Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

* 4 «A 4 / IS éve történt*: Egy életút, mely összeforrt a szocialista közigazgatással A ki nem ismeri közelről dr. Polgár Ferencet, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkárát, azt állít­hatná róla, hogy a megköze­líthetetlen, szigorú és egyben komor emberek csoportjába tartozik. E sorok írója is vala­hogy így vélekedett róla, míg­nem ráruházódott — évekkel ezelőtt — a megyei tanács tu­dósítójának szerepköre, és tu­dósítóként betekintést nem nyert abba a munkába, amit a megyei tanács és annak vég­rehajtó bizottsága végez. „Mutasd meg, hogyan dolgo­zol, s megmondom ki vagy” — hallottam nemrég — ezt, a meggyőződésem szerint nagyon mai szállóigét. A munkáról beszélgettünk, s vitapartnerem azt fejtegette, hogy az ember értékének, hasznosságának leg­főbb fokmérője a munka, bár szükségképpen belejátszik egyéb is a megítélésbe. De a legfontosabb mégis csak az, hogy a dolgát ki hogyan végzi el... Mennyiben lehet példája másoknak. Tud-e hatni a pél­dájával úgy, hogy akik vele kapcsolatban állnak, őt tekint­sék mértéküknek? Dr. Polgár Ferenc tud! Sokak által ismert nevével egy tizenöt évvel ezelőtti lap­számunkban találkoztam a minap, a november 7-e tisz­teletére rendezett pártnapi elő­adók névsorában, és így: „Pol­gár Ferenc, a megyei tanács titkára”. Nem tudom, a györkönyiek közül, akik ott voltak azon az ünnepi pártnapon, emlékez­nek-e még arra, hogy megyei tanácstagjuk miként méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik év­fordulóját. Erre már maga az előadó sem emlékezik, de olyan szeretettel beszél Györkönyről és Pusztahencséről, mintha bi­zony nem is tabódi születésű lenne, hanem györkönyi, vagy pusztahencsei. Mi kötötte akkor ide? A munka, ami az emberek bizal­mából reá hárult 1954 és 63 között. S köti még ma is, hi­szen nem mulaszt el semmi al­kalmat, hogy fölkeresse a két községet, ahol, mint ezt el­mondta, becsületes, szorgal­mas emberek élnek, akikkel nemcsak hivatalos kapcsolatai voltak és vannak. Valami miatt különösen em­lékezetes dr. Polgár Ferenc számára 1957. Ebben az évben doktorált a jogtudományi egyetemen és amikor azt kér­deztem tőle, hogy nem volt-e túlságosan nagy megterhelés a tanácsi munka mellett tanul­nia, rámcsodálkozott szelíden és jól ismert türelmességével fejtette ki, hogy számára ter­mészetes volt a tanulás. Nem kötelezték, és a megszerzett tudásnak ő az első számú ha­szonélvezője. — Az önként vállalt egyete­mi tanulmányok alapot adtak és felkészítettek azoknak az új ismereteknek a befogadására, amelyekkel azóta találkoztam és találkozom manapság meg­annyiszor. Utólag jó érzéssel konstatálom, hogy bármilyen nehéz is volt, de tanultam. Felkészültség, lelkiismere­tesség, humánum és szerény­Népújság 6 1972. november & ség a jellemzői. És akik szo- rongani kezdenek, ha valahol megjelenik, azok azért szoron­ganak, mert jól tudják, hogy dr. Polgár Ferenc — aki 1945 óta áll közszolgálatban — nem ismer kibúvókat, ha munkáról van szó. — Tudja, mindig úgy ala­kult a munkaterületem, hogy nem a könnyebb fajsúlyú dol­gok kerültek hozzám. És ha már rákényszerít egy tizenöt évvel ezelőtti feladat kapcsán az emlékezésre és a színval­lásra, megvallom őszintén, soha nem bántam a tennivalók töme­gét. Nekem az a véleményem, ha egy ember elkezd lazíthatni a munkában, akkor képtelenné teszi magát arra, hogy