozottakat megillető pénzösszegeket, a hadkötele­zettséget teljesítők családi se­gélyét, illetve jövedelem-ki­egészítését. 1973. január elsejei hatály- lyal gyermekenként havi 50 forinttal nő a családi pótlék összege. Ugyanettől az idő-' ponttól emelkedik a gyermek- gondozási ' segély, a segélyre igényt adó gyermekenként ha­vi 50 forinttal. A saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes folyósítási összege ugyancsak 50 forinttal nő. 50 forinttal kell emelni a házastársi pótlékot, a házas­társi pótlékra igényt adó nyug­díj pedig az eddigi 1061 fo­rinttal szemben 1161 forint lesz. (Az összeg azért emelke­dik 100 forinttal, mert a há­zastársak egyenként 50—50 fo­rintot kapnak.) A havi 50 forint pótlék á megosztott özvegyi, illetve szü­lői nyugdíjban részesülőket személyenként külön-külön megilleti, ugyanígy az öregsé­gi, illetve a munkaképtelensé­gi járadék 50 százalékra jogo­sult termelőszövetkezeti, vagy Szakszövetkezeti tagot. A minisztertanácsi rendelet értelmében a jövő év elején 1 700 000 idős ember részesül a havi 50 forint nyugdíjeme­lésben, 1 600 000 gyermek után emelkedik a családi pótlék havi összege, s csaknem két­százezer anya kap magasabb gyermekgondozási segélyt. A szociális segélyben része­sülőkkel és a csökkent munka­képességűekkel együtt mintegy négymillió lakos kap havonta 50 forint pótlékot, ennek évi kihatása összesen 2,3 milliárd forint. ílyesmek látja, mondja Dombóvári Kertész Ferenc üzemvezető Ülést tartott a KISZÖV elnöksége Az idei évben várható gaz­dasági eredmények elemzése alapján az ipari szövetkezetek 1973. évi tervezett célkitűzé­seiről tanácskozott tegnap a KISZÖV elnöksége. Megálla­pította a testület, hogy me­gyénk ktsz-einek megyei szin­ten tervezett 13 százalék ter­melésnövekedése megalapo­zott, reális. A tervezett növe­kedés között elég nagy az egyes ktsz-ek közötti különb­ség, s ez csak részben indo­kolt. Ezért a KISZÖV elnöksé­ge úgy foglalt állást, hogy ja­vasolja a szövetkezeteknek : az 1972. évi tényadatok ismereté­ben vizsgáliák felül még egy­szer az 1973. évre meghatáro­zott terveiket, mielőtt a leg­közelebbi küldöttközgyűlés elé terjesztik jóváhagyásra. Az elnökségi ülésen közpon­ti téma volt, hogy a IV. öt­éves terv időszakára tervezett lakásépítési ütemet a megye ktsz-ei minden körülmények között tartsák. Az idei évben ugyanis van némi lemaradás, de a jövő évre a már eddig »egkötött szerződések ismere­tében lehetőség van arra, hogy a lemaradást behozzák. A Dombóvári. Univerzál Szövet­kezet — amely Tolna megye egyik legnagyobb lakásépítő ktsz-e — jövőre a tervezett 52 lakással szemben 72 új lakás megépítését vállalta. Hasonló­an sok szó esett a lakossági szolgáltatásokról, ami válto­zatlanul az ipari szövetkeze­tek egyik kiemelt feladata, s az lesz a jövőben is. A KISZÖV elnökségének ülésén a ktsz-ek szociálpoliti­kai helyzete is napirenden sze­repelt. A témával összefüggés­ben megállapította a testület, hogy jelentős az előrehaladás, mert ma már — az Iregszem- csei Vegyesipari Szövetkezet kivételével — mindenütt, van szociális létesítmény, jóllehet n'em mindenütt a mai köve­telményeknek megfelelően. A témával kapcsolatban, úgy fog­lalt állást az elnökség, hogy továbbra is napirenden kell tartani a munka, és szociális körülmények javítását vala­mennyi szövetkezetben., ,iv R. É. Kertész Ferenc üzemvezető a Dombóvári I. Téglagyárban. A szakmát kemencemunkásként kezdte, fizikai dolgozóból emel­kedett vezető beosztásba. — Kertész elvtárs, a dom­bóváriak elismert lokálpatrió­ták egész Dél-Dunántúl tudja, büszkék városukra, sokat tesz­nek érte. Ezek után nem tu­dom szabad-e feltenni a kér­dést: szereti Dombóvári? — A , saját véleményemet mondom el a városról, hiszen most már hosszabb idő óta nem község, hanem város. En­nek bizony személy szerint én magam is örülök. Mit is mond­jak én magának arra nézve, hogy szeretem-e Dombóvári? Feltétlenül igennel válaszolna a lakosság nagy-nagy többsé­ge, hozzám hasonlóan. Dehát ez úgy van, hogy lakóhelyét szerintem mindenki szereti, mi másért élne ott, ahol éppen él. Megszoktam ezt a várost. Mit tudom én, ismeretség, baráti kör, munkahely, tulajdonkép­pen minden, ide köti az em­bert, semmi’ szín alatt nem gondolok arra, hogy máshová telepedjek. —. A város melyik részét tartja legszebbnek? —. Nehogy felsorolást vár­jon tőlem, ilyen tekintetben nem vagyok,, túlságosai?