Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
ft w X Sió-szelídítők Vigyáznak a csatornára a Szekszárdi Vízügyi Igazgatóság dolgozót Simontornyától Kö- lesdig folyik jelenleg is a partbiztosítás. Az egyenetlen vonalú partrészeket rőzsekötegek* bői összeállított hengerekkel igazítják kt Az így levágott rész azután néhány hónap alatt eliszaposodik és feltölthető. ' A csatorna maga is segíti megrendszabályozását. Hátán érkeznek a néhány száz méterrel följebb készített rőzsekötegek. A hátai cigánysoron *QCß kora tavaszán alig 1C700 10 éves koromban autóztam először. Nagy élményt jelentett ez nekem, mert máig előttem van az ócska teherkocsi, a vastagbundás vezetőjével, emlékszem azokra a goromba beszólásokra, melyeket a rakodásnál vágtak egymás fejéhez a sofőrök. Reggeltől estig hordtuk a földet a sáros, gödrös bátai főutcán. A föld homokzsákokba kellett. Árvíz volt, jeges árvíz. Bennem mégsem a kilakoltatások, a mentések hagytak nyomot, hanem az autózás. Pedig akkor már vízben állt a fél Al- szeg, a falu szegényebbik része. Egymás után nyelte el a Duna a vert, vagy tapasztott falú aprócska házakat Túl a Nagyhídon, a holt Duna másik partján — ahogy Bátán mondják: a Szigetben •— vagy egy tucat építmény volt elszórva, egy kis ligetben. Vesszővel kifont utak, küszöbig vezető csapások kötötték össze őket. Itt éltek a cigányok. Szebb, jobb helyet nehezen találtak volna: közel a téli-nyári tüzelőt adó erdőhöz, a halban gazdag holtágakhoz, a baromfit nevelő rétekhez. Egy áprilisi napon aztán csak hatalmas sárkupac maradt a telepből — ennyit hagyott a Duna. A családokat az utolsó este — majdhogynem erőszakkal — katonák menekítették be a faluba. Parasztházaknál szállásolták el őket ott várták, hogv lehúzódjon a víz a Szigetről. Amint lehetett mentek vissza, azaz, csak mentek volna, mert nem engedték őket. Hiába sírtak, fogadkoztak, az árterületre nem átüthettek házat, de még kunyhót sem. Alig egy év múlva már az OTP pénzén épült piros téglás, cserepes, szoba-konyhás házban lakott majd minden család. A falu akkori szélén, de a távlati tervek szerint leendő központjában húzódik a cigánysor. Az ablakokból kíváncsi szemek kísérnek, amint a cementlapokkal fedett járdán Balogh Péteréit háza felé ballagok. „Szép nagy épület, biztosan megtalálja”. — néhány perccel korábban így igazítottak útba. P ter bácsi az ebéd mellől áll fel, hogy elém jöjjön, mikor a harapós kutya miatt a kapuból köszöngetek befelé. Az egykori vajdán igencsak meglátszik a 75 esztendő. Felesége, Maris néni hellyel kínál. Észreveszi, hogy a falra akasztott cifra tányérokon akadt meg a szemem. — Ezek még fT régi házból valók. Azt mondtam, csak a tányérokat meg a két szentképet mentsék ki. Az unokám mászott be értük az ablakon. Más nem is nagyon maradt. Nem akartunk kipakolni. Mi már azt is megértük 1924-ben, hogy három hónapig a padláson laktunk. Máig a lábamban érzem annak a betegségét — Ladikkal elmentem megnézni a házat, hát csak a kéménye látszott ki — emlékezik Péter bácsi. — Mikor összedőlt, nem mertem megmondani a feleségemnek, de a téglát meg a megmaradt szerszámfát össze kellett szedni, akkor már nem tagadhattam. — Bizony, könnyű volt ott: a sok fa, a baromfi, a halászat. Tudja, hogy máig oda álmodok? — De most már Jől megvagyunk, nem abajgat bennünket senki. Kapjuk az öregségi nyugdíjat, úgy mondják, januártól meg is emelik valamivel. Az árvizekről meg csak a rádióból hallunk. két öreg az egyik unokával lakik egy házban. Mielőtt elmegyek, Péter bácsi megmutatja az egész épületet Necsak azt lássam, hogy az ő szobájuk olyan, mint bármelyik parasztemberé, hanem azt is, hogy az unokájuk már többre vitte. A bátai cigánysoron egy jól berendezett, városinak is beillő lakásban találom magam. A szomszédban a kisebbik fiú, ifjabb Balogh Péter építkezik. Már állnak a családi ház falai, helyén van a két nagy, utcára néző ablak. Az idősebbik testvér, Balogh Béla is ezen az oldalon lakik. A régi épületet most toldották meg egy szobával. Két gyerek van, mindkettőnek külön helyiség kelt Balogh Béla éppen cementért indult, így hát csak egy rövid beszélgetésre ültünk le. — Rossz érzéssel jöttünk el a Szigetből, de mostmár semennyiért se mennénk vissza. Azért az életért nem cserélnénk el ezt a mostanit, az biztos. — Itt van villany, tv, rádió, mosógép, most igényeltünk gázpalackot — szól közbe Ba- loghné. M indketten a tsz-ben dolgoznak. Tavaly összeszedtek vagy hétszáz munkaegységet. Két háztájit kapnak, négy hold harmados kukoricát kapáltak meg. Minden évben levágnak két-három disznót A régi OTP-tartozást kifizették. Nem kívánkoznak vissza a Szigetre, nem tudnának máról holnapra élni. Nem minden családnak alakult így a sorsa. Akadnak olyanok is, akik eladták, elcserélték a házukat. A községi tanácselnök mondta, hogy közülük az egyik a régi helyen akar kunyhót építeni. Természetesen nem engedik. Balogh Bélát kint várja a lovas kocsi, építőanyagért mennek. Míg az utcára érünk, a házigazda terveiről beszél. Bevakoltatja a házat, kerítést épít. Ha minden jól megy, jövő nyárra elkészül a fürdőszoba. Igaz, az utcai vezeték vagy száz méterre van tőlük, onnan meg sokba kerülne a víz bekötése, de talán a tanács majd segít a bajon, meghosszabbítja a csőhálózatot B ilogh Bélának tizenhét évvel azután, hogy otthagyta a szigeti telepet, az az egyik legnagyobb gondja, hogyan rendezze be a fürdőszobáját. GYURICZA MIHÁLY Népújság A minisztériumok és a tanácsok A szocialista állam legfontosabb szervezeti és működési alapelve a demokratikus centralizmus. Ezért a mi tanácsaink tevékenysége is kettős jellegű: egyrészt biztosítaniuk kell a központi döntések végrehajtását, másrészt — az előbbivel összhangban — gondoskodniuk kell a helyi feladatok ellátásáról, a központi és a helyi érdekek egyeztetéséről. Már eny. nyiből is kitűnik, milyen döntő fontosságú az a munka, amelyet államszervezetünk, ezen belül a tanácsszervezet végez. Hiszen nagymértékben rajta áll, vagy bukik a párt programjában lefektetett fő célkitűzések gyakorlati megvalósítása, a népképviseleti, önkormányzati jelleg érvényesítése a lakosság igényeinek, elképzeléseinek messzemenő — de mégis józan — figyelembevételével. > Ezeket, az egész szocialista építés szempontjából jelentős feladatokat részben a tanácsi — választott — testületek, részben — a végrehajtást illetően — a tanács szakigazgatási szervezete látja el. Ami viszont azt is feltételezi, hogy g hatékony munka érdekében a központi irányításnak is megfelelő színvonalon kell mozognia és a végrehajtó szerveiknek is kellő önállósággal, hatáskörrel kell rendelkezniük. Mivel az új tanácstörvény mindehhez biztosítja a jogi kereteket* továbbiakban főleg a szakigazgatási ágazatokat irányító minisztériumokon és a tanácsok szakigazgatási szervein múlik az eredményesség. Ezért is került előtérbe az utóbbi időben a tárcák és a tanácsok kapcsolata. A tanácstörvény adta új helyzet legjellemzőbb vonása, hogy a miniszter a maga ágazatában az egész szakigazgatási tevékenység központi irányítását látja el, nem pedig az egyes szakigazgatási szervekét. Ezt a központi irányítást a iővá- rosi, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai útján gyakorolja, aminek következtében nőtt a tanácsok és végre hajtó bizottságaik önállósága és felelőssége az ágazati feladatok végrehajtásában, s a minisztériumok is mentesültek a szakigazgatás közvetlen irányítása alóL Végül is, milyen eszközök állnak akkor a miniszter rendelkezésére, hogy ágazatát „kézben tarthassa”? Mindenekelőtt különböző jogszabályok kiadásával meghatározza — a gazdasági, lakás- és kommunális ellátási, mű. velődésügyi, egészségügyi és szociálpolitikai feladatokat, szabályozza a tanácsi tervezési, pénzgazdálkodási és munkaügyi tevékenységet. Megállapítja a szakigazgatási ' feladatokat, az azokhoz kapcsolódó hatásköröket és hatósági jogköröket. A miniszter figyelemmel kíséri, ellenőrzi kiadott központi ren delkezéseinek végrehajtását, az ágazati feladatok érvényesü lését, a hatósági ügyintézést, eközben adatokat, felvilágosításokat kérhet, tapasztalatairól viszont célszerű tájékoztatnia a végrehajtó bizottságot, esetleg felhívni a szükséges intéz kedések megtételére. Végül meghatározza a tárcájához tartozó szakigazgatási feladatokat ellátó dolgozók képesítési feltételeit és továbbképzésük rendszerét. A tanácsok végrehajtó bizottságai az ágazati feladatokat tervszerűen, a minisztériumok közreműködésével készült közép- és hosszú távú programokra alapozva oldják meg, mégpedig úgy, hogy az ágazati és a területi elv mindig kellő összhangban érvényesüljön. Hiszen a tanácsok — mint már említettük — nemcsak a központi ágazati érdekek képviselői, hanem a helyi lakosság szükségleteinek, jogos igényeinek a kielégítői is. A minisztériumok és a tanácsok eredményes együttmű ködése ellenére a két „fél” között tapasztalhatók még eltéré. sek szemléleti és gyakorlati kérdésekben, a tanácstörvény elveivel összhangban nem álló, vagy késedelmes jogszabályi rendelkezések, esetenként pedig bizalmatlanságból eredő túlszabályozás. A túlszabályozásra „jó” példát szolgáltat egy Veszprém megyei vizsgálat, mely szerint 1971-ben a minisztériumok 13 ágazatban 410 rendelkezést, 304 utasítást, 77 irányelvet, 131 állásfoglalást és 254 körlevelet adtak ki. Nem kétséges, hogy az ilyen arányú ágazat! szabályozás a tárcák részéről — ellentmond a tanácsok növekvő önállóságának, bár az ellenkező véglet, az írásos szabályozás túlzott csökkentése helyeselhető. A minisztériumoknak a kormány által megállapított határidőig el kell végezniük a hatáskörök és a hatósági jogkö rök felülvizsgálását is. Óriási munka lesz ez — ilyen jellegű és ilyen arányú feladat talán még nem is fordult elő a magyar államigazgatás történetében. E munka során figyelembe kell venniök, hogy a lakosságot közvetlenül érintő feladatok a tanácsok hatáskörébe tartozzanak, a hatósági ügyek intézése elsősorban á városi és a községi szintre kerüljenek, a szakigazgatási hatásköröket a szakigazgatási szervek lássák el, Alig kisebb feladat a tárcák számára, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével felülvizsgálják a ta nácsi területet érintő beszámoltatási és adatszolgáltatási rendszert, valamint a tanácsoknál vezetett nyilvántartásokat és megtegyék a szükséges intézkedéseket a kellő ésszerűsítésre. Az együttműködés zavartalanságának, alkotó folyamatának biztosításában, koordinálásában, ellenőrzésében és a jó tapasztalatok elterjesztésében nagy szerepet játszik a kormány mellett tevékenykedő Tanácsi Koordinációs Bizottság. Ez a szerv részben összetételénél fogva — pL minden érdekelt tárca képviselteti magát benne —, részben a megyei tanácsokkal kiépített szoros kapcsolat révén már eddig is sokat tett, s a jövőben még többet tehet a minisztériumok és a tanácsok gyümölcsöző együttműködésének megteremtésében. Ám mégis az a legfontosabb, hogy elsősorban maguk a tárcák és a tanácsok ismerjék fel az új kapcsolatok kialakításának nagy jelentőségét .....________________ N. G. \ \
