Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
i ? ? A Népújság kérdés Válaszol: dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese Beszélgetésünk tárgya: Tolna megye településhálózat-fejlesztési terve Mottó: „Es nem elég akarni* de tenni, tenni kell 1 A jószándék kevés I** Olvasóinkat már tájékoztattuk arról, hogy a megyei tanács jóváhagyta Tolna megye — 2000-rel behatárolt — településhálózat-fejlesztési tervét. A hír sokak körében okkal keltett izgalmat, hiszen ki az, akit nem érdekelnek a fejlődés perspektívái? Alig van olyan ember, akit nem foglalkoztatna a nagy kérdés: milyen lesz a szőkébb haza 28 év múlva? Tehát akkor, amikor az ezekben a napokban születő állampolgárok már 28 évesek lesznek. Azok pedig, akik a településhálózat-fejlesztés terveit kidolgozták, beleillesztették az ötéves tervek egymásutánjába — idős emberek. Már inkább csak élvezői, mint alakítói a 2000. év» nek. Első kérdésünk? — mi tette szűk-* ségessé a településhálózat-fejlesztési tervek készítését a bevezetőben említett időtávra, s mi a céljuk, re»» deltetésük ezeknek a terveknek? — Kormányunk 1971-ben hágyta jóvá határozatban a településhálózat-fejlesztés koncepcióját, amely szerint a területfejlesztési politika a társadalom-gazdaságpolitika szerves része. S aminek kettős célját együtt kell érvényesíteni mind a tervezésben, mind pedig ezeknek a terveknek megvalósításában. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a településhálózat-fejlesztési terveknek biztosítani- ok kell a népgazdaság és egyes területek erőforrásainak hatékony hasznosítását, a településhálózat korszerűbbé és racionálisabbá tételét. Továbblépve pedig: a területek foglalkoztatási, termelékenységi, a települések ellátottsági színvonalának közelítésével mérsékelni hivatott a fejlesztési terv az egyes területek népességi és kulturális színvonalában meglevő különbségeket. Emlékezetűnk szerint a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1971 nyarán foglalkozott először a településhálózat-fejlesztési terv anyagával, s egy év múlva — ez itt elhangzott észrevételek figyelembevételével — elkészült tervet hagyta jóvá a megyei tanács ülése. — Valóban ez volt a sorrend. De térjünk talán vissza a településhálózat-fejlesztési terv céljára. Gondolom, nem hat ismétlésként, ha felidézzük gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai fejlődésünknek több mint negyedszázadát. Népünk történelmének nagy határköve 19-15. Nos, 25 év alatt uralkodóvá lettek hazánkban a szocialista termelési viszonyok. Városainkban és falvainkban egyaránt a nagyüzemi termelés vált uralkodóvá. Szükségtelen bizonyítani, ki-ki átélte és éli; hogy az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem növekedése mellett jelentősen növekedett az élet- színvonalunk is, és éppen e fejlődés eredményeként mind több olyan társadalmi, helyi, egyéni igény jelentkezik, melyek kielégítése egyrészt szocialista rendünk — államunk —, másrészt lakosságunk dolga. Közös ügy. Mondhatom úgy is, hogy további előrehaladásunk föltétele. Beszélgetésünk mottójául a Népújság e«” Váci Mihály-versidézetet választott. Örülök neki, megkönnyíti a dolgomat, miután utalnom kell arra a kötelezettségre, hogy fejlődésünk, nemzeti anyagi jólétünk függvényében közösen kell megteremtenünk a lakosság szüntelenül nivellálódó és bővülő szükségleteinek kielégítésére megfelelő föltételeket. A magyar népgazdaság — ezen belül megyénk gazdaságának — a tervszerű fejlesztés nyomán eddig született eredményei azt bizonyítják, hogy párt- és állami szerveink eddig is igyekeztek eleget tenni az imént már említett kötelességnek. Mit bizonyított még történelmünk negyedszázadnál nem sokkal nagyobb időszaka? Aki szeret látva látni a mai magyar valóságban, az tudja a feleletet. Egyébként, csak kevesen nem látják a társadalmi és gazdasági