Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

*1 f Csak amerikaiak fogadták Haig tábornok Thieuval tárgyal Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó helyet­tese közép-európai idő szerint pénteken hajnalban 1.30 óra­kor érkezett Saigonba. A tá­bornok kíséretében van John A trónörökös születésnapja O császári felsége, Ho- henzollern Lajos Ferdi- nánd, Poroszország főher­cege, II. Vilmos császár nokája, az egykori né­met uralkodócsalád feje, Nyugat-Berlin legelőke­lőbb negyedében, grune- waldi villájában ünnepel­te 65. születésnapját. A főherceg elvesztette ugyan a volt császári ház vagyonának az NDK terü­letéhez került részét, de még van mit aprítania a tejbe, mert jókora birtokai vannak az NSZK-ban, ezenkívül pedig három vár és egy nyugat-berlini kas­tély tulajdonosának mond­hatja magát. Lajos Ferdinand legna­gyobb bánata, hogy négy fia közül kettő rangján alul nősült, egy harmadik­nak pedig „polgári szár­mazású” lánytól vannak gyermekei. így aztán a főherceg minden reményét nevének örökösébe, az if­jabb Lajos Ferdinándba veti. Ettől a fiútól várja, hogy hozzáillő hercegnőt vezessen oltárhoz. A születésnapi ünnepség fénypontja egy házi kon­cert volt, amelyen a csak­nem száz meghívott. •elő­kelőség előtt egy zenekar a főherceg saját kompozí­cióit mutatta be. Lajos Ferdinánd ugyanis, mivel egyelőre uralkodói gond­jai nincsenek, zeneszer­zéssel üti agyon szabad idejét. Negroponte, aki szintén tagja az Egyesült Államok nemzet- biztonsági tanácsának. A dél-vietnami főváros Tan Son Nhut-i repülőterén Ells­worth Bunker, az Egyesült Államok nagykövete és Frede­rick Weyand tábornok, a Dél- Vietnamban állomásozó ame­rikai haderők főparancsnoka fogadta Haig tábornokot. Sai- goni politikai megfigyelők megjegyezték, hogy a proto- j kolláris szokások ellenére a i repülőtéren a saigoni rezsim i egyetlen képviselője sem je­lent meg a magas' rangú ame­rikai vendég fogadására. A tábornok két és fél órá­val megérkezése után a saigo­ni elnöki palotába ment és megtartotta első megbeszélését Thieuval. Az eszmecserén Haig kíséretében Bunker nagykö­vet, Thieu kíséretében pedig Hoang Duc Nha, az elnök sajtókérdésekkel megbízott magántitkára is részt vett. A saigoni amerikai nagy­követség szóvivője Haig láto­gatásával kapcsolatban azt mondotta, nem áll módjában sem megerősíteni, sem cáfolni azokat a híreket, amelyek sze­rint a tábornok Nixontól sze­mélyes levelet hozott Thieu- nak. E levélben az amerikai elnök — hírügynökségi érte­sülések szerint — állítólag ar­ra sürgeti a dél-vietnami el­nököt, hogy „minél előbb fo­gadja el a tűzszüneti tervet”. Saigoni diplomáciai körökben mindenesetre „kritikusnak” ne­vezték Haig és Thieu eszme­cseréit, amelyek — szerintük — „döntőek” lesznek a VDK és az Egyesült Államok között már létrejött kilencpontos ja­vaslat sorsa szempontjából. De hozzáfűzték azt is, hogy mi­vel a tábornok már vasárnap visszatér Washingtonba, aligha folytatnak majd huzamosabb tárgyalásokat Washington és Saigon állítólagos vélemény- különbségeiről. Haig tábornok saigoni láto­gatásának céljáról hivatalosan csak annyit közöltek, hogy „Thieu elnökkel eszmecserét fog folytatni a béketárgyalá­sokról és áttekinti vele az ál­talános indokínai helyzetet”. Az izraeli kormány vitája A megszállt területek jövője A kormányon lévő Izraeli munkáspárt vezetői csütörtö­kön nyilvános vitát kezdtek a megszállt arab területek jövő­jéről. Sorban előadták nézetei­ket a „héjafrakció” (Dajan hadügv- és Perez közlekedés­ügyi miniszter) és mások, to­vábbá a „galambok” (Állón minlszterelhök-Helyettés ' ' i:' és' t Szapir pénzügyminiszter . kö­re) képviselői egyetértenek 5bban" hogy áz összes még-' szállt terület visszaadásáról „szó sem lehet”, ellentétes módon vélekednek az arabok­kal szembeni „rugalmasság­ról” — kivált, ami Husszein Jordániáját illeti. Szapir a kompromisszumok híve, statisztikák segítségével festette fel az „elarabosodott” Izrael képét. Ma ugyanis, mondta, az ország nagy szám­ban kebelez be arabok lakta > területeket, 1997 táján Izrael kilencmillió polgára közül éppen négy es fél millió lesz az arab. Á pénzügyminiszter érvei között szerepelt az Is, hogy a megszállt területekre j:' — Ciszjordániára, a gazai-öve- zetre — költött pénzeknek (ál­lítólag évi 138 millió izraeli I; font) jobb helyük volna magá­ban az-országban. Az olaszországi Reggio Calabriában egy Giuseppe Albane­se nevű büntetett előéletű férfi tizenegy embert jsebesített meg és tizenkét órán keresztül tartott fogva túszokat. A rendőrség végül is tűzharcban tette ártalmatlanná és súlyo­san megsebesítette a banditát. Románia távlati terve Sajtóértekezleten tájékoztat­ta Románia gazdasági problé­máiról a külfödi sajtó képvi- sélöit Mirceá Géorgeseu, a ro­mán állami tervbizottság el­nökhelyettese. GeWgescu101 közölte, Hogy Romániában kidolgozták az ország távlati fejlesztésé­nek tervét. Ez célként jelöli meg, hogy 1990-ig Romániát a fejlett országok szintjére emeljék. Romániában ma az egy főre eső nemzeti jövede­lem 500—600 dollár között van és a keresőképes lakosság toftí) mint. ötven százaléka. még a mezőgazdaságban dolgozik, A távlati terv teljesítésével vi- ázönt'‘á'2 “égy’fóré eső' nemzeti jövedelem 3000 dollárra emel­kedne és a mezőgazdaságban dolgozó aktív lakosság aránya 15 százalékra csökkenne — hangoztatta az állami tervbi­zottság elnökhelyettese. A KS kiküldött tudósítójá­nak jelentése. November 19-én nagy fon­tosságú parlamenti választá­sokra kerül sor az NSZK-ban. Érthető, ha a látogató már ne­hezen talál politikust Bonn­ban, a fővárosban. Valahol az országban, a választók között annál inkább meg lehet talál­ni őket. Bármerre is jártam az NSZK-ban, mindenütt vitáz­nak a választás esélyeiről, a pártok programjáról, bár a vi­ták nem tükrözik azt a han­gulatot, amit a jobboldali saj­tó még néhány hete is igyeke­zett elhitetni: nevezetesen azt, hogy a CDU—CSU győzelme esetén a baloldal polgárhábo­rút robbant ki. (Ilyen • tartal­mú cikkek és nyilatkozatok jelentek meg példánl a jobb­oldali National Zeitung októ­ber elejei számában.) A plakátokon minden párt a maga jelszavával igyekszik befolyásolni a választópolgá­rokat. A jobboldal: CDU—CSU a „stabilitás” és a „rend” jel­szavait hirdeti, a kormány­koalíció pártjai, az SDP és az FDP az eddigi eredmények­re hivatkozva "kérik a támo­gatást, a kommunista párt pla­kátjain pedig a haladás, a bé­ke és a monopoltőke elleni harc jelszavai olvashatók. A nyugatnémet nagy lapok többsége a CDU és CSU-hoz közelálló Sprünger-csoporthoz tartozik, ennek megfelelően igyekeznek befolyásolni a vá­lasztókat. Strauss, Barzel, Schröder és társaik nyilatko­zataikban hevesen bírálják a kormánykoalíció hároméves belpolitikáját, különösen an­nak a gazdaságpolitikai tévé- ‘ VÁLASZTÁSOK ELŐTT AZ NSZK-BAN kenységét •• támadják. . Strauss például kijelentette: a CDU— CSU hatalomra jutása esetén hároméves verejtékes munká­ra lesz szükség, hogy helyre­hozzák azokat a hibákat, ame­lyeket a jelenlegi kormány­koalíció elkövetett. Olyan al­ternatívát állítanak fel — ez­zel ijesztgetik a kispolgáro­kat — hogy a „marxista terv. gazdálkodás, vagy a szociális piacgazdaság” között kell vá- lasztaniok. A fő tüzet a szo­ciáldemokrata pártra irányít­ják, a szabad demokrata: vá­lasztókat pedig azzal igyekez­nek befolyásolni, hogy párt­juk „elvesztette önállóságát és azt kell tenniök, amit a szo­ciáldemokraták számukra . elő­írnak”. Érdekes tünet, hogy a*jobb­oldali agitáció kevésbé bírál­ja a Brandt-kormány keleti politikáját, azaz az NSZ3K kül­politikáját. ' A Bundeshgus-ban (szövetségi ház) — áhol a par­lamenti képviselők iródái ta­lálhatók — Karl-HeiEiz Han­sen, a düsseldorfi kerület egyik szociáldemokrata kéjpviselője- löltje annak a véleedényének adott kifejezést, ."hogy az NSZK lakosságának 80—90 százaléka egyetért. a keleti politikával, mert be.Td.tja, hogy ez az egyetlen refaits és jár­ható út, ez szürdeW meg a szövetségi köztársaság húsz­éves elszigeteltségét és lehe­tővé tette olyan kérdések ren­dezését. amelyek nrlől Ade­nauer és utódéi. ; elzárkóztál:■ Joggal mondhatta tehiát Brandt az NDK—NSZK alapszerző­dést jóváhagyó kormány vita i után, hogy november 19-én a választópolgárok a keleti po- 5 ■ Útikéra is szavaznak majd és ;• a most létrejött megegyezést is r szentesítik. >‘f A szociáldemokrata párt f központjában az un. „barakk" ; ban, H&ns Eberhard Dingels, V, a párt nemzetközi osztályának Vvezetője elmondotta: a párt ■ abban bízik, hogy a három y évvel ezelőtt elért 42,7 száza- í" léknél legalább 3—4 százalik- I kai többet kapnak, ami az y FDP, a Szabad Demokrata i Párt szavazataival együtt je- ' lentős többséghez juttathatja ” majd a koalíciót. Véleménye szerint a CDU most sem kap többet a legutóbbi 46—47 szá­zaléknál. Kétségtelen, hogy a monopoltőkések hatalmas ösz- i szegekkel támogatják a jobb­oldalt, ezt azonban ellensú­lyozza a baloldali politika ak­tivitása, különösen pedig a ■ szervezett munkásság támoga- ‘ tása. Társadalmi munkában a szakszervezet aktivistái is fá­radhatatlanul agitálnak és a szociáldemokrata vezetők sze­rint ez meghozza majd a gyü­mölcsét. A jobboldal mindenekelőtt az infláció rémével igyekszik befolyásolni a nyugatnémet választókat. Helmuth Schmidt gazdasági és pénzügyminiszter azonban joggal mutathatott rá ismételten, hogy az áremelke­dés az egész nyugati világban általános és ez az NSZK-t, mint a Közös Piac tagállamát is érinti. ‘Ennek okát Schmidt abban jelölte meg, hogy az Egyesült Államok hadikiadá­sai, különösen a vietnami há­ború, jelentősen csökkentette a dollár értékét. Az ameri­kaiak elárasztották a nyugati piacot a felhígult dollárral, és így tulajdonképpen saját inflációjukat ültették át Nyu- gat-Európába. Az áremelke­désnek megakadályozására azonban, amelyet pedig oly hevesen támad a jobboldal, a CDU—CSU sem képes semmi­féle programot adni. A CDU—CSU nagy remé­nyeket fűz a klérus támogatá­sához. A már ismeri formá­ban. pásztorlevelekkel, kiát- kozással, a szószékről igyek­szik a híveket a kormány­koalíció ellen hangolni. A köz­vélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a mód­szer ma távolról sem olyan hatásos, mint egykor. A választások egyik kulcs­kérdése az ifjúság magatartá­sa. A választói korhatárt 18 évre szállították le és ez azt jelenti, hogy a mostani vá­lasztásokon, nem kevesebb, mint négy és fél millió, az összes szavazók mintegy tizen­öt százaléka, új választó. A kormánykoalíció abban re­ménykedik, hogy ezeknek a fiataloknak jelentékeny része őket támogatja majd. A nagy­szabású lakásépítési program, valamint az oktatás korszerű­sítése mind olyan téma, ame­lyek a fiatalok helyeslésével találkozik. A szociáldemokra­ták körében nagy reményeket fűznek a nők szavazataihoz is. A párt már korábban napi­rendre tűzte az abortusz-tör­vény meghozatalát, amit azon­ban a parlamentben nem si­került keresztülvinniök. A választás egyik érdekes­sége és új jelensége, hogy az országutakon, városokban egy­re több gépjárműtulajdonos helyezi el autóján az általa választott párt emblémáját, vagy vezető politikusok arc­képét. A kép azt mutatja, hagy a gépjármüveken túl­nyomó többségben a szociál­demokrata párt jelvényei lát­hatók. Nem szabad azonban meg­feledkezni a helyi sajtóról, az un. Heimatpresse-ről sem. amely a múltban szintén in­kább a jobboldal mellett állt, most azonban legtöbbjük -tük­rözni igyekszik a lakosság hangulatát és sok ^ reális, a kormánykoalíció eredményeit méltató cikk is jelenik meg hasábjaikon. Ezek az újságok, bár egyenként nem túl nagy példányszámúak, együttesen több olvasó kezébe jutnak el. mint a központi lapok. Sok minden dől el az NSZK- ban a november lP-i választá­sokon. Egy választásnál min­den lehetséges, hiszen az erő­viszonyok között nincs akko­ra különbség, hogy a megle­petés lehetőségét ki lehetne zárni. Egy azonban kétségte­len, egyetlen nyugatnémet kormány sem vonhatja ki ma­gát a világban érvényesülő tendenciák alól, és csak azon az úton járhat, amely Európa és a világ békéjéhez és bizton­ságához vezet. GÁTI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents