Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1 I 1 Szocialista munkaverseny a mezőgazdasági szövetkezetekben Nincs túlzás abban a meg­állapításban, hogy a munka- verseny-mozgalom nagy erőíor- rása és legszélesebb társadal­mi támasza szocialista építő­munkánknak. Igen alkalmas arra, hogy biztosítsa a dolgo­zók politikai egyetértését és tevékeny közreműködését a gazdaság fejlesztésében, a nem­zeti jövedelem növelésében. Szorosan összefügg ezzel az a szerepe, hogy előmozdítja a szocialista demokratizmus ér­vényesülését a különféle mun­kahelyeken és hozzájárul a szocialista emberi viszonyok fejlesztéséhez. Hogy mekkora jelentősége van a munkaverseny-mozga- lomnak, arra meggyőző példák százait, ezreit produkálta az élet, főként a legutóbbi évek­ben. Különösen értékes ered­mények születtek azóta, hogy mind nagyobb teret hódítanak a szocialista brigádok. A kez­deményezés ebben is az ipari munkásságé volt, de hamaro­san elterjedt a mezőgazdasági szövetkezetekben is. Ma már több mint 4800 szo­cialista brigád van a tsz-ek- ben, 75 ezer taggal. Folyik munkaverseny a termelőszö­vetkezeti fiatalok között is. Ilyen, úgynevezett speciális if­júsági brigád 645 működik, együttes taglétszámuk 11 ezer. Speciális női brigádot 1306-ot tartanak számon a tsz-ekben, 22 ezernél több taggal. Hosszú múltra tekint vissza a termelő- szövetkezetek országos verse­nye, amely évről évre érezteti kedvező hatását a nagyüzemi társas gazdaságok fejlődésére, erősödésére. A kormány a múlt év áprili­sában hozott határozatot a szo­cialista munkaversenyről. A határozat, amely az egész moz­galomra, a vállalatokra és a szövetkezetekre egyaránt 1 ki­terjed, felkérte a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsát, hogy a határozat elveinek fi­gyelembevételével dolgozza ki és terjessze a Minisztertanács elé a mezőgazdasági szövetke­zetek munkaversenyének kor­szerűsítéséről szóló javaslatát. Ezt a javaslatot a közelmúlt­ban vitatták meg a kormány ülésén, s határozatot hoztak ar­ra, hogy milyen eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni az általános érvé­nyű rendelkezéseket a tsz-ek­ben, a halászati szövetkezetek­ben és a mezőgazdasági szak- szövetkezetekben. Űj ebben a határozatban, hogv 1973. január 1-től részt vehetnek a munkaversenybén a mezőgazdasági szövetkezetek különféle társulásai és azok dolgozói is. A legeredménye­sebben működő ilyen társulá­sokat évenként, május elseje alkalmából „Kiváló szövetke­zeti társulás” kitüntetéssel és pénzjutalommal lehet elismer­ni. Mind a mezőgazdasági szö­vetkezetek. mind pedig társu­lásaik számára a mezőgazda- sági és é’élmezésügvi minisz­ter és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közösen ha­tározza meg 'a munkaverseny feltételeit, elbírálásának és ju­talmazásának rendszerét. A TOT rövidesen irányelveket és ajánlásokat ad ki a mezőgaz­dasági szövetkezetekben folyó munkaverseny további fejlesz­tésére. Előírja a határozat, hogy az illetékes minisztériumok te­gyék lehetővé: a munkahelyi verseny anyagi elismerésének feltételei legyenek megteremt­hetők az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerüli szövet­kezetekben is. Szintén lénye­ges az a rendelkezés, amély szerint a „Vállalat kiváló ,bu- gádja” kitüntetéshez " tasonló kitüntetéssel , járó jutalmak Összegét ne kelljen száttjitásba venni a mezőgazdasági szövet­kezetek jövedelemadója, illető­leg jövedelm-növekményadoja alapjának megállapításakor. Mindez természetesen nem érinti a jelenleg is érvényes rendelkezéseket, amelyek a münkaverseny céljára,, tartal­mára, demokratizmusára, és formáira vonatkoznak.. Válto­zatlanok a szövetkezetek ver­senyének minősítését szabályo­zó határosatok is. Végered­ményben tehát a mezőgazdasá­gi szövetkezetek múnkaverse- nvéről szóló legújabb kor­mányhatározat egyrészt kiter­jeszti a versenyt, másrészt az eddigieknél kedvezőbb feltéte­leket biztosít hozzá. . A mezőgazdasági 'szövetke­zeteken a sor, hogy a már megszerzett • tapasztalatok fi­gyelembevételével is tegyék még eredményesebbé a mun- káversenyt, á szocialista bri­gádmozgalmat. Adottságaik­hoz, lehetőségeikhez igazodva úgy fejlesszék tovább, hogy az emberi munka és a gépek, esz­közök még jobban hasznosul­janak. A münkaverseny cél­jait a benne közvetlenül 'érde­keltekkel egyetértésben hatá­rozzák, meg. s mindenkor tart­sák tiszteletben a demokratiz­mus írott és íratlan szabályait. Csak így valósítható meg az az alapkövetelmény, hogy a mun­kaverseny az egvés dolgozók és a kollektívák munkaköri kö­telezettségét meghaladó, ön­kéntes mozgalom Jegyen, S olyan vállalásodon ' alapuljon, amètveknek teljesítéséért ké­pességeik legjavát adják a verseny résztvevői. G. P. Nyugdíjastalálkozó a megyei kórházban Száztíz idős ember, volt fő­orvos, szakács, betegkísérő, portás, műtős, asszisztens, és ki tudná még tovább sorol­ni azokat, akik pénteken dél­után nyugdíjastalálkozóra érkeztek a megyei kórház ét­termébe. Az egészségügy vonzáskö­re. Az ajtóban a kórházi óvo­da kicsinyei, az étteremben a legidősebbek, akik innen, vagy a város valamely egész­ségügyi intézményéből men­tek nyugdíjba. Találkozások, kézfogások, ölelések. — Édesek. — Aranyosak. Mondják, s csillogó szem­mel figyelik a fehér blúzos, piros szoknyás, fehér inges, sötét nadrágos fiúkat, amint táncolnak. Sokan már nem ismerik a férfit, aki köszönti őket. Dr. Bíró Imre főorvos, a megyei kórház szakszervezeti bizott­ságának elnöke, tíz éve dolgo­zik itt. Sokan már ennél ré­gebben mentek nyugdíjba. — Szeretettel köszöntőm önöket, a magam, a kórház igazgatósága, és szakszerveze­ti bizottsága nevében. Sajnos, utolsó találkozásunk óta töb­ben örökre elváltak tőlünk. Emlékezzünk rájuk egyperces néma felállással! Emlékek, nevek, történetek. Népújság 3 1972. december 3. Az asztalon fehér terítő, vi­rág, a tányérokon forró virs­li, kólás- és sörösüvegek. Balassa István, aki 1934- ben került az 'egykori Tolna vármegye Horthy Miklós köz­kórházba, mint segédápoló, így vélekedik: — Kérem, én 1936-tól fóg- va mint portás működtem jttj Jól emlékszem még ■árraf amikor a - cseréMlágbah-ti ‘vé’- nat tetején- vittük a 'J-'Silt'fó ' Pestre, hogyj esetébe jitigja- ',’. vítsák a korhűk műszeréit? ‘ El sem hinnék maguk, mai fiatalok, hogy a kórházi sze­mélyzet kosztját abban az időben lovas szekérrel, gyűj­töttük össze a környező, fal­vakból. És most? Nézzen kö­rül! Utána nem fog hinni ne­kem. Dr. Szentgáli Gyula, a me­gyei kórház igazgatója mond­ja: ■ r — Bizonyára, kedves nyug­díjasaink az ebédlő felé jö­vet is sok mindent láthattafi épülö-szépülő kórházunkból. Bólintások, álmélkod’ások. Gyönyörű az étterem, a mo­dern központi laboratórium, a gyógyszertár, s micsoda utak! Az igazgató adatokat sora­koztat fel, számokat, melyek bár ridegen, de tükrözik az elmúlt évek hatáltnas fejlő­dését. — Sajnos — mondotta be­fejezésül — már aktívan nem, * vesznek részt céljaink megva­lósításában, de mindig szíve­sen látjuk itt, s eredménye­inkről mindig készséggel tájé­koztatjuk volt munkatársain­kat. Az ember a,zt hinné, hogy a nyugdíjas ráér. Nem. így van ez. Másfél óra múltán az asszonyod szedelőzködnek. — Lassan kezdődik a va­csoraidő. Korán jön a téli este. . > Néhány férfi marad tovább. — Ez volt a negyedik ta­lálkozónk, és eddig a leg­szebb — mondja dr. Szepesi Janos, nyugalmazott főorvos. — Ha mindet} jói megy, a jő-. vő4, nyáron Dovibpriban talál­kozunk újra. ' ' .... . iw V • ' -rvj— Ezt hozta a hét a külpolitikában Így látja a hetet kommen­tátorunk, Réti Ervin:. A, világsajtó jelentéseiben, tudósításaiban az elmúlt hé­ten különösen sokszor szere­pelt „Budapest neve. A magyar —Szovjet tárgyalások, a közös1 közlemény megállapításai, Leo. nyid Brézsoyev és Kádár János csepéli beszédei méltán állták a nemzetközi figyelem eVJtjerében. A kétoldalú kap­csolatok témakörén túl, jelen­tei . visszhangot kaptak a vi­lágproblémákkal, s különös­képpen az európai kibontako­zás, - lehetőségeivel kapcsolatos megállapítások. Ezeket az értékeléseket tá­masztották alá a Helsinkiből érkező jó hírek is. A hatszög- léuT tárgyalóasztal mellett he­lyet foglaló nagykövetek túl­jutottak saját munkájuk meg­szervezésén és hozzákezdhet­tek érdemi feladataik megol­dásához. Az alaphangot az elsőként felszólaló szovjet képviselő adta meg, aki célra­vezető konkrét javaslatok egész sorával állt elő. Ezek szgrint 19.73 júniusában kelle­ne -• megtartani az európai biztonsági és együttműködési konferenciát. A napirenden földrészünk biztonsági rend­szerének elvi és ■ gyakorlati " kialakítása szerepelne, bele­értve az ■ együttműködés szá­mos olyan-fontos oldalát, mint a gazdasági és kulturális kap­csolatok, környezetvédelem, turisztika, stb. A konferencia" különböző, szmtekeh folytatná megbeszéléseit, de a végső szakasz mindenképpen. ai/kor- mápyfök közreműködésével zajlana, s ésszerű volna. vala­milyen állandó, intézményésí- tett szervezel, létrehozása. Ter- > méSzetesen léhet Vitatkozni a részleteken, a lényeg azonban az,; hogy közben minél előbb összeálljon — a Le Monde kifejezésével élve — Hotel Európa étlapja, ' Â szocialista országok hatá­rozott. kezdeményezéseivel szemben a NATO tagállamai egyelőre még nem kapcsoltak a. második sebességre, s noha magához a konferenciához el- ' vi hozzájárulásukat adták, elő­készületi tempójúk' nem túl gyors. Lehetséges, hogy né­hány nap múlva Brüsszelben megtartásra kerülő, atlanti ta­nácsülés' idejére felfüggesztik majd a helsinki megbeszélé­seket-,. .remélhetőleg azért, hogy utária-fpég^gjrersabtJan halad- ■. hassunJ&tá. J ő.r *í• • . Az őszi betakarítást követően a fadetí Lenin Tsz javító- műhelyében a géppark javítását, felújítását végzik. Foto: KZ Javítja az' európai légkört, hogy a héten megegyeztek: december 21-én aláírják a két német állam alapszerződését. A diplomáciái naptár olyan zsúfolt volt, hogy ezúttal nem_ kerülhet sor Berlinben , kor­mányfői ' találkozóra, a tárgya­lástörténetből jól ismert állam­titkárok, Kohl és Bahr alá­írják az okmányokat. Mind Bériin, mind Bonn részéről egyöntetű kívánság nyilvá­nult meg ugyanis, hogy még karácsony előtt tegyék fel a pontot az „i” betűre. Svéd­ország máris bejelentette, hogy december 21-én elismeri az NDK-t és diplomáciai kapcso­latokat létesít vele. Dátum megnevezése nélkül, hasonló­képpen foglalt állást Dánia,. Norvégia, Izland és Ausztria is. Előreláthatólag rövid időn belül alaposan megnő azok­nak az államoknak a száma, amelyek diplomáciai viszony­ba lépnek az NDK-val. (Jel­lemző volt a francia külügy­miniszter minapi nyilatkozata: Párizs sem akar az utolsó lenni...) Kontinensünk mozgásával sok tekintetben ellentétben áll a két legfontosabb válságterület. Az ENSZ a hét derekán ugyan megkezdte a közel-keleti vi­tát, de reálisan tekintve a té­nyeket, fordulatot vagy külö­nösebb eredményeket nem várhatunk. Sajnos, már az előjáték sem tartogatott ked­vező mozzanatokat: kuvaiti értekezletükön maguk az érde­kelt arab országok sem voltak képesek megegyezni a haté­kony és egységes állásfoglalás­ban. Az arab-kelet legbizta­tóbb eseménye a héten az volt, hogy a nemrég még ha-1 tárháborút folytató két Jemen megegyezett egymással. Párizsban szerepcsere tör­tént: csütörtökön a négyes Vietnam-konferencia ült ösz- sze, amely az előző héten, a bizalmas tárgyalások miatt el­maradt. A megbészélés legfel­jebb arra volt alkalmas, hogy a szembenálló felek jobban kifejthessék nézeteiket. Hiszen ezeket a napokat tulajdon- , képpen „gondolkodási szünet­ként” iktatták bé a bizalmas eszmecsere folyamatába, s úgy Washingtonban, mint Hanoi- . ban intenzív konzultációk : folytak. -A holnap kezdődő tárgyalások a jelek szerint döntő szakaszukhoz érkeztek. Korai „lenne elébevágni az eseményeknek, de kedvezőtlen ' jelként hatott, hogy Thieu sai- goni- elnök bizalmasa, Nguyen Phű Duc Washingtonba sie- * tett, s ott állítólag csúcstalál­kozót sürgetett Nixon, illetve a dél-vietnami amerikabarát rendszer vezetője között. Ez újabb halasztást, időhúzást je­lentene, megint kitolná az ese­dékes aláírás dátumát. Ameri­kai lapok már az év végéről beszélnek, sőt forgalomba ke­rült január 20-a, Nixonnak az újabb elnöki időszakra törté­nő, beiktatási nap i a is. (Az ér­velés úgy hangzik, hogy az Egyesült. Államok elnöke így mégiscsak teljesíthetné 1968-as választási ígéretét, amely a , háború felszámolását helvezte kilátásba négy év alatt.) Mind- ■ezzel ellentétes viszont, hogy az .amerikaiak egyelőre „be­fagyasztották” a további csa­patkivonásokat. így tehát 27 ezer emberük marad Dél- Vietnamban, s csaknem száz­ezer a környező bázisokon, „ javarészt a légierők katonái. A vietnami veszteséglisták­ra pedig tovább íródnak a nevek. Ha az amerikaiak tel­jesítik első kötelezettségválla­lásukat, akkor ma lehetne már a béke harmincnyolcadik nap- ja.>

Next

/
Thumbnails
Contents