Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

Pedagógusjelölt a mallerosládánál — avagy a következetesség útjai B. Edit sora akár a „meg­tévedt” lányoké: szülei hallani sem akarnak róla, munkatár­sai elzárkóznak előle, szállás­adói „csak azt sajnálják, hogy már bejelentkezett”, néhány hónappal ezelőtti társai, bará­tai bolondnak tartják. B. Edit néhány hónapja még diáklány volt, pedagógusjelölt. Az első év befejezése óta egy építkezésen segédmunkás, sa­ját elhatározásából. Környeze­tének jelentős része, mind­azok, akik nem értik döntését és megdöbbentek rajta, úgy vélik, hogy Edit viselkedése felelőtlen — hiszen, ha idő­ben, a felvételi előtt gondolta volna meg a dolgot, más kezd­te volna el helyén a tanulást — ő maga pedig következetlen volt. Vagy azt mondják: bo­lond az, aki otthagyja a szép diákéletet, amikor helyette a kemény munka várja. Akkoriban, amikor elhatáro­zása megszületett, szüntelenül bizonygatta a maga igazát, az­óta is fárádhatatlanul érvel, ha szóba kerül ügye: hisz ab­ban, hogy az egyetlen követ­kezetes és becsületes utat vá­lasztotta, amikor abbahagyta főiskolai tanulmányait. Tizenkilenc éves. Érettségi után egyetemre jelentkezett, matematika-filozófia szakra. Ahogy meséli, akkoriban egy­formán szenvedélyesen érde­kelte a matematika, a filozó­fia és a tanítás. Felvételi ké­relmét helyhiány miatt eluta­sították, de felhívták figyelmét a lehetőségre, hogy a matema­tikát más szakkal párosítva pótfelvételt nyerhet valamelyik főiskolára. Edit az oroszt vá­lasztotta. Fél év elég volt ah­hoz, hogy bizonyossá váljék: Edit ugyan jó képességű, és jó eredménnyel elvégezheti a fő­iskolát, de soha nem lesz jó pedagógus. Megjelenése, arti­kulációja, nehezen követhető érvelése nem teszi alkalmassá tíz-tizennégy éves gyerekek ta­nítására. Mit tegyünk, eggyel több alkalmatlan a pályán... — mondták, és, hogy sem rajta sem máson nincs felelősség. A felvételin ezt nem vizsgálták. Edit elvégzi a főiskolát, és csak lesz annyi esze, hogy a diploma birtokában odébbáll... Edit év végén — jó rendű — vizsgái után abbahagyta a fő­iskolai tanulmányokat. — Érettségi előtt biztos, vol­tam benne, hogy csak úgy lesz értelme az életemnek, ha ta­nítani fogok. Hogy lesznek problémáim, arra gondoltam, de nem keserített el. Arra szá­mítottam, hogy jó ütemű mun­kával négy év alatt ledolgozom hibáimat. Ment is volna, ha nehezebben is, mint ahogyan elképzeltem, ha csak formai dolgokról lett volna szó, szép beszédről, jó testtartásról. De belső tulajdonságaimon —szét­szórtság, gátlásosság — nem tudok elhatározással változtat­ni. Én nem egyszerűen elfog­laltságnak tekintem a taní­tást, hivatásnak, amit csak nagyon jól lehet végezni. Ahol dolgozom — nem romantikából választottam az építőipart, ha­nem, mert amikor munkát ke­restem, csak itt volt hely — olyan életformát és olyan em­bereket ismerek meg, ahol és akiknek szükségük van a se­gítségre. Korábbi életcélom nem is nagyon módosult: nép­művelő leszek, gyárban, vagy falun. Egyelőre dolgozom, tá­jékozódom. Aztán tanulok majd, levelezőn. Nem a diplo­máért, a tudásért. B. Edit története nem a '„rendkívüli ember rendkívüli esete”, de napjainkban figyel­met kíván. Az, aki jól ismeri a középiskolások életét, gond­jait, tudja, hogy a kamaszok jelentős részének legszebb éve­it árnyékolja be az állandósult — néha egyenesen rögeszmése- dett — szorongás: sikerül-e bejutni a főiskolára, felvesz- ntk-e az egyetemre? A szülők, a felnőtt környezet gyakran fokozza, ha éppen nem sugall­ja ezt a nyomasztóvá hatal­masodó rossz közérzetet. „Csak annak van becsülete, akinek diplomája van”, és hasonló „jelmondatokkal”. Ilyen köz­hangulatban nem meglepő, hogy azok, akik egyszer be­kerültek valamilyen felsőokta­tási intézménybe, foggal-kö­römmel ragaszkodnak hozzá, akkor is, ha közben kiderül, hogy nem volt telitalálat a választás, amit 18—19 éves fejjel hoztak. (Kinek van meg a tévedhetetlenség kiváltsága?) Természetesen nem lenne megoldható, hogy mindenki cserélgesse, válogassa szakjait, vagy éppen iskoláit. De a je­lenlegi gyakorlat, amikor a diplomaszerzés lehetőségétől való elesés gondolata azokat is a felsőoktatási intézményben tartja, akik biztosan tudják, hogy valójában pályaalkalmat­lanok, és hogy soha sem fog­ják használni szakmai ismere­teiket, ugyanennyire káros. A tanulás költségei több tíz­ezer forintra rúgnak, bárme­lyik intézményben, ám a köz­gazdászdiplomás pincérnek, a masszőr tanárnak, kirakat- rendező könyvtárosnak nem­igen jut eszébe, hogy tulaj­donképpen a népgazdaságot károsította meg, nem is kis összeggel, amikor élethivatás helyett munkahelyet választott. Nekik először azt kellett vol­na megérteniök, hogy a diplo­ma, a végzettség nem új mó­don megkaparintható kivált­ság, valamiféle új „nemesi kutyabőr , ami pénzzel társul­va az „édes élet” feltétele. De most elsősorban a B. Edit félé fiatalokról van szó. Azoknak, akik komoly hivatás- tudattal készülnek valamilyen pályára, a „megelőző intézke­dés” tűnik ajánlatosnak: Ha nem egy-két évet, legalább a nyári szünidő egy részét tölt­sék leendő munkaterületükön: bármilyen munkakörben, de éles szemmel és megbízhatóan működő önkontrollal. A helyesen értelmezett, va­lódi következetesség egyébként göröngyös utakra terelheti az embert — esetenként és át­menetileg akár a malteros láda mellé is— V. F. É. 76 millió forint kártérítés a mezőgazdasági üzemeknek A megyében ax idén 23 657 hektár területet ért jégverés A mezőgazdasági üzemekben most, ebben az időszakban az adminisztrációra hárul a mun­ka dandárja, illetve, a gazdál­kodás mérlegének elkészítése, került az érdeklődés előteré­be. Mit mutat a kiadások- bevételek aránya, hogyan ala­kul a jövedelem — ez a kér­dés foglalkoztat vezetőt és be­osztottat, ei.lököt és növény- termesztő munkást — mint egyenrangú tulajdonost — egyaránt. Már az év első hó­napjaiban látszott, hogy ke­gyetlenül nehéz év lesz az idei — cs ez a későbbiekben hét­ről hétre, hónapról hónapra igazolódott Tavaszi aszály, nyári esők özönig, jégverés, őszi esőzések — megannyi szél­sőséges tényező. Fájdalmas terméskiesések és az őszi be- takarítású növények kiváló ter­méshozama jelzik a szélsősé­geket. És néhány kritikus nap, amely millióktól fosztotta meg a mezőgazdaságot. A most folyó számvetések­ben, bizonyos rovatokban sze­repelnek biztosítási díjként ki­fizetett összegek, más rovatok­ban kártérítésből befolyt pén­zek — milliók. Fülemüle-pör ? Háziipar — kontra vendéglátó szám V f r • r cpujsag 5 1973. december 31. Ha a következő írást olvas­ván olykor nevetni támad kedvük, kérem gondoljanak arra. hogy van már néhány ember az országban, akinek remegni kezd a szájaszéle, ha az ügyet említeni hallja. Ne feledkezzenek meg arról, hogy az ügynek sok embert érintő következménye van. Megkáro­sít minket ez az ügy. EGY BÉRLET KÖRÜLMÉNYEI A Szekszárdi Városi Tanács VB. igazgatási osztálya 1971. december 15-én határozatot hozott: A magyar állam tu­lajdonát képező és a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő Széchenyi út 33—35. szám alatti ház föld­szintjén egy 57 négyzetméter alapterületű üzlethelyiséget népművészeti cikkek árusítá­sára, meghatározatlan időre bérbead a Népművészeti és Háziipari Ktsz Vállalatnak. „A bolt üzemeltetésének, il­letve megnyitásának tervezett időpontja: 1972. április 1.” Április elsején aztán volt változóan felhős idő, egy pi­cinyke eső is. A nappali fel- melegedés erősödött, a hőmé­rő higanya elérte a húsz fo­kot. A Garay komplexumban lévő üzlet ajtaja azonban zár­va volt. Átalakítás miatt, mint a tábla mondta. Valami közbejöhetett. Jött bizony, rengeteg. HA PER ÚGYMOND, HADD LEGYEN PER A terembérlet, ahogy mond­ják „bagópénz” volt. Január 20-án mégis durrant a petár­da. Akkor kanta meg a .ven­déglátó a háziipari levelét. „A rekonstrukciós munkála­tok folyamán új portál építé­sét. a belső helyiség teljes rendbehozatalát tervezzük. Az elvégzendő munkálatokkal kancsolat+'an bérbetudási igé­nyünket jelentjük be önök fe­lé..." Szép tervek, a vendéglátó­nál mégis felhördültek. A há­ziipari a vendéglátó pénzéből finanszírozná üzletének a rendbehozatalát? „Nem járulunk hozzá” — írta a vendéglátó igazgatója azonnal, válaszul. Elkezdődött a huzavona. A vendéglátó bejelentette igényét a helyiségre. Félig kész étele­ket, hidegkonyhai készítmé­nyeket, réteseket akartak árul­ni. Szívesen vették volna, ha a háziipari lemondja a bérle­tet S a háziipari? „Nem értjük azon állásfoglalásukat, hogy a helyiség korszerűsítéséhez nem járulnak hozzá. Vállalatunk igen komoly ráfordítással a helyiséget korszerűsíteni kí­vánja. Olyan reprezentatív népművészeti boltot kíván lét­rehozni Szekszárdon, mely a város dísze volna.’’ „Korszerűsítsen, de ne a mi pénzünkön” — mondták a vendéglátósok. Döntött a Szekszárd városi Tanács műszaki osztálya. Az üzlethelyiség átalakítását en­gedélyezte. Következmény : fel­lebbezés. Eredmény: a Tolna megyei Tanács VB építési osz­tályának határozata a vendég­látónak adott igazat. A házi­ipari nem építkezhetett. A há­ziipari panaszt jelentett be, s a vb. titkára kimondta a vég­szót: helybenhagyja az építési tilalmat. További jogorvoslati lehetőség nincs. Ekkor már július van. Nyár. Az üzlet ajtaján kopik a táb­la: „Átalakítás miatt..." HUZAVONA AKÁRMEDDIG Ha per úgymond, hadd le­gyen per. A járásbíróság: Az építési engedélyhez való hozzájárulás a vendéglátó he­lyett pótolta a háziiparinak. Indoklás: A helyiség műszaki állagának emelése nemcsak a háziipari, hanem a város la­kosságának is érdeke. Korsze­rű, reprezentatív bolttal gya­rapodna a város. Közben a háziipari megter­veztette a szükséges átalakítá­si munkáltat, több mint 27 ezer forintért. Az elmaradt forga'omért 171ezer forint kár­talanítást követelt, A járásbíróság azonban nem állapította meg azt az összeget, mellyel a bérleti díjat csök­kenteni lehet. A háziipari ke­resetlevelét a Tolna megyei Gazdasági Döntőbizottsághoz tette át. A háziipari a megyei bírósághoz fordult, mert sze­rinte a járásbíróságnak kell ez ügyben ítélkezni. Huzavona, huzavona. A megyei bíróság a pert visszautalta a járásbíróságnak. Kötelesek a pert lefolytatni, s ítéletet hozni. A vendéglátó szüntelenül hangoztatja: ad ő engedélyt, ha a háziipar le­mond a beruházás költségének bérleti díjba való beszámításá­ról. De a háziiparinak így nem kell az engedély. A város lakosságának hiába ígértek reprezentatív boltot, semmit sem kap. Levelek jöttek, mentek. A postán is, s lassan már a ter­mészetben is. Mert közben ősz lett A városi tanács műszaki osztálya október elején ismét kiadta az átalakítási munkák engedélyezését igazoló határo­zatot. Azóta semmi. Csaknem há­rom hónapja van tehát építési engedély, kezdődhetnének a munkálatok. De egy fia mun­kás sem fordult elő az üzlet­ben. Nem akar építkezni a há­ziipari? Mégsem? Megsértő­dött? Csak a mézesmadzagot húzogatta a város előtt a rep­rezentatív bolt ígéretével? A vendéglátó igazgatója ma már azt mondja: ha visszakapják a helyiséget, egy hónapon belül megnyílik a