meg­feleljen a feszesebb tempónak. De beszéljünk inkább arról, hogy milyen ma a tanácsi munka, aminek változásairól az emberek léDten-nyomon meg­győződhetnek a tanácstörvény életbe lépése óta. Hogy száraz dolog egy tör­vény megvalósulásáról beszél­ni? Senki ne gondolja! Hiszen arról esik itt szó, hogy a szo­cialista közigazgatás történeté­nek új szakasza kezdődött el a tanácstörvénnyel, ami szé­lesebb kaput nvit a szükséges fejlődés számára. És jut lé- legzetnvi tisztelgés azoknak is, akik elkezdték a szocialista közigazgatás megteremtését, de nem érhették meg a tanácsi munka most zajló reneszán­szát, ami nem nélkülözi sem a szép eredményeket, sem pe­dig azokat a gondokat, ame­lyek megoldása kötelessége An­nak, aki a közösség szolgála­tát választotta. — Nekem elhiheti, nem ün­neplésből áll az élet. Még jó hosszú ideig úgy kell dolgoz- niok a mi tanácsainknak a na­pi feladatok ellátása mellett, hogy szembe kell egyúttal néz­niük a tennivalók nehezével is, azzal legfőképpen, hogy A KATONÁK nem tudták, hogy éjfél előtt a megáradt Duna vize besurrant az udva­rok mélyedéseibe, s oly maga­san ült meg bennük, hogy gyanútlanul lépve csizmájuk szárán becsapott a fekete lé. Éjfél után két óra lehetett, Sötét és hideg. A katonák szótlanok voltak, majdhogy­nem mogorvák. Kezet fogtak, S az éjszaka leple alatt meg­indultak a Balaton felé. Köze­ledett 1945 tavasza. A katonák nem jöttek vissza többé a faluszéli, nádtetős házba, ahol egy magyar susz­ter népes családjánál néhány nap alatt nyugalmat találtak. • FUTÓTŰZKÉNT terjedt a hír Pakson. — Az öreg Horváth nénit keresik à rádióban. A Jó reggelt 1972. novem­ber 2-i, csütörtöki műsorában beszélgetés hangzott el Va- gyim Guszevval, a moszkvai rádió magyar nyelvű osztályá­nak vezetőjével. — Megtaláltam Horváth Istvánná paksi asszonyt is, a rádió segítségével __— mond­t a Vagyim Guszev. Pakson nem egy Horváth Istvánná akad. Melyik az, aki­nek címét Vagyim Guszev is megtudta? A konzervgyár előtt a Le­nin utcában élő Horváth Ist­vánná így beszélt: — Nem én vagyok. Nem is tudom, ki lehet az többet és jobban kell dolgoz- niok, mert közigazgatásunktól többet várnak az emberek, akikért vagyunk. — Polgár elvtárs, véleménye szerint milyen ma a tanácsok és a lakosság kapcsolata? — A kapcsolat nagyon meg­változott az elmúlt 15 év alatt és bár változhatott volna erő­teljesebben is, a helyzet na­gyon kedvező. Ennek a jó, mondhatnám alkotó légkörnek a kialakulásában elsősorban az játszik szerepet, hogy a párt és kormányszintű állásfoglalá­sok, intézkedések melyek a tanácsi tevékenység tartalmát adják, nem kívánnak olyat, ami a lakosság és a tanácsok kapcsolatára negatívan hatna. Ami esetenként rossz hatású mégis, annak oka közgondol­kodásunkban keresendő. Ve­gyünk egy példát. Mondjuk van egy községben olyan em­ber, aki fittyet hány a szocia­lista együttélés szabályaira. Megkeseríti, rombolja környe­zetének közérzetét. A tanács­nak erélyesen kell ezért fel­lépnie ellené. Amennyiben ez a fellépés a szocialista törvé­nyesség szellemében történik, azok, akiknek az érdekében el­jár a tanács, helyeselni fog­ják az intézkedést. De ha az intézkedésbe becsúszik valami hiba, mert nem gondolják elég­gé meg a dolgot, baj van. Egyébként nekem az a véle­ményem, hogv ilven esetekben az eddigieknél bátrabban kel­lene a közvélemény progresz- szivitásaira apellálni. A kérdés, hogv mivel foglal­kozott ezen a héten, váratla­nul érte a megyei tanács vb- titkárát, de aztán elmondotta, hogy szerfölött zsúfolt volt tennivalókban a november he­tedikét meeelőző hét. Hétfőn egy terjedelmes vizsgálati anyag elkészítésén dolgozott, kedden délelőtt egy megyei szintű értekezleten vett részt. Futtában -ebédelt — ami nem lepett meg senkit, mert ő az, aki mindig siet valahova — délután a paksi járási hivatal­nál és a nagyközségi tanács­nál vizsgálódott a tanácstör­vény végrehajtását akadályozó problémák okairól. Szerdán a Pécsi Jogtudományi Egyete­met kereste föl a megyei ta­nács és az egyetem között ér­vényes együttműködési meg­állapodás időszerű tennivalói­ról tárgyalva itt, s ugyanezen a napon föl kellett keresnie a veszprémi tanácsakadémiát is. Csütörtökön negyedévi beszá­moltatás az esti egyetem egyik' áltála vezetett osztályában... Pénteken Budapest. A Parla­mentben volt munkaközösségi megbeszélésen. Szombaton te­kintette át az elvégzett heti munkát, s készítette el jövő heti munkaprogramját. Leírni is sok. Hát még vé­gigcsinálni és a József Attila írta sorok szellemében úgy, hogy dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy a2 égen, úgy érdemes! Mikor pihen? Nem panaszol­ta. de meggyőződésem, hogy nem Sok ideje jut a pihenés­re, és amikor mégis, családi körben tölti a szabad idejét. Tizennégy éves fia van, aki számot tart az apai jóbarátra, akivel úgy lehet megbeszélni mindent, mint férfi a férfival. Példaképnek is alkalmasabb barátot nem választhatott Vol­na a fiú, és ha „csak” a sze­rénységgel társuló puritánsá­got, szüntelen égő kötelesség­tudatot kapja útravalóul, egy boldog életre elegendő lesz az az útra való! LÁSZLÓ IBOLYA Szívesen látjuk, ha erre jár — Hol keressem? Mit gon­dol, hol keressem? A fiatalasszony elneveti ma­gát —■ Tudja ki az, akit maga keres? Az én anyósom. A Tol­nai út 56-ban lakik. * HOL VAN MÁR a faluszéli nádtetős ház, hol vannak az udvaron messze túlnyúló ker­tek? A ház piros tetős, takaros forma, s a kertek helyén most szürke csík, a hatos múút hú­zódik, messzi városokat köt össze. És nem a szélső már Horváthék háza. Vagy négy-öt új is van még. A katona, ha erre járna, nem ismerne rá a régi házra, nem Ismerné meg az embere­ket. Az öreg susztert pedig, aki befogadta őt és társait, nem találná meg. Néha vannak, akikhez tényleg kegyetlen a sors. Horváth István 1950-től már a Paksi Konzervgyárban dolgozott, s éppen nyugdíjaz­tatása előtt, hatvanadik szüle­tésnapján halt meg. Tizenkét éve ennek. * A HÁZ ELŐTT a községbe vezető út, hátul a hatos. A fiatalasszony, özvegy Horváth Istvánné legifjabb menye így vélekedik: — Ha minden autó egy fo­rintot hagyna el, meggazda­godnék. Horváth néni a má­sik lányánál van, bent a Jám­bor Pál utcában. — Miről ismerhetem fel? — Kék gyerekkocsit tol, zöld kendőben van, zöldes kabát­ban, szemüveges. • A konzervgyár előtt találko­zunk. — Menjünk be ide, — mutat a gyár bejáratára Horváth né­ni —, itt a2 egyik lányom, ki­hívjuk őt is. — Szép. Látja, itt dolgoz­tam, de akkor még a Mosko- vitsé volt ez. Rég volt. Horváth Katalin, Pritz Gyu- láné még mond valamit: — Látja, ott túl az árok­partot? Amikor édesanyám itt dolgozott, harminchéttől negy­vennégyig, a kisebbeket én hoztam ide hozzá szopni. Em­lékszem, ott ültek az asszo­nyok, sorban az árokparton és szoptattak. A gyár gyönyörű előcsar­nokából nézve mindez