- bő­beszédű. Dombóvárnak a hely­zete roppant, előnyös, a fekvé­se kifejezetten .jó. Hát tudja, 9, három megye... Mindeneset­re az új kórház kiemelkedő létesítmény a mi városunkban. Aztán a középületek. Mind­azt szépnek tartom, ami mu­tatja előrehaladásunkat, fejlő­désünket, • gazdagodásunkat, gyarapodásunkat. Ne. gondolja, hogy ezek csak nagy szavak. 1941 óta élek itt, látom mi ho­gyan, milyen ütemben válto­. zott. Természetesen soha nem ' lehetünk elégedettek, — Mégis, mit tart a válto­zás fontosabb „konkrétumai­nak”? — Dombóvár terjeszkedését, iparosodását. Megemlíthetem a kesztyűgyárat, a Láng Gépgyár részlégét, a rengeteg embert foglalkoztató ipari szövetkeze­teket, és természetesen az Al­kotmány Termelőszövetkezetet, amely úgy tudom jóhírű, gaz­dag tsz. Az intézmények, a vállalatok, hosszú lenne a fel­sorolás. A Rákóczi, az Ady, az ' Árpád utcában egykor kizáró­lag paraszti foglalkozású em- bérek laktak. Most ilyen pa­rasztnegyedek Dombóváron már nincsenek. Az idősebbek ugyan még földműveléssel fog­lalkoznak, de a fiatalok az iparban helyezkednek el. Munkája mindenkinek van, ■aki dolgozni akar, sőt inkább az a gond,, hogy kévés a mun­kaerő. Ez Dombóvárott álta­lános probléma, ilyenformán mindenütt nagy becsben tart­ják és megbecsülik a szorgal­mas munkásembert. — Miről nem beszél szíve­sen ? <4 — Hát nézze ez nagyon tág fogalom, ha a városról van szó, akkor ipi itt Dombóvárott rendszerint arról is szívesen beszélünk közéleti síkon, ami­ről nem beszélünk szívesen. Bizonyára érti, hogyan ínon- dom. Szóval, sok kívánnivalót hapv még maga után az utcák rendezése, a városfejlesztés elején tártunk és még nem mindig olyaíi minden, ahogyan szeretnénk. Vegvük a város köztisztaságát. Én nem tudom, mi szemetelő emberek Va­gyunk, az utcán már nem na­gyon ügyelünk a tisztaságra, a higiéniára, pedig otthonunk ré­sze szerintem az utca is. Jő lenne, ha kevesebbet kellene utánunk az utcákon, a tereken söprögetni. Sajnos ez nem csu­pán Dombóvárra vonatkozik, hasonló a helyzet Pécsett is, Budapesten is, legtöbb város­ban, ahol megfordultam. Vala­mi még itt eszembe jutott: nem tartom egészen jónak a túlzásba vitt italozást... Nem szeretném kihagyni a kereske­delmet, az áruellátás úgy, ahogy van, elfogadható. Vala­mi azért szerintem hiányzik. Hiányzik a kereskedelemben, itt a városban a konkurrencia. Hangsúlyozom, a kereskede­lemben, mert mezőgazdasági termékeket két-háromféle, egymástól végeredményben tel­jesen független szervezet áru­sít. — A vasútállomáson sokszor nézem a táblát az induló és az érkező vonatokról, de még so­ha nem volt türelmem a listát végigolvasni. — Nem csodálom, hiszen az országban szerintem minden­ki tudja, Dombóvár jelentős vasúti csomópont, állandóan érkeznek és indulnak a vona­tok. Híres vasutasdinasztiák élnek ebben a városban. — Egv dombóvári elvtársid! megkérdezhetem, miként vé­lekedik Szekszárdról, a megye­székhelyről? — Feltétlenül megkérdezhe­ti. Nemrég jártam Szekszárdon és elég sűrűn megfordulok benne. Megmondom őszintén, örömmel és büszkeséggel né­zem a változásokat. Tudja, ez olyan dolog, mintha azt kér­dezné, mi a véleményem bár­melyik magyar város fejlődé­séről. Örülök, hogy szépen, egyenletesen haladunk előre a X. kongresszus határozatainak megvalósítása útján. — Sz. P. —

Next

/
Thumbnails
Contents