életünkben bekövetkezett — sorsokat is formáló — változásokat. S a változásokat vizsgálva azt, hogy a történelmi fejlődés következményeként az egyes települések arca, szerepköre máris mennyire megváltozott. A gazdasági reform bevezetése óta állampolgáraink érdeklődése a közgazdaságtudományt különös figyelemmel tünteti ki. Ezért is, nem óhajtok mélyebb fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy a változások következtében megnövekedett igények kielégítése csak koncentráltan lehetséges. Nagyon átgondoltan, együtthatóan. Summázva: a településhálózat-fejlesztési tervek célja, rendeltetése olyan település- hálózat kialakítása, ami megfelel a termelőerők célszerű, távlati területi elhelyezésének; segíti — és ésszerűen segíti — a lakossági ellátás előfeltételeinek biztosítását; megszünteti az azonos szerepkörű központok és településkategóriák — falu és város — lakóinak életkörülményeiben ma meglevő különbségeket. Orientálja a különböző szintű intézmények telepítését, kialakítását, és a korszerűbb életkörülmények fejlesztése érdekében lehetővé teszi az országos műszaki hálózatoknak — közlekedés, energia, vízellátás stb. — a településhálózattal összehangolt fejlesztését. — Lapunk egy korábbi némában — talán megbocsátható mértékben álmodozó hangú — írás jelent meg arról, hogy milyen lesz Szekszárd 2000-ben. KSvetkezS kérdésünk éppen ezért; — mi indokolta, hogy a kormányhatározat Szekszárd várost részleges felsőfokú, Dombóvár várost, Bonyhódot, Tamásit és Paksot pedig középfokú, Dunafőldvárt pedig a részleges középfokú településkategóriába sorolta? — Az országos településhálózat-fejlesztési koncepciót tartalmazó kormányhatározat szerint az egyes településeket a területi munkamegosztásban betöltött társadalmi-gazdasági szervező és irányító, szolgáltató, ellátó szerepkörük, vonzás- körzetük, lakosságuk száma, valamint egyéb mutatók alapján kell öt kategóriába sorolni. Ezek közüli az országos központ, a felsőfokú és középfokú központok sorolását a kormányhatározat végezte el. Az alsó fokú központok és egyéb települések sorolását a határozat a megyei tanácsok feladatává tettç. Szekszárd város a településhálózat-fejlesztési koncepciónak megfelelően került a részleges felsőfokú központ kategóriába. Ez azt jelenti, hogv Szekszárd város más felsőfokú központtal — elsősorban a hozzánk közeli Péccsel — megosztva látja el egész megyére kiterjedően a gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi stb. szervező, irányító, szolgáltató funkciók."t. Egyébként Szekszárdnak és környékének nagy előnye, hogy a város meglevő iparához megfelelő létszámú munkaerő is rendelkezésre áll. Következésképpen; a további ötéves tervek során kialakuló ipari koncentráció egy, a mainál fejlettebb településszerkezet létrejöttét a településagglomerációt eredményezi. Ennek a 2000-ig kialakuló agglomerációnak a települései Tolna, Mözs, Bogyiszló az iparterületen kívüj lakóterületi kiszolgálói is lehetnének Szekszárdnak, mivel a város lakóterületi fejlesztése a természetföldrajzi adottságok miatt korlátozott. Népességszám tekintetében Szekszárd lakóinak a száma 2000-ben elérheti az 50 000, agglomerációjával együtt pedig a 75 000 főt —■ A kormányhatározat az ország városhálózatának a mostaninál arányosabb kialakítása, az ellátás színvonalának azonossá tétele érdekében, s egyúttal a területi munkamegosztás követelményeinek megfelelően sorolta a középfokú települések kategóriájába Dombóvár várost, valamint Bonyhád, Tamási és Paks nagyközségeket, részleges középfokú kategóriába Dunaföldvár nagyközséget Beszélhetnénk e települések jövőjéről is. — Érintettük már ezt a kérdést, de szólhatok róla bővebben is. A középfokú központok funkciója az, hogy lássák el a megyénél kisebb területrészre kiterjedően a gazdasági, igazgatási stb. szervező-irányító, szolgáltató-ellátó funkciókat. Illetve, a részleges középfokú központ Dunaföldvár ezt más középfokú központtal — Pakssal és részben Duna- újvárossak lássa el, munkamegosztásban. És vegyük sorra. Dombóvár a megye második városa. Jelentőségét középfokú ellátó intézményein kívül ipartelepítése és közlekedési csomópont jellege adja. A város vonzás- körzete nemcsak a megye délnyugati részére terjed ki, hanem áthat a Baranya megyei Mágocs kiemelt alsó fokú körzetére, és a Somogy megyei Attala és Kapospula településekre is. Ma, megyénk második városa még nem rendelEgyütt élünk. Az iskola- igazgató a kőművessel, a kőműves a munkatársaival, akik elől megszökött. Nem állhatta tekintetüket, nézésükben a szánakozást, a lenézést. A környezet megvetését. A kőműves történetét az iskolaigazgató ismeri. Barátok, sőt elvtársak, bár az egyik párttag, a másik pártonkívüli. Ügy kezdődött, hogy a kőművest főnöke kiemelte, s munkaidőben vele építtette a házát, vele vakoltatta a sógornő hétvégi házát. Kiemelt jutalmat is kapott. Itt kezdődött minden, végeredmény: a kőműves felmondott, s gondját, baját az iskolaigazgatóval megosztotta. Kipanaszkodta magát, megkönnyebbült. Nem véletlen, hogy éppen az igazgatóval osztotta meg emberi nehézségeit. A kőműves szemében az igazgató testesíti meg a kommunista ember személyét. Magam is olyannak képzelem a jelen párttagját, amilyen ő. Népben, nemzetben gondolkodik, azonosul a munkásemberek örömével, gondjaival. beosztásét szolgá;"lr"k tekinti, kezdeményez, szervez, kezlk számottevő iparral. Távlatban jelentősebb ipartelepítésre kerül sor Dombóvárott. 1983-re — előreláthatóan — kialakul Dombóvár „város- környéke” is. Ehhez Baranyából Kaposszekcső, Csikóstöttös, Somogy megyéből pedig Kapospula és Attala tartoznak. Bonyhád ma első helyen áll a megye városiasodó települései között. Vonzása viszont áthat Baranya megyére is. Jelentős iparral rendelkezik, aminek további fejlesztését alapozhatjuk a már ma meglevő adottságokra. A településhálózatfejlesztési terv Bonyhádot, Tamásit és Paksot egyaránt középfokú központként említi. — Milyen szerepkort töltenek be megyénk többi települései? — Simontomya, Bátaszék, Hőgyész, Nagydorog és Tolna kiemelt alsó fokú központ. Tizenkilenc községünk pedig alsó fokú központ meghatározást kapott. Az alsó fokú központok feladata az, hogy vonzáskörükre kiterjedően lássák el a gazdasági, igazgatási és egyéb funkciókat. Külön kell szólni Tolna nagyközségről. Ez a településünk jelenleg kiemelt alsó fokú központ szerepkört tölt be. De a várható fejlődés eredményeként az ezredfordulóig megváltozik e nagyközségünknek ez a szerepköre, mivel a szekszárdi agglomeráció része, ként annak alközpontja lesz. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Tóink Szekszárddal összhangban fejlődik. A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindez semmi esetre sem jelenti azt, hogy Tolna összeolvad Szekszárddal! Az agglomeráció nem befolyásolja Tolna igazgatási jogállását, nem kizárt tehát idővel a na°”- község várossá való fejlesztése sem. — A fejlődé« eredményeként botolnia« változás következik be megyénk településhálózatában. Várható-# a városok számának növekedése? — E kérdésre röviden válaszolnék: igen! Az ezredfordulóig városi rangra emelkednek a jelenlegi középfokú központok, esetleg más települések is (Tolna, Simontomya, Dunaföldvár). — Várhatóan változik-e Telne me- gye gazdasági jellege? — Közismert, hogy szűkebb pátriánk gazdasági jellegét a természetföldrajzi adottságok határozzák meg. Megyénk mezőgazdasági jellegű megye. Ebből következik, hogy a településhálózat-fejlesztési tervek a jelenlegi fő népgazdasági águnk továbbfejlesztéséről beszélnek. Egyszóval, 2000-ig és föltehevitatkozik, s ugyanaz a lelkesedés fűti, amely kezdetben fűtötte, a negyvenes években. Fiatal maradt. Scherer Sándornak hívják, iskolaigazgató. Szekszárdon. * Ki közelíti meg leginkább az elképzelt kommunista embert környezetében, ismerősei, barátai körében? A kérdést sok embernek feltettem, de legelőször saját magamnak. Most az olvasónak teszem fel. Higgyék el, érdemes rajta gondolkodni. Előttem egy tolnai asszony arca jelent meg: Bolvári Jó- zsefné arca. Egyszer ő: a munkásigazgató. Elgondolkodtam, hogyan van, hogy nyomban ő jutott eszembe. Nehéz rá magyarázatot találni, inkább sejti az ember, abból talán, ahogy- munkásokkal, munkásnőkkel beszélgetni láttam. Távolság nélkül, mindig velük érezve, velük gondolkodva „tartja a kapcsolatot”, a dolgozókkal. Bizonyára ilyen volt mindig, s azért kommunista, mert ilyen. Rajta kívül sok ember tőén azután is — a mezőgaz» daság olyan irányú fejlesztése lesz a gondunk, amely biztosítani képes az iparfejlesztés bázisát. A fejlődés eddigi tendenciájából nyilvánvalóan következik, hogy a foglalkoztatottság arányaiban is változás következik be. A technikai fejlődés magával hozza, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és aránya csökken és növekszik az iparban foglalkoztatottak száma. Ma, az ország legkisebb népességszámú megyéjeként tartják számon (Nógrád után) Tolna megyét. Ha éppen ez ér. dekelne valakit: nem várható olyan lényeges fejlődés, ami a megyék közötti sorrendiséget megváltoztatná. .—i Milyen eszközök, intézkedések segítik a településhálózat-fejleszté» feenr megvalósulását? — Elsősorban az ötéves tervek, amelyek meghatározzák egy-egy tervidőszakra népgazdasági fejlesztési tennivalóinkat, lehetőségeinket és mindenkor tartalmazzák azt a garanciát is, ami nélkül az egyenletes előrehaladás elképzelhetetlen. Hadd jegyezzem meg, hogy mint a távlati tervek általában, a településhálózat-fej lesz. tési tervek is álmodozásra ragadtathatják azokat, akik ezt a tervet ismerik. Álmodozni önmagába véve nem bűn. Sőt, kell is néha az álmodozás, de csak olyan álmodozás, ami mindenkor kiállja a realitás vizsgáját. Ha tehát bárkiben felmerül a kérdés, milyen lesz az élet az ezredfordulón, a válasz kimondásakor ne feledkezzék meg arról, hogy olyan, amilyenné mi munkáljuk, mindahányan csak vagyunk. Végül még agy kérdés dr. Gyugyi Jánoshoz: — A megye település-hálózatfejlesztési terve mennyiben összehangolt a szomszédos, dél-dunántúli megyék hasonló tervével? — Fejlesztési tervünk kialakítása természetesen a szomszédos megyék fejlesztésével összhangban történt Nem is történhetett volna másként, hiszen mint a beszélgetés elején arról szó volt, a terület- fejlesztési politika a társadalom-gazdaságpolitika szerves része. A területfejlesztés kettős céljának megvalósítása el. képzelhetetlen összhang, együttműködés nélkül. A beszélgetést abban a reményben köszönjük meg, hogy olvasóink hasznát veszik a tájékozódásban és elfogadják az itt fölkínált segítséget a jövő perspektíváinak személyes „megvallatásához”. eszembe jut: együtt élünk, egy városban, egy megyében dolgozunk. Mások is, kivétel nélkül mindenki meg tudja mondani, hogy környezetében kit, s miért helyez a legelső sorba. Érdekes, némelykor pártonkí- vüliekről is azt hisszük, hogy párttagok. Viselkedésükből, munkájukból, állásfoglalásukból csak erre lehet következtetni, • A nagyszokolyi téesz-párt- szervezet titkára mosolyog. Az a kérdés: mit gondol, kikről mondják a községben, hogy ez az ember igazán kommunista? Felel rá nyomban. — Akik többet vállalnak, mint amennyit vállalniok kellene — mondja. Egyezkedünk. — Titkár elvtárs, ez igaz, de így túl általános. Nézzük. Számon tartja egyáltalán a falu a többet vállalókat? Határozott. — Ebben biztos vagyok. — Nevezzen meg valakit. — Mondhatom az elnököt, és a főagronómust. — Most talán ne őket. — A 25 párttagunkról sokat lehetne írni. Dehát sejtem. Együtt élünk Szubjektív sorok a kommunista emberről I