rétesbolt. • Az ügynek nincs vége. Hogy úgy mondjam, felvonásközti szünet van. A szeretet ünnepe előtt karácsonyfát árulnak a helyiségben. A termet gyanta- illat lengi be. Szükség van er­re a kis változatosságra. Ha egy szobát sokáig nem hasz­nálnak, dohos lesz a levegője. A festésen megjelennek a tér- képjelek.peregni kezd a vako­lat. Elhagyott présházakban, kiürült tanyákban ugyanúgy, mint Szekszárd kellős közepén, a város legforgalmasabb pont­ján. KÁDÁR PÉTER Elég csak idézni az Alsópélí Állami Gazdaság igazgatójá­nak, főagronómusának augusz­tus végén elmondott szavait; „Ha nem biztosítunk, az idén, sok év után először veszteséges lett volna a gazdaság.” És még egy napot idézünk: július 29-ét, amelyet követően az Állami B'ztosító megyei igazgatóságán szinte szünet nélkül csengett a telefon, egymást érték a táv­irati bejelentések a súlyosnál súlyosabb jégkárokról. Ez a dátum sokáig érvényes me­mento lehet: hogyan tehet! tönkre az időjárás alig egy óra alatt egy év munkáját. Sokszor hangzik elcsépelt szövegként a „Biztosítás — biztonság” — a tény viszont tény marad. A számok beszélnek: 1972- ben 76 millió forint kártérítést kaptak a mezőgazdasági üze­mek, ebből növénykár címén a termelőszövetkezeteknek — 64 tsz-nek —, 45 221 000 forint, az állami gazdaságoknak — 6 á.g.-nak — 11 474 000 forin­tot fizetett a biztosító. Össze­hasonlításként: 1971-ben ugyanezen á címen 22,4 millió és 4,4 millió forint volt a kártérítésként kifizetett összeg. A már említett Alsópéli Álla­mi Gazdaság egyedül még ! egyszer annyit kapott, mint t&valy a megye valamennyi állami gazdasága összesen. Az első jégverés már április­ban jelentkezett, az utolsó au­gusztusban. Érdemes végig­kísérni a jégkáros napok ala­kulását. Áprilisban egy nap volt, májusban tíz, júniusban tizenkettő, júliusban nyolc, augusztusban öt. A július 29-i természeti csapás több kárt tett, mint a többi harmincöt együttvéve. Fel lehet tehát tenni ezek ulán a kérdést: lehet-e nem biztosítani, egy egész közösség vagyonát, jövedelmét kitenni meg nem térülő kockázatnak? A választ a gazdaságok adták meg, es a kifizetett 76 millió forint. Más kérdés, hogy a károk nem térülnek meg teljes egé­szében, hiszen a biztosítást a mezőgazdasági üzemek a ter­vezett termésre kötik — tény az, hogy a biztosítási díj sem kevés, amikor ki kell fizetni —, azt nem módosítják a tényle­gesen várható termésre. Koc­kázat így is, úgy is. Még néhány — számokkal illusztrált — tanulságos ta­pasztalat... Az elmúlt tél rend­kívül enyhe volt, mégis, a sző­lőt ért tavaszi fagykárként 77 és fél ezer forintot fizetett ki a biztosító Szedresnek és Du- naföldvárnak. Rendkívül aszá­lyos volt az év első fele, még­is, árvíz okozta kárért kapott kártérítést Kakasd (!), Tolna- némedi, és még néhány másik közös gazdaság. Viharkár és homokverés után egymillió fo­rint volt a kifizetett összeg. Az utolsó, augusztus 16-i jég­kárért közel kétmillió forintot kapott vissza a naki termelő­szövetkezet. Mindehhez még csak annyit, hogy Tolna nem is szerepel a legsúlyosabb jégkárt szenve­dett megyék között: Baranyá­nak, Pestnek, de Bácsnak és Szabolcsnak is sokkalta jobban kijutott az égi átokból. De hasonlót mutat az elmúlt öt év statisztikája is. Befejezésül is­mét az Alsópéli Állami Gaz­daságot idézzük : fennállása óta nem érte annyi természeti csa­pás, mint az utóbbi két-három evben. A gazdaságon kívül a megyében még másik hatvan- kilenc mezőgazdasági üzem volt kárvallott. Elképzelni is rossz, hogyan alakult volna az idén biztosítás nélkül a megye mezőgazdaságának helyzete. Most, a mérlegkészítések során mérlegre kell tenni eze­ket a tényeket is. BL

Next

/
Thumbnails
Contents