Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

8ZQ.Cm.HSTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXn. évfolyam, 263. szám ARA: 1,20 FORINT Hétfő, 1972. november 6» Diadalra irítt forradalom írta : Dr. Solymosi Mihály, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja A mai napon 1917. októberére- emlé­kezünk. Az a tíz nap, amely megrengette a vi­lágot, ma is hat a történelem folyama­tára, sót, ha jól megfigyeljük hatása egyre inkább fokozódik. Ezekben a na­pokban, amikor olyan sok felől szállnak a Szovjetunió felé a megemlékezés, a hála és az üdvözlet szavai, a magyar nép is helyet kér azoknak a sorában, akik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 55. évfordulóján, kifejezést ad­va benső meggyőződésüknek, hálatelt szívvel köszöntik a szovjet népet, az októberi forradalom örökösét. Annál is melegebb és őszintébb ez a köszöntés, mert a magyar nép történe­te az elmúlt fél évszázadban elválaszt­hatatlan az októberi forradalomban megszületett Szovjetunió történetétől, mert népünk rendkívül sokat köszönhet október forradalmának és a szocialista Szovjetuniónak. / Lelkesedéssel ünnepük világszerte ezt a nagy történelmi jelentőségű ese­ményt. Ez döntő fordulatot jelentett az emberiség sorsában, mert a szocializ­mus erőinek első nagy győzelmével olyan társadalmi viszonyok hajnala virradt fel, amelyben a munkásosztály vezette dolgozó tömegek váltak a ha­talom birtokosaivá. Az orosz munkások és parasztok 1917-es októberi forradal­ma kiindulópontja lett egy olyan kor­nak, melyben a dolgozó tömegek le­rázzák a tőkések és földbirtokosok ural­mának jármát, a szolgai függőségbe ta­szított országok népei széttörik a gyar­mati uralom igáját. A kommunizmus eszméje, amely a múlt század közepén — Marx és En­gels ismert kifejezésével élve — még csak mint kísértet járta be Európát, októberrel testet öltött: elméletből tár­sadalmi valósággá vált. Mélyen igazak és ma is helytállóak Leninnek azon szavai, melyeket a Nagy Október nemzetközi jelentőségéről, a szociaüzmus győzelmének perspektívá­járól mondott: „...az a mag, amelvet az orosz forradalom elvetett, kikéi Eu­rópában. Ez azt a feltétlen rendíthetet­len meggyőződést érleli meg bennünk, hogy bái-milyen súlyosak legyenek is azok a megpróbáltatások, amelyek még ránk zúdulhatnak, bármilyen nagyok is legyenek azok a bajok, amelyeket a nemzetközi imperializmus döglődő fe- nevadja még ránk hozhat — ez a fene­vad elpusztul, és a szocializmus győzni fog az egész világon”. A szocialista világrendszer, — amely ma földünk lakóinak több mint egyhar- madát foglalja magában, s a világ ipari termelésének közel 40 százalékát adja — a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott küzde­lem legfőbb támasza, a világtörténelem alakulásának döntő tényezője. Felemelő érzés számunkra, hogy a magyar nép a testvéri szovjet néppel együtt a szocializmust építő népek csa­ládiénak megbecsült tagiaként köszönt­heti a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 55 év előtti történelmi győzel­mét. Az orosz proletariátus forradalma, amelynek példája rendkívüli gyorsaság­gal talált termékeny talajra a legöntu- datosabb magyar munkások, parasztok és értelmiségiek körében — kiinduló állomása volt a mi népünk szocialista jövőjének is. Az imperialista világhábo­rú frontjaira hajszolt magyar munká­sok és parasztok tömegei — mint hadit foglyok — közvetlenül Október hazájá­ban, maguktól a bolsevikoktól ismerték meg Lenin tanításait és személyesen győződtek meg arról, hogy mit jelent a munkás-paraszt hatalom. Ily módon forradalmárokká lett hadifoglyokból állt csatasorba az a százezernyi magyar internacionalista — a szovjet és a ma­gyar nép első közös hősei — akikben a honvágynál is erősebb volt az osz­tályöntudat, s akik a szovjet állam leg­különbözőbb területein a szovjet néoek fiaival együtt harcoltak a közös ellen­ség ellen, a közös ügy győzelméért. A forradalmi Oroszországban járták ki a marxizmus—leninizmus elméleti, még- inkább gyakorlati iskoláját azok a ma­gyarok, akik hazatérésük után a kom­munista párt alanítód, a Tanácsköztár­saság kiemelkedő vezetői, legaktívabb harcosai közé tartoztak. Amikor a magyar nép a Nagv Októ­beri Szocialista Forradalom évforduló­ját ünnepli, büszkeséggel emlékezik ar­ra a nagyszerű történelmi tényre, hogy elsőként a magyar munkások követték oroszországi osztálytestvéreik példáját, a Magyar Tanácsköztársaság megteremté­sével. Október forradalmasító hatásának ki­emelkedő szerepe volt abban, hogy aapk a magyar dolgozók, akik élesen elítélték az imperialista világháborút és szembefordultak vele, tömegesen fog­tak fegyvert, amikor az első magyar proletárdiktatúra védelme ezt kívánta. S amint az Oroszországban harcoló ma­gyar internacionalisták, a Magyarorszá­gon lévő orosz hadifoglyok is a prole­tár nemzetköziség szép példáiát mutat­ták azzal, hogy 1919-ben hősiesen küz­döttek a magyar Vörös Hadsereg sorai­ban, a magyar proletárhatalom védel­mében. A szovjet és a magyar nép for­radalmi kapcsolatai ezekben a kölcsö­nös közös harcokban alakultak ki. A szovjet Vörös Hadseregben harcoló ma­gyar és a magyar Vörös Hadseregben harcoló orosz katonák vérükkel írták nevüket népeink történelmének leg­szebb lapjaira. 1919-ben a belső osztályellenség a nemzetközi imperializmus összefogott túlerejére támaszkodva még felül tu­dott kerekedni Magyarországon a szo­cialista forradalom erőin. A magyar kommunisták, népünk legöntudatosabb fiai azonban a Horthy-rendszer 25 évig tartó véres ellenforradalmi korszakának legsötétebb éveiben is keményen küz­döttek a szocialista forradalom úiabb, végleges győzelméért hazánkban. Ez a szüntelen kemény harc szilárd helytál­lást, gyakran súlyos áldozatokat köve­telt. Ebben a küzdelemben segített a Szovjetunió lelkesítő példája. A szocia­lizmusban elért sikerei elszántságot kölcsönöztek, helytállásra buzdítottak. Ezt a hatást nem semmisíthette meg a Horthy-rendszer vad kommunistaelle- nessége, a Szovjetunióval szembeni végtelen gyűlöletre alapozott politikája, amely végül is a Szovjetunió elleni rablóháborúba sodorta az országot. A zsarnok fegyverletételéig vezető út a volokalamszki országúttól a Reichstagig vezetett. Itt, ezen az úton, ezen a véráztatta, a koncentrációs tá­borok kapuit megnyitó, testeket és lel­keket felszabadító úton bontakozott ki új fénnyel és erővel a Szovjetunió történelmi szerepe, történelmi misszió­ja. 1945. tavasza-nyara nemcsak a fa­siszta „tengely” szétzúzását, a II. világ­háború befejezését hozta, hanem törté­nelmi sorsforduló volt egy sor európai és ázsiai ország, köztük hazánk számá­ra is. A szociaüsta világforradalmi folya­mat győzelmes kiszélesedése, a szocia­lista fejlődés nemzetközi sikerei bebizo­nyították, hogy Október valóban új vi­lágtörténelmi korszak kezdetét' jelenti. Kezdetet, amelyet a kapitalizmus ural­mi szférájának állandó és feltarthatat- lan zsugorodása követ. Amikor 1917. októbere még csak orosz október volt, az emberiség több mint kétharmada gyarmati rabságban tengődött. Ma már a világ népeinek alig több mint század­része él gyarmati iga alatt. Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika, a/„harmadik vi­lág” mintegy ötven országa nagy lép­tekkel indult meg elmaradottsága le­küzdésének útján. Egy évtizede, hogy a szocialista rend már az amerikai kon­tinensen is megvetette lábát Az európai szocialista országok szo­ros szövetségi rendszerének kiépülése, a Varsói Szerződés egyben a világ bé­kéjéért és a nemzeti felszabadulásért folyó küzdelemnek is minden korábbi­nál kedvezőbb lehetőségeket biztosít. A szociaüsta világrendszer léte nemcsak az erők tömörítésének, megsokszorozá­sának. forrása, — hanem az integrált gazdaságfejlesztés, — összehangolt ter­vezés útján — a gazdasági előrehaladás merőben új lehetőségeit teremti meg. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa igen sokat tett és tesz a szocialista or­szágok egymásközti külkereskedelmé­nek fejlesztéséért és a tudományos­technikai együttműködés előmozdításá­ért. Az együttműködés olyan nagyszabá­sú és immár jelképpé vált alkotásokban öltött testet, mint a Barátság-olajveze­ték, a villamos rendszer egybekapcsolá­sa, vagy a KGST közös bankja, kom- lex programja sth. Az imperializmus azonban nem akar beletörődni abba az ítéletbe, amelyet a történelem mondott ki fölötte. Bonyo­lult, széles, ellentmondásos a világpoli­tikai kéo. Az Amerikai Egyesült Álla­mok sokoldalú erőfeszítéseket folytat a föld minden térségében nyíltan, vagy a színfalak mögött. Puccsok, felforgató tevékenység, katonai akció, nyílt fegy­veres agresszió, a fellazítás jelzik jelen­létüket. Vietnam, Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika elegendő példát nyújt ehhez. A Szovjetunió létezésének első percé­től kezdve tevékeny szolidaritást vállalt minden szabadságáért küzdő néppel. Szovjet puskával a kézben harcoltak szabadságukért a Kínai Népi Felszaba­dító Hadsereg harcosai. Szovjet repülők szálltak szembe elsőként a fasisztákkal Spanyolországban. Szovjet repülőgépek szállították a fegyvert és az utánpótlást a koreai, a jugoszláv, az albán, az olasz és a cseh­szlovák partizánoknak. És az antiimpe- rialista harc segítése mellett a Szovjet­unió önzetlenül segíti a fiatalabb szo­cialista országokat és a most független­né vált gyarmati népeket. Ha a Szov­jetunió nem vállalná az egész világ gondját-baját, azon a hatalmas anyagi­technikai bázison, amely a fél évszá­zad alatt a Szovjetunióban létrejött, a szovjet nép élhetne legjobban a vilá­gon. A Szovjetunió népei számára azonban az internacionalizmus szent kötelesség és büszkén vállalják ezt a kötelezettsé­get, még akkor is, ha áldozatokkal jár. A Szovjetunió ma vezető helyet fog­lal el a világ legfejlettebb ipari hatal­mai között. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés évi átlagos növekedése 5,2 százalékkal, illetve 5,9 százalékkal magasabb, mint az Egyesült Államok hasonló területen elért évi átlagos nö­vekedése. A szovjet felsőfokú tanintéze­tek hallgatóinak száma ma kétszer annyi, mint az összes európai tőkésor­szágban együttvéve. A Szovjetunióban évente négyszer annyi mérnök szerez diplomát, mint az Egyesült Államokban. A világ tudományos dolgozóinak egy­negyed része a Szovjetunióban tevé­kenykedik. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem háromnegyed részét fordít­ják a nép anyagi és kulturális igényei­nek kielégítésére, például 1971-ben 11 millió 400 ezer ember költözött új la­kásba, A béke és a szocializmus egymástól elválaszthatatlan. „Az emberiséget csakis a szocializmus mentheti meg a háborúktól, az éhínségtől, újabb milliók meg milliók pusztulásától”, mondotta Lenin. A Szovjetunió következetesen küzd a béke biztosításáért. Az SZKP XXIV. kongresszusa által kidolgozott világmé­retű békeprogram széles körű és aktív támogatásra talált minden haladó erő részéről, megvalósítása a nemzetközi biztonság erősítésének fontos tényezőjé­vé vált. A Szovjetunió külpolitikai kez­deményezései. különösen az NSZK-val kötött szerződések, az Egyesült Álla­mokkal kötött több fontos egyezmény­nek az érvénybe lépése — hozzájárul­nak ahhoz, hogy a világhelyzet tovább fejlőd jön olyan irányba, amely kedve­ző feltételeket teremt a nemzetközi fe­szültség további enyhítéséhez. A szocia­lista világrendszer léte arra kényszeríti az imperialista köröket, hogy számolja­nak a reális világhelyzettel. Arra tö­rekszünk, hogy az imperialisták tényle­gesen tartsák tiszteletben a nemzetek önrendelkezési, a külső beavatkozás nélküli, független és szabad fejlődéshez való jogát A népek közötti béke szilárd előfelté­tele a népek barátsága. Azok a sikerek, amelyeket hazánk a szocialista építés­ben elért, lehetetlenek lettek volna a Szovjetunióhoz fűződő kölcsönös barát­ság nélkül. E barátság alapja az érde­kek mélységes egysége. A népeink közti kapcsolatok a politi­kai, a gazdasági, a kulturális együttmű­ködés, ezt az érdekegységet eddig is, de az elmúlt években egyre hasznosabban, gyümölcsözőbben felezik ki. Népgazda­sági terveink egyeztetése egyéb átfogó megállapodások (timföld—alumínium­egyezmény, gépgyártási, vegyipari, me­zőgazdasági,1 tudományos-technikai együttműködés stb.) mellett nagyobb szerepet kap a kapcsolatok újabb for­máinak keresése, alkalmazása. liven a ma már társadalmi méretűvé vált test­vérmegye — testvérváros jellegű kap­csolatok kialakítása. E kapcsolatok ré­szét képezik a nagy célkitűzéseink meg­valósításáért folvó közös törekvésnek. Megyénk is tovább szélesítette ezt az együttműködést, amikor testvéri kap­csolatot alakított ki a szovjetunióbeli Tambov megyével. Ez a közvetlen kap­csolat emberi, testvéri közelségével te­szi állandóvá, gyakorlativá a népeink közötti barátság nagy eszméjét. Amikor az 19 J 7. évi októberi forrada­lom 55. évfordulóját ünnepeljük, nem­csak erre a nagy jelentőségű eseményre emlékezünk, hanem egy olyan eszmét, a szocializmus győzelmét is ünnepel­jük, amely az emberek százmillióinak jelene és az egész emberiség jövője is. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója!

Next

/
Thumbnails
Contents