való- színűtlennék tűnik. • HORVÁTH NÉNI alacsony, törékeny asszony. Szemüvegét időnként leveszi, a zöld ken­dőjével törölgeti. — Kilenc gyermekem volt, négy meghalt, öt él. Volt dol­gom az életemben. — Emlékszik a szovjet ka­tonákra ? — Emlékszem, de a reggeli műsort nem hallgattam, csak a szomszédasszonyom mondta, hogy emlegettek. — Most először? Az ország leghosszabb vasúi i alagút ja A Budapest—Dombóvár— Pécs vasútvonalon volt az or­szág leghosszabb alagűtja: pontosan 200,52 méter hosszan kígyózott az acél sínpár a föld mélyében. Ezt az alagutat egy német cég készítette, a mun­kával 1082. szeptember 28-án készültek el, és az alagutat 1882. november 16-án adták át a forgalomnak. A kilencven éves alagút nem felel meg a mai követelményeknek, ezért határozott úgy a MÁV, hogy új alagutat építtet, amelyben nagyobb sebességgel, nagy te­herbírású vonatokat is lehet közlekedtetni. A MÁV Tervező Intézet ter­vei alapján a Bányászati Ak­namélyítő Vállalat mecseki üzeme volt a kivitelező. Az új alagút építését 1908. decem­berében kezdték. Most el­készültek a munkával és november 4-én megkezdték a műszaki átadást. Az új alagút hossza 603 mé­ter, 123 millió forintba került. Az építés során az (bagóiból 45 000 köbméter földet, kőze­tet termeltek ki, és bcéoftet- tek tízezer köbméter betont. Figyelemmel a vasút további fejlesztésére az új alagűtban elhelyezték a villamos vonta­táshoz szükséges vezetéktartó berendezéseket és kábel- alagút-rendszert. Az alagutat 1072. d^o-ynber 31-ére kellett volna elkészíte­ni, mint írja szerkesztőségünk­höz Halmai János pécsi főta­nácsos. de egy szocialista szerződés teljesítése révén a munkával már november 7-ére műszaki átadásra álltak. A Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat, a KPM Vasúti Főosztály 6 osztálya, a MÁV Tervező In­tézet és a nécsl vasú!icozgr'tó- ság szocialista szerződést kö­tött, e megállapodást betartva, a minőségi feltételeknek meg­felelően november 7-ére el­készült az ország leghosszabb vasúti alagűtja. A műszaki átadás után ke­rül sor az alagúthoz vezető vasútvonalrész kiépítésére, majd forgalomba állítására. A közlekedés az új alagűtban valószínű a jövő év közepén kezdődhet. — Pj — — Nem. 1970-bep a rádiótól volt itt egy fiatalasszony, ő is azt mondta, hogy egy katona keres, aki itt lakott nálunk. — Tudja a nevét? — Több volt. Kettőre gya­nakszom. Az egyik sebesülten feküdt itt, őt Sándornak hív­ták. Két gyereke volt, s na­gyon sokat szomorkodott, hogy így elkerült hazulról. A másik ...nem tudom a nevét, egész szépen beszélt magyarul. Ta­lán ő lenne az. Irt két lapot, hetven, meg hetvenegy április 4-re. De ezek az unokák! Hiába tettem ki a kredencre, hogy őrizzem, el­vették. Nem tudom sem a ne­vét, Sem a címét. — Milyen ember volt? — Magas, sovány arcú, sző­késbarna ember volt. Az ak­kori képéről megismerném. Igen, meg még valami eszem­be jutott. Azt mondta az a katona, hogy már csak három év van vissza, aztán mérnök les2. De hát jött a háború. Ha találkozna vele, okvetlen mondja meg neki, szívesen látjuk, ha erre jár. * VAJON MELYIK KATONA üzent az éter hullámain Paks- ra? Sándor, a sebesült, vagy aki majdnem mérnök volt már? Nem tudjuk, Horváth néni sem tudja. így csak azt tolmá­csolhatjuk Vagyim Gus-’evnek, hogy szívesen látnák Pakson, a Tolnai út ötvenhat szám alatt. 1 VARGA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents