Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Huszonöt éves szocialista bankreitilsæerimli Haladás mutatkozik Helsinkiben Huszonöt éve, 1947. decem­ber 1-én jelent meg az 1947. évi XXX. törvénycikk a Ma­gyar Nemzeti Bank és a Pénz­intézeti Központ I. kúriájába tartozó, részvénytársasági ala­pon működő pénzintézetek ma­gyar tulajdonban lévő részvé­nyeinek állami tulajdonba vé­teléről. A PÉNZINTÉZETEK álla­mosítása fontos politikai lépés volt a tőkés rend felszámolá­sában. A tőke fellegvárai ke­rültek a dolgozók kezébe, mi­vel a bankok nemcsak pénz­kezeléssel foglalkoztak, hanem az iparban, a kereskedelem­ben működő vállalatok jelen­tős hányadának részvényeit is tulajdonukban tartották, ezál­tal az érdekkörükbe tartozó vállalatok felett ellenőrzést gyakoroltak. A pénzintézetek államosítása után 1943 elejére az állam már a hazai ipar túl­nyomó része felett gyakorol­hatott ellenőrzést. Az állam gazdasági vezető szerepének érvényesülése nem képzelhető el a tőkés társadal­mi rendszerben kulcsfontossá­gú szerepet betöltő bankrend­szer állami kézbe vétele nélkül. Már Marx és Engels elméleti­leg kimutatták, hogy a szocia­lista forradalmat követnie kell a bankok államosításának. Ezt a megállapítást a történelem igazolta. A Párizsi Kommün bukásának egyik — és nem is jelentéktelen — tényezője volt a bankok államosításának el­mulasztása. A tapasztalatok alánján a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után, de a Magyar Tanácsköz­társaság megalakulásakor is a legelső intézkedések közé tar­tozott a bankok államosításá­nak végrehajtása. Hazánkban is az MKP ide­jében és világosan felismerte, hogy a hatalom kérdésében nem jöhet létre alaovető for­dulat a burzsoá rend gazdasá­gi alapjainak szétzúzása nél­kül. amelynek legfontosabb előfeltétele a bankok államo­sítása volt. Ezért 1947 tavaszán programjába vette ennek meg­valósítását. A dolgozók széles tömeeei egyetértettek az MKP célkitűzéseivel, azt támogat­ták. de megmozdultak az el­lentétes erők is. A koalíción kívüli kispolgári nártok nyíl­tan ellenezték a bankállamo­sítást. mint támadást a magán- t'űajdoo ellen, a koalíción be­lül nedig különféle burkolt manioúlációkkal igyekeztek azt elodázni. Az 1947-es választá­sok a baloldal megerősödését hozták, s ezekre az erőkre tá­maszkodva és a tömegek aktív támogatósától segítve az MKP javaslatát az orszácevíílés el­fogadta és megszavazta a ban­kok államosításáról szóló tör- vénvt. AZ ÁLLAMOSÍTÁST külön­féle gazdasági érdekek is sür­gőssé és elodázhatatlanná tet­ték. Az alig egy éve beveze­tett forint értékállósága és a vele egvidőben megvalósuló stabilizáció ellen megindult a támadás. A jelek azt mutat­ták, hogy a tőke az újjáépítés tervét igyekszik a saját gya­rapodására felhasználni. A bankok a rendelkezésükre bo­csátott szűk hitelkeretből első­sorban saját vállalataikat fi­nanszírozták. rohamosan nö­velték betétállományukat, pót­lólagos pénzkibocsátást jelen­tő fiktív hiteleket nyújtottak, stb. ezáltal igyekeztek aláásni a stabilizációt, az újjáépítés vívmányait, a dolgozók javuló életszínvonalát. 1947. augusztus 1-én lépett életbe a hároméves tervről szóló törvény, amely a szocia­lista tervgazdálkodás első gya­korlati megvalósítása volt. A bankok szerepe a terv- gazdálkodás kezdeti szakaszá­ban kialakított központi terv­utasításos gazdálkodási rend­szerben lényegében az volt, hogy nyomon követték az anya­gi javak mozgását, s a forin­ton keresztül ellenőrizték a tervek megvalósítását Ebben az időben elsődleges feladat volt az ország gyorsított ipa­rosításának elősegítése, a terv- gazdálkodás keretein belül az anyagi javak zavartalan áram­lása a különféle állami válla­latok között. Ehhez szolgál­tatta a bankrendszer a szüksé­ges pénzt. A lakossági pénz­ügyi műveletek is igen szűk területre korlátozódtak. Ilyen körülmények között önálló pénz- és hitelpolitika nem va­lósulhatott meg. A GAZDASÁGI fejlődés megkövetelte új, hatékonyabb gazdaságirányítási rendszer bevezetését, s azt, hogy ebben aktívabb szerepet kapjanak a szocialista gazdaságban szük­ségképpen létező áruviszonyok és ezek kategóriái, a piac, a pénz, az árak, a jövedelmező­ség, a hitel, stb. a tervutasítá­sos rendszert a gazdasági be­folyásolás váltsa fel. Ennek következtében a pénz- és hi­telpolitika elfoglalta megérde­melt helyét, amellyel szemben a gazdaságirányítási rendszer két, egymással szorosan össze­függő fő követelményt támaszt: legyen a gazdaság irányításá­nak. a népgazdasági terv meg­valósításának egyik hatékony eszköze, mozdítsa elő az áru— pénz egyensúlyt, a forint ér­tékállandóságát. Ezeknek a követelmények­nek megfelelően jelentősen megnőtt a bankrendszer sze­repe, jelentősége. A bankrend­szer a maga sajátos eszközei­vel — hitel, pénzforgalom, de­vizagazdálkodás stb. — a köz­ponti akaratot kifejező, a nép- gazdasági terv szerves részét, a kormány egységes pénzügyi politikájának részét képező hi- teloolitikai irányelvek alapján, befolyásolja a vele kapcsolat­ba kerülő vállalatok, gazdál­kodó szervek gazdasági tevé­kenységét, pénzügyi eszközök­kel hatást gyakorol gazdálko­dásukra. A gazdasági rendszer meg­követelte. hogy a bankrend­szer is hatékonyabban funk­cionál ion, jobban feleljen meg a vele szemben támasztott követelményeknek. Egységessé. kellett tenni a bankrendszer hitelezési tevékenységét, s az eddigi kettéosztottságot, amely elválasztotta egymástól és két különálló bankra bfzta a gaz­dasági tevékenységben egyéb­ként szorosan összefüggő, egy­mást föltételező és elválaszt­hatatlan kategória, a forgó­eszközök és állóeszközök fej­lesztésének finanszírozását, meg kellett szüntetni. A bankrend­szer átszervezése egységessé tette a vállalati gazdálkodás és fejlesztési tevékenység hi­telezési körét. Ezzel párhuza­mosan létrehozta az egész or­szág tanácsi, kommunális, la­kossági pénzügvi műveleteivel foglalkozó egységes bankszer­vezetet is. MEGYÉNKBEN a bankok államosítása az MNB szek­szárdi fiókintézetén túlmenően 21 pénzintézetet érintett. Ezek­ből alakult ki megyénk mai bankhálózata. Az MN3 szek­szárdi fiókintézete minimális tevékenységgel és létszámmal működött, a növekvő felada­tokkal párhuzamosan bővült ki a járási székhelyeken megala­kuló fiókhálózattal. Az MNB hálózata ún. területi irodák irányítása és felügyelete alatt tevékenykedett, amelyek tevé­kenysége több megyére terjedt ki. Ez a korszerűtlen szerve­zet nem felelt meg az «gvre növekvő feladatoknak, ezért 1961. jan. 1-i hatállyal meg­alakult az MNB mostani, me­gyei hatáskörrel rendelkező szervezete. Az államigazgatás, államhatalom szervezeti for­máival párhuzamosan funk­cionáló szervezet így megfele­lő partnerként működhetett azonos területi egységen belül a gazdasági élet által felvetett problémáik megoldásán, me­gyénk gazdaságának fejlődésé­nek elősegítésén, iparának, mezőgazdaságának, kereske­delmének korszerűsítésében. Az OTP megyei szervezete kezdetben szintén korlátozott és mérsékelt feladatkörben működött. A betétállomány mi­nimális volt, hitelezés alig fordult elő. A tevékenységi kör fokozatosan bővült az állam- kölcsön-jegyzések pénzügyi le­bonyolításával, az állami köl­csönnel támogatott lakásépít­kezésekkel, amely mellett je­lentékenyen nőtt a betétállo­mány is. Sor került a megye- székhelyen kívüli fiókok meg­nyitására is, 1956-ban meg­alakult Dunaföldváron az or­szág első takarékszövetkezete. Az OTP-nek jelenleg me­gyénkben 11 fiókja, 2 totó­lottó kirendeltsége van. Ered­ményei közül ki kell emelni, hogy Tolna megye lett az or­szág első takarékos megyéje, az egy főre eső betét országo­san a negyedik helyen áll, a betétállomány, amely a meg­alakulás évében három év alatt sem érte el az 1 milliót, ma meghaladja az egymilliárö 250 millió forintot. A BANKHÁLÓZATTAL egyidőben kerültek államosí­tásra a sajátos feladatokat el­látó pénzintézetek, a biztosító társaságok is, mint banki ér­dekeltségek. Az állami kézbe került biztosító társaságokból 1949 júniusában alakult meg és kezdte meg tevékenységét az Állami Biztosító. Megyénk­ben a megyei szervezet 1950- ben, a járási hálózat 1952-ben alakult ki. A megye biztosítá­sának fejlődése szintén szoro­san összefügg a megye politi­kai, gazdasági, társadalmi fej­lődésével. Az Állami Biztosító tevékenységét a mindenkori gazdaságpolitikai célkitűzések­kel összehangoltan végzi. Te­vékenységének célja az újra­termelés zavartalanságának elősegítése és hozzájárulás a dolgozók elért életszínvonalá­nak stabilizálásához. Megyénk biztosítási fejlődését érzékel­tetve meg kell említeni, hogy a vagyon- és személybiztosí­tások száma meghaladja a 100 000 darabot, a kárkifizeté­sek összege pedig ez évben megközelíti a 100 millió fo­rintot. Nem lenne teljes megemlé­kezésünk, ha nem tennénk említést azokról, akik áldoza­tos és sokszor igen nehéz, bo­nyolult helyzetben végzik munkájukat, a pénzintézetek dolgozóiról, akiknek száma or­szágosan eléri a 22 ezret, me­gyénkben meghaladja a 600 főt. Velük szemben a követel­mények egyre fokozódnak, kü­lönösen magasfokú, közgazda- sági szemlélettel párosuló szakmai tudásra van szükség a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében. Rendkívüli ne­hézségeket okoz, hogy mun­kájuk során nemegyszer, amikor a kormány által meg­határozott központi célkitűzé­sek megvalósítása érdekében tevékenykednek, összeütközés­be kerülnek a gazdálkodó szer­vek által képviselt részérde­kekkel, elképzelésekkel. Ilyen esetekben sajnos, sokszor helytelenül ítélik meg tevé­ken vséeüket. PÉNZINTÉZETI DOLGO­ZÓINK becsülettel helytállnak a népgazdaság e nagyon fon­tos kulcspozíciójában. Állan­dóan növelik szakmai fel- készültségüket, bővítik és gya­rapítják tudásukat, legtöbbjük kiválóan képzett közgazdasági szakember. Az elkövetkező 25 évben a maihoz hasonló lelki­ismeretességgel, mág nagyobb hozzáértéssel, szakmai lelkese­déssel folytassák munkájukat, népgazdaságunk felvirágozta­tása. népünk jólétének se érdekébe^. FÜZÉK ÁRPÁD Kis Csaba, az MTI külön- tudósítója jelenti: Figyelemre méltó haladás mutatkozik az európai bizton­sági és együttműködési kon­ferencia előkészítésével fog­lalkozó nagyköveti tanácsko­záson Helsinkiben. A csütör­töki általános vita azt mutat­ja, hogy a résztvevők számos kérdésben egyetértenek, s bár az értelmezés tekintetében még nyilvánvalóan várható vita, máris sok olyan közös téma merült fel, amelyet a konfe­rencia napirendjére kívánnak tűzni. A csütörtöki ülésen ismét hat felszólalás hangzott el: Norvégia, Belgium, Svédor­szág, Nagy-Britannia, Jugo­szlávia és Dánia nagykövetéé. Kivétel nélkül valamennyi fel­szólaló hangsúlyozta, hogy Európában kedvező légkör alakult ki egy ilyen konferen­cia összehívására. Egyetértés látszik kialakulni a napirend főbb vonásaiban : meg kell A Párizsban Vietnamról fo­lyó konferencia csütörtöki 168. ülésén Porter amerikai dele­gátus azt hangoztatta, hogy a vietnami konfliktus „bonyo­lult problémákat” vet fel, s megoldásuk „gondos és alapos körültekintést” igényel. Remé­nyét fejezte ki, hogy a béke helyreállítása után az ameri­kaiak és a vietnamiak között baráti viszony fog kialakulni. Az amerikai delegátusnak — legalábbis szavakban — békü- lékenyebb húrokat pengető felszólalásával szemben Pham Dang Lam, a saigoni rendszer képviselője ismét éles hangú szónoklatban ismételte meg Thieu irreális követeléseit a kölcsönös csapatkivonásokról. Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője kijelentette: határozot­tan vissza kell utasítani azo­kat az állításokat, amelyek szerint „Észak-Vietnam ag­ressziót követ el Dél-Vietn»m ellen” és vissza kell utasíta­ni a kölcsönös visszavonás té­zisét is. „Ismét leszögezzük — mondotta —, hogy Vietnam­ban egyetlen agresszor van, az Egyesült Államok, s arról van szó, hogy az Egyesült Államok Genfben kezd élénkülni a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség mun­kája. Ezen a héten megala­kult és elkezdte munkáját az első munkabizottság. Felada­ta az, hogy a folyamatosan ja­vaslatokat dolgozzanak ki a szakkérdésekben. Az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülése kompromisszu­mos határozatot fogadott el a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-tagságának ügyében. A határozat, amely az előzetes megállapodás alapján vita, il­letve szavazat nélkül került elfogadásra, kifejezi az ENSZ- togállamok reményét, hogy a Bengáli Néni Köztársaság „ha­marosan felvételt nyert a vi­lágszervezetbe”, ezt a megál­lapodást azonban összekap­csolta egy másik határozattal, amely az indiai—pakisztáni majd vitatni az együttműkö­dés és a biztonság fő felada­tait, illetve azok gyakorlati al­kalmazását. Figyelmet keltett a csütör­töki ülésen Tscherning dán nagykövet felszólalása, aki a NATO-tagállamok közül első­nek, s eddig egyedül javasol­ta: a biztonsági konferenciát júniusban rendezzék meg Hel­sinkiben. Jugoszlávia nagykövetnője, Ljubica Sztanimirovics többek között azt a reményét juttatta kifejezésre, hogy a szélesebb körű európai együttműködés a katonai és a gazdasági töm­bök felszámolására vezet. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia véleménye szerint az európai biztonság kérdése nem választható el a földközi­tengeri térség és a Közel-Ke­let problémáitól, s ezeket az eljövendő konferencián vala­milyen formában figyelembe kell majd venni. » véget vessen ennek az agresz- sziónak”. Minh asszony, a DIFX kül­ügyminisztere ugyancsak el­utasította a Thieu által köve­telt „kölcsönös visszavonu­lást” és hangsúlyozta: a viet­nami nép jogos önvédelmi har­cot folytat saját földjén az amerikai agresszorral szem­ben. A dél-vietnami nemzeti felszabadító hadsereg vala­mennyi alakulata a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának pa­rancsnoksága alatt áll. A dél­vietnami belső problémák megoldásánál abból kell kiin­dulni, hogy két kormány, két hadsereg létezik, s mellettük más politikai erők is. A politi­kai rendezés csak úgy lehetsé­ges. ha ebből a realitásból in­dulnak ki. Az értekezlet után mind a VDK, mind a DIFK szóvivői rámutattak: az októberi meg­állapodás kifejezetten intéz­kedik arról, hogy a Dél-Viet- namban lévő vietnami haderő kérdését a tűzszünet létrejötte után a DIFK és a saigoni kor­mány a nemzeti megbékélés szellemében, egymás között rendezi majd. A Neue Zürcher Zeitung értesülése szerint sor kerülhet további — politikai, katonai, illetve tudományos — munka- bizottságok megalakításáról. A SALT-küldöttségek újabb hivatalos tanácskozását pén­teken délelőtt 11 órakor az amerikai misszió épületében rendezik. (MTI) háború Során fogságba esett személyek kölcsönös szabadon bocsátására szólítja fel a fe­leket. A Kínai Népköztársaság kül­dötte felszólalásában hangoz­tatta, hogy kormánya „nem ellenzi alapvetően a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-fel- vételét. a jelenlegi körülmé­nyek között azonban nem já­rulhat hozzá”. Mint ismeretes. Kína a Biztonsági Tanácsban egyszer már megvétózta a fel­vételt. A párizsi Y ietnam-kon ferencia 168. ülése Élénkült a SALT-küldöttségek munkája Kompromisszumos határozat Bmgla Desh ENSZ-felrétele ügyében

Next

/
Thumbnails
Contents